Polgári Szemle, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 94–105., DOI: 10.24307/psz.2017.0909

Összefoglalás

A tanulmány célja, hogy tudományos kérdéseket vessen fel a kormány által 2015-ben elindított Modern Városok Programmal kapcsolatban. Egy induló kutatás vázlatául szolgáló cikként, bemutatja a Modern Városok Program főbb jellemzőit, vizsgálja annak hazai és európai területfejlesztési politikákhoz való kapcsolódási pontjait, finanszírozási lehetőségeit. A tanulmány a Modern Városok Program új városfejlesztési rezsimként történő értelmezésével is foglalkozik. A szerző véleménye szerint olyan jelentős városfejlesztési programról van szó, mely már induló szakaszában tudományos vizsgálódás alapjait képezheti.

Journal of Economic Literature (JEL) kódok: N94, O18, P25, R51, R58
Kulcsszavak: Modern Városok Program, városfejlesztés, városfejlesztési rezsim, városrehabilitáció finanszírozása, megyei jogú városok

Costs of the Modern Cities Programme Analysis

Summary

The aim of this paper is to ask scientific questions in relation to the Modern Cities Programme, launched by the Hungarian Government in 2015. It provides a framework for new research and outlines the most important characteristics of the Modern Cities Programme, such as connection points to the European and Hungarian regional development policies and the financial possibilities. The Modern Cities Programme is interpreted as a new urban development regime. This significant urban development programme could be analysed in the framework of scientific research even in this starting phase.

Journal of Economic Literature (JEL) codes: N94, O18, P25, R51, R58
Keywords: Modern Cities Programme, urban development, urban development regime, finance of urban rehabilitation, city with county rights

Bevezetés

Jelen tanulmány a kormány által 2015-ben elindított Modern Városok Program elemzési lehetőségeivel foglalkozik. Sokan bizonyára úgy gondolják, hogy egy ilyen friss, a 23 városnak épphogy csak a végére érő program esetében még nem telt el elegendő idő tudományosan megalapozott vizsgálatok lefolytatásához. Véleményem szerint ugyanakkor a program számtalan újszerű eleme kínálja magát a tudományos vizsgálódásra. A cikk első részében részleteiben vizsgálja a Modern Városok Program európai uniós és hazai városfejlesztési politikákhoz való kapcsolódásának lehetőségét. A jelenlegi, a városfejlesztést a területfejlesztési politikák homlokterébe helyező időszakban érdemes lehet megvizsgálni egy sok ezer milliárd forintos városfejlesztési program városfejlesztési politikára gyakorolt hatásait, s persze a fordított reláció is rejteget izgalmakat. A második rész bemutatja a program finanszírozásának eddigi folyamatát s annak aktuális kérdéseit mind nemzetgazdasági, mind pedig önkormányzati szinten. Az írás végezetül néhány gondolat erejéig azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon a Modern Városok Program tekinthető-e új városfejlesztési rezsimnek? A tanulmány nem titkolt célja, hogy tudományos diskurzus tárgyává tegye a programot, és vázlatként szolgáljon egy későbbi, összetett kutatási programhoz.

A Modern Városok Program

Orbán Viktor miniszterelnök 2015 márciusában Sopronban hirdette meg a Modern Városok Programot. A kormányfő kiemelte: mivel a vidék fejlődésének kulcsa a megyei jogú városok fejlesztése, szándékában áll mind a 23 ilyen vidéki központtal fejlesztési megállapodást kötni. A sorozat 2017 májusában, Hódmezővásárhelyen zárult, a Miniszterelnökség összegzése szerint a megyei jogú városok összesen 3400 milliárd forintnyi fejlesztési forrásra számíthatnak a jövőben. Ekkora horderejű városfejlesztési program esetében – noha megvalósulásának végső időpontját egyelőre nem tudhatjuk – érdemes tudományos kérdésfelvetéssel élni, hiszen a regionális tudományok területén az elmúlt években nem találkozhattunk ilyen volumenű és rendszerezettségű településfejlesztési törekvéssel. Az alábbiakban néhány olyan kutatási kérdést fejtek ki, mely alapjául szolgálhat egy későbbi, Modern Városok Programmal kapcsolatos tudományos kutatásnak.

