Contemporary corporate governance research is shifting from static monitoring checklists to dynamic, strategy-aligned capabilities. Concurrently, state capitalism is experiencing a global resurgence driven by geopolitical competition, techno-nationalism, and crisis management. Within these broader trends, this paper focuses on the corporate governance of state-owned enterprises (SOE). The literature presents a significant debate regarding SOE reforms: while formal structural interventions like mixed ownership or mandated independence are widely implemented, their impact on performance remains highly contingent and is frequently neutralised by political interference. This study examines how internal governance mechanisms interact with external market forces and the complex dual accountability structures of SOEs. The central finding is that formal structural compliance remains largely inert on its own. To activate measurable organisational benefits, internal governance mechanisms require the external catalyst of genuine product market competition and substantive, non-politically entrenched human capital. Ultimately, effective SOE governance requires expanding beyond narrow agency frameworks to address owner heterogeneity and the inherent tension between financial profit maximisation and political legitimacy.

A tanulmány a Győr-Moson-Sopron vármegyei Nyúl község turisztikai marketingstratégiájának termékfejlesztési fókuszú elemzését mutatja be a Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Turizmus Tanszékének 2018-as szakmai megalapozására építve. Az elemzés célja annak vizsgálata, miként járulhat hozzá a helyi erőforrásokra alapozott fejlesztés a települési versenyképességhez és a hosszú távú fenntarthatósághoz. A kutatás aktualitását a 2021–2027-es uniós fejlesztési ciklus prioritásai, valamint a hazai önkormányzatok szűkülő gazdasági mozgástere adja. A szerzők a termékmix keretében értelmezik a stratégiai elemeket, hangsúlyozva a Győr–Bécs–Pozsony-tengely szinergiáit és a Pannonhalmi Bencés Főapátság világörökségi hatását. A módszertan dokumentumelemzésre és primer kvalitatív kutatásra (workshopok) épül. Az eredmények igazolják, hogy a helyi specifikumokra alapozott, integrált termékfejlesztési modell a jelenlegi gazdasági bizonytalanságok idején is hatékony eszköz a vidéki reziliencia és a helyi gazdaságélénkítés előmozdítására.

A mobil egészségügyi (m-health) alkalmazások térnyerése új lehetőségeket teremt az egész- ségtudatos magatartás támogatásában és a prevenció erősítésében, ugyanakkor felveti a felhasználói elfogadás és a hosszú távú használhatóság kérdését. Jelen tanulmány célja az életstílus-applikációk használatának és elfogadásának vizsgálata, különös tekintettel a használhatóság, az elégedettség és az észlelt egészségügyi hatások összefüggéseire. A kutatás kvantitatív és kvalitatív módszerek kombinációjára épül, amelynek keretében a MAUQ kérdőív hazai adaptációja, valamint felhasználói interjúk kerültek alkalmazásra. A kutatást a győri Széchenyi István Egyetem hallgatói körében végeztük. A vizsgálat átfogó jellegű, mivel az egyetem beiskolázási körzete országos lefedettségű, így az eredmények releváns betekintést nyújtanak a hazai egyetemista populáció egészség-magatartásába. Végezetül a vizsgálat részeként megvalósult egy specifikus használhatósági kérdőív validálása is. A 348 fős mintát az egyes alkalmazástípusoknak (Strava, Yazio, Calm) megfelelő felhasználói csoportokon keresztül értük el. Az empirikus eredmények rámutatnak arra, hogy az m-health alkalmazások hozzájárulhatnak az egészség-magatartás pozitív irányú változásához, különösen a fizikai aktivitás és a táplálkozási szokások területén. A technológiaelfogadási modell (TAM) alapján a használhatóság és az észlelt hasznosság meghatározó tényezői az alkalmazások elfogadásának. A tanulmány eredményei nemcsak a hazai m-health kutatásokhoz járulnak hozzá, hanem gyakorlati iránymutatást is kínálnak az életstílus-applikációk fejlesztése és alkalmazása számára.

Jelen tanulmány a 15–24 éves korosztály munkaerőpiaci integrációjának magyarországi gyakorlatát vizsgálja a viselkedési közgazdaságtan „szakpolitikai láthatóság” (policy salience) és az intézményi közgazdaságtan tranzakciós költség-elméletének keretében. Bár a magyar kormányzat 2010 óta jelentős, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő pénzügyi ösztönzőket vezetett be a fiatalok foglalkoztatásának támogatására, a korosztály aktivitási rátája – különösen a tanulás melletti munkavégzés tekintetében – továbbra is strukturális elmaradást mutat a német benchmarktól. A tanulmány vegyes módszertannal, makrogazdasági idősorok elemzésével, vállalati mélyinterjúk kvalitatív szintézisével és saját GDP-hatás-becsléssel vizsgálja a jelenség okait. Az eredmények azt mutatják, hogy a támogatások hatásfokát nem csupán azok nominális mértéke, hanem az adminisztratív egyszerűség és a kommunikáció tisztasága determinálja. A kutatás rámutat: a szabályozási komplexitásból fakadó információs aszimmetria csökkentése és a tanulás melletti munkavégzés német szintre emelése mintegy 1,5–2,2 százalékos GDP-többletet eredményezhetne a magyar nemzetgazdaságban.

A tanulmány a Kárpát-medence szecessziós örökséggel rendelkező városait – kiemelten Budapestet, Szegedet, Kecskemétet, Pécset, Szabadkát, Nagyváradot és Marosvásárhelyt – mutatja be, áttekintve jellegzetes középületeiket, intézményeiket, lakóházaikat és egyházi épületeiket. A kutatás célja volt továbbá annak feltárása, hogy a szecesszió milyen szerepet töltött be a településkép alakulásában a múltban, és milyen hatást gyakorol a mai városi környezetre, valamint hogyan jellemezhető a vizsgált épületállomány jelenlegi állapota. A szakirodalmi elemzést kilenc félig strukturált interjú egészítette ki, amelyek helyi tapasztalatokra épülő képet adnak az örökség fenntartásáról. A magyar szecesszió a századfordulón bontakozott ki Lechner Ödön munkássága nyomán, a nemzeti motívumok és nemzetközi hatások ötvözésével. A vizsgált települések szecessziós épületállományának állapota változatos: több ikonikus épület megújult, mások állapota azonban jelentősen romlott. A megőrzést nehezíti a forráshiány, a restaurátorok alacsony száma és a műemléki védelem hiányosságai. A fenntartható megőrzés érdekében szükséges a rendszeres karbantartás, a szakmai tudás megőrzése és egy átfogó örökségvédelmi stratégia kialakítása.