Primum nil nocere

DR. NOVOSZÁTH PÉTER CSc, főiskolai docens, Közgazdaságtudományi Intézet, Dunaújvárosi Főiskola. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
Hyppokratész: Primum nil nocere – először is nem ártani!

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) működését és korszerűsítését meghatározó legfőbb irányelvek

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (a továbbiakban – NHS: National Health Services) 1948. július 5-én jött létre, és mára a világ legnagyobb állami finanszírozású egészségügyi szolgáltatójává vált. Az NHS ma egyike a leghatékonyabban működő, a leginkább egyenlőségre törekvő és a legátfogóbb egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezeteinek. A szervezet létét annak a hosszú távú gondolkodásmódnak köszönheti, hogy a jó színvonalú egészségügyi ellátásokat mindenki számára elérhetővé kell tenni, tekintet nélkül a jövedelmi helyzetre, és ez a gondolkodásmód a mai napig megmaradt.

E cikket korán megboldogult gyermeksebész szakorvos édesanyám, dr. Nagy Ágnes emléke és mindazon orvos és nem orvos társai előtt való tisztelgésként ajánlom, akik a legnehezebb időszakokban is életüket, egészségüket, egzisztenciális létüket és előmenetelüket is e cél megvalósításának rendelték, rendelik alá.

Honnan ered a gondolat, hogy minden brit állampolgár ingyen betegellátást kapjon? „Ha visszanézünk, minden a demokráciával kezdődött. Mielőtt szavazhattunk volna, minden hatalom a gazdagoké volt. Ha volt pénzed, kaptál betegellátást, oktatást, idősellátást. A demokrácia pedig szavazati jogot adott a szegényeknek, ami a hatalmat a piactól a közvélemény felé tolta el, a pénztől az egyénhez… Az új Nemzeti Egészségügyi Szolgálat július 5-én alakul, biztosít minden orvosi, fogorvosi, ápolói ellátást, amivel minden gazdag, szegény, férfi, nő vagy gyerek élhet, annak bármely részével. Az ellátás ingyenes néhány különlegességet leszámítva, azzal élhet mindenki, nincsenek biztosítási előfeltételek, de ez mégsem jótékonyság, mivel mindezt az önök adója fedezi, de megszabadít az anyagi nehézségektől betegség idején. Még Mrs. Thatcher is azt mondta, nem kívánunk hozzányúlni a Nemzeti Egészségügyi Szolgálathoz. Ez nem vitatott, mint a nők szavazati joga. Senki se állt fel, hogy: minek a nőknek szavazati jog? Ez elképzelhetetlen, a britek nem fogadnák el. Nem engednék, hogy elrontsák, vagy megszüntessék a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot. Szóval, ha Thatcher vagy Blair azt mondja: megszüntetjük, forradalom lett volna.” (Tony Benn angol munkáspárti képviselő – részlet a Sicko című filmből).

A brit kormányfő, Gordon Brown az NHS megalakulásának 60. évfordulója alkalmából, 2008. január 7-én megtartott beszédében egyértelműen kiállt amellett, hogy az állami egészségügy költségeit továbbra is teljes mértékben társadalmi közteherviseléssel az adóbevételekből kell fedezni. Kifejtette, túl sok olyan ország van a világon, amelyben az új egészségügyi technológiai vívmányokban csak azok a „kiválasztott kevesek” részesülhetnek, akik fizetni tudnak (Brown, 2008).

David Cameron, a brit konzervatívok vezéralakja az évforduló kapcsán egyenesen úgy fogalmazott, hogy 60 évvel ezelőtt jött létre az egyik legjelentősebb brit intézmény, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat, amely amellett, hogy fontos gyakorlati funkciókat is betölt, egyúttal a brit Parlamenthez és a BBC-hez hasonlóan a nemzet összetartozását is erősíti. És habár rengeteg olyan dolog van a működésében, amelyen a konzervatívok javítanának, sohasem támadnának arra az intézményre, amely a honfitársaik szemében az egyik legnagyobb vívmánya a múltnak, és egyúttal az az intézmény, amelynek megvalósításában, a téglák felrakásában, a malterozásban és a szolgáltatások nyújtásában való részvételükkel maguk is valami Nagy- Britannia számára jelentős dolog létrehozásában vettek, vesznek részt (Cameron, 2008).