A megyei jogú városokkal kötött megállapodások preambuluma egységes, a következőképpen szól: „A Modern Városok Program keretében a magyar kormány megállapodást köt a 23 megyei jogú városunkkal. A megállapodások célja, hogy ezek a büszke városok a 21. század nyertesei, a magyar vidék fejlődésének zászlóshajói legyenek, és a jövőben a legmodernebb és a legsikeresebb európai városok közé tartozzanak. Nekünk, magyaroknak a modern város a magyar várost jelenti, amit a magyar temperamentum és észjárás alakít. Otthonos és családias közösséget, biztonságos környezetet, ahol van munkalehetőség, javulnak az életkörülmények, ahol minden megtalálható, elérhető helyben, ahol megbecsült embernek érezzük magunkat, ahol szépülnek az utcák, a terek, az épületek, ahol pezseg az élet. Megteremtjük annak lehetőségét, hogy olyan magyar városokat építsünk, ahol az ott lakók szeretnek élni, a maguk igényei szerint rendezhetik be az életüket, és a városuk ebben támogatja, segíti őket.”

Modern városok az európai és a magyar területi politikában

Napjaink városi, városfejlesztési folyamatainak elemzésekor nem lehet kérdéses az adott témakörre vonatkozó európai uniós döntések, támogatási rendszerek vizsgálata, hiszen az európai integráció maga is jelentős alakítója, formálója az európai térfolyamatoknak. Különösen fontos szerepet játszik az EU a nagyvárosok fejlesztésében, továbbá támogatási rendszerein keresztül egy európai szintű nagyvárosirégió-hálózat kialakításában. Európa történetében a városok hosszú évszázadok óta kiemelkedő szerepet játszanak. Közösségszervező, gazdasági, kulturális és tudományos potenciáljuk elvitathatatlan hatást gyakorolt a kontinensre. A városok a haladás, a fejlődés, az új innovációk kialakulásának helyszínei hosszú évszázadok óta. Éppen ezért az Európai Unió kohéziós politikájának egyik fontos eleme a városfejlesztés támogatása. A rendelkezésre álló közösségi források számtalan módon járulnak hozzá egy-egy metropolisz fejlődéséhez, legyen szó akár infrastruktúra-fejlesztésről, akár a szellemi javak gyarapításáról. A városok az Európai Unióban is meghatározó szereppel bírnak. Mint ismeretes, az EU népességének 68%-a él nagyvárosi régióban, é s ezek a területek adják az EU GDP-jének 67%-át. Mindazonáltal a városokat sem hagyta érintetlenül a gazdasági válság, sőt: bizonyos elemei koncentráltabban, erősebben jelentkeztek, így pl. a munkanélküliség, a szegregáció és a szegénység (Európai Bizottság, 2013).

Az integrált városfejlesztés fogalmát a 2007-es Lipcsei Charta vezette be az Európai Unió területfejlesztési politikájába. Az integrált városfejlesztés alatt a dokumentum a településfejlesztés során a városfejlesztés szempontjából fontos problémák és érdekek egyidejű és méltányos módon történő figyelembevételét érti. A charta konkrét cselekvési stratégiákat is javasol a városok számára: kiváló minőségű közterületek kialakítása és fenntartása szükséges annak érdekében, hogy a városi lakosság életkörülményei javuljanak, továbbá a település vonzó legyen az egyes letelepedni kívánó gazdasági társaságok számára is. Ugyanilyen fontos a városi közszolgáltatások, infrastrukturális hálózatok energiahatékony és környezetbarát fejlesztése s egy kompakt településszerkezet kialakítása. Végül a dokumentum hangsúlyozza a városok közvetítő, hálózatépítő szerepének fontosságát: mivel a nagyvárosokban nagy mennyiségű tudás teremtődik, és nagy az innovációs potenciál, így azok fontos feladata az ipar, a vállalkozások és a tudomány közti kapcsolatok kiépítése és fejlesztése, az érintettek egy platformba tömörítése.¹

Az Európai Unió területi politikája a 2014–2020-as programozási időszakban a városok fejlesztését a strukturális alapokon keresztül, továbbá új eszközök bevezetésével is támogatja. Ilyen új eszköznek számít pl. az integrált területi beruházás (Integrated Territorial Investment, ITI) és a közösség által irányított helyi fejlesztés (Communityled Local Development, CLLD) (Fekete, 2013), mely utóbbi a hazai gyakorlatba is átkerült, és elsősorban a városok kulturális infrastruktúra-fejlesztési elképzeléseit támogatja. Látható, hogy az Európai Unió területfejlesztési politikája mind stratégiai irányok felvázolásával, mind pedig anyagi forrásokkal segíti a városok fejlődését, kérdés, hogy ebben a rendszerben hogyan értelmezhető a Modern Városok Program, annak milyen kapcsolódási pontjai vannak az európai területfejlesztési politikához?

