Nincs fordulat!

DR. PAKUCS JÁNOS, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Az innováció és kutatás-fejlesztés helyzete 2006-ban Magyarországon

A kutatás-fejlesztés és az innováció 2006. évi tényleges ráfordításaira és az ezzel kapcsolatos innovációs teljesítményekre vonatkozóan – az információgyűjtés kialakult hazai rendjéből következően – országos szintű előzetes összefoglaló adatok legkorábban csak 2007. július hónapban állnak rendelkezésre. Ezért ez az értékelés, illetve elemzés részinformációkon, a gazdaságban, a tudományos közéletben és az államigazgatásban megfigyelt jelenségeken alapul.

Összességében kijelenthető, hogy 2006. évben sem a kutatás-fejlesztés ráfordításaiban, sem a megszületett eredményekben és megvalósult innovációkban nem következett be jelentős, fordulatszerű változás. A politikai és a kormányzati hatáskörben az előző évben tapasztalt problémák jellemezték a 2006. évet is, sőt inkább romló, mint javuló tendenciákkal.

Versenyképesség

Magyarország versenyképessége az elmúlt időszakban valamennyi ismert értékelés szerint romlott. Bár az értékelések nem teljesen a 2006. évi információkon alapulnak, de az utóbbi években megfigyelhető egyértelmű tendenciát tükröznek. Így a World Economic Forum 2006–2007. évi jelentésében az összesített rangsorban Magyarország az előző évi 37. helyről a 41. helyre került.

Az Európai Unió 2005. évi összesített innovációs indexe (SII) Magyarországot a mezőny második felébe sorolja, 31 európai ország közül a 18. helyre. Az IMD rangsorában a 60 értékelt ország közül a 36. helyet kapta a magyar tudományos infrastruktúra. Figyelemre méltó, hogy 2004 és 2005 között az értékelési szempontok többségében romlott Magyarország helyezése.

Az innovatív tevékenység – amúgy is csekély – hozzájárulása a nemzeti össztermék növekedéséhez csökken, a tudásalapú teljesítmények korlátozott és szűkülő szerepét mutatja, hogy az utóbbi években a magyar gazdaságban a „hozzáadott érték” aránya a nettó árbevételben folyamatosan csökken.

E tendenciáknak elemzését adja a Gazdaságkutató Intézet (GKI) 2006. évi versenyképességi évkönyve is, melynek megállapításai abban összegezhetők, hogy az alacsony szintű innováció rontja Magyarország versenyképességét.

A Magyar Európai Üzleti Tanács 2006. évi jelentésében szintén súlyosnak ítéli a magyar K+F versenyképesség évek óta tartó folyamatos csökkenését. Ennek a folyamatnak az okát a következőkben látja:

  • kirívóan alacsony a hazai K+F ráfordítás és a fajlagos kutatói létszám,
  • a hosszú távú tudomány- és technológiai koncepció és irányítás hiánya,
  • a kis- és középvállalatok rendkívül alacsony K+F részvételi aránya,
  • a szervezeti gondok és
  • a döbbenetesen alacsony a reáldiplomás- (<8%), illetve PhD- (<0,25%) kibocsátás.

A kutatás-fejlesztés az innováció szabályozási és intézményi környezete

A jelenleg érvényes szabályozási és intézményi rendszer a 2003–2004. években alakult ki, amikor

  • széles körű szakmai és politikai konszenzus talaján megszületett a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,
  • az Országgyűlés 100 százalékos szavazataránnyal elfogadta az innovációs törvényt,
  • a tudomány- és technológiapolitika legmagasabb szintű koordinációjára a miniszterelnök vezetésével létrehozták a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumot (TTPK), melynek munkáját tekintélyes tudósokból és üzletemberekből álló tanácsadó testület segítette, és
  • a hasznosításorientált kutatás-fejlesztés és a technológiapolitika kormányzati feladatainak ellátására Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) néven önálló kormányhivatal létesült.

