- Kategória: Archívum »
- 2011. március - 7. évfolyam, 1. szám
- Teljes cikk PDF formátumban
- Csermák Károly
Quo vadis, magyar lakáspolitika?
…avagy egy kor lakáskórtörténete
Az állam gazdaságpolitikai céljainak hierarchiájában elsődleges az életszínvonal és az életkörülmények javítását biztosító gazdasági fejlettség. Ennek egyik meghatározó faktora a megfelelő számú és minőségű, az igényekhez igazodó lakásállomány megléte, annak szükség szerinti rekonstrukciója, fenntartása, karbantartása és új lakások építése, melyet a nemzetgazdasági tervkoncepciókkal összhangban regionálisan kell megoldani. Ezt a komplex feladatot egyszerre és egymást kiegészítve szociális, bér- és piaci lakásrendszer keretében lehet teljesíteni. Ez a lakáskérdés egy-egy ország társadalmi-politikai berendezkedésétől függetlenül állandóan jelen van, mint rövid, közép- és hosszú távú problémahalmaz.
Hazai lakáspolitikai koncepciók a rendszerváltozás után
A lakáspolitika kulcsfontosságú gondolata, hogy a lakás egyszerre tekinthető piaci jószágnak és olyan speciális terméknek, aminek nincs helyettesítője, és mert költségeinek fedezése szükségessé tehet az adófizetők pénzéből állami segítséget (Oxley–Smith, 1996). Ebből következően a lakások allokációja piaci mechanizmusok és szelektív vagy univerzális állami beavatkozás révén megy és mehet végbe. Mindkét típus alkalmazásakor a lakáspiac jelenti a fő elosztási mechanizmust. A különbség az állami beavatkozás mértékében és módszereiben jut kifejezésre (Dániel, 2004). Az univerzális állami beavatkozás lényege, hogy valamennyi állampolgárt segíti, anélkül, hogy vizsgálnák a gazdasági rászorultságot. A szelektív politika célzott, a gazdaságilag leggyengébb népesség részére nyújtott segítség, amely speciális vizsgálatokkal ellenőrzi, hogy valóban a gazdaságilag leggyengébbeknek jusson a támogatás (Rothstein, 1998).
Magyarországon a 60–80-as években a lakáspolitika fő irányvonalát a tömeges lakásépítés jellemezte ...
Magyarországon a 60–80-as években a lakáspolitika fő irányvonalát a tömeges lakásépítés jellemezte a lakáshiány felszámolása jegyében. Ennek kapcsán és az urbanizálódás elősegítése érdekében elsősorban a fővárosban, a megyeszékhelyeken és más városokban bonyolítottak le nagy volumenű, kiemelten panel- és blokkos építési technológiával megvalósított lapostetős, társasházi, lakásszövetkezeti, tanácsi, vállalati stb. lakásépítéseket, melynek során új lakótelepi városrészek jöttek létre.
Az 1989. évi rendszerváltást követően a statisztikák egyre szomorúbb képet festettek a hazai lakáshelyzetről, mely tettre sarkallta a politikusokat. Ennek eredményeként a magyar lakáspolitikában 2000 elején határozott, a lakáshitelezés kiépítését megcélzó program indult el a Széchenyi Terv részeként. A kérdés az volt, hogy milyen konstrukcióban és milyen nagyságrendben induljanak el a programok, továbbá hogyan lehet megteremteni a programok hatékonyságát, politikai elfogadhatóságát, finanszírozhatóságát stb. A magyar kormánynak nem állt rendelkezésre korábbi tapasztalat, és a politikai döntésmechanizmus jellegéből adódóan komolyabb előkészítésekre sem volt idő… (Farkas et al., 2004).
Széchenyi Terv (SZT)
Az SZT tehát 2000-ben indult, és legfontosabb célja az volt, hogy növelje a gazdaság teljesítőképességét, melynek véghezvitele az állam, a gazdasági szereplők, valamint a régiók együttműködése révén lett volna megvalósítható az elképzelések szerint. Kiemelt feladata volt, hogy mozgósítsa a magángazdaság, a hazai és külföldi befektetők, valamint az önkormányzatok fejlesztési forrásait. Ezért az állam mint társfinanszírozó (Lentner et al., 2002) is részt vett a programok megvalósításában, többnyire az egyes projektek típusától függően egyharmad-egynegyed arányban támogatva azokat, annak reményében, hogy ezzel háromszoros-négyszeres magántőke vagy önkormányzati forrás mozdítható meg a fejlesztések érdekében.
