A gazdaság működéséhez szükséges termelési tényezők, az emberi erőforrás, a tőke és a termőföld, vagy bővebb értelemben a természeti erőforrások között egyre inkább növekszik egy korábban önálló termelési tényezőként ritkán figyelembe vett tényező, az energia szerepe. A gazdaságban – ahogy az élet más területein is – gyakran az válik fontossá, amiből kevés van, az energia pedig az utóbbi időben vitathatatlanul szűkösebbé vált.

Egy növekvő fontosságú termelési tényező: energia

Két tényező fokozhatja egy árucikk szűkösségét: a kereslet növekedése és a kínálat csökkenése. Az energia esetében mindkettő megfigyelhető. 1980 és 2005 között a világ népessége 4,4 milliárdról 6,5 milliárd főre, azaz majdnem másfélszeresére nőtt. A népességnövekedés a fejlettebb, kevesebb energiát használó technológiák ellenére is az energiafogyasztás növekedésével járt együtt. Míg 1991-ben a világ energiafogyasztása 8,7 milliárd tonna olajjal volt egyenértékű, 2001-ben már átlépte a 10 milliárd tonnát.¹

Európa népességének növekedési üteme ugyan szerényebb, azonban az 1970-es 435 millió főről 2005-re az Európai Unió mai tagállamainak összlakossága is 491 millió főre nőtt,² a mai tagállamok összes energiafogyasztása pedig 1990 és 2005 között 1,65 milliárd tonnáról 1,82 milliárd tonnára növekedett.³

Miközben a világ energiafogyasztása tíz év alatt 15 százalékkal nőtt, a 10 milliárd tonnányi olajnak megfelelő energiafogyasztásnak 2001-ben összesen csupán 13,3 százaléka származott megújuló energiaforrásból, a maradék 86,7 százalékot a nem megújuló fosszilis energiahordozók és nukleáris energia adták.⁴ A helyzet Európában ennél is kedvezőtlenebb, hiszen míg az Európai Unió 27 mai tagországának összes energiafelhasználása 1990 és 2005 között közel 10 százalékkal nőtt, a megújuló energiaforrásokból származó energiafogyasztás még 2005-ben is csupán az összes energiafelhasználás 6,8 százalékát tette ki.⁵

Magyarország esetében az energiafogyasztás 1990 és 2005 között ugyan kismértékben, 2,5 százalékkal csökkent, 2000 és 2005 között azonban már 11,7 százalékkal növekedett,⁶ tehát a korábbi csökkenő tendencia később erőteljes fordulatot vett.

Az energia – energiahordozók formájában vagy elektromos távvezetéken – jól szállítható, ezért a globális energiapiacok egyensúlyának változása az európai és azon belül a hazai piacon is érvényesül. A legnagyobb energiafogyasztó országok, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és India közül kettő, Kína és India a legdinamikusabban növekvő energiafogyasztású országok közé tartozik, ezért a világgazdaság energiaigényének csökkenésére a jövőben nincs reális esély.

A magyar gazdaság energiaellátása

Az energia a magyar gazdaság számára is fontos termelési tényező. A magyar gazdaság fajlagos energiaigénye ugyan 1995 és 2005 között 28,1 százalékkal csökkent, a kedvező tendencia azonban önmagában nem képes ellensúlyozni a Magyarország számára hozzáférhető energia árának jelentős, az utóbbi években felgyorsult növekedését. Az energiahordozók közül elsősorban a kőolaj és az ár szempontjából ahhoz szorosan kötődő földgáz ára változott a legdinamikusabban. A magyar gazdaság energiaintenzitásának 28 százalékos csökkentésével ennek következtében 1995 és 2005 között háromszoros ár növekedés áll szemben.⁷ Mivel Magyarország energiaszükségleteinek fedezésére az Európai Unió magas, 61 százalékos arányánál is magasabb arányban, 70 százalékban kőolajat és földgázt használ, a kőolaj árának emelkedése is erőteljesebb negatív hatást gyakorol az ország versenyképességére.⁸

...hogyan csökkenthető a fosszilis energiahordozók részesedése...

