Összegzésképp elmondható, hogy a magyar társadalombiztosítás mindannyiunk közös ügye. Nem mindegy, hogy a kormányzat kénye-kedve szerint alakítja a feltételeket, ami gyakorlatilag a szolgáltatások visszafaragását jelenti, hanem valós alternatívákat kell kínálnunk az IMF által erőltetett „reformokkal” szemben.
Az árnyékgazdaság aránya nem csökkenthető zérusra. Erre sehol a világon nincs példa. A legújabb számítások szerint az árnyékgazdaság aránya a világon legkisebb az USA-ban, majd Svájcban, Japánban, Ausztriában és Nagy-Britanniában. A magyar arány 38. helyezést jelent a világranglistán, ami nem rossz. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy a világon (145 ország körében) az árnyékgazdaságra legnagyobb arányt Bolívia esetére kapták. Őt követte Grúzia, majd Panama, Zimbabwe, Azerbajdzsán és Peru.
Interjú Szabó Miklóssal, Mosonmagyaróvár polgármesterével
Interjú Láng Zsolttal, Budapest II. kerületének polgármesterével
Nyilvánvaló tehát, hogy a média uralma olyan folyamatok továbbgördülését biztosítja, amelyek egyre jobban lezüllesztik az emberiség szellemi és morális életét egyaránt. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat megállítsuk, vagy legalább visszafogjuk őket? Olyan kérdéseket vetnek fel az ilyen nemes törekvések, amelyeken való töprengést, sőt gyötrődést, azt hiszem, egyetlen olyan ember sem kerülhet meg, akiben ott rejtezik a „láthatatlan valóságba”, a szellem szabadságába és igazságába vetett hit.
Számos hasonlóságot találhatunk az argentin válságot megelőző gazdasági körülmények alakulása és a jelenlegi magyar gazdasági helyzet között. Ezek közül mindenekelőtt kettőt emelnék ki. Egyrészt az argentin kormányokhoz hasonlóan a jelenlegi magyar kormány is jelentősen alábecsüli az ország adósságszolgálatának jelentőségét az államháztartás egyenlegének helyreállításában. Másrészt a jelenlegi magyar kormány is ugyanolyan meggyőződéssel hisz, és bízik abban, hogy az általa meghirdetett reformok kizárólag sikeresek lehetnek, és ezért nem vizsgálja más, alternatív megoldási lehetőségek célszerűségét, a már bevezetett intézkedések hatásait, eredményességét, valamint egyáltalán nem számol negatív forgatókönyvek bekövetkeztének lehetőségével, mint például Magyarország konvergenciaprogramja esetében.
Átélt már ez a régió sokkal nehezebb időszakokat is, háborúztunk egymás ellen, idegen hatalmak marakodtak rajtunk, kifosztották és megalázták a közép-európai nemzeteket. Most részei vagyunk egy nagyobb közösségnek, amelyik most ünnepelte történetének legeredetibb, legizgalmasabb, legösszetettebb és bizony legsikeresebb vállalkozásának ötvenedik évfordulóját. Sorsunk nem választható el ettől a közösségtől, ennek a közösségnek a jövőjétől. Közös felelősségünk ezért e vállalkozás folytatása, az integráció újralendítéséhez történő általunk korábban megígért lényeges hozzájárulás. Ez ma a közép-európai értelmiség elsődleges felelőssége, azé az értelmiségé, amely a jelenleginél sokkal, de sokkal nehezebb időszakokban is ébren tartotta a közép-európai szellemiséget és a közös kulturális örökséget. Ha Közép-Európát veszni hagyjuk, akkor nagyobb lesz az esélye annak, hogy nemcsak e szűkebb Európa, hanem egész Európa érdektelenné válik abban a nagyhatalmi játszmában, amely már megkezdődött és ahol sokan már most megelőlegezik Európa leírását. Ne engedjük, hogy igazuk legyen.
Dr. Botos Balázs főszerkesztő ismertetője