A jövőt csak a tudásalapú teljesítmények alapozhatják meg

DR. PAKUCS JÁNOS, a MISZ tiszteletbeli elnöke (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A cikk a Századvég Alapítvány éves értékelő kötetében megjelent tanulmány alapján készült.

Innováció és kutatás-fejlesztés 2008-ban

A 2008 végén kibontakozott és azóta is tovább mélyülő általános világgazdasági válság felülírta a korábbi előrejelzéseket, és megtörte az uralkodó trendeket. Változatlanul érvényes azonban, hogy a versenyképesség növelését, a gazdasági válságból való kilábalást továbbra is csak a tudásalapú teljesítmények biztosíthatják.

Nem ismeretesek még a kutatás-fejlesztés 2008. évi eredményei (egyértelmű KSH-adatok legkorábban csak 2009. III. negyedévében állnak rendelkezésre), ám a megelőző évek adatai és az azokban megnyilvánuló trendek alapján mégis érdemes számba venni, hol tartunk, mit értünk el, hol kell szembenéznünk a helyzet romlásával, hol vannak azok a kihívások, amikre az innovációpolitikának választ kell adnia.

Romlik a kutatás-fejlesztés makrogazdasági környezete

Függetlenül a világgazdaság tendenciáitól, az utóbbi két évben Magyarország gazdaságának növekedési üteme lelassult, és a – szintén napról napra változó – prognózisok szerint 2009. évben már jelentős csökkenésbe fordul át. Ezzel együtt sajnálatos módon versenyképességünk csökkenése is elkerülhetetlen.

A konvergenciaprogram adatai szerint a 2006. évi GDP még 4,1%-os növekedést mutatott, de ez 2008-ra 1,3%-ra csökkent, és 2009-re 2008 decemberében még 0,9%-os csökkenést prognosztizáltak, ám azóta a különböző hivatalos nyilatkozatok szerint még nagyobb csökkenés várható. Az Európai Bizottság január közepén kiadott előrejelzése 1,6%-os csökkenéssel számolt, de a 2009. áprilisi GKI-előrejelzések – sőt az új kormányprogram is – már 5–7%-os csökkenést jósolnak.

A Világgazdasági Fórum 2008-as globális versenyképességi indexe (GCI) alapján Magyarország a 62. helyen áll, ami 2007. évi 61. helyhez képest is további romlást mutat. Olyan országok előznek meg bennünket, mint Szlovénia (42.), Szlovákia (46.), Lengyelország (53.). A svájci székhelyű IMD tudományos központ 55 megfigyelt gazdaság között 2008-ban a 38. helyre sorolta Magyarországot az egy évvel korábbi 35. helyről. Mindez komoly szembenézésre készteti a döntéshozókat: milyen eszközökkel lehet a romló tendenciákat megállítani? Építsünk továbbra is a viszonylag olcsóbb munkaerőre, s ezáltal fokozzuk a gazdaságunkra ható nyomást a nálunk még olcsóbb munkaerő-kínálatot nyújtó versenytársakkal szemben, vagy valós intézkedésekkel, az innovációra, a tudásra alapozva javítsuk versenyképességünket?

A kutatás-fejlesztés és innováció számokban: stagnálás

Az Európai Tanács 2008 tavaszán meghatározott prioritásai között változatlanul szerepelt a kutatás-fejlesztés, az innováció erősítése. A lisszaboni célokkal összhangban minden tagország komoly erőfeszítéseket tett és tesz arra, hogy e területen minél nagyobb előrelépést sikerüljön elérnie.

A KSH által a 2007. évi K+F-statisztikáról kiadott elemzés ugyanakkor megállapítja, hogy Magyarországon 2007-ben a K+F-ráfordítások növekedésében némi visszaesés tapasztalható. A 2005–2006. évi 10% feletti fejlődéshez képest 2007-ben csupán 3,3%-os volt az emelkedés, a ráfordítások értéke 245,7 milliárd Ft-ot ért el, GDP-hez viszonyított aránya pedig 1%-ról 0,97%-ra mérséklődött. Mindez alapvetően a költségvetési szervezetek és a felsőoktatásban működő kutatóhelyek K+F-ráfordításainak csökkenéséből adódott. A 2008. évben a becslések szerint érdemi változás nem történt, a GDP-hez viszonyított K+F-ráfordítások még mindig nem érték el az 1%-ot.

