- Lentner Csaba
A piacgazdaság diszkrét bája
Az intézményi közgazdaságtan egyik alapállítása, hogy a stabilizációt szolgáló intézmények rendeltetése a stabil gazdasági környezet biztosítása, ideértve az árstabilitást, a makrogazdasági „változékonyság” (volatilitás) csökkentését vagy éppen a pénzügyi krízisek elkerülését, amelyben bizony a jegybanki szerepek kiemelkednek. Optimális esetben a fiskális szabályozás is teszi a maga dolgát, vagyis az adók szabályozásán keresztül alakítja az elsődleges jövedelemtulajdonosok (vállalatok, háztartások) működését, jövedelmi, likviditási pozícióit. Ám adódik a kérdés: mi történik akkor, ha a dolgok a feje tetejükre állnak, mint jelen esetben az 2020 kora tavasza óta megtapasztalható?
A járvány okozta válság bizony próbára teszi a piaci szereplőket, s próbára az államot, hogy a vállalkozásokra és a családokra szakadó problémákat enyhítse, erejéhez mérten orvosolja. A legpesszimistább társadalomtudósok szerint is ez a válság egyszer elmúlik, a kutatók megtalálják a járvány ellenszerét, s az egészségügyi helyzet javul majd, rövidesen akár a járvány előtti szintre is visszaállhat, ám adódik a kérdés, hogy milyen elvek mentén szervezzük újjá a gazdaságot? Maradjon a régi kapitalista kotta, vagy új elvek mentén építsük fel újra az alapokat?