- Lentner Csaba
Ezüstkor
A római aranykor1 kiváló költője, Publius Ovidius Naso2 akár a saját életéből is megtapasztalhatta a felemelkedés és a mellőzöttség okozta élethelyzeteket. Második alkotói korszakában3 írt egyik kiemelkedő műve a Metamorphoses (Átváltozások). A hexamaterekben írt költeményben rendszeresen állítja egymás mellé azokat a mitológiai eseményeket, amelyek valamilyen átváltozással végződnek. Az egymással csak lazán összefüggő történeteket a világ kezdetéről szóló és Julius Caesarnak üstökössé változását leíró elbeszélése foglalja keretbe. A Metamorphoses kiadását azonban már nem tudta intézni, hiszen az ünnepelt költőhöz megérkezett a császár parancsa: száműzetés a Fekete-tenger partjára, Tomiba, a mai Konstancába.
Ovidius ihlete, mesteri leíró és ábrázoló készsége az Átváltozásokban is megmutatkozik. A világ négy korszakát is felvázolja e költeményben4, a legkedvezőbbnek az aranykort5 írván, amelyben paradicsomi állapotok vannak és bőség, háború pedig nincs.
„Első volt az aranykor, melyben kényszerítések és törvények nélkül is élt a jog és az igazság…. Biztos városokat meredek sáncok nem öveztek. Nem volt harsona, nem riadóztak a félkörü kürtök, sem sisak és kard sem villant, vértes katonákkal nem kellett megvédni az emberek élte-nyugalmát. Sőt kapavágás és ekeszántás nélkül is ontott mindenfajta gyümölcsöt a drága, kövér televényföld….