A nemzetgazdasági előrejelzés lehetőségei és korlátai

DR. PAPANEK GÁBOR D.SC., professzor emeritus.
A cikk a 2008. október 30-án Szegeden, a MTA IVB által szervezett konferencián elhangzott előadás nyomán készült. A szerző köszönetet mond Bíró Péternek, Borsi Balázsnak, Munkácsy Annának, Némethné Pál Katalinnak és Petz Raymundnak, hogy segítették az elemzések elkészítését.

A gazdasági jövő, s az ezzel kapcsolatos előrejelzések iránt mindig is nagy érdeklődés mutatkozott.2 Napjainkban sokszor a makrogazdasági előrejelzések, „tervek”, „programok” keltenek figyelmet. Megítélésük azonban ellentmondásos, mivel esetenként beválnak, máskor viszont – világosan jelezve gazdasági ismereteink korlátjait – hibásaknak (sőt, olykor tudatosan torzítottaknak) bizonyulnak. A témakör verbális hazai vitái is gyakran nélkülözik az állítások alátámasztását. Érdemes tehát az előrejelzés lehetőségeit módszertani megalapozással elemezni. A jelen cikkben ezért a főbb mutatókat sorra véve a GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzéseket, illetve a tényleges gazdasági folyamatokat jellemző statisztikákat vetjük össze. Egyaránt szeretnénk ellentmondani mind az okvetlen megbízható nemzetgazdasági jövőképek illúzióját keltő (a gazdaságpolitikában gyakori) állításoknak, mind az előrejelzések nem ritka általános elutasításának. Arra mutatunk rá, hogy mely prognózisokra – s mennyiben – építhettek (volna) a gazdaságpolitikai, illetve vállalati döntéshozók, s melyek bizonyultak megbízhatatlanoknak.

Az előrejelzések rendszere és vizsgálatunk módja

Amint ez ismeretes, a GKI Zrt. (2006 előtt: Rt.) 1992-es alapítása – illetve elődje, a KSH-hoz tartozó Gazdaságkutató Intézet már 1968 – óta évente többször készít makrogazdasági előrejelzéseket. Ezeknek három-négy típusa alakult ki.

A legnagyobb – 1968-ig visszanyúló – hagyományokkal az ún. éves előrejelzések rendelkeznek. A kilencvenes évektől egy-egy adott év folyamatairól már évente hatszor (a tárgyévet megelőző októberben és decemberben, majd a tárgyév márciusában, májusában, októberében és decemberében) készül előrejelzés. E vizsgálatok (több mint 10 éve lényegében azonos mutatószámokra építve) részletesen elemzik a főbb makrogazdasági folyamatokat.

Az iparban két évtizede, az építőiparban s egyes szolgáltatások körében bő egy évtizede készülő havi előrejelzéseket a vállalatok helyzetértékelésére, várakozásaira és szándékaira vonatkozó (postai) felmérések alapozzák meg. Tematikájuk EU-harmonizált és a legfontosabb mutatószámokra koncentrált.

A szintén csaknem 20 éves hagyományokkal rendelkező ún. középtávú (általában 3 éves) előrejelzések – az éves prognózisokhoz hasonló tematikával – az ezen időtávra várható tendenciákat elemzik. A közölt mutatószámok köre azonban e dokumentumoknál még a közelmúltban sem volt mindenben változatlan. De olykor, megrendelésre, hosszabb távú, akár 15–20 éves prognózisok is összeállításra kerülnek. Ezek szerkezete mindig a megbízó kívánalmaihoz illeszkedik.

