- Kategória: Archívum »
- 2009. február - 5. évfolyam, 1. szám
- Török Ádám
A patkánytól a bivalyig
Jelentős gazdasági trendfordulók idején általában nincs túl sok adat annak megítéléséhez, hogy mi várható a közeljövőben. Nem sejthetjük azt sem, hogy 2009 milyen gazdasági év lesz a világban és Magyarországon. A 2007 nyarán elkezdődött és 2008 októberében viharszerűen kitört világgazdasági válság részben lélektani tényezőkön alapul, így enyhülése nem csekély mértékben ugyancsak pszichológiai okoktól várható. A közelmúlt világméretű gazdasági vagy pénzügyi válságai (1998, 2001, de kissé távolabbra visszatekintve 1982 és 1987 is) a kezdeti időszakban sokkal tartósabbnak tűntek, mint amilyennek végül bizonyultak. 2008 decemberének végén még nem lehet kijelenteni, hogy ez most sem lesz másként, annyi azonban máris feltűnő, hogy a 2-3 héttel ezelőtt még általános rossz hangulat („a válságból való kilábalás legkorábban 2010-ben kezdődhet meg”) kicsit oldódik.
Noha még mindig a pesszimizmus erősebb, újabban feltűnnek olyan előrejelzések is, amelyek szerint a tőzsdék 2009 tavaszán magukhoz térhetnek. Ez nagyrészt attól függ, hogy a jelentős befektetők mikor térnek vissza a biztonságközpontú szemlélettől a hozamközpontú szemlélethez. A pénzügyi befektetők hosszabb távon nem élhetnek meg csak az alacsony hozamú és kis kockázatú befektetési eszközökből – annál is inkább, mert a magas kereslet miatt ezek ára is felmegy. A magyar állampapírok például aránylag magas kockázatúaknak és magas hozamúaknak számítanak, azaz nemzetközi keresletük akkor fog emelkedni, ha a nemzetközi befektetői közösség kockázatviselő hajlandósága is megnő.
A távol-keleti országokat világgazdasági felemelkedésük fontossá tette a gazdasági előrejelzők számára is. Elmélkedhetünk arról, vajon mennyire lehet hasznosítani a holdévek szerint, 12 éves ciklusokra épülő kínai kalendárium tanulságait a gazdasági prognózisokban. Természetesen nem célszerű túl messzire menni az ilyen spekulációkkal, bizonyos szimbolikus üzeneteket azonban talán mégis mérlegelhetünk. Érdekes arra gondolnunk, hogy a kínai naptár szerint 1996 után 2008 is a patkány éve volt, 2009 pedig a bivaly éve lesz. A kínai asztrológia szerint a születés éve kulcsfontosságú a jellem kialakulása és az életpálya fejlődése szempontjából. A patkány éve a ravasz, titokzatos, önző, jólétre törekvő embereké, a bivaly éve viszont szívós, alapos, a terhelést jól bíró s az aprómunkát sem megvető emberekkel gazdagíthatja a világot. Európaiként az éveket szimbolizáló állatfiguráknak általánosabb jelentést is tulajdoníthatunk. A patkány évében mintha olyan intézmények omlottak volna össze (a világgazdaság egészére azért még ne gondoljunk!), amelyeket hosszabb idő óta rongáltak a rágcsáló kártevők. A bivaly évében meg kell kezdeni a károk helyreállítását, de ez lassú és fáradságos lesz. A kínai földműves türelmére lesz szükség, aki hosszú idő alatt is csak kevés földet tud megművelni állatával.
