Az átalakuló közép-kelet-európai országok és ezen belül is Magyarország megbetegedési és halálozási válsága különleges, a társadalomban lejátszódó kísérlet arra, hogy megértsük, hogyan függnek össze egymással a társadalmi változások és az egészségi állapot, és milyen mechanizmusok magyarázhatják ezt az összefüggést. Az 1960-as években nem különbözött a várható élettartam Ausztriában és Magyarországon. 2005-ben azonban Magyarországon a férfiak várható élettartama 68,5, a nőké 76,9 év, míg a szomszédos Ausztriában a férfiaké 76,4, a nőké 82,1 volt. Az 1980-as évek vége óta Magyarországon a 40–69 év közötti férfiak halálozási arányszáma magasabbra nőtt, mint amilyen az 1930-as években volt, és bár ez a korai halálozási csúcs a 90-es évek közepén volt a legmagasabb, a legutolsó, 2005-ös Demográfiai Évkönyv szerint még mindig nem érte el az 1930-as szintet. A 40–69 év közötti férfiak halálozási aránya 1960-ban 12,2, 2005-ben pedig 16,2 ezrelék volt: azaz 33%-kal emelkedett, miközben a 40–69 éves korú nőké 9,6 ezrelékről 7,8 ezrelékre csökkent. Ezek szerint 2005-ben 11 395-tel több férfi hunyt el ebben a korcsoportban, mint 1960-ban (1960-ban 20 736, 2005-ben pedig 32 131 férfi).

A magyar férfiak korai halálozása igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek.

Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széles körű közösségi alapú programokat jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.

Felmerül a kérdés: miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában? Mi magyarázhatja az azonos társadalmi és gazdasági körülmények között élő férfiak és nők halálozási arányszámainak eltérését?

Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat.

Módszerek

A vizsgált népesség

A magyar lakosság körében 1983-ban, 1988-ban, 1995-ben, majd 2002-ben végeztünk országos reprezentatív vizsgálatokat. A minták a 18 év feletti magyar lakosságot nem, kor, megye és a 150 kistérség szerinti megoszlásban képviselték.

2002-ben 12 640 személy vett részt a Hungarostudy 2002 felmérésben. A válaszadást megtagadók aránya 17,7% volt. Minden válaszadást megtagadó helyett ugyanabból a közösségből választottunk ki egy demográfiai szempontból hasonló jegyekkel jellemezhető – hasonló korú, azonos nemű – másik személyt. A felmérést védőnők végezték, akik hozzávetőleg egyegy órát töltöttek el a felkeresettek otthonában a kérdőív kitöltésével.

A védőnők egészségügyi képzettségük, és a beléjük vetett bizalomnak köszönhetően kitűnően oldották meg ezt a feladatot. A kiválasztott védőnőket kéthetes időszak alatt készítettük fel erre a feladatra: három próbakérdezést végeztek, mielőtt megkezdték az adatgyűjtést. A mintavétel módszerét részletesen leírtuk egy korábbi cikkünkben.

A Hungarostudy 2002 mintájából azok közül, akik hozzájárultak, hogy a későbbiekben újra felkereshetjük őket, a 2005-ben és 2006-ban végzett követéses vizsgálatban 4689 személy volt elérhető, 318 pedig meghalt. A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) követéses vizsgálat két szakaszból állt. A 2005. évi felmérés első szakaszában közvélemény-kutató szakemberek vették fel a kapcsolatot a válaszadókkal, hogy elvégezzék a követéses vizsgálatot, vagy feljegyezzék az esetleges elhalálozás tényét. A felmérés második szakaszában ismét a védőnőket kerestük meg. 2006-ban a védőnők áttanulmányozták az elhunytak adatait, ezek között a háziorvosok nyilvántartásában szereplő halálokokat. Ezenkívül megkeresték azokat is, akiket az első szakaszban nem találtak meg a közvélemény- kutató cég munkatársai. Több embert találtak meg a Hungarostudy 2002 résztvevői közül, mint ahánnyal azután otthoni interjú készült. Ebben a tanulmányban csupán a Hungarostudy 2002-ben részt vevő és az azóta elhalálozott, illetve az élő személyek adatait hasonlítottuk össze, mivel célunk az idő előtti halálozást előrejelző pszichológiai, szociális és életmód tényezők azonosítása volt. A fenti 5007 személy közül a jelen tanulmányban csak azoknak az adatait vizsgáltuk, akik 2002-ben 40–69 év közöttiek voltak.