Az 1990-es évek hazai térfolyamatait vizsgálók szerint a városok a rendszerváltást követően sok esetben negatív hatásokkal kellett hogy számoljanak. Az „egy nagyvállalat, egy város” elv, a szocialista berendezkedés és a piacgazdaságra történő áttérés sok nehézséget okozott a városoknak, hiszen az ún. válságágazatokhoz kötődő nagyvállalatok (pl. bányászat, nehézgépipar, textilipar) megszűntek, ezáltal 1,5 millió fővel növekedett a hazai munkanélküliek létszáma. Mindezen válságok a települések népességszámára is negatívan hatottak, hiszen míg a rendszerváltást megelőző időszakban a belső migráció fő célpontjai a nagyvárosok és Budapest voltak, addig az 1990-es években a városokból való „kivándorlás”, a szuburbanizáció jelensége volt jellemző. Ráadásul az 1990-es években komoly zavarok támadtak a területfejlesztésben érintett szereplők együttműködésében és érdekérvényesítési mechanizmusaiban, mely jelenségnek gyakran a városok voltak a kárvallottjai (Rechnitzer–Smahó, 2011). Fontos és releváns kérdés, hogy a rendszerváltozást követő hazai területfejlesztési politika fejlődési pályájában hol helyezhető el a Modern Városok Program, értelmezhető-e egy szerves fejlődés fontos állomásának?

A nyugat-európai nagyvárosi fejlődési pályák elemzése szintén jelentős szeletét képezte a rendszerváltást követő időszak regionális tudományi vizsgálódásainak. Enyedi szintetizáló cikkében a sikeres városok tíz kritériumát nevezte meg. Abból indult ki, hogy a mai városversenybe nemzetközi szinten sokkal több település kapcsolódott be a korábbi időszakokhoz képest, mely versengés célját mindig is a nagyobb hatalom, illetve a nagyobb gazdasági előnyök kiaknázása jelentette. A globális világgazdaságban, különösen az Európai Unióban a városok versengenek a nemzetközi tőke célponti státuszáért, vagyis hogy minél nagyobb mennyiségű tőke letelepedését tudják biztosítani, továbbá azt hosszú távon képesek legyenek megtartani. További fontos elem, hogy a helyben megtermelt gazdasági erőt helyben fektessék be, és annak előnyei megmutatkozzanak a városi polgárság jólétén, továbbá a városképen is. Mivel sikeres Magyarország elsősorban a városi sikerekkel, azok növekvő mértékével érhető el, így a hazai területfejlesztési politika fókuszát érdemes a városokra irányítani (Enyedi, 1997).

A 2. táblázatban összegzett sikerességi tényezőket ismerve adja magát a kérdés, hogy vajon az Enyedi-féle meghatározás szerinti sikeres városok kialakítását mely területekre fókuszálva, milyen módon segítheti a Modern Városok Program? E program célrendszere, az ígért támogatások fókusza egybeesik-e a sikerfaktorokkal? Mindezt részletes elemzést követően válaszolhatjuk meg, ám ismerve a megkötött megállapodások tartalmát, annyit biztosan megállapíthatunk, hogy az azokban szereplő fejlesztések reflektálnak a helyi gazdaság fejlesztésére és a városkép alakítására is, melyek az Enyedi-definíció fontos mozgatórugói.

A kézezres évekre a területi tervezés hazánkban is követte az európai trendeket, s egyre fontosabb szerepet szánt a városoknak. Az országos területfejlesztési dokumentumokban a budapesti metropolisztérség kialakítása mellett egyre inkább előtérbe kerültek a regionális központok és a közepes méretű városok, azok térség- és gazdaságszervező tevékenységének támogatása. Rechnitzer – az európai helyzetre, különös tekintettel az 1960-as, 1970-es évek francia városfejlesztési gyakorlatára figyelemmel – 2007-ben ajánlásokat fogalmazott meg a hazai városfejlesztéssel kapcsolatban. Ezek között kiemelt szerepet játszik a városok tudatos fejlesztésére, a regionális központok (Győr, Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc, Veszprém-Székesfehérvár) és a közepes városok városrehabilitációjára, közlekedésfejlesztésére, intézményi feladataik megerősítésére irányuló ajánlás (Rechnitzer, 2007). Érzésem szerint ezek a szegmensek sok várossal megkötött Modern Városok Program-megállapodásban szerepelnek, melyeket szintén érdemes ilyen szemszögből górcső alá venni. Ugyancsak adja magát a kérdés, hogy vajon a regionális központokon túli „középvárosi rendszert” lefedi-e a megyei jogú városok köre? Kijelenthető-e, hogy ma Magyarország Budapesten kívüli jelentős városai egyben megyei jogú városok? Nem maradt-e ki esetleg olyan jelentős lakosságszámú, térségszervező, gazdaságilag fontos erőközpont, mely valamilyen (adminisztratív) ok miatt nem kapta meg a megyei jogú város rangját, de a hazai és az európai térfolyamatokhoz illeszkedő, jelentős integráló szerepe van?