Az energiafogyasztáson belül a földgázfelhasználás arányának csökkentése tehát két szempontból is fontos. Egyrészt a növekvő kőolajárakkal párhuzamosan növekvő földgázárak rontják a gazdaság versenyképességét. Másrészt a rendkívül magas arányban importált földgáz és kőolaj nagy részben egyetlen forrásból, Oroszországból származik, ami növeli az ellátás bizonytalanságának kockázatát. Míg a kőolaj, mint könnyen tárolható és szállítható folyékony energiahordozó az alternatív biomassza alapú energiahordozók termelésének gazdaságossá válásáig nehezebben helyettesíthető, a földgáz helyettesítésére a villamosenergia-termelés bővítése elvileg lehetőséget adhat. A villamosenergia-termelésben azonban Magyarországon szintén nagymértékben részesednek a fosszilis energiahordozók elégetésén alapuló hőerőművek, amelyek 2004-ben a 8631 MW-os erőművi kapacitás 78 százalékát adták.⁹ Az erőművi teljesítménykapacitás mellett a fosszilis energiahordozókat használó erőművek részesedése a villamosenergia- termelésből szintén magas, 55,9 százalék, ráadásul a földgázhasználat kiváltására ezek az erőművek nem alkalmasak, hiszen részben maguk is földgázt használnak, részben 30–50 százalék közötti hatásfokuk a szén- és olajerőművek esetében sem tenné gazdaságossá a helyettesítést. A fosszilis erőművek ellen szól ezenkívül magas szén-dioxid-kibocsátásuk is.¹⁰

A fenti előzmények után látható, hogy a magyar gazdaság energiaellátásának egyik kulcskérdése, hogy hogyan csökkenthető a fosszilis energiahordozók részesedése az összes energiafelhasználáson, illetve a villamosenergia- termelésen belül?

Lehetőségek a fosszilis energiahordozók részesedésének csökkentésére

A fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentésére alapvetően kétféleképpen van lehetőség: energiatakarékos megoldások terjesztésével és a fosszilis energiaforrások arányának csökkentésével. Az Európai Bizottság Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatósága szerint a takarékos megoldásokban rejlő energiafelhasználás-csökkentési potenciál 2020-ig a háztartások esetében 27, a kereskedelmi épületek esetében 30, a közlekedés esetében 26, a gyáripar esetében 25 százalék. A jelzett arányok értékét azonban hipotetikus jellegük erőteljesen csökkenti. Ha a 2020. évre az optimista forgatókönyv szerint prognosztizált értékeket nem a pesszimista forgatókönyv 2020-ra előre jelzett értékeihez, hanem a 2005. évi fogyasztási adatokhoz hasonlítjuk, akkor a várható megtakarításra az egyes szektorokban rendre csupán 12, 6, 10, illetve 3 százalék adódik.¹¹

Reálisabb képet mutat az energiatakarékossággal önmagában elérhető energiafelhasználás-csökkenésről a világ összes energiafelhasználásának és a gazdaság energiaintenzivitásának időbeni alakulását bemutató 1. ábra. Az ábrán láthatjuk, hogy 1990 és 2005 között a világ összes energiafelhasználása a takarékosabb energiafelhasználás ellenére is növekedett.

1. ábra. A világ összes bruttó energiafelhasználása millió tonna olaj ekvivalensben és a világgazdaság energiaintenzivitása egymillió euróra jutó tonna olaj ekvivalensben 1990 és 2005 között.

A takarékosság tehát önmagában nem elegendő a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentésére. A másik lehetőség a fosszilis energiahordozók arányának csökkentése az energiatermelésen belül, amelyek helyettesítésére a megújuló energiaforrások és a nukleáris energia egyaránt alkalmasak lehetnek.

