According to our family legends and my early personal memories, my late great-grandmother1 often said, for didactical purposes: “Debt eats from your bowl”. Yes, from your bowl, because the interest paid to creditors takes the money from the family, from the estate, from the national economy and from development opportunities. Before anything else, you must pay the interests, and only whatever is left can be used for financing the...
A családi legendárium, és korai személyes emlékeim szerint is, néhai dédnagyanyám – nevelési célzattal – gyakorta mondogatta:„az adósság egy tálból eszik az emberrel”. Egy tálból eszik, mert a hitelezőnek kifizetett kamat a család, a feudum, az ország gazdasága, fejlesztési lehetőségei elől viszi el a pénzt. Első körben kamatot fizetünk, és ami a jövedelemből megmarad, fordítódhat csak a gyerekek iskoláztatására, a birtok művelésére, nemzetgazdasági beruházások megindítására. Ha marad egyáltalán elegendő pénz. A hitelezők tulajdonsága, hogy behatárolják a család, a vállalkozás, az ország gazdálkodásának mikéntjét. Meghatározzák a követendő módszert arra nézve, hogy milyen technikával, feltételekkel folyjék a gazdálkodás. A hitelező szeret hitelező maradni, hiszen ha a pénzét egy összegben visszakapná – valami csoda folytán –, nem tudná azt újra kihelyezni, nem kaphatna utána busás kamatjövedelmet.
Jelen tanulmányom első részében ismertetem a nemzeti fejlesztési bankok kialakulásának történetét, valamint leglényegesebb jellemzőit. Az ezt követő fejezetekben mutatom be a nemzeti fejlesztési bankok céljait, valamint működési alapelveit, különböző finanszírozásait. A nemzeti fejlesztési bankok hiánypótló szerepe megkérdőjelezhetetlen a pénzügyi szektorban, mivel olyan hosszú távú infrastrukturális projektek finanszírozását vállalják, amelyeket a kereskedelmi bankok a nagy hitelösszeg, valamint a hosszú lejárat miatt csak lényegesen rosszabb feltételek mellett nyújtanak. Ezen hiánypótló szerep nagyban hozzájárul a pénzügyi szektor belső kohéziójának erősítéséhez.
A tanulmány a világörökségek turizmusban betöltött szerepével foglalkozik. Vizsgálja a világörökségek kialakulásának történetét, bemutatja a magyarországi helyszíneket. Elemzi, milyen feltételekkel lehet egy világörökségi helyszín turisztikai termék alapja. Kiemelten kezeli a várományosi listán szereplő limest, annak eredetét, nemzetközi szerepét.
Hogyan járul hozzá a felsőoktatás mint intézmény és mint tudásbázis a fenntarthatósági törekvések megvalósításához? Milyen szerepe és lehetősége van az egyes intézményeknek és a különböző szervezeti egységeknek? A kérdés nem pusztán teoretikus, hiszen az egyetemek akár belső, akár külső érintettjeik révén szembesülhetnek a válaszadás kényszerével. Jobb esetben valamely belső kezdeményezés hatására vizsgálják meg a fenntarthatósági teljesítményüket. De van, hogy pusztán a különböző pályázati források elnyerésekor tett vállalásuk teljesítése okán merül föl a fenntarthatóság kérdése. A felsőoktatási intézmények a vállalatoknál sokkal lassabban reagálnak a környezeti változások okozta kihívásokra, aminek elsősorban az érintetti elvárások lehetnek az okai.
A 2010-ben kormányra került politikai erők az agrárgazdaság reformját illetően kiemelt hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaság földhasználati-vállalati viszonyainak az átalakítására. Mindezen célok a „Földügyi törvénycsomag” jogszabályainak a megalkotása révén realizálódnak. A feladat megoldása nem egyszerű, mivel az Európai Unión belül a magyar mezőgazdaság vállalati rendszere a legsokszínűbb, legösszetettebb. Jelen tanulmány a már megszületett Földforgalmi törvény párjaként – kiegészítőjeként – is értelmezhető üzemszabályozási törvény agrárgazdasági hátterét, az azzal való összefüggéseit elemzi, és tesz egyben javaslatokat is a nevezett jogszabály megalkotásával kapcsolatosan.
Egyre több írás, előadás szól arról, hogy gazdasági válságunk gyökereit az ember, az erkölcs szintjén kell keresni, s az orvoslás is itt kezdődhet. A haszonközpontú gazdasági elv más gazdasági paradigmával való felváltásával is több értekezés foglalkozik, s az egyik ilyen lehetséges irány az erényetikára alapozott gazdasági rend. Jelen cikk az arisztotelészi, tomista alapú erényetika talajára helyezkedve elemzi a homo oeconomicus jelenségét, s mutatja fel alternatívául párját, a homo reciprocanst, aki egy másik paradigmában lehetne a gazdasági élet alapja, ahol a gazdasági elv is alapjaiban megváltozott.
