Gazdasági Konzultáció 2005

DR. MATOLCSY GYÖRGY az Orbán-kormány gazdasági minisztere.

Múlt év közepén kaptuk a felkérést Orbán Viktortól, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökétől, hogy találkozzunk a magyar gazdasági és üzleti élet szereplőivel, ismerjük meg véleményüket Magyarország jelenlegi helyzetéről. Kérjük ötleteiket, javaslataikat arról, hogy milyen módon lehetne Magyarországot jobbá tenni, kihúzni abból a gödörből, amiben vagyunk. Négy-öt hónapig intenzíven gyűjtöttük a véleményeket, kötetbe rendeztük, közös munkák eredménye ez a kötet.

Hogyan zajlott a konzultáció?

Munkánkat úgy kezdtük, hogy levelet küldtünk 250 nagy üzleti szervezet vezetőjének, és kértük, mondják el véleményüket, adják át az eddig készített jelentéseiket, gyűjtsék össze javaslataikat. Több mint száz tanulmányt kaptunk.

Elindítottunk egy internetes párbeszédet is, hiszen nem csupán személyes konzultáció keretében, hanem széles körben kívántuk gyűjteni a véleményeket, és nagyon sok kiváló ötlet, gondolat, javaslat érkezett, melyekből nagyon sokat sikerült rögzítenünk ebben a kötetben, és rengeteg vélemény továbbgondolásra érdemes. Az internetes konzultáció keretében adókirakó játékot indítottunk el, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy az üzleti élet szereplői milyen adórendszerben éreznék magukat esélyesebbnek a sikerre. 11 ezer résztvevő mondta el a véleményét. És végül több mint száz személyes konzultáción vettünk részt, ahol sokszor szenvedélyes, heves szócsatákban cseréltünk véleményt, melyeknek javaslatai, problémái, gondjai, ötletei is bekerültek ebbe a kötetbe.

Halmozódó kihívások

Engedjék meg, hogy összegezzem, mi és mögöttünk sok százezer magyar vállalkozás, vállalkozó, munkaadó, munkavállaló, pénzügyi szakember, globális cégvezető, családi vállalkozásban részt vevő hogyan látja a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét. A vélemények nagyon sokszor összecsengtek. A vállalkozásoknak ma 3 nagy kihívással kell szembenézniük. Úgy érzik, hogy a munkabérek, a tőke, az adó és járulékok tekintetében egyaránt hátrányban vannak versenytársaikhoz képest. Mindhárom vonatkozásban más-más irányból legerősebb a kihívás. Így

  • a munkabérek terén az ázsiai bérverseny, amely nem csupán a textiliparban tevékenykedő cégeket érinti,
  • a nyugat-európai tőkeverseny: hiányzik az a magyar üzleti tőke, amely felhalmozódhatott volna az évtizedek alatt.
  • a térség adóversenyben van, gondoljunk Szlovákiára, Romániára.

Válság, válság…

Az állam részéről ne lehessen év közben módosítani az alapvető, adózással kapcsolatos jogszabályokat vagy azok értelmezését.

Azt tudjuk, hogy az állam pénzügyi válságban van, az Európai Unió 25 országa közül nálunk a legmagasabb a folyó fizetésimérleg-hiánya, az állam, ha teheti, nem vagy nagyon késve fizet az üzleti szereplőknek.

Elhangzott azonban az is, hogy Magyarországon lényegében államválság van. Az állam működési válságban is van, mert sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a szakképzés, sem általában a közigazgatás, adminisztráció, bürokrácia területén az állam nem képes megadni a hazai üzleti élet szereplőinek azokat a közszolgáltatásokat, amit csak az állam adhat meg, és amelyekkel azok versenyképesek lehetnének. Sokan mondták el, hogy Magyarországon a gazdasági ügyintézés kétszer-háromszor hosszabb és kétszer-háromszor több pénzbe kerül, mint a környező országokban.

Az állam erkölcsi válságban is van, nem védi megfelelően a magyar üzleti szereplő érdekeit, példa erre, hogy az államnál kezdődik a körbetartozás. Egyre több cég és munkahely szűnik meg, és egyre kevesebb új munkahely teremtődik. Többen úgy fogalmaztak, hogy gazdasági válság fenyeget Magyarországon.

Mit kívánnak a magyar vállalkozások?

Több ezer, mögöttük több tízezer-százezer magyar vállalkozás napi gondjai alapján rajzolódik fel ez a kép. Nem csupán a gazdaság mai helyzetére kaptunk sok véleményt, hanem világosan, egybecsengően kifejtették a magyar gazdaság szereplői azt is, mit kívánnak, mit igényelnek az államtól, a politikától, a következő kormánytól. Munkatársaimmal együtt összegeztük a 10 legfontosabb javaslatot, amelyekben majdnem mindenki egyetértett.

