Tisztelt Olvasó!
A Polgári Szemle társadalomtudományi folyóirat szerkesztőbizottsága nevében megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm.
Kiadványunk a polgári értelmiség elismert szaklapja, 2025-ben már a XXI. évfolyamában jár. Szerkesztőbizottságunk, amelyben a hazai tudományos élet elismert szakemberei vesznek részt, kiemelt céljának tekinti akörülöttünk zajló gazdasági és társadalmi változások szakszerű, hiteles bemutatását. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával elindult a folyóirat, fő törekvésként fogalmazódott meg, hogy a polgári értelmiségnek publikálási lehetőséget biztosítson, lehetővé tegye a polgári értékelvű közgazdaságtani és más társadalomtudományi diszciplínák körében született kutatások közzétételét. A Polgári Szemle köré szerveződő szakértők, szerzők gondolatai nagyban elősegítették a 2010 nyarától regnáló Polgári Kormány első lépéseit, munkáját, hiszen az ellenzékiségben töltött évek alatt értékes dolgozatok, műhelymunka vitairatok, könyvek születtek a közös gondolkodás és az értékteremtő légkör inspirációjában.
Közügy, sőt kiemelt nemzeti érdek a hazai tudomány fellegvárának hatékony és objektív működése, ám ez nem valósul meg, különösen a társadalomtudományok területén. A Polgári Szemle társadalomtudományi folyóirat hasábjain így helye van a hibák feltárásának és átható kiválasztási folyamata az ország érdekeit szolgálná. Egy széleskörű értelmiségi diskurzus bontakozott ki a változtatások módjára vonatkozóan, amely 2025 tavaszán, az MTA 200 éves jubileuma időszakára felerősöa javító szándék kifejtésének. Egy nemzeti intézmény esetében ez nem támadás, hanem a jobbító szándék kifejezése. Az akadémikusok tudományos teljesítménye, működésük, az akadémiai utánpótlás objektív, átldött. A feltárt problémák mára a társadalmi közbeszéd szintjére emelkedtek. Az akadémikusi teljesítmények elégtelen volta ma már sokak nem tetszését kiváltja, miközben a magyar tudományosélet a teljesítményhiányos MTA tagok befolyása alatt áll 2, sőt a politikai közbeszédet is igencsak tematizálni akarják3 A dolgozat bemutatja, hogyan képes egy nem átlátható, nem objektív módon működő gyenge tudományos teljesítényt felmutató MTA a gazdaság versenyképességét gyengíteni, a tudományos utánpótlás minőségét aláásni. Az akadémikusi teljesítményhiány kimutatására az empirikus közelítésen túlmenően konkrét tudománymetriai elemzési módszerek kerülnek alkalmazásra. A dolgozat igazolja, hogy egy teljesítményalapú új Tudományos Akadémiát kell létrehozni, új akadémikusokkal.
A dolgozat célja, mint az összefoglalóban utaltam rá, hogy megvizsgálja a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusainak, különösen a jogász és közgazdász akadémikusoknak a nemzetközi mérőszámokkal mért tudományos teljesítményét, vagyis a tudásuk nemzetközi versenyképességét. A megválaszolandó kérdés, hogy a szakterületi akadémikusok képesek-e hozzájárulni a magyar nemzetgazdaság versenyképességének javításához, ezen keresztül a makrogazdasági és a vállalati hatékonyság fejlesztéséhez. Kiindulási pont, hogy a nemzetgazdaságok fejlődésének alapja a saját versenyképességük javítása, amelyet nemzetközi térben mérünk, miáltal a termékek-szolgáltatások, a munkaerő, a tőke és a pénz szabad áramlása is nemzetközi térben zajlik. Így a „háttér-tudásipar” teljesítményei is csak nemzetközi térben értelmezhetők. Adódik, hogy azok a nemzetgazdaságok, amelyek a termelési és szolgáltatási szektorukat jól meg tudják szervezni, jobban tudják szabályozni, hatékonyan termelnek, így versenyképesek lesznek, jobb, magasabb használati értékű javakat tudnak előállítani, mert mögöttük fejlett tudásipar áll. A mindennapok szintjén a versenyképesség a vállalatokba szervezett munkavállalók képességein, képzettségükön, motivációs rendszerükön és mindezeket koordináló állami jogi szabályozáson, a vállalatirányítás jó módszerein, az állami fiskális-monetáris irányítás hatékonyságán múlik. Technokrata szemléletben közelítve a termelésnek, szolgáltató iparnak vannak fizikai, kémiai biológiai, matematikai, mezőgazdasági alapjai. Ezek az élő- és élettelen tudomány kategóriái, vagyis a műszaki-technológiai, reáltudományi, egészségügyi-orvostudományi területek. És vannak a társadalom- és bölcsészettudományok. A magyar akadémiai rendszerben a 11 akadémiai osztályt alkotó tudományterületből – vizsgálódásunk szempontjából - a Gazdasági és Jogtudományok Osztálya (IX. osztály) a releváns. Vizsgálatomban jobbára e szakterület kerül górcső alá, amely mégis csak az ország, a vállalatok irányítási, menedzselési alapjainak tudományos, kutatási, egyetemi oktatási hátterét adja. Vajon a gazdasági- és jogi tudományos osztály akadémikusai által keletkező tudásvolumen és minőség képes-e a magyar gazdaságra pozitív felhúzó hatást gyakorolni? 4
