A kórház a város vagyona

Interjú Szabó Miklóssal, Mosonmagyaróvár polgármesterével

Polgármester Úr, amikor átvette a hivatalt elődjétől, érték-e kellemes vagy kellemetlen meglepetések, akár a város gazdasági helyzetét, akár a jövőbeli fejlesztési elképzelések kidolgozottságát, vagy akár a hivatal működőképességét illetően?

1994 óta önkormányzati képviselő vagyok, 2002 óta a Győr-Moson- Sopron megyei közgyűlés alelnökeként dolgoztam, így ismerem az önkormányzatok, ezen belül Mosonmagyaróvár város helyzetét. Ezért különösebb meglepetés nem ért. Nem készíttettünk hivatali átvilágítást, mert nagyjából tudtuk, mire számíthatunk és a tényleges helyzet ettől nem is nagyon tért el. 1994 óta a szocialista párti polgármester és képviselő-testület először külső civil támogatással, majd két cikluson keresztül szabad demokrata koalícióban irányította a várost. A különböző kormányok önkormányzatokat sújtó megszorító intézkedéseit sajnos csak kevéssé a szervezet, a működés racionalizálásával, sokkal inkább a jelentős tartalékok egyre növekvő felélésével kompenzálták. Persze politikailag ez volt a könnyebb út, de 2006 végére ez a jó ipari adottságokkal rendelkező 30 ezer lakosú kisvárosban 2,5 milliárd forintos tartozásállományt hozott létre. Ezzel tisztában voltunk, ezt tudatosítottuk is a választási kampányban a lakossággal, hiszen ebben a helyzetben nem lehetett felelőtlen ígéreteket tenni. Ezért is értékeljük nagyra választási sikerünket, amelyet Fidesz–MDF összefogással értünk el.

Az egyértelmű volt, hogy a szocialista városvezetés ebből a helyzetből kiutat nem látott, a város működésének korszerűsítése, az intézményhálózat ésszerűbbé tétele, működési költségeinek lefaragása még választási programjukban sem szerepelt.

Régi igénye a városnak egy korszerű sportcsarnok megépítése, ennek tervezése és pályáztatása a PPP konstrukcióban megvalósult, de látható volt, hogy a beruházás a város számára vállalhatatlan terheket jelentene. Ezenkívül két jelentősebb uniós pályázatra alapozott fejlesztést tűzött ki célul a régi városvezetés, a nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszer megvalósítását és a mosoni belváros rehabilitációját. Az előbbi jól előkészített volt, az utóbbin most dolgozunk.

A hivatal felépítése régóta változatlan, jellemző, hogy a hivatal átadáskor elődöm jelezte, hogy hol látna szükségesnek változtatásokat, de ezeket ő már nem tette meg. A mi feladatunk az volt, hogy megismerkedve a szervezettel megtegyük a szükséges módosításokat. Az egyik intézményünk élén azonnal vezetőt váltottunk. A hivatal további működtetését is új személlyel fogjuk ellátni.

Elfogadta-e már a közgyűlés a város költségvetését? Melyek a 2007. év legfontosabb feladatai és biztosítottak-e ehhez a költségvetési források? Kívánják-e a helyi adók rendszerét módosítani?

A város képviselő-testülete jelentősen megújult. Számos tehetséges fiatal kezdte meg politikai munkáját, akik számára még sok minden nagyon új. Ezért a város költségvetését két olvasatban tárgyaltuk, hogy minden vélemény kiérlelődhessen, beépülhessen a költségvetésbe, amit a február végi ülésen végül is elfogadtunk. Ennek legfontosabb prioritása a város működésének stabilizációs pályára állítása. 2005 és 2006 években a város hiánya rendkívüli mértékben megnőtt. Ezt – 2006 októberében szolgálatba állva – nem lehetett a 2007. évi költségvetésben megfordítani, csak megállítani. Az idei évben a működést stabilizálni kell, ezt egyrészt szigorú takarékossággal, de 2007 közepétől már intézményi átalakítással is segíteni kell. Kiemelt hangsúlyt kívánunk fordítani a város fejlesztésére, ehhez – igaz újabb hitelek felvételével – a szükséges forrásokat biztosítottuk. A jelentős helyi adóbevételből, ami jelenleg teljes mértékben a működés hiányait fedezi, újra a fejlesztések finanszírozását kell megcélozni. Számítunk az európai uniós támogatási forrásokra is, de mivel ezek céljai a térségünkre lebontva még nem teljesen pontosak, egy 100 millió forintos keretet különítettünk el pályázatok önrészének fedezésére.

A város ugyan jelentős iparral rendelkezik, de az ipari-szolgáltatási tevékenységek további fejlesztését is indokoltnak látjuk. Ezért egy kereskedelmi-logisztikai park létrehozását is beterveztük kiadásainkba. Összességében a 12 milliárd forintos költségvetés sok mindenre fedezetet ad, sok lehetőség van benne, ezt igyekeztünk kiaknázni.