A GKI-nál az előrejelzések megbízhatóságával kapcsolatos kutatásnak is vannak hagyományai. Elsősorban a számszerű prognózisok beválását ellenőriztük (azaz: a most is előirányzott témát vizsgáltuk), az adatok verbális interpretációit – esetről esetre változó mivoltuk miatt3 – nem. Egyszerű szemrevételezéssel már régen megállapítottuk például, hogy az előrejelzések kockázata a gyors változások időszakában, s különösen a trendek irányváltásakor nagyobb, mint a stabil fejlődés idején. Matematikai statisztikai vizsgálatokra alkalmas, hosszabb időszakra összehasonlítható adatsorok azonban csak néhány éve állnak rendelkezésre. Először 2001-ben készült a jelenlegihez hasonló, a közölt számszerű prognózisokat, illetve a statisztikákat szembesítő elemzés (amelynek első változata a 2001. évi 3. GKIelőrejelzés mellékleteként jelent meg). Majd a vizsgálatokat 2003-ban s 2007–2008-ban is megismételtük (lásd az irodalomjegyzéket).

...a statisztikák és a valóság azonosítása is vitatható.

Természetesen olykor jelenlegi célkitűzésünk helyessége, így a statisztikák és a valóság azonosítása is vitatható. Legutóbb például Romsics (2008) mutatott be néhány, a magyar GDP hosszú távú indexeit – többnyire lefelé – korrigáló mértékadó gazdaságtörténeti elemzést. E gond azonban vizsgálatunk viszonylag közeli időhorizontja miatt valószínűleg nem okozza eredményeink nagyobb torzításait. A számszerű prognózisok beválásának áttekintéséhez hasonló fontosságú lenne továbbá annak a megítélése is, hogy az előrejelzés szakmailag megfelelő volt-e a prognóziskészítés időpontjában. E tárgykör részletes tárgyalására azonban a megállapítások alátámasztásának korlátjai, a szubjektív érvek veszélyei miatt nem vállalkoztunk. Hasonló okokból nem fogadhattuk meg Kornai János (2000) azon javaslatát sem, amely szerint a gazdaságpolitikai ajánlásokat tartalmazó munkák értékelésénél távolról sem elég, ha a rögzítetteket a tényekkel szembesítjük, azt is kiemelt hangsúllyal vizsgálni kell, hogy mi volt az adott művek hatása a valóságos életre.

A havi előrejelzések megbízhatósága

A GKI havi – a gyors gazdasági változások nyomán hónapról hónapra kiigazított – előrejelzése nyilvános (www.gki.hu). Az iparban havi, az építőiparban és a vizsgált szolgáltatási körben e negyedéves vállalati felmérésekre támaszkodó prognózisok a nemzetgazdaság helyzetét, perspektíváit jellemző fő mutatószámok alakulását becslik előre.4 Ellenőrzésük során – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a vállalati felmérések eredményeit és a statisztikákat vetjük egybe. Az előrejelzésekben olykor korrigáljuk ugyan a vállalati várakozások számait, de e korrekciók számításba vétele nem változtatna sokat görbéink alakulásán, s lehetetlenné tenné a nemzetközi összehasonlítást.

Vizsgálataink szerint az iparban a felmérési eredmények az ágnak az adott időpontban meglévő helyzetéről adnak (az erre vonatkozó statisztikák megjelenését több héttel megelőzően) viszonylag pontos képet. Amint ezt az 1. ábra is tükrözi, például 2008-ban az iparvállalati várakozások távolról sem optimisták, megfelelnek a meglehetősen alacsony növekedési ütemet ígérő megrendelési, termelési, illetve raktárkészlet-statisztikáknak – s ha mértékében nem is, de tendenciájában jól jelzik a bekövetkező recessziót.

Az egyéb ágakban az eredmények kevésbé megbízhatóak (s a hibák oka nem kellően feltárt)5.

1. ábra: Iparvállalati várakozások és ipari statisztika

1. ábra: Iparvállalati várakozások és ipari statisztika

A rövid távú előrejelzések iránt Európa-szerte érdeklődnek a vállalati vezetők. Az ábra (a Tóth, 2000 vizsgálatokkal összhangban) világosan igazolja a hasonló hazai információk gazdasági felhasználhatóságát.