Elsősorban a beruházások erőteljes, 32,9%-os visszaesésének következménye, hogy a növekedés üteme érzékelhetően elmaradt az előző évekétől. A kutató- fejlesztő intézetek és egyéb kutatóhelyek körében 1,7%-kal, a felsőoktatásban 1%-kal költöttek kevesebbet K+F-re, de a vállalkozásoknál ezzel szemben 7,7%-os volt az emelkedés.

A kutatóhelyek száma 1,9%-kal nőtt, a K+F-ben foglalkoztatottaké azonban 1,8%-kal csökkent. Örvendetes tény ugyanakkor, hogy a vállalkozási szektor szerepe 2007-ben tovább erősödött. Részesedése a kutatóhelyek számából, a K+F személyi állományából, ezen belül a kutatókból és a ráfordításokból egyaránt emelkedett, és a tendencia a 2008-as évben is folytatódott.

A 2009-es évben a válság hatására a „takarékossági” intézkedések egyik áldozata a kutatás-fejlesztési tevékenység lehet, ami a 2008. évi szinthez képest további csökkenést okozhat.

A régiós megoszlás tekintetében továbbra is érvényesül Közép-Magyarország (és ezen belül Budapest) dominanciája. Az összes K+F-foglalkoztatott 57,9%-a, ezen belül a kutatók 58,3%-a Közép-Magyarországon fejtette ki tevékenységét. Arányuk magasabb, mint 2006-ban volt. A Dél-Dunántúl súlya kissé csökkent, az Észak-Alföldé nőtt, ám a régiók sorrendjében a létszámból való részesedésük tekintetében lényegi változás nem következett be. A K+F-ráfordítások finanszírozásának szerkezeti átalakulása folytatódott. Az állam szerepvállalása ugyan még mindig nagyon jelentős, hiszen a források 44,4%-át 2007-ben is a központi költségvetés biztosította, de az arány – a nemzetközi tendenciáknak és céloknak megfelelően – a vállalkozások javára egyre csökken. Ez jelzi, hogy az üzleti szféra K+F-re fordított pénzeszközei nagyobb, az állami költségvetésből származók kisebb ütemben emelkednek az átlagosnál. A külföldi források csak 1,3%-kal bővültek, és a növekedés dinamikája itt a vállalkozásokéhoz hasonlóan mintegy 20 százalékpontot esett vissza.

A magyar bejelentők szabadalmi bejelentéseinek a száma évek óta 700-hoz közelítő értéket mutat: 2006-ban 715, 2007-ben 686, 2008-ban 682 hazai szabadalmi bejelentést nyújtottak be. Az alacsony szabadalmi aktivitás szorosan összefügg a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység gyenge intenzitásával, az oltalmi tudatosságbeli hiányosságokkal, valamint a magyar gazdaság tulajdonosi viszonyaival. A hazai bejelentők külföldi bejelentéseinek száma ugyan rendkívül alacsony volumenű volt, de mind nemzetközi (PCT-) szabadalmi aktivitásuk (közel 170 bejelentés 2008-ban), mind európai szabadalmi aktivitásuk (107 bejelentés) tekintetében az elmúlt években növekedés volt regisztrálható. Az európai szabadalmi rendszerbe való integrációnk következtében folyamatosan csökkent a közvetlenül a Magyar Szabadalmi Hivatalnál benyújtott külföldi szabadalmi bejelentések száma, minthogy e bejelentések fokozatosan átterelődtek az európai útra, dinamikusan növekedett viszont az európai szabadalmak magyarországi hatályosítása iránti kérelmek száma: 2006-ben 973, 2007-ben 1648, 2008-ban 2211 hatályosítási kérelem érkezett.

...egy folyamatosan romló helyzet látható...