Magyarországon a megújuló energiaforrások felhasználása még gyerekcipőben jár. Bár az összes elsődleges energiatermelésnek 2005-ben 11,4 százalékát a megújuló energiaforrások adták, ezen belül döntő részt, 90,9 százalékot tett ki a biomasszából nyert energia felhasználása, amelynek azonban 93,2 százaléka tűzifából és fahulladékból származott. A megújuló energiaforrásokon alapuló elsődleges energiatermelésből a vízenergia csupán 1,4 százalékkal, a szélenergia 0,1 százalékkal, a napenergia 0,2 százalékkal, a geotermikus energia pedig 7,4 százalékkal részesedett.¹²

Az Európai Unió átlagában ennél valamivel jobb a helyzet, a megújuló energiaforrások az összes elsődleges energiatermelésnek 13,4 százalékát adják, ennek a magyarországinál kevesebb, 67,6 százaléka származik a biomasszából, amelyen belül a fa és fahulladék aránya szintén kevesebb a hazainál, 76,9 százalék. A geotermikus és a napenergia részesedése a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelésből szintén alacsony, intenzívebb viszont a szélenergia felhasználása (5,1%), illetve a megújuló energiának jelentős része származik vízenergiából (22,1%).

A tagországok villamosenergia-termelésében a megújuló energiaforrásból, illetve azon belül a vízenergiából származó mennyiség összes villamosenergia- termeléshez viszonyított, 2. ábrán bemutatott arányát vizsgálva látható, hogy azok az országok voltak képesek jobban kihasználni a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket, amelyek földrajzi adottságaiknak is köszönhetően nagyobb mértékben támaszkodhattak a vízenergiára. Az ábrán az is látható, hogy Magyarország energiapolitikájában nem szerepel a megújuló energiaforrások részesedésének növelése, hiszen a jelenlegi 4,6 százalékos részesedéssel szemben a 2010-re tervezett arány már csupán 3,6 százalék.

2. ábra. A megújuló energiaforrások részesedése az EU-tagországok villamosenergia- termeléséből, illetve a megújuló energiaforrásból származó villamos energia 2010-re tervezett részesedése az összes villamosenergia-termelésből.

Bár a villamosenergia-termelésből való részesedését tekintve a megújuló energiaforrások felhasználása 2010-re sem tud lépést tartani az energiafogyasztás növekedésével, érdemes röviden áttekinteni a különböző megújuló energiaforrás-típusok jellemzőit és felhasználásuk lehetőségeit a jövő energiatermelésében. Az egyik legtisztább, legrégebben alkalmazott megújuló energiaforrásunk a vízenergia. A vízenergia 2005-ben az Európai Unió villamosenergiafogyasztásának 9,2 százalékát fedezte, a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelésének pedig 66,1 százalékát tette ki.¹³ A vízenergia felhasználásának lehetősége azonban elsősorban földrajzi adottságok kérdése, ezért a vízenergia részesedésének számottevő növekedésére a villamosenergia- termelésében nem kell számítani.

A bioenergia szintén jelentős mértékben részesedik a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelésből. Az Európai Unióban számos kutatási projekt irányul a biomasszán alapuló megújuló energiatermelés lehetőségeinek bővítésére. Egyes programokban magyar kutatók, intézmények is részt vesznek. Ezek közé tartozik például a biomasszából hidrogéngáz előállítását célzó Hyvolution projekt, amiben a Szegedi Tudományegyetem, vagy a biomassza hagyományos erőművekben való használatára irányuló kutatóműhelyek együttműködését segítő Netbiocof projekt, amelyben a Nyugat-magyarországi Egyetem vesz részt.¹⁴

...a napenergia a legígéretesebb.

Az ígéretes kutatások ellenére a bioenergia hasznosításával kapcsolatban még számos probléma megoldásra vár. A technikai problémák mellett fontos kiemelni, hogy a bioenergia hozzáférhetősége az energiatermelésben szintén függ az egyes országok földrajzi adottságaitól. Emellett a bioenergia csak akkor lehet megújuló erőforrás, ha a felhasznált növények pótlásáról folyamatosan gondoskodunk. Míg bioenergia előállítására leginkább a fa és fahulladék használható, a legtöbb fejlődő országban az erdőterületek aránya a mezőgazdaság és az ipari termelés javára folyamatosan csökken. A bioenergia tehát éppen ott nem jelent megoldást a világgazdaság energiagondjaira, ahol az energiafelhasználás a fejlődés következtében a legnagyobb mértékben növekszik.