Az éves előrejelzések és a statisztikák

A vizsgálat módszere

Az éves prognózisok készítése általában a GDP-növekedés lehetséges trendjeinek nagyvonalú (statisztikai) elemzésével indul. Ezt követően előbb a keresletnek – a belföldi felhasználásnak és az exportnak –, majd a kínálatnak (a fő ágazatok hozzáadott értékének és az importnak) várható alakulása, s e két tényező egyensúlya kerül vizsgálatra. Majd az elemzők a foglalkoztatás terén várható változásokat, illetve a belső és külső pénzügyi egyensúly perspektíváit mérlegelik (felhasználva a kormányzati törekvésekkel kapcsolatos információikat is).

A GKI-nál a számszerűen előre jelzett legfontosabb mutatószámok köre 1995 óta állandó. A több mint egy évtizedre visszatekintő adatbázis így módot ad arra, hogy a prognózisok beválásának az elemzésekor az 1995–2007 közötti statisztikai „adatsorokat” – pl. az éves GDP tizenkét adatát –, illetve az e mutatóra azonos előrejelzési időszakban (pl.: a tárgyév májusában) adott prognózisokat vessük össze. Viszonylagos stabilitásuk és könnyű értelmezhetőségük miatt a legfontosabb mutatóknak az előrejelzések és a statisztikák (más szóhasználattal: a „tények”) közti különbségek abszolút értékeinek átlagait ítéltük; ezek azt mutatják meg, hogy egyes előrejelzéseinknél mennyit tévedtünk a 12 vizsgált év átlagában. Mivel azt reméltük, hogy prognózisaink az idő előrehaladásával, az év eleji statisztikák megismerésével egyre jobban illeszkednek a „tényekhez”, az eltéréseket az előrejelzési időszakokra külön-külön kalkuláltuk (1. táblázat).

1. táblázat: Az 1995–2007 közötti előrejelzések és a tények közötti átlagos eltérés (a különbségek abszolút értékének átlagai).

1. táblázat: Az 1995–2007 közötti előrejelzések és a tények közötti átlagos eltérés (a különbségek abszolút értékének átlagai).

Kiszámoltuk továbbá az eltéréseknek – a prognózis-„hibák”-nak – átlagait és szórásait (az előbbiek az eltérések irányát, az utóbbiak ezek nagyságát jellemzik). Meghatároztuk, hogy az egyes statisztikák hány esetben alacsonyabbak, s hányszor magasabbak, mint az előrejelzések. Kiszámítottuk, hogy az eltérések abszolút értékeinek átlagai a prognosztizált mutatóértékeknek hány százalékát teszik ki (mekkorák a relatív eltérések). Vizsgáltuk az előrejelzések és a tények korrelációit is.

Vizsgálataink igen különbözőeknek mutatták a különböző makrogazdasági folyamatokra vonatkozó éves előrejelzések megbízhatóságát. A továbbiakban e különbségekre mutatunk rá. Azonnal hangsúlyozzuk továbbá, hogy 2001-ben a KOPINT-előrejelzések, illetve a tények illeszkedését is áttekintettük, s úgy találtuk, hogy ez utóbbi prognózisok beválása is hasonló volt, mint a GKI-előrejelzéseké. Ezért az előrejelzés hazai lehetőségeire vonatkozó megállapításainkat a GKI-mutatókénál szélesebb körben is figyelembe vehetőknek véljük.

Az éves GDP-volumen előrebecslése

A GDP éves változásaival – azaz a gazdasági növekedés sebességével – kapcsolatos közelmúltbeli számszerű GKI-prognózisok a 2. ábra tanúsága szerint többé-kevésbé megbízhatóaknak bizonyultak. Előre jelezték mind az előrehaladás 1995–96-os (a Bokros-csomagot követő) csigatempóját, mind az 1997–98-as gyorsulást, majd 1999-es lassulást. A növekedési dinamika 2000 utáni „alulbecslése” főleg annak a következménye, hogy az előrejelzési időszak óta a KSH többször is módosította a GDP-számítás módszerét, s ez emelte az évtizedünk közepére kimutatott teljesítményt. A 2007-es kisiklást részben a vártnál kedvezőtlenebb világgazdasági folyamatok (például: olajár-emelkedés), részben a konvergenciaprogram korábban alábecsült hatásai, a korai 2008-as prognózisok ismételt kudarcát viszont alapvetően a magyar gazdaság teljesítőképességének szubjektív túlértékelése magyarázzák.