2006-ban e szabályozási és intézményrendszer minden elemében lényeges változások történtek, amelyek formálisan is, és tartalmában is pozícióromlást tükröznek a kutatás-fejlesztés és az innováció szempontjából. Az innovációs törvény a hasznosításorientált kutatás-fejlesztés szabályozásával és támogatásával kapcsolatos állami politika alapelveit foglalta össze. Érdemi változást kívánt érvényesíteni a támogatáspolitikában, amikor a megelőző időszak kevésbé eredményes kínálatösztönző kutatástámogatási gyakorlatával szemben a hasznosításorientált, keresletvezérelt támogatási módot próbálta alkalmazni. Meghatározta a támogatási rendszer transzparenciájának és minden nyilvános értékelésének követelményeit. Lebontotta a költségvetési kutatóhelyek szellemi termékeinek üzleti hasznosítása előtt álló adminisztratív akadályokat.

Az innovációs törvényhez kapcsolódó kormányhatározat pedig a támogatási intézményrendszer fejlesztését és további deregulációs feladatokat határozott meg.

...támogatásoknak csak a töredéke jutott a vállalkozásoknak.

Az innovációs törvény elveit követő növekvő támogatásokhoz a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) biztosított forrásokat. Az alapról szóló törvény megszületését az üzleti szféra és a kormányzat közötti gentlemen’s agreement alapozta meg. Ennek értelmében a vállalkozások elfogadták az innovációs járuléknak, mint új köztehernek a teljesítését, a kormány pedig vállalta, hogy

  • az Alap pénzeszközeit a gazdasági társaságok által közvetve vagy közvetlenül megvalósított kutatási és innovációs tevékenységekre kell fordítani,
  • a központi költségvetés a – két évvel korábbi – vállalati befizetésekkel azonos összeggel járul hozzá az alap forrásaihoz.

Ezeket a feltételeket rögzítette az Alapot létrehozó törvény is.

A törvény a KTIA-t elkülönített állami pénzalapként hozta létre, annak érdekében, hogy hosszú távon kiszámítható stabil forrást teremtsen a kutatás- fejlesztés és az innováció támogatására, és e forrást kivonja az éves költségvetési alkuk hatóköréből.

A gyakorlatban azonban a KTIA-ból nyújtott támogatásoknak csak a töredéke jutott a vállalkozásoknak. Ez az Alap működésének első évében, 2004-ben alig haladta meg a megítélt támogatások 20 százalékát. A következő években a kezelő szervezet nyilvántartása szerint nőtt a vállalkozások részesedése, de még 2006-ban sem érte el az 50 százalékot.

A sajtó és a szakmai közvélemény élesen és visszatérően bírálta az Alapból nyújtott támogatások gyakorlatát, a „beavatatlanok” számára a felkészülést lehetetlenné tevő, irreálisan rövid pályázati határidőket és a bírálatban érvényesülő szempontok átláthatatlanságát, következetlenségét. Ezért többek között a Magyar Innovációs Szövetség nyílt levélben az NKTH-t felügyelő oktatási miniszterhez is fordult. Az NKTH a bírálatokat rendre elutasította, kormányzati szintről pedig formális válaszok érkeztek. Tény, hogy 2006 végéig nem készült az Alapból nyújtott támogatásokról sem szektorális és tudománypolitikai elemzés, és nem történt meg a támogatások felhasználásának és hasznosulásának értékelése sem.

Az NKTH működésével kapcsolatban egyéb szakmai természetű problémák is voltak. Az Állami Számvevőszék a 2005. évi költségvetés végrehajtása tárgyában végzett ellenőrzése során nem fogadta el az NKTH jelentését. Ennek a megítélésnek sem volt érdemi közvetlen következménye. A Magyar Tudományos Akadémia ellenőrzése és az országgyűlés által elfogadott beszámolója is megállapította, hogy az NKTH és az MTA között nem megfelelő az együttműködés.

2006. évi változások a szabályozási és intézményi rendszerben

A 2006. évi állami költségvetés benyújtásával egyidejűleg a kormány kezdeményezte az alapról szóló törvény módosítását, amelyet az Országgyűlés sajnos elfogadott. A módosítás 2006-ra, az első évre, amikor a központi költségvetésnek a 2004. évi vállalati befizetések által determinált hozzájárulása életbe lépett volna, törölte az erre vonatkozó cikkelyt. Így a 2004. évben ténylegesen befolyt 15 970,5 millió Ft innovációs járuléknak megfelelő összeg helyett az Alap költségvetési támogatása az előző évivel nagyjából azonos, de a korábban előírtnál lényegesen alacsonyabb érték: 12 297 millió Ft lett.

