Európa egyik legszerencsésebb fővárosi kerülete vagyunk parkjainkkal, erdőinkkel, vadregényes zöldterületeinkkel

Polgármester Úr, Ön nemcsak a XII. kerület polgármestere, hanem országos politikus, a Fidesz alelnöke is. Hogyan lehet összeegyeztetni a kerület mindennapos ügyes-bajos dolgaival való törődést a kerületen, sőt Budapesten jóval túlmutató problémák kezelésével?

Több mint 15 éve dolgozom politikusként és ezalatt, úgy érzem, megtanultam megkülönböztetni a fontos dolgokat a kevésbé fontosaktól. Talán ez a kulcs, hogy az ember a rengeteg ügyből ki tudja választani a döntést igénylő, lényeges kérdéseket, és természetesen legyen mellette egy olyan összeszokott csapat, olyan megbízható emberek, akikre delegálható az ügyek egy része. Számomra most a legfontosabb, hogy jó polgármestere legyek a Hegyvidéknek, időm legnagyobb részét ezért a kerületi ügyek és események kötik le. Tény, hogy a napjaim rendkívül zsúfoltak, sokszor hétvégén is dolgozunk és jóval kevesebb idő jut a családra és a barátaimra, mint szeretném. A Fidesz egyébként egy olyan párt, ahol összeegyeztethető egy országos politikusi és egy kerületi vezetői munka. Sok esetben épp a helyi szinten szerzett tapasztalat alapján tudunk országos szintű döntéseket hozni, és az sem árt, ha a kerületi ügyeket az embernek lehetősége van egy kicsit tágabb perspektívából figyelni vagy megítélni.

A XII. kerület, a Hegyvidék Budapest „tüdeje”. Megőrizhető-e, esetleg bővíthető-e a kerületben a máshol rettenetesen hiányzó parkok, zöldterületek aránya, hiszen úgy tűnik, a beépítési törekvéseknek nagyon nehéz ellenállni?

Készül a kerületi szabályozási tervünk, ebből is kiderül, hogy kiemelten fontosnak tartjuk a kerületben természeti értékeink megőrzését. Nemcsak Budapest, de talán egész Európa egyik legszerencsésebb fővárosi kerülete vagyunk parkjainkkal, erdőinkkel, vadregényes zöldterületeinkkel. Erdőinket meg szeretnénk őrizni, de nem értek egyet azzal a radikális természetvédők által hangoztatott felfogással, miszerint a zöld területekre, vagy az erdőkbe lehetőleg ne lépjen senki. Épp fordítva látom, azt kell segítenünk, hogy minél több ember töltse tévénézés helyett aktív pihenéssel, kirándulással az idejét. Ezért minden olyan fejlesztést támogatunk, amely a természet megőrzését, a sportolást, a szabadidő aktív eltöltését próbálja megvalósítani. Ebben a kerületben viszont nincs és nem is lehet helye plázáknak, bevásárlóközpontoknak. A XII. kerületben a kis közösségi terek kialakítását tartom fontosnak és a lokálpatriotizmust, ami szerencsére egyre erősödik.

Egy törvénymódosítás pedagógusok ezreinek munkahelyét, egzisztenciáját és ezzel fiataljaink oktatásának színvonalát veszélyezteti. Mi a helyzet ilyen téren Önöknél a XII. kerületben és Ön, mint a szakterület korábbi irányítója, hogyan értékeli ezen fejleményeket?

Az oktatás általában és a pedagógusok is nagyon nehéz helyzetben vannak. Nem kivétel ez alól a XII. kerület sem. A kormány 2008-ra mintegy 30 milliárd forinttal kevesebb pénzt fordít majd a gyermekekre. Idén az óvodások után járó éves normatíva 199 000 forintról 177 200 forintra csökkent. Egy első osztályos általános iskolás esetében még drasztikusabb, közel 30%-os az elvonás mértéke. Tavaly még 204 000 forint volt az állami támogatás, idén szeptembertől azonban már csak 145 700 forintot kaphat az intézmény diákonként. A minisztérium intézkedései kényszerhelyzet elé állítják a kerület óvodáit és iskoláit, hiszen a bevezetni kívánt úgynevezett csoportfinanszírozással nem tartható fenn a jelenlegi pedagóguslétszám. Bár a Hegyvidék önkormányzata eddig is jóval a kötelező szint felett igyekezett támogatni az óvodákat és az iskolákat, a rossz pénzügyi kilátások miatt a jövőben nem lesz képes saját erőből, teljes mértékben pótolni a jelentős mértékű elvonásokat.

Az „egészségügyi reform” című ámokfutás legújabb hírei szerint veszélybe került Budapest és a kerület egyik legpatinásabb intézményének, a Szent János Kórháznak a léte is. Mit kíván, mit tud tenni az önkormányzat a létesítmény fennmaradásáért?

A szocialista–szabad demokrata koalíció gyakorlatilag hetente változtatja álláspontját az egészségügyet érintő alapvető kérdések tekintetében. Horváth Csaba őszintesége sokkoló volt, hiszen az azóta elhíresült »dózeroljuk le a János Kórházat« kijelentésével világossá tette a koalíció szándékát, miszerint számukra az ingatlanbefektetők fontosabbak a beteg embereknél. Természetesen egyetértünk, hogy a János Kórházat fejleszteni kell és ebben partnerei vagyunk a fővárosnak vagy a minisztériumnak, azt viszont nem fogjuk engedni, hogy a megkérdezésünk nélkül, felelőtlen és átgondolatlan intézkedésekkel több százezer ember ellátását veszélyeztesse a kormány, ezért az egyetlen kezünkben levő lehetőséggel élve változtatási tilalmat rendeltünk el a János Kórház területére. Ezzel az intézkedéssel, amely a szabályozási tervünk elfogadásáig lesz érvényben, bízom benne, hogy sikerül eltántorítani az ingatlanspekulánsokat, és a kórház helyén nem lakópark fog épülni.

Ön egy 2006-os beszédében azt mondta, hogy ha a Fideszben 2007 folyamán nem jelentkeznek a megújulás érezhető jelei, veszélybe kerülhet az egész magyar demokratikus berendezkedés. Van-e ma ilyen veszély?

Meggyőződésem, hogy ma Magyarországon a demokrácia a rendszerváltoztatás óta a leggyengébb lábakon áll. Szomorú példája volt ennek Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde, és az azt követő példa nélküli rendőri brutalitás október 23-án. Az elmúlt egy évben a magyar politika megítélése jelentősen devalválódott, az emberek elvesztették a hitüket a politikusokban. A gyurcsányi hazugság egyik tragédiája, hogy azoknak a politikusoknak is kevésbé hisznek már, akik pont egy őszinte, a polgári értékek mentén működő Magyarországot szeretnének teremteni. Ez egy olyan tény és egyben kihívás, amelyen nekünk, a Fidesz politikusainak is el kell gondolkodnunk a következő években.

Polgármester Úr, köszönöm a beszélgetést.