A tapasztalatok szerint tehát az éves GDP-előrejelzések többnyire nem pontosak (a relatív eltérések átlagos nagysága az első négy előrejelzés idején meghaladhatja a 20%-ot), a negyedévről negyedévre kimutatható javulás sem gyors, a jövőbeli trendváltások előre látására pedig kevés az esély. Például az előző ősszel, kora tavasszal az adott évre készített prognózisok legtöbbször (a kilencvenes évtized közepén általában, az ezredfordulón csak az esetek kb. felében) enyhén pesszimistáknak bizonyultak, átlagosan csaknem 1 százalékponttal alábecsülték a „tényleges” dinamizmust. Előfordult (például 1996-ban) az is, hogy az előrejelzések az idő múlásával – a tárgyidőszakra vonatkozó havi-negyedéves statisztikák megismerése ellenére – nem javultak, hanem romlottak. A korai 2001-es, 2005-ös jövőképek is „pesszimisták” (a statisztikailag később, esetenként évek múlva megállapítottnál alacsonyabbak) voltak. A trend jelentős (2007–2008-as) változásának prognosztizálása pedig nem sikerült (ami a 2009-es gyors javulásra vonatkozó jelenlegi előrejelzések nagy bizonytalanságára is figyelmeztet).

2. ábra: A GDP-növekedés éves előrejelzései és a tények (előző év=100%)

2. ábra: A GDP-növekedés éves előrejelzései és a tények (előző év=100%)

A termelési szerkezet változásai

Összességében szintén viszonylag kedvező – de a részletek tekintetében az előzőnél borúsabb – kép adható a nemzetgazdaság 1995–2007 közötti növekedési lehetőségeit behatároló piaci prognózisok megbízhatóságáról. A fő tendenciák felismerése többnyire viszonylag gyors volt. Az előrejelzések helyesen mutattak ugyanis rá arra, hogy az elmúlt évtized során gazdaságunkban az export lehet a növekedés fő forrása. Ugyancsak egyértelműen (bár a hatás nagyságát alulértékelve) rögzítették, hogy az 1995-ös stabilizációs intézkedések javítják a kivitel lehetőségeit, visszafogják a behozatalt, s jelentősen mérséklik a belföldi keresletet. A GKI (az előző két év tapasztalatait hasznosítva) 1997–98-ra már a megelőző őszökön is előre jelezte a lakossági kereslet és a beruházások – az 1998-as parlamenti választásokkal is összefüggő – megugrását, de 1997-re nem, s 1998-ra is csak az őszi elemzésekben mert 20% fölötti exportdinamikát ígérni, részben mivel a távol-keleti válság 1997 végi kitörése után azonnal és túlzottnak bizonyulóan visszafogta kiviteli prognózisait. De túl óvatosak voltak egyes 2004-es és 2006-os, optimisták viszont a korai 2008-as export-előrejelzések is. A belföldi felhasználás prognózisai és a tények közötti eltérések abszolút értékének átlagai a vizsgálat 12 éve közül 9-ben viszonylag kicsik; 2001-ben és 2005–2007-ben nagyobbak (gyakran 2 százalékpontot meghaladóak) voltak. Az adott év májusától az előrejelzett és a ténymutatók tendenciái közti illeszkedés is viszonylag erős. A lakossági fogyasztás alakulására vonatkozó prognózisok a vizsgált időszakban kissé pontosabbak (a jelzett átlagos eltérések májustól 1 százalékpont közeliek). A beruházási (szaknyelven: bruttó állóeszköz-felhalmozási) prognózisok viszont sajnos nem ítélhetők különösebben megbízhatóaknak. Az évenkénti előrejelzések értékei (a 1997–99-es évek kivételével) mindig erősen szóródtak, a növekedési prognózisok gyakran bizonyultak túlzottaknak, s esetenként negyedévről negyedévre se közelítettek kellőképpen a (később, például az autópályaépítési elszámolások módjával kapcsolatos nemzetközi vitákat követően megállapított) „tényekhez”.