AZ NHS MŰKÖDÉSE ÉS FELÉPÍTÉSE

Az NHS minden tevékenységet ellát az egészségügyi szolgáltatások területén, a születést megelőző átvilágításoktól a köhögések és megfázások rutinkezelésén át, a nyitott szívsebészetig, a balesetes sérültektől az életveszélyes állapotba kerültek kezeléséig, életben tartásáig. Az NHS-t központilag teljes egészében az Egyesült Királyság adóbevételeiből finanszírozzák. Az NHS szerte az országban több mint 1,5 millió embert foglalkoztat, csak a Kínai Néphadsereg, a Wal-Mart áruházlánc és az Indiai Vasutak foglalkoztat közvetlenül több embert a világon, mint az NHS.

...egészségügyi szolgáltatásokra durván 1500 font jut minden férfira, nőre és gyerekre...

Amikor a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot létrehozták 1948-ban, 437 millió fonttal gazdálkodhatott (mai árakon durván 9 milliárd fonttal). A 2007/2008-as költségvetési évben tízszer ennyivel, több mint 90 milliárd fonttal finanszírozhatja működését. Ez egy átlagos növekedési mértéknek felel meg a kiadásokban az eltelt hatvan év alatt, amennyiben 3 százalékos éves inflációval számolunk. Ugyanakkor az utóbbi években a beruházások értéke megduplázódott a jelentős korszerűsítési programok hatására. Az NHS az adózást követően közvetlenül kapja a neki járó részt a Királyság költségvetéséből. Az NHS költségvetésének mintegy 60%-át költi az alkalmazottakra, további 20%-át gyógyszerekre és egyéb közvetlen kiadásokra, míg a fennmaradó 20% oszlik meg egyrészt az épületekre, berendezésekre és az oktatási kiadásokra, másrészt az egészségügyi felszerelésekre, az élelmiszer- ellátásra és a takarításra. A teljes költségvetés közel 80%-át a helyi intézmények osztják szét az adott terület kiemelt egészségügyi prioritásait figyelembe véve. A 2007/2008-as költségvetési évben ennek következtében egészségügyi szolgáltatásokra durván 1500 font jut minden férfira, nőre és gyerekre az Egyesült Királyságban.

Az Egészségügyi Minisztérium irányítja teljes egészében az NHS működését a miniszter vezetésével. Az Egészségügyi Minisztérium államtitkárának kötelessége folyamatosan beszámolni a miniszterelnöknek a működés legfontosabb jellemzőinek alakulásáról. A minisztérium irányítói ellenőrző tevékenységét 10 Stratégiai Egészségügyi Hatóság segíti, amelyek egész Angliában teljes körűen és minden részletre kiterjedően felügyelik az NHS tevékenységeit. A Stratégiai Egészségügyi Hatóságok felügyelik egyúttal a szakterületükhöz tartozó különféle szakcsoportok tevékenységét is.

Az Egészségügyi Minisztérium az Egyesült Királyság Kincstárával kötött Közszolgáltatási Megállapodás – Public Service Agreement (PSA) – alapján irányítja az NHS működését, különös tekintettel az alábbi célok és feladatok megvalósítására:

  • A közegészségügy folytonos tökéletesítése és folyamatosan magas színvonalú működésének biztosítása, különös figyelemmel a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott emberek szükségleteire;
  • Az egészségügyi és szociális ellátások biztonságának és minőségének folyamatos korszerűsítése a szolgáltatások elérhetőségének javításával, a páciensek és igénybevevők számára szélesebb választási lehetőségek felajánlásával és a folyamatok teljes körű ellenőrizhetőségének lehetővé tételével;
  • A páciensek és a szolgáltatások igénybevevőinek folyamatosan javuló tapasztalatait eredményező szolgáltatások nyújtása, beleértve a szolgáltatások hosszú távú feltételeinek javulását is;
  • Az egészségügyi és szociális rendszerek kapacitáslehetőségeinek és hatékonyságának javítása;
  • Az egészségügyi ellátórendszer reformjának megvalósítása, a szolgáltatások korszerűsítésével, korszerű IT-fejlesztések megvalósításával, új alkalmazottak felvételével, a minőség és az adófizetők által nyújtott befizetések értékteremtő képességének javítása által;
  • Az állami intézmények és a miniszterek által, a köz nevében nyújtott nemzeti és nemzetközi szolgáltatások korszerűsítése;
  • Az adminisztratív szervezetek teljesítőképességének és hatékonyságának növelése és a szervezet hírnevének megerősítése.

