A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása a magyar felsőoktatás helyzetéről

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság 2009. június 11-i rendezvényét – több mint 100 résztvevővel – a magyar felsőfokú oktatás helyzetének elemzésének szentelte. Vitaindító előadást tartott dr. Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke, dr. Mang Béla, a Miskolci Egyetem rektorhelyettese, volt államtitkár és dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, volt oktatási miniszter. Az előadások és a hozzászólások alapján a Társaság a következőkben foglalja össze álláspontját:

A magyar társadalom és gazdaság fejlődésének, nemzetközi versenyképességének kulcsfontosságú tényezője a főiskolák, egyetemek által megtestesített szellemi vagyon. A gazdaságban ma már nélkülözhetetlen magas szintű „humántőke” fejlesztésében a felsőoktatásnak kitüntetett szerepe van.

A magyar felsőoktatás vonatkozásában jelenleg az ún. bolognai folyamatnak nevezett képzési rend bevezetésének következményei foglalkoztatják leginkább az érintetteket és a közvéleményt. Az Európai Unió által elfogadott reform az intézmények könnyebb nemzetközi átjárhatóságát, a tanárok és hallgatók jobb mobilitását és a nemzeti standardok közelítését várja a kétfázisú képzési rendszerre való áttéréstől. A rendszer magyarországi gyors és előkészítetlen bevezetése megosztja az oktatásban és az oktatás irányításában közreműködő szakembereket, enyhén kifejezve is mára ellentmondásos helyzet alakult ki.

A hallgatók új rendszer szerinti oktatásának eredményeiről, az elmúlt három év során bevezetett reformról, a konkrét következményekről összességében átfogó képet még nem alkothatunk. Megállapítható azonban, hogy a bolognai folyamat bevezetésével egy időben a hallgatóknál jól érzékelhető tudásbeli romlás következett be. A magyar felsőfokú intézmények száma a meglehetősen doktriner felfogású kormányzati beavatkozások ellenére sem mérséklődött érdemlegesen, bár nem is az intézmények száma a fő gond, hanem elsődlegesen a minőség romlásához vezető fejkvóta rendszerű finanszírozás.

A kötelezően kétciklusúvá tett képzések első ciklusa jellemzően túlzsúfolódott tárgyakkal sokszor felszínessé vált, igazán sem a mesterképzés megalapozását, sem a munkaerő-piaci használhatóságot nem szolgálja, és a második ciklusban, a mesterképzésben gyakran újra kell kezdeni a képzést a hallgatók tudásának felületessége, az elméleti alapok hiányai miatt.

A következő kormányzatnak elkerülhetetlenül felül kell vizsgálnia a teljes magyar oktatási rendszert, mert a felsőoktatás bajait csak az általános és középiskolai képzéssel összehangoltan, az állami finanszírozás elveinek és rendszerének alapos átalakításával lehet orvosolni.

A jó értelemben vett elitképzést biztosító oktatási szerkezetet az erre alkalmas néhány egyetemünkön meg kell őrizni vagy vissza kell állítani, és a működési zavarokat okozó, színvonalromlással járó reformfolyamatban – elsősorban az osztott képzési rendszerek felülvizsgálata területén (tanárképzés stb.) – korrekciókat kell végrehajtani, ellenkező esetben a magyar felsőoktatás elveszti legtehetségesebb hallgatóit, oktatóit, és alulmarad a nemzetközi minőségi versenyben.

A magyar oktatási politika megújításában szem előtt tartandó, hogy az oktatási rendszer továbbra is a tagállamok döntési körébe tartozik, és csak az intézmények versenyképességét javító és a nemzeti adottságoknak megfelelő reformok tehetik sikeressé.

Budapest, 2009. június 22.