2007. július - augusztus - 3. évfolyam 7-8. szám
2007. július - augusztus - 3. évfolyam 7-8. szám
Mindenkivel előfordul, hogy ismeretlen cél felé haladva térkép nélkül eltéved, és szidja magát, hogy a tájékozódáshoz nem hozott magával segédeszközt, egy jó térképet. Ilyen esetekben azonban előbb-utóbb csak célba érünk, mert megkérdezzük a jó útirányt, kiigazítjuk a tévedéseket, és még térkép nélkül is – bár nehezebben és több idő alatt, kifáradva és megéhezve – eltalálunk kitűzött célunkhoz. Mennyivel nehezebb azonban annak a helyzete, aki rendelkezik ugyan térképpel, azt követve próbál az ismeretlen helyre odatalálni – csakhogy ez a térkép hibás, minden máshol van rajta, mint a valóságban!
Így van ez a neoliberális politikával és gazdasági elmélettel is. Egy olyan térképet ad a jólét és gazdasági fejlettség felé utazóknak, amellyel nem lehet célba érni, mert a térkép hibás: minden máshol van rajta, mint a valóságban.
Vitatkozni jó. A téma nem is feltétlenül fontos, alapvető szabályok betartása és a vitapartnerek egymás iránti tisztelete elég is ahhoz, hogy valamely kérdésben élvezetes szellemi játszma kezdődjön. A játszmához csatlakozni nem feltétlenül kell, sokszor elég, ha jelenlétünkkel érzékeltetjük, hogy örülünk a jó vitának, de ha éppen úgy esik jól, hát bemondjuk az érveinket. Időnként a legalapvetőbb dolgok felett is vitát kell nyitnunk, hisz aki nem ismeri tetteink, véleményünk, értékrendünk racionalitását, bátran feltesz kellemetlen kérdéseket is. Különösen érdekes és értékes lehet, ha olyan viszonylag fiatal – és Magyarországon komoly kihívásokkal küszködő – tudományok területén kezdünk vitákba, mint például a közgazdaságtanilag megalapozott gazdaságpolitika. Cikksorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy elgondolkodjunk arról, milyen gazdaságpolitikát tarthatunk hasznosnak.
A tanulmány célja, hogy a fogyatékos emberekkel kapcsolatos jogi helyzetről és társadalmi attitűdökről induljon el gondolkodás. Annak ellenére, hogy a címben a fogyatékossággal élő emberek szerepelnek, messze nem csak a fogyatékos emberekről kell, hogy szóljon maga a vita: mindannyiunkról, akiknek állapota és lehetősége szintén nem állandó és egyenlő. Márpedig mi mindannyian folyamatosan változunk, ha úgy tetszik: öregszünk.
Nem lehet egyetérteni azzal a koncepcióval, hogy a tandíj legyen a felsőoktatási intézmények működésének a fő forrása. Legyen tandíj, de az igazodjék a hallgatót eltartó szülők jövedelmi és családi-eltartási körülményeihez, amely azonban gyenge tanulmányi eredmény felmutatása esetén megvonásra kerülne.
A tandíjnak ilyen szociális beütések melletti kezelése továbbra is szükségessé teszi, hogy a költségvetés a jelenleginél jóval nagyobb összeget fordítson a felsőoktatási intézmények fenntartására és fejlesztésére. E tekintetben el kellene érni a nyugat-európai átlagot az ország felemelkedésének az érdekében.
Interjú Nagy Gábor Tamással, Budapest I. kerületének polgármesterével
RONCZ JUDIT ZSUZSANNA egyetemi hallgató, Miskolci Egyetem. A cikk az OTDK nyertes dolgozaton alapszik. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ) A napjainkban megfigyelhető gazdasági, politikai és társadalmi tendenciák arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek során óriási változások következtek be világunkban. Az ország gazdasági fejlődésében egyre nagyobb hangsúlyt kap a regionalitás, s ezen belül az innováció....
A Szabadlovas Közgazdász Egyesület a közgazdasági látásmód szélesebb körben való elterjesztésének érdekében jött létre. Az egyesület célja, hogy terjessze a modern közgazdaságtan és a közgazdaságtan módszertanára épülő társadalomtudományok eredményeit, illetve hozzájáruljon a közgazdaságtani látásmód és érvelés térnyeréséhez a közbeszédben és a közgondolkodásban.
A sorsunkat érintő problémák megoldása e kérdések tisztázását követelik meg. Célunk, hogy ne menjünk el csukott szemmel e kérdések mellett, ne fogadjuk el az elsőre egyértelműnek tűnő válaszokat, a politikusok és véleményformálók gyakran túlságosan leegyszerűsített érveit.