Az SZT – az Európai Unió tervezési és programozási gyakorlatával összhangban – hat évet átfogó, középtávú, 2001–2006-ig terjedő gazdaságfejlesztési tervként készült, melynek programjait és a 2001, 2002-es időszakra vonatkozó állami társfinanszírozási adatait (ami közel kétmilliárd dollár volt) az 1. táblázat tartalmazza. Az SZT hét programja közül társfinanszírozott lakásprogram – a terv szerint – 2001-ben 69,9 Mrd Ft-tal (23,62%), míg 2002-ben 72,6 Mrd Fttal (21,94%) részesedett (volna) az összes támogatásból, ami a probléma súlyának megfelelő arányúnak volt tekinthető, és négy alprogramra tagolódott:
- A lakásállomány bővítését célzó 1. alprogram;
- A lakásállomány korszerűsítését támogató 2. alprogram;
- A lakáshitelezés korszerűsítését, a lakáshoz jutás elősegítését és a mobilitás növelését szolgáló 3. alprogram;
- A bérlakásszektor részarányának növelését, a réteg- és szociális problémák kezelését segítő 4. alprogram.
Széchenyi Plusz (SZP) gazdaságélénkítő program
A kormány a 2001. október 10-i ülésén megtárgyalta és elfogadta az SZT kibővítését jelentő SZP gazdaságélénkítő programot, mintegy válaszul a világgazdaság lassulására és az amerikai (2001. szeptember 11-i) terrortámadás utáni helyzetre. Az SZP hét programja között helyet kapott a lakáscélú támogatások módosítása, melyben a tervezett módosítások érintették az ún. kiegészítő kamattámogatású hitel kamatának mérséklését, a jelzáloglevelekre nyújtott kamattámogatás növelését, a használt lakások vásárlásához felvett államilag támogatott hitel adókedvezményét, a tetőtér-beépítésre és az ún. „akadálymentesítési” támogatási rendszerre vonatkozó szabályok módosítását, valamint bizonyos technikai változtatásokat. A GM 2002. március 20-án „Otthonteremtés 2002” címmel szakmai konferenciát rendezett, ahol ismertetésre kerültek az SZT-vel kapcsolatos addigi eredmények, így a lakáshitelezés legfontosabb mutatószámai is. Itt egyértelműen megállapításra került, hogy az SZT és az SZP kimozdította holtpontjáról a lakásügyet, és a meghirdetett programok eredményeképpen legfőképpen a lakáshitel-állomány növekedett ugrásszerűen. A kiadott építési engedélyek és az épített új lakások száma is intenzíven nőtt, így a megcélzott évi 40 ezer új lakás most már több volt, mint illúzió. A kérdés viszont felvetődött, hogy mennyire igazságos a hitelezési és támogatási rendszer, és képes lesz-e az állam megbirkózni ekkora költségvetési teherrel? Nem is beszélve a szociális és bérlakáshelyzet további aggasztó mutatószámairól.
1. táblázat: A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása 2001–2002
Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)
A kormányváltást követően, az új kormány 2002. december 18-án elfogadta az NFT átdolgozott változatát, melynek „összetételét” az alábbi séma tartalmazza:
Az NFT Operatív Programjai és a lakáspolitikai koncepciók között a legszorosabb kapcsolódás a regionális kérdések megoldásra váró feladataiban fogalmazódik meg (Gyakorlati…, 2002). Hiszen az ország valamennyi régiójára (2. táblázat) jellemző az alacsony jövedelmi és szociális státusba csúszott tekintélyes számú lakosság (család – és nem – családháztartások), mely nem képes lakókörnyezete minőségének megőrzésére. Ezen térségek közterületei és lakásállománya is a végletekig leromlott. A területek lakói halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek, a szociális és biztonsági problémák súlyosbodnak, melyek negatív hatása a települések egészében jelentkezik. Szükséges tehát egyrészt megteremteni és megtartani az otthonteremtés támogatási rendszerét, másrészt a meglévő lakásállomány bővítését, korszerűsítését, felújítását, állagmegóvását finanszírozni, mely az állami költségvetésre ró nem kis terheket.