Társadalmi-gazdasági, pszichológiai és munkahellyel kapcsolatos változók a Hungarostudy 2002 keretében

Társadalmi, gazdasági és demográfiai változók: végzettség (középfokú vagy annál alacsonyabb), szubjektív társadalmi és gazdasági státus, szubjektív szegénység; „Olyan kevés a jövedelmem, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket sem tudom megvásárolni”, gépkocsi a családban, személyi számítógép a családban, családi állapot (egyedül élő, élettársi kapcsolatban, házastársával együtt élő házas, házastársa nélkül élő házas, elvált, özvegy). Munkával kapcsolatos változók: Munkahelyi kontroll: „Tudja-e befolyásolni, ami a munkacsoportjában történik?” kérdésre adott, (0–3 fokozatú) Likertskálán értékelt válaszok segítségével mértük.

Munkahelyi biztonság („Örülök, hogy biztos munkám van.”), a munkával kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a munkámmal”), illetve a főnökkel kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a főnökömmel/főnökeimmel”) kérdéseit 0–2 fokozatú Likert-skálán értékeltük.

Feljegyeztük a hét végi és a heti munkaórák számát. A személyes jövedelmet egy 8 fokozatú külön kártyán értékeltük (amelyen a havi 50 000 Ft vagy annál kevesebb = 1, a havi 500 000 Ft vagy annál több = 8), és a legalacsonyabb , illetve a magasabb kategóriákba soroltuk. A családi jövedelemre is a fentiek szerint kérdeztünk rá, de a két legalacsonyabb kategóriát hasonlítottuk össze a többivel.

Társas támogatás: A társas támogatottságot az észlelt támogatással kapcsolatos válaszok alapján értékeltük: „Nehéz élethelyzetben mennyire számíthat az alábbiak segítségére: külön-külön rákérdeztünk a munkatársakra, házastársra, élettársra, szülőkre, gyermekre és barátokra. A válaszokat az egyáltalán nem, keveset/átlagosan, nagyon kategóriák szerint hasonlítottuk össze, kivéve a házastársat, ahol a semennyire/egyéb válaszokat hasonlítottuk össze. Megkérdeztük a személyes kapcsolatokkal összefüggő elégedettséget, illetve a családi problémák miatti aggodalmat.

Az egészségi állapot önértékelése: Az egészségi állapot önértékelését a következő kérdéssel mértük fel: „Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?” Erre ötféle válasz született: kiváló, jó, közepes, rossz, nagyon rossz. A válaszokat „rossz” „nagyon rossz”/ egyéb kategóriákba soroltuk.

A munkaképesség önértékelésére hatfokú skálát alkalmaztunk, a nincs munkaképesség csökkenés/munkaképtelenség különböző szintjeit hasonlítottuk össze.

Huszonötféle megbetegedéssel kapcsolatban megkérdeztük, hogy állott-e kezelés alatt élete során az adott betegséggel, kezelték-e az elmúlt év során, illetve hogy volt-e munkaképtelen az elmúlt évben az adott betegség miatt.

Pszichológiai változók: A depressziós tüneteket és a depresszió súlyosságát a Beck-féle depresszióskála rövidített változatának 9 tételével mértük. Ez a skála a depressziós tünetek súlyosságának közösségi felmérésekben alkalmazható megbízható szűrőmódszere. A skála magyar változatát korábban a teljes népességre és klinikai mintán validáltuk, a rövidített skála megbízhatóan alakítható vissza az eredeti Beck-féle depresszió pontértékekre. A Beck-skálán 25 pont a súlyos depresszió küszöbértéke.

Szorongás skála hétfokú skálán méri a szorongást. Ebben az esetben a 7 pont vagy alacsonyabb/magasabb csoportosítást alkalmaztuk. Az életminőséget a WHO Életminőség-mérő kérdőívének (WHO Well-being Questionnaire) rövidített változatával mértük, amelyen a legmagasabb kvartilis/ egyebek csoportosítást használtuk fel az elemzéshez, a jókedv változó hatását külön elemeztük (egyáltalán nem jellemző/egyéb válasz).