3. ábra: Az exportvolumen éves növekedésére vonatkozó előrejelzések és a tények (előző év=100%)

3. ábra: Az exportvolumen éves növekedésére vonatkozó előrejelzések és a tények (előző év=100%)

Az 1999–2003 közti prognózisok mindig előre jelezték, hogy a lakossági fogyasztás dinamikája magas szinten stabilizálódik, de mind a 2002-es gyorsulásnak, mind a 2006–2007-es visszaesésnek az ütemét sokáig erőteljesen alábecsülték. Az 1999-es prognózisok (helyesen) „megígérték” a beruházási ütem visszaesését, a 2001-re adottak azonban sokáig (hibásan) élénkülést valószínűsítettek, majd 2005-re is jelentősen, 2006-ra durván túlértékelték az e téren nyíló lehetőségeket (többnyire egyáltalán nem figyelmeztetve a végül is bekövetkezett visszaesés veszélyére).

A fontosabb nemzetgazdasági ágak várható teljesítményeivel kapcsolatos becslések esetenként viszonylag jók, másutt azonban meglepően csekély megbízhatóságúak. Bár a prognózisok mindig hangsúlyosan szóltak a GDP viszonylag szerény hányadát adó magyar mezőgazdaság válságáról, az ágazat gondjainak valós súlyával sokáig alig-alig tudtak szembenézni; a legtöbbször stagnálást ígérő előrejelzések és az 1997 óta gyakori visszaesést mutató statisztikák közti eltérések abszolút értékeinek átlaga 8,2(!) százalékpont. A sokáig jelentős dinamizmust ígérő ipari hozzáadottérték-előrejelzések és a statisztikák közti eltérések átlagai már a másfél éves prognózisoknál is 3 százalékpont alattiak, s az idő előrehaladtával csökkennek, a dinamizmus mértékéhez viszonyítottan kicsik. 1995-re az első előrejelzések a valósnál pesszimistább ipari jövőképeket vázoltak. 1998-ban a szektor exportpotenciálját értékelték alul, 2000 őszén és 2001 tavaszán viszont – a bruttó termelés havi statisztikáira támaszkodva – erősen (közel 10 százalékponttal) fölébecsülték az ágazattól 2001-ben várható teljesítményt. Ezt követően a 2002-re, valamint a 2005-re adott első prognózisok is kissé (a 2008-ra adottak erősebben) optimistáknak bizonyultak – a 2006. éviek viszont meglehetősen pesszimisták lettek.

4. ábra: Az építőipari hozzáadott érték éves növekedése (előző év = 100%)

4. ábra: Az építőipari hozzáadott érték éves növekedése (előző év = 100%)

Az építőipari termelés alakulásáról adott első előrejelzések nem kevéssé, átlagosan több mint 4 [de 2006-ban mintegy 10, 2007-ben közel 20(!)] százalékponttal tértek el a tényektől. Gyakran az idő előrehaladásával is csak igen lassan javultak, többnyire túlzottan, s az elmúlt 3-4 évben a korábbiakat is felülmúlóan optimisták voltak.

A szolgáltatási ágak teljesítményeire vonatkozó előrejelzések és a tények közti eltérések igen különbözőek. A szállítás-hírközlés ágazatban az eltérések átlagai legtöbbször 2,5–3 százalékpont közöttiek, bár az előrejelzések értékeihez viszonyítva relatíve nagyok, de elfogadhatók. A jelentős hozzáadott értéket termelő nagy állami szolgáltatásokat magában foglaló „egyéb” aggregátum hozzáadott értékére vonatkozó prognózisok ugyancsak meglehetősen jók. Egyik megállapításunk értékét sem szeretnénk azonban túlbecsülni, úgy véljük ugyanis, hogy ezek legalább annyira a szektorbeli valós teljesítményingadozások mérésének a problémáira (a ráfordítások és a teljesítmények közti kapcsolatokra vonatkozó információk szegénységére), mint az előrejelzések megbízhatóságának a mértékére utalnak.