2. táblázat: A kistérségek száma és népességük nagysága típusok és régiók szerint
Nemzeti Lakásprogram (NLP)
Az új kormány részletes vizsgálatnak vetette alá az SZT-t, mondván, hogy annak hibáiból, hiányosságaiból okulva megalkossa a saját és széles társadalmi egyeztetést követő konszenzuson nyugvó NFT-t. Ennek a vizsgálatnak a lényege, hogy az SZT-t közgazdasági értelemben nem tekintette tervnek, hanem igen eltérő eredményhatékonyságú programok halmazának. Bírálták a GM pályázati rendszerét, mert szerintük az SZT bonyolult, nehezen átlátható, bírálati rendszerében nem egységes elvű. Továbbá ellenőrzési rendszerét nem tartották hatékonynak, ugyanakkor a támogatási igények kezelésének kialakult szervezeti rendszerét és feltételeit alkalmassá tehetőnek ítélték az EU-támogatások fogadására.
A szocialista–szabad demokrata kormánykoalíció több fórumon is hangsúlyozta, hogy az SZT-ből több „elemet” is meg kívánnak tartani kisebb-nagyobb módosításokkal, így a lakásprogramot is. Ez utóbbit azonban az új NFT-től elkülönítve és külön kiemelten kezelve, mint NLP-t, amely kb. 5 hónapos társadalmi vitát követően került az Országgyűlés elé 2003 decemberében, és 2004. január 1-jén indult újtára. Az új, illetőleg módosított lakásprogram stratégiai céljainak, főbb indikátorainak (jelző- és mutatószámainak) részletezését a 2003., 2006. és a 2018. évekre a 3. táblázat mutatja be:
3. táblázat: A lakásprogram stratégiai céljai és célkitűzései Mindenkinek biztosítsa az elfogadható, egészséges, biztonságos, a munkahelyüktől, a tanulási lehetőségüktől elérhető távolságban lévő lakást, amely hozzájárul az egyének jólétének növeléséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez.
Az „újragondolt” lakáspolitikát öt meghatározó feladatcsoportba (ún. pillérekre) sorolták, melyek a következők (Otthon Európában..., 2003):
- Ingatlan- és építési szabályozás: A versenyviszonyokat meghatározó jogszabályi környezet és hatósági eljárások korszerűsítése.
- Építés- és befektetésösztönzés: A lakáscélú ingatlanfejlesztést és korszerűsítést ösztönző rendszer fejlesztése és célprogramjai.
- Lakáshoz jutás, lakhatás és szociális támogatás: A lakástámogatási rendszer reformja.
- Kultúra, képzés, kommunikáció: Az építészeti, városépítészeti és építési tevékenységhez kapcsolódó szakmai, államigazgatási és fogyasztói kultúra fejlesztését célzó programok és az NLP céljainak és eszközrendszerének kommunikációja.
- Zászlóshajó programok: A kormányzat és önkormányzatok intervenciós intézményei, iránymutató programjai és mintaprojektjei.
Európa Terv 2004 (EUT)
Az EUT a kormány hosszú távú fejlesztési céljait tartalmazza, valamint 1365,3 milliárd forint értékben, uniós és hazai forrásokból finanszírozható fejlesztési programokat. Az EUT tartalmazza a 2007–2015-ig tartó időszakra vonatkozó II. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.) előkészületeit, további központi programokat, pályázatokat és fejlesztéseket. Az NFT II-ről 2005 végén döntött a kormány. Az Európai Unió harmadik kohéziós jelentése, és az ahhoz szervesen illeszkedő pénzügyi keretdokumentum alapján 2007-től hazánk a korábbinál lényegesen nagyobb összeget fordíthat a felzárkózást segítő programokra. A 2007–2015 években összesen akár 24 milliárd eurónyi (több mint hatezer milliárd forintnyi) támogatással – és a magyar társfinanszírozással – mintegy tízezer milliárd forintnyi beruházás valósulhat meg hazánkban.
