A 21. század elejére a világgazdaság integráltsága a 20. század közepéhez képest óriási mértékben növekedett. A világgazdaságban jól láthatóan három centrum alakult ki: Észak-Amerika, Nyugat-Európa és KeletÁzsia. Nyugat-Európa már 1950-ben megindult a gazdasági integráció útján, amely folyamat 1993. november 1-jén az Európai Unió megszületésében csúcsosodott ki. Az Amerikai Egyesült Államok reagált az európai kihívásra, és 1994-ben életre hívta a háromtagú (USA, Kanada Mexikó) Északamerikai Szabadkereskedelmi Társulást (NAFTA). A három centrumrégió közül már csak Kelet-Ázsia adós valamiféle integrációs mechanizmussal. Meddig maradhat formálisan integrálatlan egy ilyen jelentős régió? Létrejön-e a jövőben az EK mintájára egy Kelet-ázsiai Közösség? Esetleg maradnak a jelenlegi laza együttműködési formák?

Bővebben

A mai hazai valóság értelmezéséhez elkerülhetetlen legalább pillantást vetni a Kádár-rendszer egy lényegi mozzanatára. Arra, hogy a párt a humán csúcsértelmiséget csendestársként bevonta uralma gyakorlásába. Tagjai, bár a közvetlen hatalomban nem vehettek részt, cserébe, hogy lemondtak a bírálatról, a kommunistákéval azonos kiváltságokat élvezhettek. Évtizedek során e réteg a vezető kommunistákéval sok szálon össze is fonódott. Ha nem is azonosult a rendszerrel, fennállása egybeesett érdekeivel. Idővel a kommunisták is egyre többet vesztettek ideológiai beállítottságukból: az eszme csak hatalmuk megtartásának eszközévé vált számukra. Ilyen helyzetben volt a kétpólusú magyar elit, amikor a szovjet vezetés arra a belátásra jutott, hogy kénytelen visszavonulni Kelet-Európából. A hír a kommunistákat nagyon megijesztette. Tudták, hogy uralmuk mindenekelőtt a szovjet csapatok jelenlétének köszönhető. Mi lesz velük, ha elmennek az oroszok, ráadásul amikor még a gazdaság is rohamosan romlik? Elkövetett bűneik ismeretében joggal féltek.

Bővebben

A napokban a médiában vezető hír az egészségügyi élelmezési normák emelése. Az írott sajtó, a televízió csatornák fő hírekben hosszasan ezzel a témával foglalkoznak. Pl. Az Este című nagy tekintélyű műsor „oknyomozó” riporterei alaposan utánajártak az eseményeknek. Vették a fáradságot, megkérdeztek húsz kórházat, hogyan sikerült felkészülni az élelmezési részlegeknek erre a „nagy horderejű” változásra. Megszólaltak a kórházak képviselői, a betegek több kórházban hosszasan. A szakácsok bemutatták, hogyan főznek, milyen tányérból és mit kapnak a fizető és „nemfizető” betegek. A kórházi dietetikusok, a dietetikai országos szövetség képviselője, és elmondták, hogy sokkal több dietetikus kellene, mert az étkezés a terápia része. Megszólalt a miniszter méltatva a reform, a kórházi napidíj bevezetésének pozitív eredményeit, ami lehetővé tette, hogy a betegek egy napra jutó élelmezési normája immár mintegy 500 Ft legyen. Ez igen!

Bővebben

A rendszerváltás után az 1999–2002-es évek időszaka felzárkózási, gazdagodási aranykor volt abban a tekintetben, hogy az akkor még csak tagjelölt Magyarország dinamikusan zárkózott fel az Európai Unió gazdagságához és jólétéhez is. A hazai gazdaságpolitikai vitairatokban egyesek az „aranykori növekedés” időszakát az 1997–2000-es évekre teszik. A gazdagodási aranykor kormányciklusában az exszocialista EUtagországok körében Magyarország a legsikeresebbek közé tartozott a gazdasági növekedési üteme tekintetében is, amely jelentősen meghaladta a többi exszocialista ország GDP-növekedési ütemének a súlyozott átlagát. Az uniós pénzekkel még alig segített 1999–2002-es évek erőteljes felzárkózási trendje az akkoriban elég jónak számító (4,4%-os) átlagos évi GDP-növekedés hatására alakult ki. Az EU adatai és előrejelzései alapján az átlag a 2003–10-es évekre 3,5%-ra csökken – miközben ugyanezen időszakokra a többi kilenc volt szocialista EU-tagország átlagos éves növekedési üteme 3,0%-ról 5,6%-ra nő, az uniós pénzek besegítésével is! Mialatt mi lelassultunk, a többiek felgyorsultak az eléggé hasonló múlt és ugyanolyan a nemzetközi és uniós környezet mellett – ami „duplán” változtatta meg a relatív pozíciónkat a térségben. Így kerültünk az élbolyból az utolsó helyre!

Bővebben

Vereségeink akkor következtek be, amikor olyan képet sikerült kiállítani magunkról és rólunk, amely az individuális érdekérvényesítés és a demokratikus megoldások szempontjából veszélyesnek mutatta a Fidesz vezetőjét. Önmagában az egységpártba történő szervezési kísérlet is tekintélyelvűnek, a polgári értékrend demokratikus vonásaival ellentétesnek tüntetett fel bennünket. A nemzet, egyházak, közösségek túlhangsúlyozása is ide vezetett. A család leszűkített felfogása is ezt erősítette, mert nem ismerte fel a szeretet, törődés és gyermek alapján álló együttélések szabadságát, ami ellentétes az erősen individuális magyar értékrenddel.

Bővebben

Dr. Botos Balázs főszerkesztő ismertetője

Bővebben