Összességében egy folyamatosan romló helyzet látható, bár néhány biztató jel – így az üzleti szféra szerepének növekedése – kissé árnyalja a képet, ugyanakkor az innovációs teljesítmények száma és a jövő garanciáját is jelentő szabadalmi bejelentési aktivitás gyengesége rossz előjelnek számít!

Nemzetközi összehasonlítás

Az Európai Bizottság által közétett jelentés1 örvendetes tényként állapítja meg, hogy míg az EU 27 tagország átlagában a bruttó K+F-ráfordítás (GERD) 2000–2006 között 14,8%-kal növekedett, ez a növekedés az új tagországokban erőteljesebb volt, Magyarországon 64,7%-ot ért el.

GERD/GDP a 2006-os számok alapján 1% volt, míg az EU-27 átlaga 1,84%, Magyarországot a volt szocialista országok közül Szlovénia (1,59%), Csehország (1,54%) és Észtország (1,14%) előzi meg (1. ábra). Jóllehet a hivatalos kimutatás a 2006. évről szól, az elérhető részinformációk alapján kijelenthető, hogy az arányok a 2007. évben, sőt a 2008. évben sem változtak.

1. ábra: A kutatás-fejlesztési ráfordítások a bruttó nemzeti termék arányában, 2006.

1. ábra: A kutatás-fejlesztési ráfordítások a bruttó nemzeti termék arányában, 2006.

Helyünk az összesített innovációs index alapján: a felzárkózó országcsoportban 29 indikátor alapján a 2008. évi európai innovációs eredménytábla (European Innovation Scoreboard) összesített innovációs indexe (SSI) alapján 0,316 értékkel Magyarország az EU-27 között a 20. helyen áll (2007-ben a 21. helyen volt), továbbra is a felzárkózó országok csoportjában helyezkedik el.2 Az EU-27 átlaga 0,475 (2. ábra).

2. ábra: Összesített innovációs index 2008.

2. ábra: Összesített innovációs index 2008.

Az SSI-index alapján Magyarország viszonylagos erőssége elsősorban a gazdasági hatásokban keresendő, ebben a dimenzióban Magyarország az EU-27 tagállamok közül a 14. pozíciót foglalja el (itt a csúcstechnológiai ipari ágazatokban és a tudásintenzív vállalkozásokban foglalkoztatottak arányát, valamint ezen ágazatok exportsúlyát vetik össze). A leggyengébb teljesítményt pedig egyrészt a vállalkozási innovációs jellemzőkben (vagyis a termék-, marketing- vagy szervezési innovációt bevezető KKV-k arányában, illetve a munkaerőköltséget, vagy anyag- és energiaköltséget megtakarító vállalkozások számarányában) mutatja: Magyarország az EU-27-ek csoportjában – mindössze Litvániát előzve meg – az utolsó előtti helyre szorult.

Hasonlóan gyengén szerepel az innováció finanszírozása és támogatása tekintetében, ebben az összevetésben a 24. helyet foglalja el.

Figyelemreméltó az innováció emberi erőforrása tekintetében az elmaradás okai között a mérnöki és természettudományos végzettségűek arányának komoly elmaradása az EU átlagától. Ez az elmaradás az elmúlt 5 évben még növekedett is, és e tekintetben helyezésünk – a 24. hely – rendkívül gyengének mondható! (3. ábra)

3. ábra: Magyarország összesített innovációs indexének dimenziói az EU-27 összevetésében

3. ábra: Magyarország összesített innovációs indexének dimenziói az EU-27 összevetésében

Az SSI innovációs index és annak növekedési üteme alapján is a felzárkózók csoportjában vagyunk (korábban ezt a csoportot „leszakadónak” nevezték), egy társaságban Lengyelországgal, Görögországgal, Bulgáriával és Romániával. (4. ábra)

4. ábra: Az összesített innovációs index növekedési üteme és az innovációs teljesítmény viszonya.

4. ábra: Az összesített innovációs index növekedési üteme és az innovációs teljesítmény viszonya.