... mintegy tízezer milliárd forintnyi beruházás valósulhat meg hazánkban.
A NFT II-ben az öt operatív program megmaradt, azonban ezekből számos fontos prioritást kiemeltek, hogy külön, önálló programként dolgozták ki. Kiemelt operatív programok indítását határozták el – többek között – a vidékfejlesztés, infrastruktúra és urbanizáció (város- és falufejlesztés) tárgykörökben, melyek jellegüknél fogva érintették a lakástámogatást is (Európa Terv, 2004, Új nemzeti fejlesztési…, 2004, „A második Nemzeti…, 2004, Csermák, 2008, Csermák, 2009).
Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)
A 2006–2010-ig terjedő időintervallumot felölelő „Szabadság és szolidaritás” alcímű kormányprogram a sikeres, modern és igazságos Magyarország megteremtését tűzte ki célul. Ennek keretében az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladatának tekintették, hogy igazságosabbá tegyék a lakástámogatások felhasználását, szélesítsék a bérlakáspiacot és javítsák a lakásállomány minőségét, vagyis a meghatározott főbb prioritások:
- A lakásfelújítás támogatásával javítani az életminőséget, növelni a lakásállomány értékét, és segíteni az energiatakarékosságot. Bővíteni és a hagyományos építésű lakásokra is kiterjeszteni a panelfelújítási programot, amely évente legalább 60–70 ezer lakás megújítását teszi lehetővé. Támogatni a lakossági energiatakarékosság növelését célzó lakáskorszerűsítést és a lakótelepek élhetőbbé tételét, városrészek rehabilitációját.
- A támogatási rendszer korszerűsítésével tovább kell javítani a fiatalok, az alacsonyabb jövedelműek lakásvásárlásához nyújtott támogatásokat.
- A legális bérlakáspiac kialakulásának ösztönzésével reális lehetőséget kell teremteni arra is, hogy egy család tulajdonszerzés helyett a nagyobb mobilitást és kisebb terheket jelentő bérlakást válassza otthonának. A legális bérlakáspiac kialakulása a feltétele annak is, hogy a rászoruló családok számára a tisztességes lakhatási feltételek megteremtéséhez egy korszerű lakbér-támogatási rendszer nyújtson segítséget (Új Magyarország..., 2006, Csermák, 2008, Csermák, 2009).
Új Magyarország Lakásfelújítási Program (ÚMLP)
A hazai lakáspolitika egyik legfontosabb hosszú távú célkitűzése a korszerű lakásállomány kialakítása és megőrzése. Ezért megújultan és kibővülten állt rendelkezésre 2008. februárjától a „Panelprogram”. Az ÚMLP elemei:
- Az iparosított technológiával készült lakóépületek energiatakarékos felújítása (Panelprogram).
- Távfűtött lakások fűtési rendszerének felújítása – egyedi szabályozás, egyedi mérések (Ökoprogram).
- Egycsatornás gyűjtőkémények felújításának támogatása.
- Lakások energetikai korszerűsítése (Nemzeti Energiatakarékossági Program).
- A lakossági megújuló energiafelhasználás növelése.
A megújult panelprogram finanszírozása keretében eddig 1/3-ad állami és 1/3-ad önkormányzati támogatásra, 1/3-ad önerővel lehetett pályázni az elnyerhető támogatásokra. 2008. január 1-jétől részben maradt a korábbi konstrukció, részben pedig új lehetőségként 1/3-ad állami és 2/3-ad önerő szükséges ott, ahol az önkormányzat forráshiányra hivatkozva nem tud beszállni a felújításba. Ez utóbbi dominanciája mára már nyilvánvalóvá vált. Továbbá az állami támogatás növekedett az eddigi 400 ezer Ft-ról 500 ezer Ft-ra (Új Magyarország…, 2008, Csermák, 2008, Csermák, 2009).