5. ábra: Az éves fogyasztói árindex előrejelzése és a tények (előző év = 100%)

5. ábra: Az éves fogyasztói árindex előrejelzése és a tények (előző év = 100%)

Az adott évre várható egyensúlyi helyzet felvázolásának pontossága

A gazdasági egyensúly különböző mutatóira vonatkozó előrejelzések megbízhatósága igen különböző. Igencsak megnyugodva mutathatunk rá a GKI inflációs előrejelzéseinek a pontosságára. A vizsgált időszakban ugyanis a fogyasztói árak emelkedése, bár tendenciájában jelentősen lassult, mégis végig heves volt. A jelentős mértékű árváltozások ellenére azonban a prognózisok és a tényszámok közti eltérések legtöbbször már a tárgyévet megelőző őszi előrejelzéseknél sem sokkal haladják meg az egy százalékpontot (azaz a relatív eltérés hányada igen kicsi), a tárgyév tavaszi prognózisainál pedig a különbségek fokozatosan néhány tizedre, a statisztikák hibahatárán belüliekre mérséklődnek (5. ábra). Az elmúlt években 1 százalékpontnál nagyobb eltérés 2002-ben, 2005-ben és 2006–2007-ben fordult elő, az első két jelzett évben az előrejelzés a ténynél magasabb, az utóbbiakban alacsonyabb volt. A GKI-prognózisok e megbízhatósága a hivatalosaknál is lényegesen kedvezőbb.

A GKI-prognózisok e megbízhatósága a hivatalosaknál is lényegesen kedvezőbb.

A (konszolidált) államháztartásihiány-előrejelzések és tények közti eltérések átlagai mindenkor viszonylag nagyok, az évet megelőző őszön a GDP 1,5%- át kitevők, s még az év decemberében is a GDP 1%-át meghaladók. Az átlagot különösen a 2002-es és 2005-ös deficiteknek az alábecslése emeli. Az előrejelzés – illetve a kormányzati „kreatív könyvelés” – súlyos gondjait az 1995-re és 1998-ra a tárgyév decemberében (!) adott prognózisok komoly bizonytalanságai is jelzik. De az előrejelzettnél jelentősen magasabb lett a hiány 2002-ben, majd csaknem kétszer nagyobb 2005-ben is (az előbbi a korábbi években keletkezett hiányok elszámolásának, az utóbbi az autópálya-építés kényszerű – költségvetésen belüli – késői elszámolásának volt a következménye).

6. ábra: A fizetési mérleg hiányára vonatkozó előrejelzések és a tények (milliárd euró, 2003-tól új módszertan szerint számolva)

6. ábra: A fizetési mérleg hiányára vonatkozó előrejelzések és a tények (milliárd euró, 2003-tól új módszertan szerint számolva)

A vizsgált időszakban a külgazdasági egyensúlyra vonatkozó előrejelzések se voltak pontosak. Az első prognózisok és a statisztikák közti eltérések nem csak az export, hanem az import esetén is 5–6 százalékponttal, azaz olykor kb. a felével is elhibázták a tényleges értékeket. Az év eleji prognózisok se sokkal jobbak az előző év végieknél (az exportban pedig a teljesítmények alábecslése is lényegesen gyakoribb, mint a túlbecslés). Részben ez magyarázza, hogy a külkereskedelmimérleg-hiány előrejelzései is csak a tárgyévek őszétől válnak megbízhatókká (amikor a relatív eltérések átlaga már csak 10 százalék körüli).

A tapasztalatok szerint a folyó fizetési mérleg előrejelzett és tényleges éves hiányai közt az előzőkben említetteknél is gyakoribbak és jelentősebbek az eltérések. Amint ez a 6. ábráról is leolvasható, az előrejelzések egyes években még a deficit változásának az irányát sem találták el. A tavaszi előrejelzések a vizsgált években többször is rosszabbak (megbízhatatlanabbak) voltak az előző őszieknél. A hiba nagysága nem ritkán – 2001 és 2003 közt, majd 2006–2007-ben is – meghaladta az 1, sőt 2003-ban a 3 milliárd eurót (2002-ben és 2006-ban túl-, 2001–2003 közt és 2007–2008-ban alábecsülve a deficit nagyságát).