A módosítás ugyanakkor több ponton kibővítette az Alap felhasználási jogcímeit. A módosítások részben a központi költségvetés tehermentesítését szolgálták közvetlen állami feladatok finanszírozásának átterhelésével, részben bővítették a támogatási döntést hozó törvényes kereteit, mindenképpen távolodást jelentve a hasznosításorientált kutatás és technológiai innováció vállalati támogatási céljaitól.

Az Alap 2007. évi költségvetésében a központi költségvetésnek az Alap forrásaihoz történő hozzájárulása már a 2005. évi vállalati befizetések által determinált összeg szerint alakult volna, de a Pénzügyminisztérium kezdeményezte, hogy az Alapra is alkalmazzák az Államháztartási törvényben előírt maradványképzési kötelezettséget. Ez 30,7 milliárd Ft zárolását (ideiglenes vagy végleges elvonását) jelenti az Alapból, ami a vállalati befizetések nagyságrendjének felel meg. Emiatt a 2007. évi pályázatokra fordítható összeg minimális értékre, 6,58 milliárd Ft-ra zsugorodott. A maradvány zárolása ellentétes a józan gondolkodással, és az Alapot létrehozó törvénnyel is. Az ugyanis – éppen a hosszú távú kiszámíthatóság érdekében – az Alap forrásai között határozza meg az előző évi maradványt.

A szakmai közvélemény az innovációs törvény legjelentősebb eredményének tekintette azt a rendelkezést, amelyik – a törvény által megkívánt belső szabályzat rendelkezéseinek betartása mellett – lehetővé tette a költségvetési kutatóhelyeken született szellemi termékek vállalkozásba vitelét, felsőbb államigazgatási szervek engedélyezési procedúrája nélkül. Ez nyitott, vagy nyitott volna utat a spin-off vállalkozások könnyebb, szélesebb körű alapításának. A határozott törvényhozói szándékot kifejező szabályozás ellenére a Pénzügyminisztérium a jogszabályok olyan értelmezését kezdeményezte, amelyik a költségvetési kutatóhelyek szellemi termékeit a kincstári vagyon körébe sorolja, és ezen a jogcímen visszahozta a vállalkozási szemlélettől idegen államigazgatási engedélyezési kötelezettséget.

A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium 2006. január elején ülésezett utoljára...

A 2006. év folyamán ugyan történtek kezdeményezések a fenti ellentmondás jogi rendezésre, de eredmény nem született. A politika vagy a kormány szintjéről az egész kutatói szférát foglalkoztató, az innovációs törvény törekvéseit megkérdőjelező problémára nem történt reagálás.

A kormány és általában a politikai szféra érdemi foglalkozása a tudományés technológiapolitikai kérdésekkel – a deklaratív jellegű szónoklatok ellenére – az év egészében gyenge volt. Igaz, a választások után a kijelölt kormányfő elsőként az akadémiai és a felsőoktatási szféra képviselőivel konzultált a kormányprogramról, amely e területekkel kapcsolatban számos pozitív célt és ígéretet tartalmazott, a létező és felmerülő problémákra azonban kormányzati intézkedések nem születtek. A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium 2006. január elején ülésezett utoljára, ezt követően az év hátralévő részében nem hívták össze. A Tudományos, Technológiai és Versenyképességi Tanácsadó Testület (4T) tagjainak mandátuma 2006 júniusában lejárt. Azóta a testület megújítása nem történt meg.