Az NHS működése során két fő tevékenységet lát el: az úgynevezett elsődleges és másodlagos egészségügyi ellátásokat. Az elsődleges ellátásokat tartják az egészségügyi szolgáltatások tűzvonalának. Ez az első pont, ahol a legtöbb ember találkozik a szolgálattal, és olyan független szerződéses partnerek széles köre nyújtja ezeket a szolgáltatásokat, mint az általános orvosok, fogorvosok, patikusok, optikusok. A másodlagos ellátások valójában az akut ellátások, és ide tartoznak a szabadon választható ellátások és a sürgősségi ellátások is. A szabadon választható ellátásokat azok a szakspecialisták és sebészek végzik, akik az elsődleges ellátásban tevékenykedő, vagy a közösségi egészségügyi orvosok, mint például az általános orvosok útmutatása, beutalója alapján a páciensek felkeresnek.

Az elsődleges ellátásokat azok az Elsődleges Ellátások Szakcsoportjai felügyelik, amelyek meghatározó szerepet játszanak a másodlagos ellátók tevékenységének megszervezésében is. Az Elsődleges Ellátások Szakcsoportjai állnak ma is az NHS tevékenységének a középpontjában, és ellenőrzik az NHS költségvetésének 80%-át. Mivel helyi szervezetekként működnek, ezek a szervezetek a legjobban pozícionáltak a helyi közösségek igényeinek megértésében és közvetítésében, és alapvető feladatuk, hogy az egészségügyi és szociális ellátásokat nyújtó szervezetek eredményesen és hatékonyan működjenek. Ezenkívül létezik még 290 NHS Kórházi Szakcsoport, amelyik 1600 NHS-kórházat és egészségügyi centrumot felügyel. Az Alapítványi Szakcsoportok egy új típusa az NHS-kórházaknak, amelyekből jelenleg már 67 található mindenfelé az Egyesült Királyságban. Az NHS Betegszállító Szakcsoportok működtetik a sürgősségi mentőket. Az NHS Mentális Egészségügyi Szakcsoportok végzik a mentális egészségügyi szolgáltatásokat Angliában, az Elsődleges Ellátások Szakcsoportja felügyeletével. Számos más intézmény is működik még az NHS kebelében, segítve annak működését, ideértve olyanokat is, mint például a méltán világhírű Egészségügyi és Klinikai Kiválóságok Nemzeti Intézetét.

A NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT MŰKÖDÉSÉT MEGHATÁROZÓ ALAPELVEK

Az NHS egy hosszú távú eszménykép jegyében született, miszerint a jó egészségügyi szolgáltatásokat mindenki számára elérhetővé kell tenni a gondtalan jólét biztosítása érdekében. Aneurin Bevan brit egészségügyi miniszter 1948. július 5-én három fontos alapelvet fogalmazott meg az NHS létrejöttekor:

  1. Mindenki igényeit ki kell elégíteni;
  2. Szabadon választható legyen a szolgáltatás igénybevételének helye;
  3. A nyújtott szolgáltatásokat a klinikai szükségleteknek kell meghatároznia, és nem a fizetőképességnek.

Ez a három alapelv határozta meg az NHS működését több mint fél évszázadon keresztül, és ma is ezeknek az alapelveknek az alapján működik az intézmény. Egy 2000-ben elindult teljes körű modernizációs program keretében több új alapelv került megfogalmazásra, kiegészítve, de nem módosítva a működést máig meghatározó három alapelvet, a 21. századi igényekhez való tökéletesebb alkalmazkodás érdekében:

  • Az NHS átfogóan, az egészségügyi szolgáltatások teljes körét, minden részletre kiterjedően biztosítja.
  • Az NHS szolgáltatásait a páciensek, hozzátartozóik és gondozóik igényeihez és preferenciáihoz igazodva alakítja ki.
  • Az NHS felelős a lakosság legkülönfélébb csoportjai igényeinek a kielégítéséért.
  • Az NHS-nek folyamatosan tökéletesítenie kell a szolgáltatásai minőségét, és minimalizálnia kell a hibákat.
  • Az NHS-nek támogatnia és értékelnie kell alkalmazottait. Az egészségügyi közalapokat kizárólag csak az NHS pácienseire lehet áldozni.
  • A NHS-nek úgy kell együttműködnie más szervezetekkel, hogy a pácienseinek nyújtott szolgáltatásai egyenszilárdságúak maradjanak.
  • Az NHS-nek segítenie kell az embereket az egészségügyi állapotuk megőrzésében, és úgy kell működnie, hogy csökkenjenek a különféle körülmények között élő és dolgozó emberek egészségügyi állapotában megnyilvánuló egyenlőtlenségek.
  • Az NHS-nek tiszteletben kell tartania a páciensei velük kapcsolatos egyéni bizalmas adatok megőrzésére vonatkozó igényét, és egyúttal nyitottnak kell lennie az általa nyújtott szolgáltatásokra, gyógykezelésekre és a teljesítményekre vonatkozó információk biztosítására.

AZ NHS TELJESÍTMÉNYÉNEK ÉRTÉKELÉSE

Az egészségügyi ellátórendszerek hatékonyságának, eredményességének értékelése közismerten meglehetősen bonyolult. Az NHS rendszerében – hasonlóan más létező egészségügyi ellátórendszerekhez – sem mérik egzakt formában, következetesen és szisztematikusan a betegek állapotának a változását. Ennek következtében azt sem tudják megmondani pontosan, hogy minden egy font további ráfordítás mekkora javulást eredményezhet a beteg egészségügyi állapotában. Mindazonáltal az Egyesült Királyságban várható élettartam folyamatosan növekszik, a csecsemőhalandóság pedig folyamatosan csökken, amióta létrehozták a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot. Mindkét mutató kedvezően alakul más országokhoz viszonyítva. Emellett számos vizsgálat eredménye támasztja alá, hogy a páciensek döntő többsége elégedett az NHS által nyújtott szolgáltatásokkal.

Az NHS tevékenységének egy másik problematikus eleme az orvosok és szakképzett ápolók hiánya.

Ugyanakkor természetesen nem lenne igaz, ha elhallgatnánk, hogy az NHS tevékenysége is távol áll a tökéletestől, és közismert számos hibája is. A kritikusok szerint az NHS rendszerének egyik fő rendellenessége, hogy a sürgősségi ellátások nem az elsődleges ellátások közé tartoznak, és ezáltal némileg alárendelt szerepet töltenek be az elsődleges ellátásokhoz képest. Így ritkán, de előfordul olyan eset, hogy amikor valaki sürgősségi ellátásra szorul, akkor is csak időpontot kap a következő hétre. Elsősorban a fogászati kezelések esetében jellemző ez. A magánpraxist folytató fogorvosoknál ez nem fordul elő, ugyanakkor ott a kezelés egy kötelező átvizsgálással kezdődik, amelynek a költsége mintegy 10–20 font, és erre jön még a szükséges kezelés költsége. Amennyiben a páciens az NHS által végrehajtott, állami ellátást kívánja igénybe venni, ugyanakkor sokszor felkerül egy várólistára, és vagy végigvárja azt, vagy választhatja a magánkórházakat, ahol kifizetheti a szükséges beavatkozásokat önerőből.

Az NHS tevékenységének egy másik problematikus eleme az orvosok és szakképzett ápolók hiánya. Emiatt a pácienseket sok esetben először nem szakképzett ápolók, nővérek látják el, és csak bonyolultabb esetek kezelésébe vonnak be szakképzett személyzetet. Egy másik folyománya az orvoshiánynak, hogy sok a bevándorló orvos, akiknek a nyelvtudása nem éri el az elvárt szintet, és ez olykor a biztonságos ellátást is veszélyezteti. Az Angol Orvosi Kamara például 2006-ban összesen 5 ezer panaszt vizsgált ki, melynek eredményeként 300 fegyelmi büntetésre és 54 elbocsátásra került sor. A tiltólistára kerülők nagy többsége külföldi doktor volt, két magyar is volt közöttük. Egyiküket megtévesztésért büntették ily módon, a másik orvost számos banális hiba elkövetése miatt küldték haza.