A számvevőszéki teljesítmény értékelésénél kiemelten fontos a számvevőszéki munka széles értelemben vett társadalmi hatásának és hasznosulásának mérése. Az Állami Számvevőszék az utóbbi három évben olyan modell alapjait tette le, amely megalapozhatja a számvevőszéki munka társadalmi hozzáadottérték-mérésének nemzetközi módszertanát. Értékelésünk abból indul ki, hogy a hasznosulásnak több szintje van, és ezen szintek sajátos mérési módszert és technikát igényelnek. A hasznosulás mérésére kvalitatív és kvantitatív mérőszámokat dolgoztunk ki, melyeket folyamatosan gyűjtünk és elemzünk.
A jegybankok szerepe a válság során az elsődleges céljuk elérésén túl a pénzügyi közvetítő rendszerek működésének stabilizálásában, valamint a gazdasági visszaesés csökkentésében, a növekedés élénkítésében volt kiemelkedő. A gazdaság élénkítését több jegybank is az irányadó kamatok csökkentésén keresztül látta a legegyszerűbben megvalósíthatónak, majd amikor azok mélypontra süllyedtek, egyre több esetben olyan eszközöket is elkezdtek alkalmazni, melyekre korábban nem volt példa. Ezeket tekintjük nemkonvencionális eszközöknek, melyek elsősorban likviditás nyújtásával, közvetlen hitelpiaci beavatkozással, valamint állampapír-vásárlással szolgálják a bankrendszer likviditásának a helyreállítását.
Az Alaptörvény jogrendje, értékei, szelleme, az 1990-ben elindult demokratikus átalakulás alkotmányos rendszerének megújított átvételével, valamint a történeti alkotmány vívmányaira alapozva – a történeti magyar állam alkotmányos rendszereivel való jogfolytonosságának elismerésével –, új demokratikus jogállami rendet határoz meg. A szerző előző tanulmányában (Polgári Szemle, 2013/1–2.) az Alkotmánybíróság alkotmánymagyarázó gyakorlatáról írt. A mostani írásában az Alaptörvény egyes értékeit mutatja be.
A szovjet egyházpolitika egy különleges pillanatának nemrég napvilágra került dokumentumait közli a tanulmány, amely ezeket szélesebb külpolitikai kontextusba helyezve értelmezi is. A második világháború utáni korszakra készülődő szovjet vezetés szempontjainak sorában szerepet játszott a szövetségesekkel szembeni látványpolitizálás éppúgy, mint a világégés során náci német megszállás alá került mintegy 80 millió szovjet állampolgárnak tett engedmények kényszere.
A bohóchadseregek egy tekintélyellenes csoportosulás, amely tiltakozik a globalizáció, a háborúk, a rendőrség és az állam más erőszakszervezetei ellen. Ennek során felhasználja a bohócok eszközeit, tipikus öltözetüket és sminkjüket, amely nemcsak komikus megjelenést kölcsönöz külsejüknek, de egyúttal biztosítja a résztvevők anonimitását. A bohóchadseregekről hallhatunk a globalizációellenes tüntetések, a G8 kapcsán. A mozgalom titkosan szerveződik, de már számos országban jelen van, pl. Angliában, Írországban, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Izraelben, Dániában és Hollandiában.
Az egyetemi autonómia nem vizsgálható a történelmi hagyományoktól függetlenül. Az autonómia többféleképpen értelmezhető. Az autonómiának igen lényeges eleme a tanszabadság, azonban azzal nem azonosítható. Ma már kérdéses, hogy ilyen centrális hely jut-e a tanszabadságnak. Az autonómia kérdését nem lehet örök időkre szabályozni. Ennek oka az, hogy egy új gazdasági rendszerben, amely az egyetemek anyagi támogatási rendszerét is új alapokra helyezi, az autonómia is újraszabályozást igényel. Kívánatos egyértelműen rendezni az egyetemek és a különböző állami szervek viszonyát.
Ezt a tanulmányt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának és Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolájának azonos című kutatási tárgya inspirálta, azzal a céllal, hogy bemutassa a közigazgatással kapcsolatos ismeretek tudományos szemléletét. Másként fogalmazva célja a közigazgatás-tudomány alapjainak megismertetése. Kiindulópontja, hogy míg a közigazgatás (jelentős mértékben) a jog része, addig a közigazgatás-tudomány már nem a jogtudomány része. Hogy mi a jogtudomány, az mindmáig vitatott. (Erre még röviden visszatérünk A jog jogfilozófiai problematikája című részben.) Így a közigazgatás-tudomány és a jog sajátságos viszonyba kerül, amelynek megértése nélkülözhetetlen a közigazgatás-tudománnyal kapcsolatos ismeretek elsajátításához.