A hazai lakáspolitika néhány „eredménye”
A Széchenyi Tervnek köszönhetően, elkezdődött a lakáspolitika átalakulása és megújulása. Ez a koncepció – függetlenül attól, hogy kérészéletűre ítéltetett – mély nyomot hagyott a későbbi lakáspolitizálásban is, hiszen olyan nyilvánvaló tények, mint a lakáshitelezés fellendülése, állami társfinanszírozású új lakások és bérlakások építése, PANEL-program stb. megkérdőjelezhetetlenné tették létjogosultságát. Ezt támasztják alá a következő főbb adatok is. A lakásállomány fokozatosan nőtt és részben megújult. (4. táblázat)
4. táblázat: A lakásállomány alakulása 2001–2010
A 10 év alatti összes lakásnövekmény (építések, lebontások) 266 028 db lakás. Ez egyéves átlagban cca. 26 603 db lakást jelent, mellyel a 100 lakásra jutó népesség a 2001. évi 251 főről a 2010. év elejére 231 főre csökkent. (Ez a tény, sajnos, a népességcsökkenésnek is köszönhető!)
A lakásépítési volumen növekedését egyértelműen az SZT indította el 2001-től (5. táblázat).
5. táblázat: Lakásépítés kormányzati ciklusonként (1990–2010)
Míg az épített lakások alapterülete 1995–1996-ban, valamint 1999–2000-ben érte el a közel 100 m2-t egy kis volumenű lakásépítés mellett, addig a 2000. évet követő – főleg a lakáshitelezési változások következtében – megnövekedett épített lakások száma a kisebb lakás-alapterületek felé tolta el ezt a tendenciát. Ez, az alacsonyabb jövedelműek lakásvásárlási lehetőségeit tükrözi vissza. Statisztikai adatokból az építendő lakások száma jól becsülhető (Csermák, 2007).
... megnövekedett épített lakások száma a kisebb lakás-alapterületek felé tolta el ezt a tendenciát.
A hazai lakásfinanszírozási gyakorlat három legfontosabb szereplője: az állami költségvetés, a bankok és a lakás-takarékpénztárak. 2000-től az SZT meghatározó hatására mindhárom vizsgált területen fokozatosan növekedtek a lakáscélú pénzügyi mutatók, legyen az lakás-takarékpénztári megtakarítás, banki lakáshitel-állomány egyre növekvő devizahitelaránnyal vagy éppen a központi költségvetés, amely – a rendkívüli terhek miatt – 2008-tól kénytelen volt csökkenteni lakás(építési) támogatásait. Ez a folyamat szakadt meg, illetőleg drasztikusan csökkent a világgazdasági és pénzügyi válság – hazánkba is markánsan begyűrűző – hatásai miatt. Nem is beszélve a deviza-lakáshitelesek ellehetetlenüléséről, amely sok-sok magyar ember sorsát keseríti. Éppen ezért (is), ebben a rendszerben egyre inkább érvényesülnie kell a szelektív lakáspolitikának, melyben a rosszabb jövedelmi és szociális körülmények között élő háztartások juthatnak nagyobb állami támogatáshoz a bérlakásszektor dominanciájával (Dániel, 2004, Rothstein, 1998). Az állami költségvetés főbb finanszírozási adatait a 6. táblázat tartalmazza.
6. táblázat: A központi költségvetés lakás(építési) támogatása (1996–2011)
Az új Széchenyi Terv (úszt)
A fejlesztési tervek összevetése alapján az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) és a második Széchenyi Terv (ÚSZT) között sem a stratégiát, sem a célokat, sem pedig a pályázatokat illetően nem mutatható ki hasonlóság. Eszerint a korábbiaktól eltérően a pályázatokat az eddigi hat minisztérium helyett mindössze egyetlen kezeli, és a támogatásokra vonatkozó 22 jogszabály is megszűnik. Duplájára nő az egyszerűsített elbírálás alá eső pályázatok száma, a programokat merőben új szempontok alapján tervezték, a forrásokat pedig átcsoportosították. A korábbiaknál jóval kevesebbet kell költeni a pályázatíró cégekre is, amelyek eddig csak a támogatást igénylők terheit növelték. Az ÚSZT a növekedés gazdaságpolitikája, amely a GDP növekedését elsősorban a beruházások növekedésével kívánja elérni, ehhez eszköz a foglalkoztatás bővítése, a technológiai és tudományos innováció, valamint az új piacok megnyerése. Az ÚSZT legnagyobb vállalása a magyarországi foglalkoztatás dinamikus bővítése, vagyis az a törekvés, hogy a gazdaság- és társadalomfejlesztő program sikeres megvalósíthatóságának alapját megteremtse a tíz esztendő alatt létrehozandó egymillió új és adózó munkahellyel. A magyar gazdaság fellendülését az ÚSZT 7 programja fémjelzi:
- Gyógyító Magyarország – Egészségipar.