A szélenergia, a vízenergiához hasonlóan, leginkább a villamosenergia- termelésben használható, 2005-ben az Európai Unió mai tagállamai villamosenergia-fogyasztásának 2,1 százaléka származott szélenergiából.¹⁵ A szélenergia hasznosíthatósága a vízenergiánál kevésbé függ a földrajzi adottságoktól, azonban előnyei mellett a szélenergiának is számos hátránya van.

A szélerőművek teljesítménye a pillanatnyi szélsebesség függvénye. Emiatt, valamint a szélerőművek technikai jellemzőiből fakadóan kis méretük miatt ezek az erőművek várhatóan a jövőben sem lesznek alkalmasak arra, hogy a villamosenergia-termelés bázisát adják.

Bár ma még alig használjuk ki a lehetőségeit, a megújuló energiaforrások közül a napenergia a legígéretesebb. Erre utal az is, hogy az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatóságának felmérésében a megkérdezettek 49 százaléka, a magyarországi válaszadóknak pedig 57 százaléka jelölte meg a napenergiát a jövő egyik legfontosabb energiaforrásaként.¹⁶ A napenergia tiszta, nem terheli a környezetet, és olyan bőséggel áll rendelkezésre, hogy a Föld felülete 0,16 százalékának beépítése 10 százalék energiaátalakítási hatékonyságú napenergia-rendszerekkel a világ fosszilisenergia-fogyasztásának közel kétszeresét biztosítaná.¹⁷ Az Európai Unió villamosenergia-fogyasztásának 2005-ben mégis csupán 0,045 százaléka származott napenergiából.

Miért ilyen alacsony a napenergián alapuló energiatermelés aránya, ha ez az energiaforrás ilyen bőséggel áll rendelkezésre? A válasz a napenergián alapuló energiatermelés magas költségeiben rejlik. A különböző energiaforrások felhasználásával előállított villamos energia fajlagos költségét a 3. ábra mutatja be. Az ábrán látható, hogy 2005-ben a napenergián alapuló villamosenergia-termelés fajlagos költsége minden más energiaforrásénál magasabb volt. 2030-ra azonban a napenergián alapuló energiatermelés a legtöbb energiaforrással szemben versenyképessé válhat.

3. ábra. A villamosenergia-termelés fajlagos költsége 2005-ben (szürke sávok) és várható fajlagos költsége 2030-ban (fekete sávok).

Hasonlóan távoli, amennyiben megvalósítható, a fúzión alapuló energiatermelés megjelenése, elterjedése is, amely várhatóan legkorábban 2050 után lesz kereskedelmi célra felhasználható. A fúziós energiatermelés kutatásában a dél-franciaországi Cadarache-ban épülő kísérleti fúziós reaktor, az ITER az emberiség eddigi legnagyobb vállalkozása lesz. A 35 évesre tervezett kutatási projekt összes költségét körülbelül 10 milliárd euróra becsülik. A tervek szerint az ITER reaktora a hidrogénplazma felfűtéséhez szükséges teljesítmény tízszeresét fogja visszaadni, a jövő kereskedelmi reaktoraiban ez az arány várhatóan 30-40-szeres lesz. A reaktor tervezett fúziós teljesítménye 500 MW, tehát felfűtéséhez 50 MW teljesítményre lesz szükség. A nemzetközi projektben az Európai Unió mellett Japán, Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Dél-Korea és India is részt vesz. Az előkészítésben korábban részt vett Kanada is, amely azonban visszalépett a részvételtől.¹⁸ A fenti területeken kívül folynak kutatások más megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségeivel kapcsolatban is, köztük a geotermikus energia felhasználásával vagy a tengeráramlatok és hullámzás energiájának felhasználásával, ezek azonban a tömeges energiatermelés szempontjából az eddig tárgyaltaknál kevésbé jelentősek.¹⁹

A megújuló energiaforrások növekvő és meghatározó szerepet játszhatnak ugyan a világ energiaigényének kielégítésében, azonban csak a nagyon távoli jövőben válhatnak kereskedelmi méretekben is jelentőssé. Emellett egyes megújuló energiaforrások, köztük különösen a bioenergia esetében, már a kiterjedt használattal kapcsolatos problémák is láthatók. A közelmúltban kezdődött, és ma is tartó globális élelmiszeráremelkedési hullám egyik legfontosabb okát sokan éppen a korábbi élelmiszer- termelő területek egy részének energianövények céljára történő felhasználásában látják.