Változott viszont – alacsonyabb szintre került – a tudomány- és technológiapolitikai kormányszerv (NKTH) státusa, ezzel együtt a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap kormányzati felügyelete.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt (NKTH) a 216/2003. (XII. 11.) Korm. rendelet a kormány irányítása alatt álló országos hatáskörű államigazgatási szervként hozta létre. Felügyeletét az oktatási miniszter látta el. Egy 2005 végén született kormányrendelettel a hivatalt az oktatási miniszter és a gazdasági és közlekedési miniszter közös felügyelete alá helyezték. Ez a felügyeleti rend volt érvényben 2006-ban. 2006. végén az NKTH-t 2007. január 1-jei hatállyal a gazdasági és közlekedési miniszter irányítása alatt működő központi hivatallá minősítették. Ennek a döntésnek a következménye, hogy egyrészről a tudománypolitika, másrészről a technológia- és innovációpolitika kormányzati felelőssége két külön minisztériumhoz került. Az ismertetett státusmódosítással megszűnt az egyetlen, viszonylag önálló, alapvetően stratégiai feladatokkal felruházott kormányszerv, és – mint az elmúlt évtizedekben már többször – ez a funkció a kormányzati struktúrában tovább degradálódott.

2006 decemberében távozott posztjáról az NKTH elnöke. Új elnök kinevezésére 2007 júniusáig még nem került sor, ami szintén ennek a kiemelten fontos kormányzati funkciónak a politikai leértékelődését jelzi.

Politikai szempontból ez azt is jelentette, hogy az új statútum szerint a KTIA-ban lévő források felügyelete a kisebbik koalíciós partner hatáskörébe került vissza, és ezzel visszaállt az előző kormányzati ciklusban kialakult (kialkudott) helyzet.

A szabályozási környezet markáns eleme a vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenységét ösztönző, többféle, egyidejűleg alkalmazható, már több éve érvényben lévő adókedvezmény. Ezek köre 2006-ban egy újabb elemmel bővült: a szolidaritási adóval szemben is érvényesíthető a vállalkozások K+F ráfordítása.

Az adókedvezményekkel való ösztönzés korlátozott – vagy csak hosszabb távon érvényesülő – hatását mutatja a vállalkozások alacsony innovációs aktivitása. Ez mutatkozik meg egyrészt az üzleti szektor alacsony K+F ráfordításaiban, másrészt abban, hogy – az Európai Unió legújabb R&D statisztikája szerint – a kutató-fejlesztő személyzet aránya az üzleti szektor foglalkoztatottjai között 0,1 százalék, ami a lehető legalsó sávba helyezi az országot.

Figyelemre méltó, hogy a több elemből álló, és érezhető forrástöbbletet biztosító adókedvezmény-rendszer megléte ellenére az IMD idézett infrastruktúra felmérése szerint az innováció jogi környezete Magyarországon a 2004. évi 5. helyről 2005-ben a 12. helyre csúszott vissza.

Felsőoktatás

2006. március 1-jén lépett életbe az új felsőoktatási törvény. A törvény a felsőoktatás tudományos tevékenységéhez önálló költségvetési finanszírozási jogcímet rendel, azonban – az előző évek szabályozásához hasonlóan – a költségvetési támogatás felhasználásban teljesen szabad kezet ad a felsőoktatási intézményeknek, tehát nem írja elő a tudományos célú költségvetési támogatás kutatási célra történő felhasználását. (Az oktatás finanszírozásának állandósult feszültségei mellett az intézmények többségénél a tudományos célú támogatás számottevő része a valóságban sajnos nem a kutatást szolgálja.)

A törvény létrehozta a kutatóegyetem fogalmát, és felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy rendeletben szabályozza kutatóegyetem minősítés feltételeit. A szabályozás eddig nem született meg.

A felsőoktatási törvény az innovációs törvénnyel összhangban szabályozza a felsőoktatási intézmények vállalkozási tevékenységét, ebben a szellemi termékek hasznosítását, de a már említett pénzügyminisztériumi intézkedések ezt nem támogatják.

A „döbbenetesen alacsony reáldiplomás kibocsátás” problémája 2006- ban érte el a politika ingerküszöbét. A következő tanévre szóló felsőoktatási beiskolázási keretszámokban valamelyest javult a műszaki és természettudományi szakok aránya.

Az innovációs törvény végrehajtásáról rendelkező kormányhatározat előírta egy tudomány-, technológia- és innovációpolitikai stratégia elkészítését 2005. évi határidővel. A stratégia tervezetének fogalmazása és egyeztetése a 2006. év során is folyamatban volt. Időközben az elsődleges felelős NKTH-tól a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vette át a stratégia elkészítését, és az Oktatási és Kulturális Minisztériummal és az MTAval együttműködve fejezte be. A kormány középtávú (2007–2013) tudomány-, technológia- és innovációpolitikai (TTI) stratégiája c. dokumentum több mint másfél év késéssel, 2007 márciusában került elfogadásra.