2008-ban a világgazdaság nagyon sok szereplőjének kellett hirtelen és súlyos vagyonvesztést, piacszűkülést, netán állásvesztést elszenvednie. Magyarországon ezt az évet a gazdasági kibontakozás érdekében tett, költségeikhez képest mérsékelten sikeres erőfeszítések jellemezték. A politika főszereplői között a válság kirobbanása előtt minimális együttműködési készség sem volt. Októberben valamelyest megváltozott a helyzet. A legtöbb főszereplőnek akkor már meg kellett mutatnia, hogy a párbeszéd újrakezdése nem rajta múlik, így pedig legalább létrejöttek a nagy ellenfelek közötti együttműködés jelképes keretei. Komolyabb közös cselekvésről azonban továbbra sincs szó, miközben számos más országban a szemben álló politikai erők vállvetve küzdenek a válság további mélyülése ellen.
Most kéretik valóban a kínai szimbolikának megfelelően értelmezni a következő metaforát. Az új év beköszönte reményt adhat arra, hogy a rágcsálók garázdálkodása és hangos marakodása helyett immár a csöndes igavonás jellemezze Magyarország gazdasági tájképét.
A világgazdasági helyzet nagyon lassan, de normalizálódik 2009-ben még akkor is, ha a különböző államok bankmentő akcióit és az autóiparnak dobott amerikai mentőöv hatásait kétfélének tekinthetjük. A nagyon fontos kedvező hatás az, hogy így sikerült elkerülni a világgazdasági válság széles körben romboló káoszba fordulását. Ezzel szemben látnunk kell azt is, hogy ezek a mentőakciók konzerválnak bizonyos feszültségeket (például az amerikai autóipar ma már súlyos versenyképtelenségét), és nagy erővel vetik fel az erkölcsi kockázat (moral hazard) problémáját. Tehát azt, hogy vajon kik is fizetik a károk számláját azok előidézői helyett.
A világgazdaság lassú, de nagy valószínűséggel várható konszolidációja szükségtelenné teszi a kifelé mutogatást a magyar gazdaság egyes főszereplői számára. Meg kell lépni mindazt, amire azok a gazdasági szereplők várnak, akik munkahelyeket tudnak teremteni, és növelni tudják adóbefizetéseiket. Tudomásul kell venni, hogy a szolidaritás jelszavát alá kell rendelni a gazdaság túlélési reflexeinek. Csökkenteni kell az aktív rétegek terheit azért, hogy ne válasszák egyre többen a szabadidőt a munka, a köldöknézést a vállalkozás helyett. Kampányszerű ellenőrzések és a szelektíven alkalmazott zéró tolerancia helyett pedig tartalmilag is fel kellene venni a küzdelmet a szabályszegő magatartások és a feketegazdaság ellen.
Az alapos gazdaságpolitikai változások (járulékcsökkentés, a rossz helyre menő támogatások következetes megvonása, a presztízsberuházások könyörtelen visszafogása és a pártfinanszírozás transzparens reformja) mellett a jog és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer nagyon következetes átalakítását várom. Ez a patkány és a bivaly éve közötti átmenet lényege Magyarországon. Hirdessenek a hatóságok önmagukkal szemben is zéró toleranciát: ne legyen helye mentegetőzésnek akkor, amikor nem sikerül elfogni az autópályán száguldozókat, miközben kis sebességtúllépésért drákói büntetések járnak. Ne lehessen jogszerű a számlát nem adó kis cipőpucolóra kivetett százezres bírság akkor, amikor a védőügyvédek halogató taktikája, pénzért vett orvosi igazolások vagy egyszerűen évek óta ismert és mégsem megszüntetett joghézagok kihasználása teszi lehetővé a büntetlenséget sokmilliárdos bűnügyekben is. Mégpedig úgy, hogy a hatóságok nemegyszer maguk ismerik el a szabályozás tarthatatlan voltát és saját tehetetlenségüket, miközben cinikusan a törvényalkotókra mutogatnak.
Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdaság minden szereplője egyenrangú, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, és közéjük tartoznak a hatóságok is. A magyar gazdaságból általánosan hiányzik a bizalom és az együttműködési készség, s nagyon sokan vannak, akik ügyes trükköktől remélnek előrejutást a szívós aprómunka helyett. El kellene magyarázni nekik, hogy a többség a bivalyok életformájában látja a jövőt a patkányoké helyett.