Európa energiaellátásának hosszú távon lehetséges forgatókönyveiről az Európai Unió VLEEM²⁰ modellen alapuló kutatási projektje eredményeiből is képet kaphatunk. A projekt keretében a kutatók három lehetséges forgatókönyvet azonosítottak Európa jövőbeni energiaellátásának biztosítására. A modell alapján a kutatók a 2010 és 2100 évek közötti időszakra adnak előrejelzéseket. Az első forgatókönyv szerint az energiaellátásban a jövőben is döntő szerepet játszanak a fosszilis energiaforrások, a második forgatókönyv szerint a nukleáris energia aránya az elsődleges energia termelés kétharmadát is elérheti, a harmadik forgatókönyv 2100-ra a megújuló energiaforrások jelentős, az energiatermelés egyharmadát kitevő térnyerésével és az energiafogyasztás kezdeti növekedés utáni jelentős csökkenésével számol.

Mindegyik forgatókönyvben közös, hogy a megújuló energiaforrások térnyerésével, vagy a fúziós energiatermelés lehetőségével csak nagyon hosszú távon, legkorábban 2030 után számol. Bár a harmadik forgatókönyv szerint a nukleáris energia részesedése az előrejelzési időtáv végére gyakorlatilag zéróra csökken, a nukleáris energia legalább 2060-ig egyik forgatókönyvben sem veszít jelentőségéből. A nukleáris energia tehát akkor is fontos híd szerepét tölti be a jövő energiaellátásában, ha a megújuló energiaforrások vagy a fúziós energiatermelés végül képesek lesznek átvenni a környezet és a fenntarthatóság szempontjából kevésbé előnyös energiaforrások szerepét.²¹

Az atomenergiában rejlő lehetőségek

Egy Európai Unióra kiterjedő közvélemény-kutatás eredményei szerint a megkérdezettek többsége azt várja, hogy 30 év múlva a megújuló energiaforrások, köztük is elsősorban a nap- és szélenergia fedezik energiaigényünk legnagyobb részét. A felmérés szerint a magyarok az európai átlagnál is optimistábbak a nap- és szélenergia elterjedését illetően, bár a nukleáris energiát is többen említik.²²

Miért kerüljük mégis a nukleáris energiát?

Az előző szakaszban ugyanakkor láthattuk, hogy a megújuló energiaforrások a legoptimistább forgatókönyv szerint sem válnak a következő 30 évben meghatározóvá. Ha tehát a fosszilis energiahordozók helyettesítésének lehetőségeit keressük, a nukleáris energia felhasználásának elkerülése az elkövetkező 30 évben irreális várakozás.

Miért kerüljük mégis a nukleáris energiát? Az ellenérzés fő oka a reaktorbalesetektől, nukleáris szennyezéstől való félelem, amelyet a hidegháborús atomfegyverek árnyékában eltöltött évtizedek, a második világháború végén bevetett atombomba, vagy a csernobili reaktorbaleset emlékképei táplálnak. A nukleáris fegyvereknek azonban nincs több közük a villamosenergia-termeléshez, mint a biológiai fegyvereknek a mindennapi kenyerünk megtermeléséhez. A napenergia és a fosszilis energiaforrások biztonsága szintén csalóka. Az egyes energiaforrások biztonságát alapvetően három szempont szerint értékelhetjük. Az erőmű, bánya vagy egyéb energiaipari üzem környezetére jelentett közvetlen veszély mellett fontos szempont a környezetterhelés és az ellátás biztonsága is.