Az innovációs törvény végrehajtására született kormányhatározat több lényeges elemének végrehajtása még nem történt meg. Így pl.

  • a kutatás-fejlesztési tevékenységet érintő dereguláció, bürokrácia csökkentése,
  • az egységes, átlátható nyilvántartási rendszer,
  • az innovatív vállalkozások fejlődését segítő pénzügyi garancia intézmény- és hitelkonstrukciók,
  • a költségvetési rendben gazdálkodó kutatóhelyek célszerű szervezeti és szabályozási formáinak vizsgálata,
  • a kutatás-fejlesztési eredmények kölcsönös hasznosítása érdekében a védelmi és biztonsági kutatások, valamint a polgári gazdaság jobb összekapcsolása.

Az alapkutatás megítélése

A 2006. évi állami költségvetés Magyar Tudományos Akadémia fejezetében az alapkutatások támogatására szolgáló Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) pályázati támogatási előirányzata az előző évi 6500 millió Ft-ról 5626 millió Ft-ra, tehát mintegy 0,9 milliárd Ft-tal csökkent. A kutatói társadalom számos képviselője a sajtó nyilvánosságához és a kormányzathoz fordult, hangsúlyozva az alapkutatások fontosságát, a visszaesés hosszú távon kiható romboló hatásait.

Hosszabb protestálás után kompromisszumos megoldás született. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium költségvetési előirányzatából, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrásaiból az OTKA pályázati kerete az előző évi előirányzat szintjéig kiegészítésre került. A 2006. évi támogatási kötelezettségvállalás így is több mint 1 milliárd Ft-tal elmaradt az előző évitől.

...az OTKA pályázati kerete az előző évi előirányzat szintjéig kiegészítésre került.

E probléma tárgyalásával közel egy időben elindult egy nemtelen vita a kormány tagjai, a sajtó és a tudomány képviselői között az alapkutatások hasznáról és jelentőségéről. Ebben hangot kaptak a kutatás természetét és társadalmi funkcióját félreértő, vagy súlyosan leegyszerűsítő nézetek, másrészről a tudós társadalom sérelmeit és a kutatói szuverenitást egyoldalúan hangsúlyozó vélemények. Ez a vita közvetlenül nem vezetett konstruktív kifejlethez, inkább a kutatói értékrend és hierarchia valóságos problémáiból kiinduló, de sajnálatos módon szubjektív elemekkel terhelt újabb nyilvános vitába torkollott. Színvonalánál fogva ez a vita eleve nem járhatott pozitív hozadékkal, de a szakmai közvélemény számára nyilvánvalóvá tette a kutatás-fejlesztés szférájában meglévő érdekek és ambíciók között feszülő ellentéteket, összességében sokat rontott a tudomány megítélése és a tudósok elismerése terén. A méltatlan vita bemutatta azt az eszközrendszert és színvonalat, ahogy a politika és a média a tudomány kérdéseit kezeli.

A Magyar Tudományos Akadémia – a vita lezárásaként – a 2006. évi májusi közgyűlésén az Akadémia reformjának előkészítéséről döntött, melynek alapelveiként a minőség, teljesítmény, hasznosság követelményeit jelölték meg. Az Akadémia elnöksége Reformbizottságot hozott létre. A reformszándékok középpontjában az akadémiai kutatóhálózat működési, szervezeti és irányítási reformja áll. A menedzselés hatékonysága érdekében egyszerűsítik a döntési szinteket, egyértelműsítik a vezetői felelősséget és jogköröket. Az intézetek finanszírozásában az általuk ellátott közfeladatok jellege és a teljesítmény válik meghatározóvá. Lényegesen csökken a véglegesített alkalmazásban álló kutatók aránya. Az MTA elnökségének reformdöntéseiről sajtóközleményben számoltak be, az MTA év végi rendkívüli közgyűlése a kidolgozott reformtörekvéseket megerősítette.