Korlátozott előrehaladás a lisszaboni célok teljesülésében

A lisszaboni célok teljesülését az Európai Bizottság 2007 végén értékelte. A meglehetősen gyengének számító értékelés udvariasan fogalmaz: „A 2005–2007 közötti időszakban Magyarország csupán korlátozott mértékben haladt előre a nemzeti reformprogram végrehajtásában.” Az értékelések között azt az ajánlást fogalmazták meg, hogy „Az állami kutatási rendszer reformját tovább kell folytatni, növelve az állami K+F-kiadások hatékonyságát, továbbá erősítve az állami és magánszervezetek által végzett K+F közötti kapcsolatok erősítését.”

Magyarország a 2008–2010-es évekre vonatkozó nemzeti akcióprogramjában középtávú stratégiai célként tűzte ki, hogy a teljes K+F-ráfordítás a rendelkezésre álló költségvetési források függvényében 2010-re lehetőleg érje el a GDP 1,4%-át, majd 2013-ra az 1,8%-át. A vállalkozások K+F-ráfordítása a teljes K+F-ráfordításon belül pedig 2010-re érje el a 45%-ot, majd 2013-ra 50%-ot érjen el. Hosszabb távú stratégiai célként meghatározta, hogy a tudásalapú gazdaság megteremtésével – a magas hozzáadott értéket képviselő, a globális piacon eladható termékek és szolgáltatások révén – zárkózzunk fel az EU középmezőnyébe, és a megvalósítás indikátoraként szolgáló magyar összesített innovációs mutató (SII) 2013-ra érje el az EU átlagát. Ehhez – a vállalati K+F-ráfordítások növelésén túl – főleg a fiatal műszaki és természettudományos szakemberek számarányán, a vállalati szféra iparjogvédelmi aktivitásán és innovációs teljesítményein kell javítanunk.

...TTI-stratégiában 2010-re megjelölt 1,4% elérése sem látszik már biztosítottnak.

A hazai innovációs rendszer K+F-intenzitási mutatói, a GERD (Gross Expenditure on Research and Development: a K+F-re költött bruttó kiadás) és a BERD (Business Expenditure on Research and Development: az üzleti szféra K+F-re költött bruttó kiadása) indikátorok a NAP időszakában feltételezésünk szerint a GDP-nél nagyobb mértékben növekednek. Ezért a nemzetgazdasági K+F-intenzitás növekedésével lépést kell tartania e területen az emberi erőforrások bővülésének, amelynek irányadó mutatója a tudomány, technológia- és innovációpolitikai (TTI-) stratégia célindikátoraként is szereplő mutatószám. A műszaki és természettudományos szakemberek arányának a 20–29 éves korcsoportban 2010-re 5,5%-ot, 2013-ra 6,0%-ot kellene elérnie (2005-ben az érték 5,1% volt).

2008 novemberében a fenti dokumentum jóváhagyásával egy időben vált ismertté, hogy a 2007-es GERD/GDP-adatok 0,97%-ra mérséklődtek, vagyis kétségessé vált, hogy elérhetőek lesznek-e a megfogalmazott célok, így a TTI-stratégiában 2010-re megjelölt 1,4% elérése sem látszik már biztosítottnak. Amennyiben azonban a strukturális alapokban a K+F-tevékenység támogatására megnövelt forrásokat hatékonyan használják fel, hogy azok ösztönözzék a K+F és innovációs teljesítmények növekedését (és nem az üzleti szféra által egyébként is eszközölni tervezett K+F-ráfordításokat szorítják ki), akkor a negatív trend esetleg megfordítható lehet!

Komoly hiányosságok az OECD értékelése szerint

2008-ban az OECD teljes körű áttekintést adott a magyar innovációpolitikáról. 3 Az elemzés feltárta, hogy komoly hiányosságok vannak a magyar tudomány-, technológia- és innovációpolitika területén, kiemelve többek között, hogy a kormányzatban nem kap magas szintű figyelmet a TTI-politika, a kormányzati irányítási rendszer igen instabil, döntési és szerződési-finanszírozási késéseket generál a nem megfelelő pályázati lebonyolítási rendszer, lassúak és késnek a reformok (pl. az MTA területén), alacsony a rendszer együttműködési szintje, elégtelenek a visszajelzések. Holott az OECD számára elkészült háttértanulmány szerint Magyarországon egy potenciálisan sikeres, hatékonyan működő nemzeti innovációs rendszer minden lényeges eleme megtalálható; az oktatási rendszer minden szintje;