Negatív érzelmi beállítódást a D típusú személyiségteszt 8 fokú alskálájával, a D típusú személyiségi kérdőív magyar változata segítségével mértük, a legalacsonyabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk az összehasonlításhoz. A személyes hatékonyság skálája (Schwarzer, 1992) egy 4 tételes rövidített skála, amelynek esetében a legmagasabb harmad/egyéb válaszok csoportosítást alkalmaztuk.

Az élet értelmét felmérő skála (R. Rahe, 2002) Richard Rahe Rövid stressz- és megküzdésértékelő tesztjének 8 tételes alskálája, amelynek esetén a legmagasabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk.

Egészséges magatartás és életmód: Az egészségkárosító magatartást a dohányzással (jelenleg dohányzik, élete során dohányzott), az elhízással: testtömegindex (BMI) mértük a válaszadók magasság- és súlyadatai alapján. A BMI 30 pont fölött/egyéb kategóriáit hasonlítottuk össze.

Az alkohollal való visszaélést az alkoholabúzust értékelő AUDIT skála segítségével vizsgáltuk. A kérdőív leginformatívabb kérdése: „Az elmúlt év során milyen gyakran fordult elő, hogy reggel kellett igyon egy italt, hogy elkezdhesse a napját? A szeszes ital fogyasztott mennyiségét is feljegyeztük.

Rákérdeztünk a sportolás gyakoriságára is.

Eredmények

Az elemzésben a Hungarostudy Egészség Panel 2006 követéses vizsgálatból 1130 férfi és 1529 nő adatait elemeztük, akik 2002-ben 40–69 életév közötti korúak voltak. 2006-ig 99 férfi (8,8%) és 53 nő (3,6%) hunyt el a 40–69 éves korosztályból.

A társadalmi-gazdasági tényezők szerepe a korai halálozás előrejelzésében

Valamennyi tényező esetében megvizsgáltuk külön a férfiakra és külön a nőkre vonatkozóan, hogy mely tényezők különböznek szignifikánsan a követéses vizsgálat során életben maradottak és a meghaltak között. Logisztikus regressziós elemzés segítségével esélyhányadosokat (odds ratio, OR) számoltunk minden változóra vonatkozóan, ez a módszer alkalmas arra, hogy megmutassa, az adott változó hányszoros valószínűséggel jelzi előre a korai halálozást a férfiak, illetve a nők esetében. Minden változó esetében először a korrekció nélküli esélyhányadost adtuk meg, majd az adatokat a hagyományos kockázati tényezők szerint korrigáltuk életkor, végzettség, dohányzás, alkoholabúzus és testtömegindex szerint.

Érdekes módon a férfiak esetében a saját személyi számítógép igen fontos védő tényező...

A rosszabb társadalmi-gazdasági helyzet szinte minden változója csupán a férfiak esetében járt együtt magasabb korai halálozási arányokkal. Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettség esetében 1,84, a rossznak minősített szociális helyzet 1,92, a szubjektív szegénység 1,79-szeres korai halálozási arányokkal járt együtt a férfiak esetében. A család anyagi helyzetével kapcsolatos társadalmi-gazdasági mutatók, mint az autó és személyi számítógép hiánya a családban a nők és a férfiak esetében egyaránt a halálozás jelentős előrejelző tényezőinek bizonyultak. Az adatok hagyományos kockázati tényezőkkel történő korrekcióját követően ezeknek a család általános anyagi helyzetét, társadalmi beágyazottságát mutató változóknak az előrejelző szerepe még fontosabbá vált. Érdekes módon a férfiak esetében a saját személyi számítógép igen fontos védő tényező, valószínűleg nem csak státusszimbólumként, hanem a társadalmi bizonytalanság, munkahelyi kiszolgáltatottsággal kapcsolatos védő tényezőként jelenik meg.