Úgy véljük, az előadottak azt igazolják, hogy a mintegy egy-másfél éves számszerű6 gazdasági előrejelzések hazai jövőképei – az egyes részprognózisok minden gondja ellenére – összességében többnyire elfogadhatóak, trendváltás esetén viszont megbízhatatlanok.

A hosszabb távú jövő felvázolásának nehézségei

A GKI tapasztalatai szerint az egy-másfél évnél hosszabb prognózisok (a gazdasági trendek nagyobb változásainak nehéz előrejelzése miatt) mindenkor igen kockázatosak. Hiszen korábban egyetlen előrejelző sem látta előre se a Szovjetunió összeomlását, se az érintett térségben ezt követően kialakult ún. transzformációs válságot. S kétségtelen ugyan, hogy az 1990-es évtized közepén megkezdett kilábalás esélyeit egyes (köztük GKI) előrejelzések olykor viszonylag megbízhatóan körvonalazták, de az évezredkezdést követő lassulást (miként ez – részben7 – a 7. ábránkról is leolvasható) még ennek bekövetkezésével sem tudták tudomásul venni. Napjaink válságának esélyeit pedig a számok8 egyáltalán nem tükrözték.

Megjegyezzük, hogy a 7. ábra a valóságosnál kisebbeknek mutatja az előrejelzési hibákat, mivel nem számol azzal, hogy az előrejelzési hibák halmozódnak, a hároméves előrejelzéseknél a második évre már két évnek, a harmadikra pedig három évnek a hibái összegződnek. A 2008-ra 2005-ben adott prognózis például a jelenlegi helyzettől teljesen eltérő jövőképet vázolt fel, így a GDP (várhatóan) mintegy 20(!) százalékponttal tér el a valóságostól.

7. ábra: A GDP-növekedés 3 éves előrejelzései és a statisztikák (előző év = 100%)

7. ábra: A GDP-növekedés 3 éves előrejelzései és a statisztikák (előző év = 100%)

A jövőkép további elemeire vonatkozó prognózisok hibái legtöbbször a GDP-előrejelzésekénél is nagyobbak.

Összefoglalás

Elemzéseink arra mutatnak, hogy a „rövidebb” távú – néhány hónapos, egy-másfél éves – gazdasági előrejelzések számos eleme viszonylag megbízható. Bár mindenkor nagy óvatossággal kell kezelnünk a külgazdasági jövőképeket, s ennél is több kétséggel fogadhatjuk a költségvetés kilátásaira vonatkozó állításokat, a legtöbb esetben viszonylag kis kockázattal építhetünk az infláció és a GDP-növekedés prognózisaira. A gyakorlati tapasztalatok cáfolják tehát azt a G. K. Galbraith-nak tulajdonított állítást, amely szerint „a gazdasági előrejelzés egyetlen funkciója az, hogy az asztrológiát egy kicsit komolyabb színben tüntesse fel”9. A hosszabb időtávú „prognózisoknál” (stabilitási programoknál, cselekvési terveknél stb.) igencsak indokolt az óvatosság, a sávos „tervezés”, a forgatókönyv-készítés, sőt esetenként a katasztrófavariánsok elkészítése – valamint az utóbbiak esélyeinek komoly mérlegelése és az elhárításukat célzó intézkedések is.

Azt reméljük ugyanakkor, hogy a hasonló tárgyú elemzések készítése, publikálása és gyakorlati hasznosítása a jövőben a korábbiaknál szélesebb körben válik mindennapossá. Csak az előrejelzések – és az előrejelzők(!) – megbízhatóságára vonatkozó tapasztalatok rendszeres megfigyelése és közlése állíthatja helyre ugyanis gazdaságunkban a jövőre vonatkozó deklarációk iránti bizalmat, teremtheti meg a vállalkozási kedv javulásának, a beruházások növekedésének, azaz a válságból való kilábalásnak ezt az alapvető feltételét.