A Modern Városok Program finanszírozása

A 3400 milliárd forintos program már önmagában indukálja a kérdést: vajon mikorra és milyen forrásból lesz lehetőség annak megvalósítására? Az ország költségvetésének mintegy egyhatodát kitevő összeg értelemszerűen nem egy esztendő alatt kerül elköltésre. Mégis érdemes megvizsgálni, hogy az ország költségvetése szempontjából – különös tekintettel a fejlesztési előirányzatokra – milyen hatással van a program?

Amennyiben röviden végigszaladunk a Modern Városok Program finanszírozásának eddigi állomásain, látható, hogy a városokkal történő szerződéskötések folyamán a finanszírozási konstrukció dinamikusan változott. Magyarország 2016. évi költségvetése a Miniszterelnökség előirányzatai között ötvenmilliárd forint forrást biztosított a programban szereplő fejlesztések megvalósításához.² A kormány 2015-ben 13 megyei jogú város – Sopron, Eger, Zalaegerszeg, Miskolc, Pécs, Debrecen, Székesfehérvár, Szolnok, Nagykanizsa, Érd, Kaposvár, Nyíregyháza és Szombathely – önkormányzatával kötött együttműködési megállapodást, melyeket az 1038/2016-os (II. 10.) kormányhatározat 2016 februárjában összegzett, és előírta a kormány tagjainak, hogy kezdjenek hozzá a megállapodásokban foglalt beruházások megvalósításához. Pénzügyi forrásként a 2016. évi költségvetési keretet jelölte meg a kormányhatározat, továbbá felkérte az illetékes tárcák vezetőit, hogy tervezzék meg a program 2017. évi forrásigényét, a 2017-es központi költségvetés megfelelő előkészítése érdekében.³

2016 júliusában ugyanakkor napvilágot látott az 1418/2016. (VII. 29.) kormányhatározat, amely a fejlesztések elsődleges forrásaként az európai uniós támogatási rendszereket jelölte meg. E szerint a Modern Városok Program azon fejlesztéseit, melyek elszámolhatók valamelyik operatív programban, kizárólag ilyen, európai uniós alapokból történő források bevonásával szükséges megvalósítani. A fejlesztés európai uniós finanszírozhatóságát az érintett szaktárcáknak kellett „bizonyítani”, a megyei jogú városokra pedig ez esetben az integrált területi programok módosítása várt.⁴ Ez a fordulat arra enged következtetni, hogy az egyre növekvő kiadási szintek finanszírozhatóságát a kormány európai uniós források bevonásával látta helyesnek biztosítani. E szándék nyilvánvalóan érthető a központi költségvetés oldaláról, az önkormányzatok számára ugyanakkor nehézséget okoz(ott) ennek kezelése. A megyei jogú városok ugyanis a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból (TOP) előirányzott dedikált kereteiket a Modern Városok Program kezdetéig már felosztották az ún. integrált területi programokban. A miniszterelnöki vizit napirendjén nyilvánvalóan nem vagy csak kismértékben szerepeltették a biztosnak vélt TOP-os fejlesztéseiket, hiszen azokra bizton számíthattak. A fenti kormányhatározat tehát sok esetben az addig előkészített projektek helyébe emelte (volna) a Modern Városok Programhoz kapcsolódó fejlesztéseket. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a miniszterelnöki bejelentéseken számtalan esetben elhangzott a nagy horderejű közúti fejlesztésekkel kapcsolatosan, hogy azok az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Programból (IKOP) kerülnek majd finanszírozásra, így pl. a határig tartó gyorsforgalmi kapcsolatok biztosítása esetén nem okozhatott meglepetést a kormányhatározat.