  • nemzetközileg elismert K+F-teljesítményt nyújtó egyetemi tanszékek és kutatóintézetek vannak;
  • növekvő számú vállalati K+F-egység létezik, amelyek közül többet nemzetközi nagyvállalatok működtetnek, és így beágyazódnak a nemzetközi K+F+I-hálózatokba;
  • léteznek TTI-politikai döntéseket hozó és végrehajtó állami szervezetek;
  • nagyszámú állami eszköz áll rendelkezésre a K+F+I-folyamatok ösztönzésére;
  • szakmai szövetségek és kamarák működnek;
  • létezik működő tőkepiac, amelynek a szereplői között számos kockázatitőke- befektető található;
  • a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő jogi környezet létezik;
  • magántulajdonon alapuló piacgazdaság működik;
  • van kreatív, képzett munkaerő stb.

A magyar nemzeti innovációs rendszer (NIR) teljesítménye mégsem kielégítő, aminek két alapvető oka lehet. Az első: a NIR elemeinek egy része nem működik hatékonyan, és/vagy még nem alakult ki teljes mértékben, nem erősödhetett meg. A második: a NIR teljesítményét döntő mértékben nem az egyes elemeinek az „egyéni” teljesítménye határozza meg, hanem az elemek közötti kapcsolat és együttműködés intenzitása, minősége, és nálunk éppen ez az együttműködés gyenge.

Az OECD-jelentés a magyar innovációs rendszer erősségei közül többek között kiemeli

  • az innováció keretfeltételeinek javulását,
  • a kutatási színvonal magas szintjét néhány területen (pl. biológiában, kémiai tudományokban, orvostudományban),
  • a különböző K+F- és innovációs támogatások portfólió-gazdagságát,
  • a TTI törvényi, jogszabályi alapjait (pl. az innováció törvényi szabályozását). A főbb gyengeségek között említi:
  • az üzleti szféra alacsony innovációs aktivitását, aminek következménye az alacsony szintű szabadalmi tevékenység,
  • a K+F-tevékenységek regionális kiegyenlítetlenségét, vagyis Budapestre és Közép-Magyarországra koncentrálódott jellegét,
  • az innovatív KKV-k alacsony számarányát,
  • a mobilitás és az együttműködés hiányát,
  • a közfinanszírozású kutatási szervezetek – beleértve a felsőoktatási intézeteket és az MTA intézeteit – alacsony adaptációs képességét
  • a K+F humánerőforrásainak elégtelenségét (alacsony mérnöki és természettudományos végzettségűek aránya),
  • a TTI kormányzati irányításának gyengeségeit és a megfelelő koordináció és együttműködés hiányát a különböző TéT-politikai szervezet, testület között.

A veszélyek között ismételten kitér az anyag a K+F és innováció humánerőforrásainak jövőbeni „kiszáradására”. A lehetőségek között viszont nagyon fontos tényezőként említi, hogy a 2007–2013-as pénzügyi periódusban a strukturális alapok megjelenésével megnövekedtek az innováció pénzügyi lehetőségei.

A jövőbeni innovációpolitika fejlesztése, reformja során éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy a kormányzat irányítói az OECD áttekintésében megfogalmazott feladatokat és ajánlásokat következetesen magukénak érezzék, hiszen csak ezek megvalósításával fordíthatóak meg a nyilvánvalóan romló tendenciák.