K+F ráfordítások és pályázati támogatások

A K+F ráfordítások rendszerváltást követő zuhanás után (a mélypont 0,65%-kal 1998-ban volt) folyamatosan növekedve 2002-ben már meghaladta a GDP 1 százalékát. Ezt követően a növekedési trend megtört, 2003- ban és 2004-ben is csökkent a nemzetgazdasági K+F ráfordítás, mind reálértéken, mind a GDP-hez viszonyított arányában. Figyelemre méltó a 2004. évi csökkenés, amely a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap megszületése ellenére következett be. Ez elsősorban az Alap működésének problémáival és a megítélt támogatások késői kifizetésével magyarázható. 2005- ben minimális mértékben nőtt az összes K+F ráfordítás, ezen belül mind az állami forrásból, mind a vállalkozások forrásából finanszírozott hányad. Az adatokat tekintve kedvező változás a teljes ráfordításon belül a vállalkozások ráfordításainak több mint 20%-os növekedése az előző évhez képest.

Összesített statisztikai adatok a 2006. évi K+F ráfordításokról csak a folyó év második felében állnak rendelkezésre, azonban az e szektorban tapasztaltak alapján – szakértői becslés szerint – 2006-ban az előző évi növekedési tendencia nem folytatódik, ezen belül azonban várható a vállalkozási ráfordítások további bővülése. Mivel e pénzügyi folyamatok érdemi elemzése az illetékes államigazgatási szervek (NKTH, APEH) részéről hiányzik, nem lehet megítélni, hogy a növekvő vállalkozási K+F ráfordítások mennyiben jelzik a valóságos vállalkozási érdekű kutatás-fejlesztési tevékenység erősödését, és mennyiben magyarázhatók az innovációs járulékfizetési kötelezettséggel szemben elszámolható, tehát a vállalkozások számára tényleges többletterhet nem jelentő külső megbízások könnyedebb finanszírozásával.

2006-ban a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap forrása 36,6 milliárd Ft volt, mintegy 2,5 milliárd Ft-tal több az előző évinél. Ezt terhelte az előző két évből származó 67 milliárd Ft kötelezettségvállalás pontosan nem ismert hányada, valamint az adott évben különböző pályázati programokban megítélt 26,7 milliárd Ft támogatás esedékes hányada. A források a kötelezettségvállalás, az esedékes kifizetések, valamint a tényleges kifizetések összefüggésrendszeréről nyilvános elszámolás nem készült, minden esetre 2006 végén az Alap maradványa – 30,7 milliárd Ft – zárolásra került, aminek a következménye könnyen becsülhető.

Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében, a 2004–2006-os években, a Gazdasági Versenyképességi Operatív Programban (GVOP) lehetőség volt a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatására A kutatás-fejlesztés és az innováció szereplői a következő három címen nyújthattak be pályázatot és kaphattak támogatást:

  • Alkalmazásorientált kooperatív kutatási és technológia-fejlesztési tevékenységek támogatása.
  • Közfinanszírozású és nonprofit kutatóhelyeken a kutatás, technológiatranszfer és kooperáció feltételeinek javítása.
  • Vállalati K+F kapacitások és innovációs képességek erősítése.

A kutatás-fejlesztés és az innováció tárgyú 970 elfogadott pályázat támogatása megközelíti a 40 milliárd Ft-ot.

A támogatások eddigi kifizetéseiről nincs hivatalos jelentés. A GVOP átlagában ez ma ~50%-ra becsülhető.

Összességében a 2006. évi kutatás-fejlesztési és innovációs helyzetet

  • az állami irányítás egyre alacsonyabb szintre kerülése,
  • az elszalasztott lehetőségek,
  • a kevéssé hatékonyan vagy helytelenül felhasznált források,
  • a tudomány fölösleges és méltatlan támadása és
  • a támogatásokért folyó sokszor már ízléstelen és méltánytalan akciók jellemezték.

Mindemellett egy sor – támogatást érdemlő – értékes javaslat kapott munkájához szükséges anyagi segítséget. Pozitív dolog volt a támogatások léte, és negatív a rendszer elégtelen és kiismerhetetlen működése.