E tanulmány a társadalmi igazságosság érvényesítésének biztosítása végett hangsúlyozza először is az igazságtalanságok elleni küzdelem nélkülözhetetlenségét. Emiatt jelzi az igazságosság (átfogó és részletező) elvi követelményeinek intézményesítését és dogmatikai pontosítását. Ezzel megalapozza a közjó érdekében a humánus – demokratikus – alkotmányos értékek megvalósítását (normákként), kiemelten a redisztributív és a kommutatív igazságosság konkretizálását. Ebben a történelmi folyamatban döntő szerepet tölt be a társadalomirányítás – s ezen belül(a hatalmi-politikai és felelős értelmiségi) elit – a közhatalom humanizálása és az önrendelkezési jog biztosítása révén.
A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy mennyiben és milyen mértékben lehet a globalizáció negatív hatásait a nemzeti kodifikáció eszközével kiszűrni. Arra a következtetésre jut, hogy a magánjogi dogmatikához való következetes visszatérés nagyban elősegítené a megoldást, hiszen maga a dogmatikai rendszer – ha következetesen betartjuk – nem engedi a pillanatnyi gazdasági érdekek azonnali megjelenítését, és így a jog egyrészt a szűrő szerepét tölthetné be, másrészt pedig a következetes elvi alapok rendszerépítő elemeként jelenhetne meg.
A tanulmány Magyary Zoltán tudománytörténeti jelentőségének értékelésére vállalkozott. A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusa a közigazgatástant, a közigazgatási jogtudományt egy egységbe, a közigazgatás-tudományba ötvözte. A munka az irányzatok historiográfiai áttekintését is elvégzi, majd e gazdag életmű jelenkorra gyakorolt hatásait elemzi, kitérve az Európai Unió és a globális világrend egyes kérdéseire, valamint a szuverenitást megtestesítő nemzetállam jövőjére.
Bolognában fogadták el 1999. június 19-én azt a nyilatkozatot, amelyben 29 ország (ma 46 állam) vállalta, hogy 2010-ig bevezeti a kétlépcsős felsőoktatási rendszert. Ezekben az országokban azonban a felsőoktatás rendszere nem egységes modellre és koncepcióra épül. A Bologna-folyamat a jogi felsőoktatásban sikertelennek bizonyult. A Bologna-folyamat bevezetése továbbá megfelelő anyagi eszközök hiányában kudarcra van ítélve. A Bologna-folyamat a jogi felsőoktatás színvonalát veszélyezteti.
Magyarország legutóbbi negyedszázada nem a jólétről szól. (A gazdasági növekedés GDP-alapon átlagban 1,5% volt, az ennél is fontosabb nemzeti jövedelem, a GNI pedig stagnált.) A magyar állam és társadalom átalakítását a kommunista modellből piacgazdasággá főként a posztkommunista és a neoliberális elvek alatt végezték az elmúlt két évtizedben. A Nyugat – beleértve az Európai Uniót is – hazánkat mindig reformelkötelezettnek és sikeres országnak minősítette, szerénynek sem mondható jóléti eredményeinek ellenére. A kudarcokon mélyen elkeseredett választók a 2010-es választásokon nagyon erős felhatalmazást adtak a Fidesznek, abban a reményben, hogy végre megnyitja a boldogulás útját hazánk számára is.
Becsey Zsolt, volt igazolt amatőr labdarúgó és a második Orbán-kormány első külgazdasági államtitkára számszerű adatokkal veszi górcső alá regionális összehasonlításban a magyar labdarúgás utóbbi években megfigyelhető gazdasági fejlődésének irányait és lehetőségeit. Megállapítja, hogy a jelentős szponzori befektetések és most már állami támogatások ellenére miért nem tudja a várt sikereket hozni a jelenlegi vezetőség. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy a jelenlegi kormány által elkezdett kurzust támogatni kell, hiszen nemcsak az érzékelhető lakossági egészségügyiállapot-javulásnak, hanem a nemzettudatnak és európai egyenlőségünk tudatának is záloga a labdarúgás sikere, ehhez pedig erős állami támogatás is kell a kezdeti szakaszokban.
Székelyföld mint létező, élő entitás ezeréves múltra tekint vissza, történelme szervesen összekapcsolódik a magyarság történelmével. Mai politikai-gazdasági helyzete mégis méltatlanul alatta marad a szabad Európában őt megillető státusnak. A tanulmányban ennek a tézisnek kibontásával jutunk el Székelyföld önálló brüsszeli képviseletének létrehozásához, amely maroknyi elhivatott erdélyi magyar politikus sokévi munkájának köszönhetően válhatott álomból valósággá.