Javaslatok

Az OECD a magyar innovációs rendszer fejlesztése során összefoglalta a megoldandó fő feladatokat is:

  • A magyar gazdaság K+F- és tudásintenzitását a vállalati innováció ösztönzésével és főleg a KKV-szektor innovációs felszívóképességének segítésével, az innovatív klaszterek erőteljes támogatásával, a nemzetközi tudáscentrumokhoz való kapcsolódás erősítésével javasolják növelni.
  • Erősíteni kell a magyar tudásinfrastruktúrát.
  • Tényekre alapozott, kiszámítható szakpolitika szükséges, amelyet a kormányzat legmagasabb szintjére kell telepíteni.
  • Fontos a hatékony K+F irányítási rendszer, amelyben világosan szét kell választani a szakpolitika-alkotási és végrehajtási funkciókat.
  • A külső értékeléseknek és a számonkérhetőségnek a teljes támogatási rendszert át kell fognia.
  • A gazdaság egészében ösztönözni szükséges a nem K+F-alapú, nem technológiai innovációkat, ez különösen a KKV-k körében fontos.
  • A szakpolitikai prioritásokat az érintettek bevonásával szükséges kimunkálni.
  • Kiegyensúlyozott támogatási keverékre (policy-mix) van szükség a közvetett és a közvetlen támogatások, valamint az ágazati támogatások között, pl. a közfinanszírozású szervezeteknél megfelelő egyensúlyt kell teremteni az intézményfinanszírozás és a pályázati finanszírozás között.
  • Szigorú kiválasztási kritériumok alkalmazásával biztosítani kell a közfinanszírozású kutatóhelyeken a minőségi követelmények érvényesítését, a kutatott témák relevanciáját, valamint a kutatásokhoz szükséges kritikus tömeg biztosítását.
  • Széles körű eszközök alkalmazásával ösztönözni kell a magyar innovációs rendszer nemzetközi nyitottságát.

Az OECD-elemzés a fenti fő feladatok alapján ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek kiterjednek

  • az innováció keretfeltételeire,
  • a TTI humán bázisának erősítésére,
  • az innovációs rendszer irányítási kérdéseire,
  • az üzleti szektor innovációs ösztönzésére,
  • az innovációs rendszeren belüli kapcsolatok erősítésére,
  • a közfinanszírozású kutatás ösztönzésére,
  • a nemzetközi K+F-kapcsolatok erősítésére.

Fontos változások 2008-ban

2008-ban mind a kutatás-fejlesztés kormányzati irányítási rendszerében, mind a finanszírozásban reményekre okot adó változások történtek. Most utólag joggal merül fel a kérdés, vajon ezek valódi kormányzati szándékot tükröztek, vagy csak valamilyen „taktikai” jellegű, vagy bizonyos politikai szempontok által kiváltott intézkedések voltak?

Intézményi, irányítási változások

2008 legfontosabb irányítási, intézményi változásának tekinthető, hogy májusban létrejött a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri poszt, ami régi adósságot hivatott törleszteni azzal, hogy a kormányzatban önállóan jeleníti meg a K+F-ügyeket. Közel egy év távlatából azonban még nehéz megítélni, hogy a miniszteri poszt létrehozása miként befolyásolta a K+F-politikaalkotás szintjét, különösen annak fényében, hogy a Bajnai-kormány felállásával 2009 áprilisában már meg is szüntették ennek a kérdéskörnek a miniszteri szintű kezelését.

A kormányzati poszt létrehozását 2009. év elejétől további szervezeti változások követték (tudományos testületek átstrukturálása, felelősségük újradefiniálása). Az új modell kiaknázása és hatékony működtetése érdekében átalakult a TTI kormányzati irányítási rendszere.

Ezenfelül azonban további intézményi összehangolásra is szükség lett volna. Az OECD-áttekintés is megállapította, hogy nincs megfelelő koordináció és együttműködés a különböző TéT-politikai szervezetek, testületek között. Ennek intézményes kialakítása annál is fontosabb, mert a koordinációs mechanizmusok hiánya miatt a K+F+I-re rendelkezésre álló források tervezése is koordinálatlanul zajlik, és az elfogadott TTI-stratégia ellenére nem érzékelhető egy átfogó stratégiamegvalósítási program a különféle források programjaiban sem. A minisztériumok egymástól függetlenül tervezik programjaikat, és nagyon csekély a párbeszéd, az összehangolás közöttük. Ennek legkirívóbb példája, hogy az új kutatás-fejlesztésért felelős miniszter és az irányítása alatt működő NKTH tervezte a KTIA felhasználását, s ettől szervezetileg elkülönülnek az NFGM és az NFÜ által tervezett strukturális alapok felhasználási programjai. A két programrész ugyan a végrehajtás során a MAG Zrt.-ben összekapcsolódik, de ez inkább nehezítő tényező, mert növelte a végrehajtás centralizálását, de nem valósította meg a végrehajtást megelőző stratégiai összehangolást, koherenciát.