Finanszírozás szempontjából az NHS rendszerének egy jelentős hiányossága az, hogy egyre több olyan bevándorló veszi igénybe a szolgáltatásait, akinek egyáltalán nincs jövedelme, amelyből az állam levonhatná az adót és a járulékot. Sokan a bevándorlók közül egész egyszerűen a szociális ellátórendszer különösen előzékeny volta és az ingyenes orvosi ellátás miatt választja Angliát letelepedése színhelyéül, mintsem a kedvezőbb munkalehetőségek miatt.

Mindazonáltal hibái ellenére is az NHS ma a világ elismerten egyik legjobban működő egészségügyi szolgáltató szervezete. A Világ Egészségügyi Szervezetében (WHO) például úgy tartják, az NHS az egyike a világ legjobb egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményeinek, habár kétségtelenül működésének további korszerűsítése szükséges a 21. századi követelményekhez való jobb igazodás érdekében (WHO, 2000).

Az Amerikai Orvosi Kamara jelentése szerint az 55–64 éves korosztály sokkal egészségesebb Nagy-Britanniában, mint Amerikában, bármilyen betegséget is nézünk az amerikaiaknál, több a beteg, mint a briteknél. Rák, szívbetegség, magas vérnyomás, stroke, tüdőbetegség mind jóval gyakoribb az Egyesült Államokban, mint Angliában. Még Anglia legszegényebbjei is, akiknek körülményeik miatt legrosszabb az egészségi állapotuk, átlagosan tovább élnek, mint Amerika leggazdagabbjai (Banks–Marmot– Oldfield–Smith, 2006).

Számos nemzetközi felmérés szerint is az Egyesült Királyságban működő egészségügyi rendszer működik a legjobban. Például az egyik legfrissebb, átfogó felmérést az amerikai Commonwealth Fund megbízásából, egy neves szakértőkből álló héttagú csapat készítette el, és publikálta 2007 májusában.

A vizsgálat során a kutatók egységes módszertan szerint hat ország (Ausztrália, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Kanada, Németország és Új-Zéland) egészségügyi rendszerének öt dimenzióját értékelték 69 különféle teljesítmény-mutatószám alapján.

1. táblázat. A vizsgált hat ország egészségügyi rendszere teljesítményértékelésének eredményeit összefoglaló táblázat:

1. táblázat. A vizsgált hat ország egészségügyi rendszere teljesítményértékelésének eredményeit összefoglaló táblázat:

A vizsgált hat ország közül az Egyesült Királyságban működő egészségügyi rendszert találták a legjobbnak, míg az utóbbi időkben egyre inkább vitatott magánbiztosítók által működtetett egyesült államokbelit a legrosszabbnak. Az Egyesült Királyság volt a legjobb az öt vizsgált dimenzió közül, három a minőség, a hatékonyság és a páciensek egyenlősége esetében, Németország az elérhetőségi, míg Ausztrália a túlélési ráták esetében bizonyult a legjobbnak.

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÉS A SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZEREK REFORMJÁNAK FőBB ELEMEI AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN

Az egészségügyi és szociális ellátás első modernizációs programja 2000 júliusában került megfogalmazásra (The NHS Plan, DH 2000). Ezt a programot később többször továbbfejlesztették és aktualizálták (The NHS Improvement Plan, DH 2004a), (Choosing Health White Paper, DH 2004b), (Health Reform in England: Update and Next Steps, DH 2005) és (Our Health, Our Care, Our Say White Paper, DH 2006). Amint a dokumentumokból is kitűnik, az egészségügyi és szociális ellátórendszerek reformfolyamata immáron nyolcadik éve zajlik az Egyesült Királyságban. Az egyes stratégiai dokumentumok, intézkedési tervek elfogadása széles körű konszenzus eredményeként történt. Az Our Health, Our Care, Our Say címet viselő dokumentum a közösségi egészségügyi és a szociális ellátórendszerek stratégiai vízióját vázolja fel. Ez a Fehér Könyv a nemzeti politikába, a helyi szolgáltatások fejlesztési és működési tervébe ágyazottan mutatja be az egészségügyi és a szociális ellátások reformprogramját. A reformprogram legfőbb célkitűzései a jobb szolgáltatások nyújtása, a szolgáltatások igénybevevői tapasztalatainak a javítása, és a rendelkezésre álló pénzforrások lehető legnagyobb értéket teremtő felhasználása. E célok megvalósítására e dokumentum többek között az alábbi alapelvek érvényesítését deklarálta:

  • Több alternatíva, nagyobb beleszólás biztosítása a pácienseknek és a szolgáltatások igénybevevőinek annak érdekében, hogy az orvosaikkal konzultálva az igényeiknek megfelelő, legmagasabb minőségi színvonalú ellátást vehessék igénybe;
  • Olyan szolgáltatások nyújtása, amelyek segítenek abban, hogy az emberek egészségesek legyenek;
  • Eredményesebb betegségmegelőzés és minél korábbi beavatkozások lehetővé tétele;
  • A gyakorlatorientáltság érvényre juttatása;
  • Több szabadság biztosítása a szolgáltatások nyújtóinak, a pácienseknek, az általános orvosoknak és a szakcsoportoknak döntéseik meghozatalához, a páciensek igényeinek megfelelő szolgáltatások megtalálásához, a szükséges innovációkhoz és a szolgáltatások tökéletesítése érdekében tett erőfeszítéseikhez;
  • Nagyobb szabadság biztosítása az orvosok és más alkalmazottak irányításával folyó változásokhoz;
  • Hatékony irányítási rendszerek megerősítése olyan szabályozásokkal, amelyek biztosítják a nemzeti alapstandardok és a szolgáltatások átalakítását a szükségletek alapján;
  • Olyan finanszírozási rendszerek működtetetése, amelyek ösztönzik a páciensek ellátásának tökéletesítését, támogatják a páciensek szükségletei alapján az ellátások integrálását (különösen a hosszú távú ellátási igények esetében), és elősegítik a pénzügyi felelősség megszilárdítását és legnagyobb értékteremtő képesség megtalálását az erőforrások elosztásában;
  • Széles körű összehasonlító információk biztosítása az ellátások minőségéről és biztonságosságáról, amely a páciensek és a szakcsoportok számára valóban segít eligazodni és racionálisan dönteni az egyes alternatív lehetőségek között.

Az NHS a fenti célok megvalósulásának nyomon követésére az Egészségügyi Bizottsággal egyetértésben Nemzeti Páciens Vizsgáló Programot fejlesztett ki, amelynek segítségével időről időre folyamatosan értékeli a kitűzött célok megvalósításának sikerességét.

TANULSÁGUL

Az Egyesült Királyság szolidaritás alapú, nem üzleti alapon működő egészségügyi ellátórendszert működtet. Az egészségügyi ellátórendszer reformja középpontjában a beteg, a páciens áll, és a szolgáltatások minőségének folyamatos tökéletesítése, jobbítása. Az Egyesült Királyságban folyó reform semmilyen módon sem törekszik a betegek és az orvosok, az egészségügyi szolgáltatások nyújtói közötti bizalom lerombolására, még kevésbé a profit- vagy fiskális szempontok előtérbe helyezésére a páciensek egészségi állapotának javulásával, az emberi élettel szemben. Az egészségügyi rendszer korszerűsítése nem az orvosok és az ő munkájukat segítő más alkalmazottak ellenében történik, hanem tudásukat, tapasztalataikat a legteljesebb mértékben figyelembe véve, és ösztönözve őket a páciensek ellátásának minőségét javító új kezelési módszerek és új technológiák bevezetését lehetővé tevő intézkedések kezdeményezésére, végrehajtására.

Az egészségügyi reform az Egyesült Királyságban idestova már nyolc éve tart...

Az egészségügyi reform az Egyesült Királyságban idestova már nyolc éve tart, és következetesen lépésről lépésre halad a széles körű társadalmi, politikai és szakmai konszenzussal meghatározott céljainak, feladatainak megvalósítása érdekében. Az Egyesült Királyságban az egészségügyi rendszer átalakítása még átmenetileg sem vezethet a nyújtott szolgáltatások színvonalának romlásához, nemhogy emberi életek veszélyeztetéséhez, az egészségügyi ellátások biztonságosságának akár átmeneti ideig tartó csökkentéséhez, netalán megszüntetéséhez, ez utóbbiak ugyanis bűncselekménynek számítanak, és ennek megfelelően járnának el az elkövetőkkel szemben rangra és beosztásra való tekintet nélkül.