A munkával kapcsolatos változók és a korai halálozás

A vizsgált mintában a férfiak 26,8%-a, a nőknek pedig 36,3%-a volt nyugdíjas. Mivel ma a hivatalosan nyugdíjas státusban lévők közül is sokan dolgoznak, 2002-ben a megkérdezettek 74,4%-a válaszolt a munkával kapcsolatos kérdésekre. Természetesen a munkával kapcsolatos kérdések elemzése erre a csoportra korlátozódott. Az alacsony munkahelyi kontroll érzése, a segédés betanított munkás státus, az alacsony személyes és családi jövedelem a férfiak között szignifikánsan magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a nők esetében nem. A nők esetében a munkával kapcsolatos változók közül egyedül a munkatársaktól kapott alacsony társas támogatás járt együtt magasabb halálozási arányokkal. A férfiak között a biztos munkahely hiánya a korai halálozás legjelentősebb kockázati tényezője volt, 3,33-szor magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után továbbra is háromszoros kockázatot jelentett.

Társas támogatás és idő előtti halálozás

Ebben a tekintetben is igen jelentős nemi különbségeket találtunk. Azok a férfiak, akik feleségükkel éltek 2002-ben, 2,2-szer kisebb valószínűséggel haltak meg 2006-ig, akik nagyon számíthattak házastársuk segítségére, 2,74-szer kisebb valószínűséggel. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után e tényezők előrejelző ereje megnőtt, aki nem élt feleséggel 2002-ben, 3,80-szoros valószínűséggel halt meg, a házastársi támogatás hiányában az esélyhányados 5,45-szörösre emelkedett. Érdekes módon, az élettársi viszony/együttélés, valamint az élettárstól kapott társas támogatás nem voltak jelentős előrejelző tényezők sem a férfiak, sem a nők között. Ebben a csoportban azonban kis számok szerepeltek, mivel Magyarországon ebben a korcsoportban viszonylag alacsony az élettársi kapcsolatok aránya.

A nők között a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség (3,90-es esélyhányados) bizonyult a korai halálozás jelentős előrejelzőjének. A hagyományos tényezők szerinti korrekció után a rossz személyes kapcsolatok fontossága nőtt, a relatív halálozási kockázat 6,81-ra emelkedett. A nők között ez volt a korai halálozás legjelentősebb előrejelzője. A 2002-ben kikérdezett, életben maradt nők 38%-a nem volt elégedett személyes kapcsolataival, az elhalálozottak között pedig ez az arány 57% volt. A nők esetében tehát a tágabb társas kapcsolatok hiánya a legfontosabb egészségi kockázati tényező. Ez azonban védettséget is jelent, mivel az egyik kapcsolat elégtelenségét más kapcsolatok pótolni képesek a nők esetében, míg a férfiak számára a házastársi kapcsolat különösen fontos. A gyerek(ek)től kapott alacsony társas támogatás jelentős kockázati tényező volt mindkét nem esetében, a középkorú népesség számára tehát a korábbi gyermekvállalás már komoly védőfaktor a jobb életkilátások tekintetében. A barátoktól kapott társas támogatás hiánya csak a férfiak esetében volt jelentős veszélyeztető tényező.

Szubjektív egészségi állapot és kezelt betegségek

A szubjektív önértékelés szerinti rossz vagy nagyon rossz egészségi állapot igen gyakori a középkorú népesség körében: az életben maradt férfiak 21,8%-a, a nők 22,5%-a, az elhalálozott férfiaknak viszont 42,4%, az elhunyt nőknek pedig 35,8% minősítette rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotát 2002-ben. A vizsgált személyek saját értékelése szerinti munkaképtelensége – az enyhétől a súlyosig terjedő skálán – meglepően magas értéket mutatott mind a férfiak (57,7%), mind a nők (58,6%) esetén, és 87,6% volt az elhalálozott férfiak, 73,6% pedig az elhunyt nők esetében.

Az egészségi állapot önbecslése mindkét nemnél fontos előrejelzője volt a korai halálozásnak: a saját értékelés szerinti rossz egészségi állapot esélyhányadosa 2,98 volt a férfiak és 1,98 a nők esetében. Az adatok hagyományos kockázati tényezők szerinti korrigálása után, az egészségi állapot önbecslésének előrejelző ereje még erősebbé vált, a férfiak között 4,45, a nőknél pedig 3,08. A munkaképtelenség esélyhányadosa 5,84 volt a férfiak és 2,02 a nők esetében. Felmerül a kérdés: milyen tényezők magyarázzák ezt a korai egészségromlást? Más tanulmányokkal összhangban, az egészségi állapot önértékelése a férfiak esetében még jobban jelzi előre a halálozás kockázatát, mint a nők esetében. Több követéses vizsgálat eredményei szerint az egészségi állapot önbecslése minden ismert vizsgálati módszernél jobban jelzi előre a halálozás kockázatát. Ennek hátterében a „közérzet” nehezen meghatározható jelensége áll, ami a férfiak esetében pontosabb előrejelzője a szervezet működési zavarának, mint a nők esetében.