  • Első és legfontosabbként kiszámítható és stabil gazdaságpolitikát. Hiszen nem elég, hogy a piac működése, a technológia, a tőkehelyzet, a bankrendszer, az üzleti élet napi működésében bizonytalan, az állam ahelyett, hogy csillapítaná, fokozza ezt a folyamatot. Az állam részéről ne lehessen év közben módosítani az alapvető, adózással kapcsolatos jogszabályokat vagy azok értelmezését. Ne lehessen olyan törvényeket módosítani, amelyek döntően megváltoztatják az üzleti élet szereplőinek kalkulációs lehetőségeit.
  • A járulékok radikális csökkentését, elsősorban az élőmunkát terhelő járulékok csökkentését. Az adókirakó program keretében a 11 ezer, adórendszerre javaslatot tevő 85-90%-a a járulékok radikális csökkentésére szavazott, és döntő többségük a járulékok megfelezését kívánta. A mai 29 százalékos szint helyett egy 16 százalékos szintet tartanának megfelelőnek, amely mellett megőrizhetik a hazai vállalkozások a jelenlegi munkahelyeket, és reális esély nyílik új munkahelyek tömeges teremtésére.
  • Stabil, átlátható jövedelemadót. Ez egykulcsos adórendszert jelent, amely maga után vonná, hogy bizonyos kedvezményekről le kellene mondaniuk. A vállalkozások szerint munkahelyteremtésre csak a mainál lényegesen egyszerűbb, stabilabb és alacsonyabb adózás esetén van lehetőség.
  • A kis adók letörését. Ma Magyarországon rengeteg olyan kisadó, úgynevezett „sarcadó” van, amelynek a bevétele a költségvetés szempontjából nagyon kicsi, az adózók számára azonban hatalmas terhet jelent. Ezért sokan azt kérik, húzzon az állam egy határt, körülbelül két és fél milliárd forint összbevételnél, amely alatt nem vetnék ki az adót. Hiszen többe kerül a bürokrácia, a bevallás, az ellenőrzés, mint a költségvetési bevétel maga.
  • A hazai kis- és középvállalkozások feltőkésítését. Egybecseng a hazai üzleti élet szereplőinek véleménye és javaslata abban a tekintetben, hogy vissza nem térítendő tőkejuttatásra van szükség a mikro, családi, valamint hagyományos kis- és középvállalkozások körében. Természetesen a globális cégeknél, a nagy magyar vállalatoknál a hitelgarancia a legfontosabb eszköz, de a kicsiknél, amelyek a gazdaság munkahelyeinek 70%-át adják, a tőkehiányra a tőkeemelés a megoldás. Azt mondják, az európai uniós forrásokat lényeges tőkejuttatásként érdemes odaadni a kis- és középvállalkozásoknak.
  • A körbetartozások felszámolását, ami mindenkinél megakasztja az üzletmenetet.
  • A kereskedelemben a mai 90 napos fizetési határidő lecsökkentését törvényi, állami szabályozással 30 napra.
  • Az adminisztráció, a bürokrácia idő- és költségigényének megfelezését kívánják a haza vállalkozások. Nemzetközi felmérések szerint nagyon rosszul állunk ezen a területen, erre érkezett a legtöbb javaslat.
  • Az euró 2010-es bevezetését, amelyhez ragaszkodni kell akkor, ha az átváltási árfolyam megfelelő szinten van.
  • Gazdasági patriotizmusra van szükség. Elsősorban a magyar üzleti élet szereplőinek érdekeit képviselje a kormány, s változzon a jelenlegi közbeszerzési gyakorlat.

Miből nem kérnek viszont a vállalkozások?

Nem kérnek megszorító csomagokat, nem kérnek a látszatintézkedésekből és halogatásokból. Ma Magyarországon nagyon sokan érzik úgy, hogy vége van egy korszaknak, és egy újat szeretnének nyitni.

Végezetül engedjék meg, hogy egy személyes benyomásomat mondjam el: sokan kicsit óvatosabban mondták el a radikális javaslataikat. A konzultációk végén arra jutottunk, hogy természetesen nem az üzleti élet szereplőinek feladata az, hogy megalkossanak egy gazdaságot, az ő feladatuk az, hogy felelősen, hatékonyan működjenek, munkahelyeket teremtsenek és őrizzenek meg, egyre bővítsék a tevékenységüket hitellel, tőkével, pályázatokkal, új piacokkal, új technológiával, innovációval.

A magyar vállalkozók szerint, amit a magyar gazdaság ma kíván, az a társadalom érdeke. Hiszen a társadalom érdekelt a munkahelyek teremtésében és megőrzésében: a nyugdíjas, az egészségügyben dolgozó, az állami közszolgáltatások kulturális területén dolgozók is abban érdekeltek, hogy az államnak több legyen a bevétele. És ez akkor valósul meg, ha több munkahely létesül, ha jobban működnek a vállalkozások. Öt éve, 2001 januárjában indítottuk útjára a Széchenyi Tervet. Akkor abból indultunk ki, hogy ami jó a gazdaságnak, az egy egész országnak jó. Amit ma a magyar gazdaság kíván, az a társadalom érdeke is. És ami a társadalom érdeke, legyen az a politika érdeke is.