- Megújuló Magyarország – Zöld gazdaságfejlesztés.
- Otthonteremtés – Lakásprogram.
- Vállalkozásfejlesztés – Üzleti környezet fejlesztés.
- Tudomány – Innováció – Növekedés.
- Foglalkoztatás.
- Közlekedés – Tranzitgazdaság.
Az ÚSZT a 10 évvel korábbi SZT-hez képest az aktualitásoknak és az új kihívásoknak megfelelően átstrukturálódott. Új és átgondolt tartalmakkal megmaradt a Lakásprogram, a Vállalkozásfejlesztés, és végső soron a Közlekedés, mely utóbbi a magyarországi közlekedési infrastruktúra további bővítését és állagmegóvását hivatott előremozdítani. Tulajdonképpen a Gyógyító Magyarország program továbbra is prioritásként kezeli a gyógyturizmust, a kiszolgáló- és háttérágazatokat, az ezeket megalapozó kutatásokat, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódó termékek gyártását és forgalmazását, így kapcsolódva a korábbi SZT ilyen jellegű célkitűzéseihez. Hasonló a helyzet a Tudomány – Innováció – Növekedés programmal is, mely az „eredeti” SZT kutatási, fejlesztési és innovációs programját viszi tovább. A Foglalkoztatás erős korrelációt mutat az SZT gazdaságfejlesztési és regionális gazdaságépítési programjával, hiszen a munkahelyteremtés, mint az ÚSZT alapkövetelménye és célkitűzése, dominánsan e két utóbbi, és a többi program sikerességének a záloga is. Újszerű a Zöld gazdaságfejlesztés, mely az energiahatékonyság– energiatakarékosság–energiaracionalizálás keretében fogalmaz meg elérendő célokat.
Az ÚSZT céljai és irányai a 21. század lakáspolitikájában:
– Emberközpontú fejlesztéspolitika. A lakás- és fejlesztéspolitika intenzívebb állami szerepvállalás nélkül nem képzelhető el, mert a piac önmagában nem tudja a hosszú távú szociális, társadalmi és gazdasági célokat összeegyeztetni.
– Otthonteremtés nélkül nincsen európai jövőkép Magyarországon. A gazdasági válságkezelés és a munkahelymegőrzés domináns eszköze a lakásépítések állami támogatása. Az otthonteremtési koncepció pedig nem képzelhető el lakásépítési koncepció nélkül. Fokozatosan, minél szélesebb népességnek kell elérhetővé tenni, hogy a lakáskörülményein javítani tudjon.
– Lakhatási jog. Egyes nyugat-európai országokban a lakhatás állampolgári jog. A magyar alkotmány is rögzíti az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát (70/E. §). Az államnak olyan társadalom- és gazdaságpolitikát kell kialakítani, ami a tisztességes munkával szerzett jövedelemből elérhetővé teszi az emberhez méltó, 21. századi színvonalú lakáskörülményeket.