Annál inkább szívükhöz kaptak néhányan az 1422/2016. (VII. 29.) kormányhatározat láttán, mely számtalan, korábban Modern Városok Program keretein belül megkötött megállapodásból törölt, illetve módosított több jelentős, általában közútfejlesztéssel kapcsolatos intézkedést. Így például a Nagykanizsát délről elkerülő út esetében a megvalósítás helyett előkészítés szerepelt a módosított verzióban, Veszprém esetében törölték a 8-as út fejlesztését, míg Kecskemét esetében visszavonták az 52. számú főút négysávosításának ígéretét.⁵ További mélyfúrások szükségesek ezen intézkedések motivációinak feltárására, továbbá annak megítélésére, hogy a kormány ilyen irányú visszakozása véglegesnek tekinthető-e.

Nyilvánvalóan a kormány is érezte az európai finanszírozást előtérbe helyező döntésével kapcsolatos önkormányzati nehézségeket, így 2016 októberében az 1562/2016. (X. 13.) kormányhatározatban 12 megyei jogú város TOP-keretének összesen közel 38 milliárd forinttal történő megemeléséről döntött, míg az érintett megyei TOP-ok (Fejér, Veszprém, Zala) keretét összesen több mint 5,5 milliárd forinttal emelte meg. A kormány ezen döntésével sok város jelentős többlethez jutott, többek között Szekszárd a meglévő 6,86 milliárd forintjához újabb 5 milliárdot, Zalaegerszeg a 11,2 milliárdhoz 5,6 milliárdot, míg Sopron a 10,81 milliárdhoz további 4,26 milliárd forintot kapott. A speciális helyzetben lévő⁶ Érd Megyei Jogú Város 14,32 milliárd forintos összegnek örülhetett.⁷ Véleményem szerint ezen intézkedésével a kormány egyszerre tudta csökkenteni a program központi költségvetésre nehezedő nyomását, másrészt viszont nem vagy csak mérsékelten állította választás elé a megyei jogú városokat „TOP-os” és „MVP-s” fejlesztéseik esetében. A kutatás során érdemes lenne akár városonként megvizsgálni, hogy a programban elhangzott ígéretek közül milyen arányban kerültek TOP-os finanszírozási keretbe az egyes fejlesztések, s vajon voltak-e, és ha igen, milyen arányban olyan korábbi elképzelések, melyek megvalósítása meghiúsult.

2017-ben Magyarország központi költségvetésének miniszterelnökségi fejezete a Modern Városok Program soron 152 milliárd forintnyi forrást szerepeltetett,⁸ míg a tanulmány megírásának időpontjában már elfogadott, de még a Magyar Közlönyben ki nem hirdetett 2018. évi központi költségvetés 150 milliárd forintot irányzott elő a fejlesztésekre (Magyarország Kormánya, 2017).

A Modern Városok Program nemzetgazdaságra, központi költségvetésre gyakorolt hatásának vizsgálata mellett persze érdemes annak az egyes településekre gyakorolt pénzügyi hatásait is elemezni, vagyis azt, hol is helyezkednek el a megyei jogú városok finanszírozási rendszereiben a Modern Városok Program támogatási összegei. A 2010 utáni időszakban az önkormányzati feladatellátás átstrukturálásával, továbbá egyéb kormányzati intézkedésekkel⁹ a megyei jogú városok költségvetését számtalan irányú változás érintette. Ilyen intézkedés volt többek között az adóerő-képesség miatti elvonás megszüntetése, az önkormányzati adósságállomány állami átvétele (Lentner, 2014), a rezsicsökkentés önkormányzati cégek pénzügyi helyzetére gyakorolt hatása, az iskolák szakmai irányításának, fenntartásának, majd működtetésének állami átvétele, és az ezzel kapcsolatos szolidaritási hozzájárulás bevezetése,¹⁰ a TOP városfejlesztésre dedikált előirányzatai.¹¹ Fenti intézkedések vizsgálata véleményem szerint települési szinten lenne indokolt, hiszen az egyes intézkedések különböző mértékben érintették az egyes településeket, és hogy pénzügyileg jól vagy rosszabbul jártak-e, az sok faktortól függ: az adóbevételek mértéke, az oktatásra fordított költségek, önkormányzati cégek tartalékai.

A Modern Városok Program mint új városfejlesztési rezsim?

A Modern Városok Program keretében bejelentett fejlesztések csoportokba sorolásával meghatározhatóvá válik a megyei jogú városok fejlesztési területeinek jövőbeli iránya: az egyes megállapodásokban foglaltak jellemzően az úthálózat-fejlesztés, a városrehabilitáció, a gazdasági infrastruktúra fejlesztése, továbbá az egészségügyi, kulturális, oktatási, sport-, illetve tudományos intézményrendszer fejlesztése kategóriájába sorolható.