Megdöbbentő ugyanakkor, hogy ugyanezek a férfiak, akik egészségi állapotukat már rossznak minősítették 2002-ben, milyen alacsony arányban fordultak orvoshoz. 2002-ben sem a magas vérnyomás, sem a szív- és érrendszeri, sem az agyérbetegségek, sem más megbetegedések miatti kezelés nem jelezte előre a korai halálozást a férfiak esetében. A 2002 óta elhunyt nők 13,7%-át kezelték daganatos betegség miatt (OR=3,19), ez a halálok volt a középkorú nők esetében a leggyakoribb. Ma a rák miatti halálozás, különösen az idő előtti onkológiai halálozás a leggyakoribb Magyarországon. A férfiak esetében csak az ismeretlen eredetű szív- és érrendszeri problémák jelezték előre a korai halálozást.

A négyéves időszak alatt elhunyt férfiak esetében az orvosi kezelés igen alacsony aránya azt jelzi, hogy a magyar férfiak nem fordulnak orvoshoz a krónikus megbetegedések korai szakaszában. Ez különösen a depresszió esetében szembeszökő, mivel a Beck depresszió skála szerint az elhunyt férfiak 24%-a volt súlyosan depressziósnak tekinthető 2002-ben, és csak 5,2%-ukat kezelték.

A korai halálozás pszichológiai előrejelzői

A depresszió, különösen a súlyos depresszió a korai halálozás kockázatát ötszörösére növelte, de csak a férfiaknál. 2002-ben a súlyos depresszió előfordulási aránya 24% volt a mintában szereplő elhunyt, és 5,8% az életben maradt férfiaknál. A WHO életminőség skálája csak a férfiak esetében bizonyult jelentős védő tényezőnek Az élet értelmének a hiánya szintén csak a férfiak között volt jelentős kockázati tényező. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után a súlyos depresszió, a rossz életminőség, valamint az élet értelmének a hiánya jelentős kockázati tényezők maradtak a férfiak esetében. A jókedv és a kompetencia érzése mindkét nem esetében jelentős védő tényező volt, mintegy kétszeresére emelte a túlélés valószínűségét. A negatív érzelmi beállítottság viszont csupán a nők esetében bizonyult a halálozást előrejelző tényezőnek, és a hagyományos tényező szerinti korrekció után is jelentős maradt, csakúgy, mint a boldogtalanság.

Ez az eredmény arra mutat, hogy a környezeti hatások következtében kialakuló, a krónikus stressz lelkiállapotát jelző depressziós tünetegyüttes, más nemzetközi követéses vizsgálatok eredményeivel összhangban, a férfiak számára jelent nagyobb kockázatot, míg a negatív beállítottság, mint személyiségjellemző a nőknél fontosabb veszélyeztető tényező.

Magatartás, életmód és halálozás

...a negatív beállítottság, ...a nőknél fontosabb veszélyeztető tényező.

A hagyományos kockázati tényezők közül a dohányzás (OR: 1,55) és különösen a rendszeres sporttevékenység hiánya (OR: 2,99) a férfiak esetében jelentősen előre jelezte a korai halálozást. A nők esetében a sportolás hiánya (OR: 4,57) volt jelentős halálozást előrejelző tényező. Az életük során dohányzók aránya 2002-ben, a 40–69 éves korcsoportban 68,5% volt a férfiak és 36,1% a nők között, a dohányzók aránya 37,2% volt a férfiak és 23,1% a nők között. A dohányzás viszonylag kevésbé erős hatásának magyarázata az lehet, hogy a magukat betegebbnek érző férfiak és nők közül többen abbahagyták a dohányzást, így a 2002-es felmérés idején már nem voltak dohányosok.

Megbeszélés

Vizsgálataink legmegdöbbentőbb eredménye a középkorú férfiak és nők halálozásának hátterében kimutatott kockázati tényezők jelentős különbsége.