A közvetlen környezetre jelentett veszéllyel kapcsolatban a történelem máig legsúlyosabb reaktorbalesete, az 1986-os csernobili katasztrófa számos tanulsággal szolgál. A balesetnek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 2005-ös jelentése szerint 56 közvetlen halálos áldozata volt, a radioaktív sugárzás miatt pedig a legsúlyosabban érintett 600 000 főnyi lakosság körében 4000 esettel, a közelben élő összesen 6 millió főnyi lakosság körében további 5000 esettel több daganatos megbetegedés fordult elő. A következmények szörnyűek, a csernobili katasztrófa azonban súlyossága ellenére eltörpül más, ember által okozott katasztrófákhoz viszonyítva. A kínai Henan tartományban 1975- ben a Banqiao-gát átszakadása következtében lezúduló víz 26 000 emberéletet, az azt követő járványok és éhínség további 145 000 emberéletet követelt. Az 1984-es bophali vegyi katasztrófa Indiában közel 3000 közvetlen áldozatot és 15 000 közvetett, az esemény okozta betegségek által követelt áldozatot szedett. Végül egy további példa, a közvetlenül 4000, majd a következő hetekben további 8000 emberéletet követelő 1952-es londoni Nagy Szmog már átvezet a biztonság egy másik vonatkozására, a környezetterhelésre.²³

Szemben a fosszilis energiahordozókkal, a nukleáris energia nem jár üvegházhatású gázkibocsátással, a korszerűen tervezett és gondosan kivitelezett erőművekből pedig nem távozik több radioaktivitás, mint egy hagyományos szénerőműből a fűtőanyagul használt szén természetes radioaktivitása miatt. A nukleáris erőmű tehát a környezet szempontjából sokkal tisztább, mint a hagyományos erőművek. Jellemző példa, hogy amennyiben a paksi atomerőmű villamosenergia-termelését korszerű szénerőművekkel helyettesítenénk, ez az egyéb szennyező anyagok mellett évente 10 millió tonna szén-dioxidot juttatna a levegőbe, miközben ezeknek az erőműveknek az éves oxigénfogyasztása megközelítené a magyarországi erdők éves oxigéntermelését.²⁴

Végül fontos biztonsági szempont az energiaellátás biztonsága, folyamatossága is. A nukleáris erőművek ebből a szempontból főképp a jövő zálogának tartott nap- és szélenergiával szemben mutatnak jelentős előnyöket. A fejlesztések révén idővel biztosan megoldható technikai problémák mellett más jellegű problémát vet fel, hogy Európa napenergiával való ellátására a legalkalmasabb területek Észak-Afrika sivatagos vidékein vannak. Egy Európa energiaigényeinek kielégítésére képes méretű rendszer létrehozása és fenntartása így biztonságpolitikai szempontból is összetett feladat, hiszen a napenergia ilyen mértékű hasznosításához szükséges infrastruktúra terrortámadások, helyi háborúk vagy zavargások szempontjából rendkívül sérülékeny.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a más technológiák esetében is szükséges kellő körültekintéssel és gondossággal a nukleáris energia a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelés távoli jövőben várható elterjedéséig biztonságos és gazdaságos alternatívát jelent a fosszilis energiaforrásokkal szemben. A tanulmány mottójaként válasz tott, Teller Edétől származó idézet éppen erre utal, hiszen egy-egy atomerőmű építésénél ma sem maga a kivitelezés igényel hosszú éveket, hanem a kellő gondosságú előkészítés, alapos ellenőrzés és a maximális biztonság szavatolása.

A közvélemény-kutatási adatok szerint az európai és a magyar lakosság számára az energiával kapcsolatban egyaránt a legfontosabb kérdés az energia ára.²⁵ Korábban a 3. ábrán már láthattuk, hogy a nukleáris energia ebből a szempontból is híd szerepét töltheti be a fosszilis energiahordozók uralta jelen és a megújuló energiaforrásokon alapuló távoli jövő között.