Az Egyesült Királyságban működő egészségügyi rendszer fejlesztésének nem célja az egészségbiztosítási kockázatközösség értelmetlen, akár leopárdmintás vagy más szisztéma szerinti feldarabolása. Ezzel szemben fontos cél a közpénzeknek a legnagyobb értékteremtést lehetővé tevő felhasználásának elősegítése. Ennek következtében ugyancsak nem cél a működés adminisztratív költségeinek értelmetlen növelése, és egyúttal a meglévő értékek elkótyavetyélése sem.

Az Egyesült Királyságban nem az egészségügyi személyzet politikai hovatartozásáról, nézeteiről készítenek folyamatosan felméréseket, hanem a páciensek tapasztalatait, lehetséges igényeit, az egészségügyi szolgáltatások minőségének színvonalát vizsgálják és értékelik rendszeresen. A reformok középpontjában az emberek egészségi állapotának jobbítása áll, és nem az egészségügyi kassza birtoklása iránti vágy beteljesítése.

Természetesen az Egyesült Királyságban működő egészségügyi szolgáltatórendszer sem tökéletes, de ma a világon működő ilyen rendszerek közül az egyik legjobb, és az egyike egyúttal azoknak is, amelyik nem terhelik meg túlzottan az adófizetőket. Az Egyesült Királyság ugyanis mára már a viszonylag alacsony adószintet alkalmazó országok közé tartozik az Európai Unió országai, a G7 és az OECD-országok körében is. De ez nem volt mindig így. A jövedelmeket sújtó legmagasabb rátákat az 1979-es 60 százalékról fokozatosan 30 százalékra csökkentették 1988-ra. Míg az alaprátákat az 1977-es 35 százalékról 22 százalékra csökkentették 2000-re (Clark és Dilnot, 2002). Nemhogy kórházi napidíjat nem szednek, de egyes páciensek közlekedési költségeikhez visszatérítést vehetnek igénybe. Ezáltal az Egyesült Királyságban működő modell jó példája annak, hogy relatíve alacsony adóbevételek, működési költségek esetében is lehet magas színvonalú, egyre javuló minőségű szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi ellátórendszert működtetni.

Reményeim szerint az NHS példája is hozzájárul ahhoz, hogy világossá váljék, miért vált szükségessé az egészségbiztosítási törvény (2008. évi I. törvény) visszavonása, és miért lenne szükséges az egészségügyi reformfolyamatok valóban teljes körű, koncepcionális újragondolása. Ennek kiindulópontja pedig az Egyesült Királyságban folyó egészségügyi reform és átalakítások számunkra legfőbb tanulsága kell, hogy legyen, amit már Hyppokratész is megfogalmazott: először is nem ártani!

HIVATKOZÁSOK

J. Banks–M. Marmot–Z. Oldfield–J. P. Smith: Disease and Disadvantage in the United States and in England. The Journal of the American Medical Association. Vol. 295. No. 17., May 3., 2006.
Gordon Brown: Gordon Brown on the NHS. politics.co.uk January 7, 2008.
David Cameron: The NHS at 60. Webcameron, January 2, 2008.
T. Clark–A. Dilnot: Long Term Trends in British Taxation and Spending in the UK. London: Institute of Fiscal Studies.
K. Davis–C. Schoen–S. C. Schoenbaum–M. M. Doty–A. L. Holmgren–J. L. Kriss–K. K. Shea: Mirror, mirror on the Wall: An International Update on the Comparative Performance of American Health Care. The Commonwealth Fund, May 2007.
Department of Health: The NHS Plan. DH, July 2000.
Department of Health (2004a): The NHS Improvement Plan. DH, June 2004.
Department of Health (2004b): Choosing Health White Paper. DH, November 2004.
Department of Health: Health Reform in England: Update and Next Steps. DH, December 2005.
Department of Health: Our Health, Our Care, Our Say. DH, January 2006.
Lánczi Tamás: Boldog születésnapot, NHS! JobbKlikk, 2008. január 22.
John Lister: The NHS after 60. For patients or profits? Middlesex University Press, April 2008.
Michael Moore: Sicko. Az Oscar-díjas filmrendező a közelmúltban bemutatott dokumentumfilmje, 2007
NHS portál: www.nhs.uk
NHS 60: Department of Health – News: www.dh.gov.uk/en/News/NHS60/index.htm
WHO: The World Health Report 2000 – Health Systems: improving performance. Geneva, Switzerland, 2000.