Az ÚSZT lakásfinanszírozása:
– Bérlakásépítés. Magyarországnak és a közép-európai régió államainak sajátos fejlődésük és helyzetük miatt szükségük van rá, hogy az uniós források egy részét a lakásügyben használhassák fel. A közalkalmazotti és köztisztviselői bérezés kiegészítő eszköze lehet a munkahely közelében bérlakás biztosítása (pl. a rendőrség, egészségügy, oktatás alkalmazottai részére). Jelenleg érdemben sem tulajdonszerzési, sem lakásbérleti támogatás nincsen. A lakástámogatási rendszer kialakításánál egyensúlyt kell találni a két támogatási forma között. Tekintve, hogy a lakásbérlés a városias életmód jellemzője, a vidék esélyegyenlősége érdekében is szükség van a tulajdonszerzési támogatásokra (pl. családi házak építése). A városias környezetben is indokolt a tulajdonszerzés támogatása. A támogatásokba be kell vonni az önkormányzatokat is, legfőképpen a lakásfejlesztésekbe, kiemelten a bérlakásépítésekbe (pl. telekapporttal) és a közművek létesítésébe. Az öngondoskodásra képes, a közterhekhez hozzájáruló rétegnek lehetőséget kell adni, hogy ne csak állami támogatással, hanem saját jogon – pl. adókedvezmények útján – oldja meg, illetve javítsa a lakáskörülményeit. Ennek körében helyt kaphatnak mind a tulajdonszerzéshez kapcsolódó kedvezmények, mind a lakbértámogatások. Az ezredfordulón elindult forintalapú jelzáloghitelezés meghatározó fejlődést hozott a lakossági hitelezésben és a lakásfejlesztések fellendülésében egyaránt. Az akkor kialakított jelzáloghitel-modell számos elemében fejlettebb, kormányzati szempontból előnyösebb a ma uralkodó devizahitelezésnél, mert a bankoknak és a lakáshiteleseknek is egyaránt kedvezőbb (pl. a futamidő alatt végig azonos törlesztőrészlet fizetése stb.).
A megvalósítandó támogatások, kedvezmények: Épületenergetikai támogatások, megfelelő feltételek mellett (pl. jövedelemigazolás, előtakarékosság); Állami garancia a lakáskölcsönökkel kapcsolatban, kamattámogatások bérlakásépítő, -kezelő cégek részére, szja-kedvezmények (itt is érvényesül, hogy az állam költségvetési bevételt is eredményező lakásépítéseket támogat.); Adómentes – béren kívüli – juttatások (lakbértámogatás) (ez hozzájárulna a „vállalati bérlakás” intézményének bevezetéséhez), lakás-takarékpénztári konstrukciók (kiegészítve a szülők gyermekük iskolai évei alatti előtakarékosságával pl. új építésű bérlakásokkal kapcsolatos bérleti jog cca. 3–4 évre történő megváltására); Társasági adókedvezmény bérlakásépítő cégek részére (a bérleti díj költségelvű kialakítása esetén, amikor a bérleti díjnak a projekthez felvett hitel tőke+kamat-törlesztésére kellene elsősorban fedezetet nyújtani).
Az ÚSZT megvalósítandó kiemelt állami projektjei:
– Bérlakás-építési program. A következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon. Ezt indokolja a hazai bérlakásrendszer hiánya, hiszen a lakástulajdonnal rendelkezők aránya több mint 90%, és ez európai viszonylatban kiugróan magas százalék! Nem is beszélve arról, hogy sok családnak egyedül csak ez jelenthetné a lakhatás megoldását.
Társasági adókedvezmény bérlakásépítő cégek részére ...
– Épületenergetikai, épületminőségi program. Ehhez kapcsolódik 2009-től a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR), melynek keretében pályázni lehetett a panelépületek felújítására. Ezen belül a „Klímabarát otthon” panelalprogram nevű pályázati csomag financiális hátterét a CO2 kvótakereskedelem bevétele adta. Az állami támogatás aránya a CO2-kibocsátás csökkenésének mértékétől függően 35–60 százaléka a beruházás költségeinek. Az energetikai hatékonyság növelése terén az épületek minél szélesebb körét kell bevonni az energiahatékonysági támogatásokba, támogatni kell a felújításokat és az építéseket is. Ez rendkívül fontos mind a környezettudatos épületfenntartás miatt, mind a lakók kiadáscsökkentése szempontjából is.
– Városrész-rehabilitációk. Az Európai Unió operatív programjainak egyik kiemelt célja a városrehabilitáció. Az ÚMFT-n belül kidolgozott pályázatok keretében 2007–2013 között mintegy 270 milliárd Ft fordítható városrehabilitációs célokra.