Az Európára jellemző ellenérzések ellenére ezeket az előnyöket néhány országban a közvélemény is felismeri. Franciaországban a megkérdezettek válaszai alapján a nukleáris energia a jövő energiaforrásainak rangsorában a szélenergiát megelőzve a második helyen, az Egyesült Királyságban, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Litvániában és Finnországban az első helyen áll. A magyar közvéleményre a megújuló energiaforrásokkal szembeni egyértelmű szimpátia mellett szerencsére szintén a realitások józan mérlegelése jellemző. A magyar lakosság 52 százaléka elfogadja a nukleáris energiát, míg az ellenzők aránya csupán 29 százalék.²⁶ Figyelembe véve, hogy a megújuló energia valódi térnyerése csak nagyon hosszú távon reális várakozás, addig pedig választási lehetőségünk nem a megújuló energia és a nukleáris energia, hanem a nukleáris energia és a gyertyavilágítás között van, ez a támogatás fontos egy növekedéspárti gazdaságpolitikát szolgáló energiapolitika szempontjából.

Mennyi időnk van?

A hazai villamosenergia-termelés közel 40 százalékát adó paksi atomerőmű eredetileg 30 évre tervezett üzemideje 2012-ben lejár. Ha az erőmű termelése kiesik, a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint felét kell importból pótolni. Amennyiben az erőmű kapacitását más típusú hazai erőmű építésével próbálnánk pótolni, az a nagyobb környezetterhelés mellett a villamos energia árának növekedésével is járna, hiszen a hazai villamosenergia-termelésben jelenleg az atomerőműben állítható elő a legolcsóbb villamos energia azzal együtt is, hogy ez az ár a radioaktív hulladék biztonságos elhelyezésének és az erőmű majdani lebontásának költségeit is tartalmazza.

A paksi erőmű üzemidejének 20 évvel történő meghosszabbítása előkészítés alatt áll, az erre vonatkozó tanulmányok szerint az üzemidő-hosszabbítás biztonságosan és gazdaságosan megvalósítható, így a következő két évtizedben az atomerőmű energiatermelésének kiesésével számolni nem kell.²⁷ A hazai villamosenergia-fogyasztás azonban, a rendszerváltást követő átmeneti visszaesés után, folyamatosan növekszik, amivel a hazai villamosenergia- termelés az elmúlt években nem tudott lépést tartani.²⁸

A hiányzó mennyiség importból történő fedezése ugyanakkor egyre költségesebbé válik, hiszen a villamosenergia-fogyasztás Európa-szerte növekszik és növekednek az energiaárak is. Az Európai Unió összes villamosenergia- termelése ugyan lépést tartott az összes fogyasztással, a villamosenergia- termelésen belül a szilárd tüzelőanyagok és a nukleáris energia arányának csökkenését a megújuló energiaforrásokon alapuló termelés növekedése nem tudta ellensúlyozni, a földgáz alapú villamosenergiatermelés részaránya viszont 1990 és 2004 között 7 százalékról 20 százalékra növekedett.²⁹ A növekvő hiányt tehát legalább részben a hazai termelés növelésével kell pótolni, erre viszont új erőművek építése nélkül aligha van lehetőség. Ebben a megújuló energiaforrásokra Magyarország kevésbé tud támaszkodni. A fosszilis erőművek ugyanakkor jelentősen növelnék az üvegházhatású gázok kibocsátását, a közülük a környezetet legkevésbé terhelő gáz aránya pedig már jelenleg is túlságosan magas a magyar energiafelhasználásban.³⁰

A magyar gazdaság válaszút előtt áll...

Gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt tehát jelenleg a nukleárisenergia-termelés bővítése Magyarország számára a legmegfelelőbb vagy talán az egyetlen lehetséges út. Ez történhet egyrészt a paksi erőmű bővítésével, másrészt más helyszínen új, kisebb erőművek építésével. Az atomerőművek építése azonban hosszú és gondos előkészítést igénylő, sokéves feladat. Maga a műszaki kivitelezés – a beton első kiöntésétől az üzembe helyezésig – legalább három év, de ezt meg kell előzze a helyszín kiválasztása, az alapos környezeti és társadalmi hatástanulmányok elkészítése és a közvélemény felkészítése is.³¹ Egy új erőmű építésére vonatkozó döntéstől annak üzembe helyezéséig tehát tíz év könnyedén eltelhet. Ilyen hosszú idő alatt, 1996 és 2006 között, a villamosenergia-import szaldó több mint háromszorosára növekedett.³²

Egy növekedésközpontú gazdaságpolitikának az energiapolitika terén is a kitörési pontokat kell keresnie. Míg a hosszú távú előretekintés itt is fontos, figyelembe kell venni azt is, hogy a minden környezeti szempontból valóban kedvezőbb energiaforrások megfelelő mértékű kihasználására csak nagyon hosszú távon van reális lehetőség. A magyar gazdaság válaszút előtt áll: vagy elfogadja a nukleáris energiát, mint reális és elérhető alternatívát, vagy megmarad jelenlegi kiszolgáltatottságánál, földgázfüggőségénél. Ebben a kérdésben – számos más kérdéssel ellentétben – az Európai Unióra és a nyitott gazdaság előnyeire kevéssé számíthatunk. Európa energiaellátása nagyrészt szintén az orosz és a középázsiai földgáztól függ, a nukleáris energia elfogadottsága pedig Európában is országról országra változó.

A következő évtizedek energiaellátása biztonságának javítása, illetve az energiaárak kordában tartása érdekében a hazai villamosenergia-termelés közel 40 százalékát adó nukleáris termelésnek a paksi atomerőmű élettartam- meghosszabbítása révén történő megőrzése mellett annak növeléséért is minél előbb tenni kell. Erre egyrészt a paksi erőmű kapacitásbővítése, másrészt alternatív helyszínek felkutatása, azonosítása és felmérése adhat lehetőséget. Kisebb, korszerű erőművek létesítésével a lehetséges helyszínek köre jelentősen bővül. A kisebb erőművek és a több helyszín emellett a létesítés regionális gazdaságfejlesztési hatását is növelhetik, míg az egyetlen helyszínre koncentrált kapacitások biztonsági kockázatát csökkentik.

Ha energiaellátásunk megoldásában közvetlenül nem is, egy új erőmű létesítésében már sikerrel támaszkodhatunk az Európai Unió és a gazdasági nyitottság előnyeire. Ha az új helyszín a Dunán kerülne kijelölésre, elképzelhető egy magyar–osztrák–szlovák együttműködésben épülő létesítmény is. Másfajta előnyökkel járhatna egy tiszai, például a Tisza-tó alatti helyszín. Itt a Debreceni Egyetem és az MTA Atommagkutató Intézete közelsége mellett a térség munkanélküliségének csökkentése is a helyszínválasztás előnye lehet. Szintén nemzetközi összefogásban kisebb, 600 MW-os teljesítményű erőművek létesítésére esetleg a Dráva vagy a Maros is alkalmas lehet. Az ilyen helyszínek előnye lehet egyebek mellett a határokon átívelő regionális együttműködés előmozdítása, ami később több más gazdasági területen is a helyi kapcsolatok és együttműködés élénküléséhez vezethet. Bármelyik terület bizonyul is később, egy alapos elemzést követően, a legalkalmasabbnak, a beruházás várhatóan önmagában is csökkenti az adott térség munkanélküliségét, a környéken további fejlesztéseket indukál, Magyarország számára pedig a nukleáris technológiákban és az ahhoz kapcsolódó technológiákban jelentős technológiatranszfer lehetőségét rejti.

Akár a paksi erőmű bővítése, akár új erőmű létesítése közvetlen költségvetési források felhasználása nélkül, üzleti vállalkozásként megvalósítható, azonban a közvélemény nukleáris technológiákkal szembeni érthető érzékenysége miatt a közvélemény megnyerése és a politika támogatása nélkülözhetetlen. Az energiapolitika részéről érkező aktív támogatás pedig gyorsíthatja a megvalósítást és erősítheti a pozitív gazdasági hatások érvényesülését.

Irodalomjegyzék