Szintén izgalmas összehasonlításra nyújt lehetőséget a hazai városfejlesztés-politika szemszögéből és korábbi programjaival (pl. Pólus-program, régiós központok fejlesztése) összevetve elemezni a bejelentett fejlesztéseket, megvizsgálni a korábbi súlypontokhoz képest keletkező esetleges eltolódásokat, továbbá hasonló összevetés válhat indokolhatóvá pl. az országos területfejlesztési célkitűzésekkel: mennyiben segíti azok megvalósulását a Modern Városok Program? Persze szintén jó elemzési szempont lehet az egyes korszakokban (pl. Horthy-korszakban, tanácsrendszer idején stb.) tapasztalt városfejlesztési politikákkal való összehasonlítás is.

Tudományosan megalapozott kérdésfelvetésnek tűnik, hogy vajon jelent-e új városfejlesztési rezsimet a Modern Városok Program? Az elemzésekkel fény derülhet egy új típusú nagyváros-fejlesztési rendszerre, mely olyan attribútumokkal rendelkezik, mely korábban nem volt jellemző. A programot ismerve látunk olyan jellemzőket, melyek így egyben nem feltétlenül voltak irányadók az elmúlt időszak városfejlesztési beavatkozásaira. Kétségtelenül ilyen a buttom-up megközelítés, mely egyértelműen a városok által felvetett igényekre történő reagálást jelenti, továbbá a személyes miniszterelnöki jelenlét erősítette a kormányzat és a vidéki központok kapcsolatát és fontosságának demonstrálását. Szintén érdemes kiemelni a program rendszerezettségét, szisztematikusságát, az egyes városok esetében hasonló mechanizmusok alkalmazását, továbbá azt, hogy az ellenzéki vezetésű városok (Salgótarján, Szeged) is jelentős (gyakorlatilag a többiekével azonos mértékű) fejlesztési forrásokhoz juthatnak. A 23 megyei jogú város ilyen jellegű „privilegizálása” ugyancsak nem tipikus jelensége a magyar fejlesztéspolitikának, mely megállapítás persze indukálja a kérdést, hogy egy ilyen programnak milyen közvetlen, illetve közvetett hatásai lehetnek az adott városokon túlmenően a környező településekre, vagyis a városi régióra, illetőleg nemzetközi relációikra (pl. Győr–Dunaszerdahely, Miskolc–Kassa gyors közlekedési kapcsolata)?

Összegzés

A tanulmány a kormány által 2015-ben útjára indított Modern Városok Program elemzési lehetőségeit vizsgálta, három csoportba sorolva a tudományos kérdéseket. Elsőként a program európai uniós, illetve hazai területfejlesztési politikához való kapcsolódási pontjait érdemes elemezni. Ahhoz, hogy a Modern Városok Program városfejlesztésben betöltött szerepét megítélhessük, szükséges, hogy megvizsgáljuk annak helyét az európai, illetve a hazai területfejlesztési folyamatokban, továbbá a kapcsolódó szakirodalom kritériumrendszereinek is alávessük (lásd pl. Enyedi György sikeres város kritériumai). A második kérdéscsoport a program finanszírozásával/finanszírozhatóságával foglalkozik, annak nemzetgazdasági, továbbá egyes konkrét önkormányzati szintre gyakorolt hatásával. A 3400 milliárdos fejlesztési csomag pénzügyi finanszírozása a kezdetektől folyamatosan változott, és forrásául a hazai költségvetés, illetve az egyes operatív programokon keresztül történő európai uniós támogatás szolgál. Végezetül a harmadik csoport értelmében érdemes olyan komplex vizsgálatokat is elvégezni, melyek a Modern Városok Programot mint lehetséges új városfejlesztési rezsimet vizsgálják az első két kérdéscsoport eredményeinek ismeretében. A tudományos kérdésekre megfelelő módszertan (adatgyűjtés és -elemzés, dokumentumelemzés, mélyinterjúk stb.) alkalmazásával nyerhetünk választ.

Terveink szerint a Modern Városok Programmal kapcsolatos, jelen cikkben vázolt kutatás a 2017 szeptemberében megalakuló, a Széchenyi István Egyetem tudásbázisára építő Bethlen István Kutatóközpont keretében valósul meg.