– Lakótelepek megújítása program. A lakótelepeken 1,9 millió fő él 800 ezer – 93 százalék magántulajdonú – lakásban (társasház és szövetkezeti lakás). Ezekben a lakásokban túlnyomórészt az idősek, egyedülállók, egyszülős családok és az alacsony jövedelműek laknak. Lakásfenntartási költségük magasabb az országos átlagnál (több mint kétszerese). Az üres lakások aránya kb. 8 százalék, nem tulajdonos által lakott lakások aránya 15 százalék. A közüzemi tartozások a lakók 30–50 százalékának esetében állandósultak. Egyre erősödnek a szociális problémák és a szegregáció. A lakásokon kívül a környezet meg- és felújítása is cél.
Összegző gondolatok
Mintegy tíz év után – immár második alkalommal – 2011 januárjában ismét útjára indulhatott az Új Széchenyi Terv. Elődjéhez, a Széchenyi Tervhez hasonlóan, olyan nagy ívű gazdaságélénkítő program megvalósítására vállalkozott, amit az SZT-nél csírájában elfojtott a polgári kormányt felváltó szocialista–szabad demokrata kormányzat. „Áldásos tevékenységüknek” köszönhetően zsákutcába futott a „próba-szerencse” alapon, zömmel több szálon mozgatott lakáspolitikának nevezett, hangzatos nevekkel felruházott koncepciójuk. A rosszul értelmezett társfinanszírozott lakáshitelezési gyakorlat miatt, mintegy belerántották a lakásra vágyókat egy olyan adósságcsapdába, amit tovább tetézett a hazánkat is rendkívüli mértékben sújtó gazdasági és pénzügyi válság. A munkahelyek tömeges elvesztésével az eddigi hiteligénylő – átlag – kétkeresős család-háztartás modellek egykeresős, illetőleg munkahelyüket teljesen elveszítő család-háztartás modellekké torzultak. Így aztán a remélt felemelkedés helyett, jelentékeny számú lakáshiteles került kilátástalan helyzetbe, a devizahitelek elviselhetetlen mértékű törlesztése miatt.
Az ÚSZT – akárcsak az SZT – alapkoncepciójában más! Programjainak, így a lakáspolitika megvalósíthatóságának is az alapja a gazdaságélénkítés, melynek alapfeltétele a 10 év alatti egymillió új és legális munkahely megteremtése, melyben ismételten kiemelt szerephez kívánják juttatni a kkv-szektort, amit jelentős állami támogatással kívánnak elérni. Ezt a lehető legszélesebb platformon, társadalmi konszenzuson nyugvó, valódi polgári értékeket hordozó politizálással kívánják megvalósítani. Ehhez rendelkeznek a magyar választópolgárok domináns támogatottságával, ami a feltétlen bizalom, az együttgondolkodás egyértelmű kinyilvánítása, amely a siker egyik záloga lehet. A megvalósításra pedig nyitva áll az út jó hosszú ideig…
Végső soron a lakáskérdés komplex rendszerének – a szelektív lakáspolitika dominanciájával (Berey, 1987) – egymástól jól elkülöníthető három „dimenziója” különböztethető meg, melyek a következők:
– Szociális „dimenzió”, melyben továbbra is jelentős (lesz) azok száma, akik jövedelmi helyzetük miatt nem tudnak változtatni lakáshelyzetükön. Számukra az állami társfinanszírozású és/vagy önkormányzati szociális bérlakások építése jelent(het)i a továbblépést a lakásszektorban;
– Bér-„dimenzió”, ahol a vállalkozások számára kedvező hitelkonstrukciókkal és/vagy állami támogatásokkal és/vagy a lakásbérlő támogatásával vonzóvá lehet tenni, hogy az építők és építtetők bérlakásokba is fektessenek tőkét;
– Piaci „dimenzió”, amiben a megfelelő jövedelmi helyzetben lévők számára a kereslet-kínálat törvényszerűségei alapján működő lakáspiac létjogosultsága elvitathatatlan.