Követéses vizsgálatunk eredményei szerint a 2002-ben 40–69 éves korú nők és férfiak közül 2006-ig a férfiak 8,8%-a, a nőknek pedig 3,6% hunyt el. Felmerül a kérdés: mivel magyarázható a rendkívül magas arányú korai egészségromlás a magyar férfiak körében? A férfiak esetében a halálozás szignifikáns előrejelzője volt számos olyan tényező, ami a nők esetében nem volt kimutatható kapcsolatban a korai halálozás valószínűségével. Ilyenek voltak az alacsony iskolázottság, alacsony szubjektív társadalmi helyzet, alacsony személyes és családi jövedelem, a munkával kapcsolatos tényezők közül a biztos munka hiánya, csekély munkahelyi kontrollérzés, segéd- és betanított munka, depresszió, az élet értelmetlenségének érzete, a házastárstól kapott társas támogatás hiánya.

Nemzetközi követéses vizsgálatok szintén azt az eredményt mutatják, hogy a házastárs hiánya a férfiak számára fontosabb veszélyeztető faktor, mint a nők esetében. Mi a magyarázata, hogy a férfiak mégis jobban félnek ma a házasságkötéstől, mint a nők? Valószínűleg azért, mert a nők, szocializációjuk eredményeként, jobban tudnak tájékozódni a társas kapcsolatokban, így a férfiak kiszolgáltatottabbnak érzik magukat a párválasztáskor. Mivel ma már a válást az esetek többségében a nők indítják, valóban nagy a kockázata annak, hogy egy férfi nem választ megfelelő társat magának. A nők számára a legfontosabb veszélyeztető tényező a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség volt, ebben a tekintetben nem voltak alapvető változások az elmúlt évtizedekben.

Ha a férfiak korai halálozási arányának háttértényezőit vizsgáljuk, számos olyan aspektusa változott meg a társadalomnak, ami a férfiak számára különösen fontos. A legszembetűnőbb változás a társadalmon belül egyre nagyobb társadalmi-gazdasági különbségek kialakulása és az ezzel együtt járó társadalmi-gazdasági leszakadás érzése az alacsonyabb végzettségű és foglalkozású rétegekben. Az 1960-as évekig gyakorlatilag nem volt látható jövedelmi egyenlőtlenség, így hát az egyes társadalmi-gazdasági rétegek nem is tértek el egymástól a halálozási arányszám tekintetében. A társadalmi- gazdasági különbségek növekvő anómiával, demoralizációval és kiszámíthatatlansággal jártak.

1956 után rájött a politika, hogy a legnagyobb veszélyt számára a nemzeti identitástudat, vagyis az a fajta összetartozás-élmény jelenti, amit a forradalomban szinte az egész ország átélt. Ennek kivédésére kinyitottak néhány kiskaput, és valósággal sulykolták a fogyasztói társadalom értékrendjét. Az anyagi helyzet a magyar társadalomban értékmérővé vált, különösen a társadalom alacsonyabb végzettségű rétegeiben, ahol a viszonylagos előnyök megszerzése az önértékelés alapjává vált. A fogyasztói társadalom megkövetelte növekvő erőfeszítések versenyben, rivalizálásban, túlmunkában, hajszoltságban jelentkeztek.

Vizsgálatunk eredményeinek tükrében feltételezhető, hogy a krónikus stressz az a láthatatlan kéz, amely a középkorú magyar férfiak tragikus korai halálozási arányát okozza. A krónikus stressz során felmerülő magatartási és lélektani változások szembetűnően hasonlítanak a depresszió során tapasztalható krónikus változásokhoz. A stresszreakció harmadik, krónikus fázisában halálos következmények jelentkeztek Selye János laboratóriumában: az állatok elpusztultak az immunológiai, szív- és érrendszeri, illetve egyéb élettani összeomlás következtében. Emberek esetében elsősorban azok kerülnek a kontrollálhatatlan, krónikus stressz állapotába, akik nem rendelkeznek megfelelő megbirkózási képességekkel.