Felhasznált irodalom

Jegyzetek

  • 2. Klasszikus hivatkozás a hét szűk, illetve bő esztendővel kapcsolatos bibliai történet.
  • 3. A szöveges előrejelzések beválásának ellenőrzését további okok is visszafogják. Számos megfogalmazás (például: nő, csökken) túlzottan nagyvonalú, s így beválásuk is semmitmondó. Mások (például: túl vagyunk a mélyponton) a fordulópontok közismerten nehéz előrejelzésére tesznek kísérletet, a megvalósulás elmaradása csak ismétlődésük – például a romló tendenciák ellenére rendszeresen kedvező előrejelzés, az ún. hokiboteffektus jelentkezése – esetén tekinthető komoly hibának stb.
  • 4. E felmérések fő kérdése mindenkor az, hogy a menedzserek a következő 3 hónapban a cég helyzetének javulását vagy romlását várják-e. Tájékozódunk továbbá az e várakozásokat megalapozó egyes folyamatokról, így a megrendelésállomány alakulásáról stb.
  • 5. Korábban azt feltételeztük, hogy a felmérési hibát a válaszoló, illetve nem válaszoló cégek eltérő helyzet- és jövőértékelése magyarázza. Vizsgálatunk (Papanek G.–Adler J.–Munkácsy A., 2006) nem igazolta azonban e hipotézist.
  • 6. Ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy megállapításaink nem vonatkoznak a számszerű prognózisok verbális interpretációira.
  • 7. Emlékeztetünk rá, hogy a KSH a 2000-et követő évekre utólag felfelé módosította a statisztikát.
  • 8. A dokumentumok általában tartalmaznak (katasztrófavariánsokként) a hibás gazdaságpolitika esetén várható súlyos következményekkel kapcsolatos verbális megjegyzéseket.
  • 9. Az idézetet a Logos Quotes internetes adatbázis közölte 2007. szeptember 20-án.
Csernenszky L.–Papanek G.–Pető M.: Business Surveys and Business Forecasts in Hungary. In: K. H. Oppenländer–G. Poser–G. Nerb: New Development of Business Surveys in Central and Eastern European Countries. CIRET Studien, 1992, No. 42.
GKI Rt./Zrt.: A magyar nemzetgazdaság … évi fejlődése. Negyedéves kiadványsorozat.
Kornai János: Tíz évvel a Röpirat angol kiadásának megjelenése után. Közgazdasági Szemle, 2000/9. sz.
Optimista és realista gazdaságkutatók. Magyar Nemzet, 2007. július 30.
Papanek G.–Adler J.–Munkácsy A.: Confidence intervals in the GKI Business Tendency Surveys. Paper for the 28th CIRET Conference. September 20–23 2006, Rome.
Papanek G.–Petz R.–Vértes A.: EU Harmonized Enterprise Surveys in Hungary. Statisztikai Szemle, special edition in English, 1997.
Papanek G.–Petz R.–Sulok Z.: Reliability of economic forecasts in Hungary. Presentation for the CIRET conference. Warsaw, 15–18 September 2004. Magyarul: A GKI Rt. előrejelzéseinek megbízhatósága. Statisztikai Szemle, 2003/2. sz.
Papanek G.–Bíró P.–Munkácsy A.–Némethné P. K.–Petz R.: A gazdasági előrejelzések és a „tények”. In: Bagó E. és mások (szerk.): A gazdasági környezet és a vállalati stratégiák. MTA IVB, 2008, 26–37. o.
Pártállami optimizmus a GKI-nál. Magyar Nemzet, 2008. május 5.
Romsics Ignác: Félperifériától a félperifériáig. Rubicon, 2008/2–3. sz.
Torzított kormány közeli optimizmus. Magyar Nemzet, 2008. október 6.
Tóth István János: Vállalati és lakossági konjunktúra felmérések Magyarországon. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 2000.