2008-ban már a megszüntetett KPI jogutódjaként működött a MAG Zrt., aminek feladata mind a KTIA, mind pedig a strukturális alapok innovációs forrásainak kezelése volt. Az eddigi tapasztalatok alapján a támogatási döntések indokolatlanul elhúzódtak, az alapok menedzselése, az adminisztráció ideje meghosszabbodott, súlyos nehézségeket okozva a pályázóknak, és nagyban lerontva az egyes programok tervezett pozitív hatásainak érvényesítési lehetőségeit. Bár az év végével és 2009. I. negyedévében érdemi javulás történt, a rossz strukturális döntés következményei nem szüntethetők meg.

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy azon országok sikeresek innovációs teljesítményüket tekintve (Finnország, Írország stb.), ahol egy, a szereplők számára innovációs szolgáltatásokat nyújtó intézményhálózat, központ vagy ügynökség is működik (mint amilyen például a finn TEKES). A nemzetközi tapasztalatok alapján a 2008. évben a kormány elképzelése az volt, hogy az NKTH olyan ügynökséggé alakuljon át, amely országos szinten nyújt innovációs szolgáltatásokat (pl. az EU 7. kutatási keretprogramjában való részvétel támogatása, befektetők felkutatása, partnerkeresés, nemzetközi technológiai trendek figyelése, szakmai elemzések és háttéranyagok készítése a döntéshozók számára). 2008-ra megszilárdulni látszott az innováció irányításának területi intézményrendszere azzal, hogy a 2005-ben létrehozott regionális innovációs ügynökségek hálózata bebizonyította létjogosultságát, és megindulhatott a következő 3 éves ciklusuk. Az NKTH munkájának végrehajtó szervezetei a hálózatként működő regionális innovációs ügynökségek lehetnének. Sajnálatos, hogy e területen sem hoztak átütő erejű döntést, az elképzelések a tervek szintjén maradtak.

Pénzügyi változások: a közforrások növekedése

Igazi változás viszont, hogy a 2007-2013-as pénzügyi periódusban a tervek szerint a kutatás-fejlesztés és innováció pénzügyi forrásai szűken véve is több mint duplájukra nőnek, elsősorban a strukturális alapból rendelkezésre álló források következtében.

A KTI alapból évente 40–50 milliárd forint áll rendelkezésre, és ehhez jön a strukturális alapokból (GOP, KMOP, TÁMOP, TIOP operatív programokon keresztül) mintegy 65–80 milliárd forint. Kritikusnak látszik azonban, hogy a gazdaságnak, illetve a vállalkozói szférának van-e ekkora innovációs felszívóképessége, vagy a közforrások megnövekedése az üzleti ráfordításokat mintegy „kiszorítja”, helyettesíti majd.

Az innováció az egyik olyan terület, amit a legjobban sújt az intézményi válság.

A közfinanszírozású K+F+I-programok lebonyolítása során a hatékony felhasználását akadályozza a források széttagoltsága, a túlszabályozottság és a túlzott adminisztráció. (A pályázatok lebonyolításáról több mint húsz jogszabály rendelkezik, forrásfüggő pályáztatási gyakorlatot teremtve.) A források hatékonyabb felhasználásához szükséges a közfinanszírozású K+F+I-programok szakmai monitoringjának és értékelési rendszerének továbbfejlesztése.

Fontos lenne, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjai keretében kiírásra kerülő K+F és innovációs célú pályázatok

  • egy koherens TTI-stratégia megvalósítását szolgálják,
  • ezáltal összehangolják a hazai forrású pályázatok kiírásokkal,
  • az eddigieknél jobban ösztönözzék az együttműködésen alapuló kutatásokat, amihez az is szükséges lenne, hogy ne csupán egyéni, egyedi pályázók, hanem egy-egy projekten együttdolgozó konzorciumok is pályázhassanak.