A Lentner Csaba nevével fémjelzett könyv egyike azon pénzügyi témájú kiadványoknak, amely közérthetően, oktatási-ismeretterjesztő célzattal mutatja be Magyarország és a világ pénzügyeinek alakulását, a hitelintézetek működését, valamint az európai uniós és egyesült államokbeli szabályozási keretek alakulását. A könyv aktualitása a 2007-es, az amerikai másodlagos jelzálogpiac több okra visszavezethető zavaraiban rejlik, amelynek tovagyűrűző hatásai az EU tagállamaira máig hatással bírnak. Ennek következtében a hitelintézeti élet szabályozása nem maradt változatlan, immáron az EU és az USA döntéshozatalára nehezedik a regulációs törekvések keresztülvitele – több-kevesebb sikerrel.
A rendszerváltozás gazdasági téren szervezeti és intézményrendszeri reformot, tulajdonreformot és külgazdasági nyitást foglalt magában. E reformok egyik elsőként útjára indított eleme az 1980-as évek elejétől érlelődő, majd 1985-től útjára indított bankreform volt. Az egyszintű bankrendszer lebontását követően az 1987 és 1991 közötti évek a bankok önállóvá válásának és az új feladatok begyakorlásának időszaka. A piacgazdasági átmenetet követően a jegybank és a kereskedelmi banki szféra számára is egy hosszú tanulási időszak vette kezdetét. Az új jogszabályi környezet nem jelentette egyidejűleg a szocialista korszak örökségének eltűnését, legyen szó az államigazgatásról, a különféle gazdasági ágazatokról vagy a bankszektorról.
E tanulmánnyal célom prezentálni az adózásra vonatkozó igazságosság elméleti és gyakorlati érvényesüléseit. Az igazságosság egy rendkívül bizonytalan, erkölcsi alaptól, társadalmi szokásoktól függő értéktöltettel bíró eszme, s egyúttal a Biblia egyik legmeghatározóbb alapelve, hisz Isten szemében minden ember egyenlő, ennek fogalmi köre pedig kizárja a szegények társadalmi leszakadását. A Szentírásban fellelhető pénzügyi jogi vonatkozást megragadva igyekszem választ adni a kérdésre, hogy Isten mit mond az adózásról, az egykulcsos vagy a progresszív adókulcsot preferálja-e, illetve az adókulcs konkrét mértékének meghatározásán felül hogyan valósít meg egyfajta szociális hálót tanítása érvényesülésének korolláriumaként.
Szabó Imre recenziója Makkai Béla történész (a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója) Híja-haza című tanulmánykötetét mutatja be. Az egyes szövegek motívumrendszerét, metaforikus kapcsolódási pontjait kutatva azt vizsgálja, milyen nyelvi megoldásai lehetnek a korszerű tudománynépszerűsítésnek, a hatni képes, mértékadó, konzervatív publicisztikának, milyen lehetőségei vannak költői és tudományos, az irodalmi és közéleti nyelv közelítésének. És ezek az izgalmas nyelvi törekvések konkrétan hogyan mutatkoznak meg egy tudományosan példamutató honés nemzetismereti szöveggyűjteményben.
Pataki János Istvánnak, a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatójának könyve a 2013. évben jelent meg. A monográfia egy napjainkban egyre több figyelmet kapó témával, a bírósági végrehajtási eljárással, annak foganatosítási szakaszával foglalkozik. A kötet a gyakorlatban felmerülő vitás életés jogi helyzeteket emeli ki, és ezek megvilágítását, magyarázatát tűzte ki célul.
The article provides a brief overview of the development and implementation of science and technology policy in the Republic of Korea, its current state, the strategic goals and objectives of science, technology and innovation policy in the near future and the tools to implement it.
A szerzőpáros meghívást kapott a Leideni Királyi Tudományegyetem Munka és Szociális jogi Tanszékétől előadás tartására, egyúttal pedig az Egyetem Rektorátusától egy munkajogi tárgyú ünnepi konferenciára, amelyben hangsúlyt kaptak foglalkoztatáspolitikai kérdések, amelyek érintették a Hollandiában is elnehezült gazdasági helyzet következtében az egyetemeket is. A konferencián elhangzott előadások mind az egyetemi vezetés módja, mind az általános és a közszolgálati, mind pedig a felsőoktatási foglalkoztatáspolitika tekintetében hasznos megoldásokat vetettek fel, amelyek hazai átvételén érdemes elgondolkozni. Ennek a lehetőségeit igyekszik kibontani ez az írás.