A depressziós tünetegyüttes a krónikus stressz állapotának legmegbízhatóbb mutatója. A súlyos depresszió 2,7%-ról 7%-ra növekedett 1988 és 1995 között a teljes magyar felnőtt lakosság körében. 2002 és 2005 között a súlyos depressziós tünetegyüttes aránya 4,3%-ról 9,2%-ra növekedett a felnőtt férfi lakosság körében, az emelkedés nagyobb arányú volt a férfiak, mint a nők esetében. Míg 2002-ben 13,5% volt a kezelésre szoruló, közepesen súlyos és súlyos depressziósok aránya mind a teljes népességet képviselő mintában, mint azok között, akik beleegyeztek az utánkövetésbe, 2005 utolsó hónapjaiban ez az arány azok között, akiket a követéses vizsgálat során újra felkerestünk, 18%-ra, 4,5%-kal emelkedett, a férfiak között nagyobb mértékben, mint a nők esetében.

Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak közül 1,84-szor annyian haltak meg a követéses vizsgálatunk eredményei szerint. Alapvetően fontos megérteni a férfiak alacsony végzettségének lehetséges „toxikus” összetevőit. Megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők közvetíthetnek az alacsony iskolai végzettség és a korai halál között. Egy logisztikus regreszsziós modellben, ha a kort, a testtömegindexet, a dohányzást, az alkoholabúzust és a súlyos depressziót vettük be az elemzésbe, a kor, a dohányzás és a súlyos depresszió a korai halálozás szignifikáns előrejelzői maradtak, a végzettség hatása azonban már nem volt szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy a középkorú férfiak esetében a fenti változók magyarázzák az alacsony végzettség veszélyeztető hatását. Egyedül a súlyos depresszió volt az a változó, amely teljesen magyarázta az alacsony iskolai végzettség férfiakra gyakorolt hatását. Több más tényező, mint a munkahely bizonytalansága, a feleségtől kapott társas támogatás hiánya és az élet értelmének hiánya csökkentették az alacsony iskolai végzettség hatását az idő előtti halálozásra, de nem magyarázták teljes mértékben. Természetesen ezek a tényezők szoros kapcsolatban állnak a súlyos depresszió kialakulásával.

Önpusztító kör alakul ki a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet és a krónikus stressz, depressziós tünetek ördögi köréből. A gyors társadalmigazdasági változások során a hátrányos helyzetűek folyamatosan magukat okolják az életkörülményeik, reménytelen jövőjük miatt, és tartós kontrollvesztést, reménytelenséget éreznek, amiért nem engedhetnek meg maguknak autót, jobb életkörülményeket, magasabb jövedelmet, miközben a körülöttük élők képesek ezek elérésére. Folyamatosan negatívan ítélik meg saját helyzetüket, tanult tehetetlenséget és kontrollvesztést élnek át. Ez az élmény akkor terjed el széles körben, amikor a társadalom polarizációja gyors, továbbá a társadalmi kohézió, bizalom, reciprocitás és társas támogatás drasztikusan csökken.

Az élet értelmének hiánya fontos stresszforrás a férfiak körében, míg ez a tényező nem volt kapcsolatban a nők korai halálozásával. Vizsgálataink eredményei alapján úgy tűnik, a férfiak sebezhetőbbek a kiszámíthatatlanság, a társadalom demoralizációja, a munkával kapcsolatos bizonytalanság, a társadalmi-gazdasági lemaradás kihívásaival szemben, mivel önmagukat tartják felelősnek a család társadalmi-gazdasági helyzetének javításáért.

A férfiak korai megbetegedésének és halálának ezek a drámai jellemzői speciális kísérleti modellként is értelmezhetők, amelyekből jobban megérthetjük a krónikus stressz emberi következményeit és azokat a folyamatokat, amelyek során a pszichológia a fiziológiához kapcsolódik. A probléma társadalmi, gazdasági jelentőségét figyelembe véve érthetetlen, hogy a magyar férfilakosság idő előtti egészségromlásának és halálozásának nem szentel nagyobb figyelmet a politika, az egészségpolitika, de akár a gazdaságpolitika is. Ha madárinfluenza vagy más vírusfertőzés miatt halna meg évente nem 10 ezer, de 100 középkorú férfi, ez minden újság címoldalán szerepelne. Megdöbbentő, hogy Magyarországon alig beszélünk erről a népegészségügyi krízisről, és főleg semmilyen lépés nem történik a negatív tendenciák javítása érdekében.

Irodalomjegyzék