Mindezek végrehajtását biztosította volna a teljes terület közvetlen felügyeletét biztosító kutatás-fejlesztést felügyelő tárca nélküli miniszter.

A legnagyobb meglepetésre azonban a 2009. áprilisi új kormányalakítás során indoklás és kommentár nélkül ez a poszt megszűnt, és újból teljes káosz alakult ki a kutatás-fejlesztés, illetve az innováció területén.

Az innováció az egyik olyan terület, amit a legjobban sújt az intézményi válság. Kulcskérdés ugyanis a kutatási eredmények és a gyakorlat közötti transzmisszió biztosítása! A versenyképesség szempontjából ez az a terület, amire fokozottan kellene figyelni. Sajnos azonban éppen ez az a terület, ahol az intézményi struktúra minden kormányzat idején legalább egyszer, de inkább kétszer is változott. A mostani újabb változás nem csak az OECD ajánlásának és az általános európai gyakorlattal megy szembe, hanem tovább lassítja azt az egyébként is bonyolult folyamatot, ami a tudományos eredmények sikeres üzleti alkalmazását biztosíthatná.

Az elmúlt időszak trendjeinek, változásainak elemzése alapján 2008. évre vonatkozóan néhány tézisszerű megállapítás adódik:

  • A kutatás-fejlesztés statisztikái nem javultak, sőt összességében egy lefelé irányuló trend figyelhető meg, ami magával hozza az ország versenyképességének további romlását.
  • Örvendetes, hogy a strukturális alapok pénzeszközei megnövelték a K+F+I-re költhető közfinanszírozású forrásokat, azonban a gazdaság jókora fejlődését is magával hozó módon a forrásfelszívó képesség gátját csak úgy lesznek képesek áttörni, ha a források összehangolása a szándékok szerint megtörténik, és így koherens szakpolitikai iránymutatás mellett valósul meg a hatékony, célirányos felhasználás.
  • A jelen gazdasági helyzetben különösen fontos lenne a TTI-stratégia és intézkedési terv újragondolása, ami igazi áttörést hozva azokra a pontokra koncentrál, amelyek az ország tényleges, a tudásra, az innovációra alapozó versenyképesség-növelését tudja szolgálni. Ehhez jó iránymutatást adott az OECD innováció-politikai elemzése.
  • A források elosztásának koncentrálása a MAG Zrt.-be, az utóbbi időkben bekövetkezett pozitív változások ellenére nem javította a végrehajtást és a pályázatkezelést. Az eddigi tapasztalatok alapján az alapok menedzselése, az adminisztráció ideje tovább hosszabbodott, ami számottevő nehézségeket okoz a pályázóknak, s nagyban lerontja az egyes programok tervezett pozitív hatásainak érvényesítési lehetőségeit.

A gazdasági válság leküzdésének, a kibontakozásnak egyetlen útja a tudásalapú tevékenységeket előtérbe helyező, az innováció prioritására építő gazdaságpolitika. Most nem egyszerűen az eddigi folyamatokat kell javítani, foltozgatni, hanem az eddigi, lefelé irányuló trendeket ténylegesen megfordítani. Ehhez az innováció rendszerszemléletű áttekintésére, az innovációs rendszer célirányos megújítására, új innovációs stratégiára lenne szükség.

Kiemelten fontos lenne e stratégiai terület kormányzati szintű képviseletének visszaállítása és a 2008 végén, 2009. év elején megkezdett rendszerszemléletű változások következetes megvalósítása, illetve végigvitele, a hazai innovációs rendszer meglévő – egymástól független – elemeinek összehangolása.

Jegyzetek

  • 1. Key Figures A more research-intensive and integrated European Research Area Science, Technology and Competitiveness key figures report 2008/2009.
  • 2. European Innovation Scoreboard 2008.
  • 3. OECD Review on Hungary’s innovation policy, 2008.