Az iparűzési adó mértéke a törvényi maximum, a gépjárműadót a központi költségvetés határozta meg, az építményadó mértékét megemeltük, de még így is csak a maximális mérték kétharmada körül járunk. További adóemelések helyett a működés racionalizálásában látjuk az egyensúlyhoz vezető utat.

Az egészségügyi „reform” ismert lépései komoly gondokat okoznak az egészségügyi intézmények fenntartóinak. Mi a helyzet e téren Mosonmagyaróváron?

Annyit hadd pontosítsak, hogy nem elsősorban a reform okozza a legnagyobb gondot, hanem az egészségügy finanszírozása. A mosonmagyaróvári kórház két rekonstrukción megy keresztül, a második most folyik, teljesen megújult műtőblokkal korszerű ellátást tudna nyújtani. Az ágyszámokat is csökkenteni lehetett, mert a szakma is úgy látta, hogy aktív ágyakat lehet krónikus vagy rehabilitációs ágyakká alakítani, ezen a pályázaton 49 millió forintot nyert is a város. Földrajzi helyzeténél fogva kórházunk regionális középkórházzá válhat. Viszont a kórház és az egészségügy finanszírozása az utóbbi időben olyan mértékben leromlott, hogy az már napi működésüket veszélyezteti. Az ágyszámleépítésből várható megtakarításoknak csak töredéke fordítódik a finanszírozás növelésére, a többi felhasználásáról nem tudunk semmit. A város erején felül is biztosítani kívánja a kórház működőképességének megtartását, de ez még középtávon sem maradhat fenn. Ha nem oldódik meg a csökkentett ágyszámú intézmények megnyugtató finanszírozása a befizetett egészségbiztosítási keretből, a városnak komolyan el kell gondolkodnia a kórház jövőjét illetően. A kórház a város vagyona, ezt meg kívánjuk tartani, és ha kell, ezt meg fogjuk védeni.

Milyen a városvezetés kapcsolata az illetékes kormányzati szervekkel és a megyei önkormányzattal?

Szolgálatba állásom óta viszonylag rövid idő telt el, ezért a kormányzati szervekkel még nem alakult ki a megfelelő kapcsolat. Parlamenti képviselőnkkel többször találkoztam, vele rendszeresen áttekintjük a város és a szigetközi kistérség aktuális problémáit. Bízunk benne, hogy ezeket fel tudja karolni, és támogatni fogja az országgyűlési vitákban, szavazásokon.

A megyét jól ismerem, a személyes kapcsolatok nagyon jók, de az Európai Unió a régiókat helyezi előtérbe, Magyarországon ezek nem természetes földrajzi alapon, hanem megyék megfelelő csoportosításával jöttek létre, ráadásul ezek döntéshozó helyeire választás helyett kormányzati kinevezéssel kerültek személyek. Remélem, azért sikerül a város és régió érdekeit megfelelően érvényre juttatni.

Melyek a város és az Ön legfontosabb tervei, elképzelései a következő évekre és milyen esélye van a megvalósításuknak?

Az én személyes terveim egybeforrnak a városéval: legyen sikeres Mosonmagyaróvár. A bevezetőben vázoltam az örökséget, de ismerjük a város rendkívül jó földrajzi adottságait, a rendszeresen megnyilvánuló befektetői érdeklődésekből látható, hogy tudatos várospolitikával komoly fejlődés biztosítható a városban. Ehhez először stabilizálni kell a város költségvetését, át kell alakítani a hivatal működését és ezen az alapon biztosítható a fejlődés. Szeretnék új ipari és kereskedelmi létesítményeket letelepíttetni a városban, a ma is jelentős „egynapos” turistaforgalmat pár napra itt tartani, megismertetve velük a város és a Szigetköz szépségeit. Sajátos a város helyzete, hiszen 1939-ben két település (Moson és Magyaróvár) egyesüléséből jött létre, a második világháború Mosont sokkal jobban károsította, mint Magyaróvárt, ezt a területet rehabilitálni kell, ez jelenti az épületek és közterületek rehabilitációját, de jelenti új feladatok ide telepítését, az itt élő emberek életminőségének javítását.

Az országnak ebben a sarkában elsősorban saját magunkra támaszkodhatunk. A régiónk sokkal kevesebb támogatásra számíthat, mint más valóban elmaradott terület, ezért nekünk minden saját forrást mozgósítanunk kell előrehaladásunk érdekében. Ez természetesen nem zárja ki az uniós pályázati lehetőségek igénybevételét. De bízom az itt élő emberek aktivitásában, lokálpatriotizmusában.

Polgármester Úr, köszönjük a beszélgetést.