Az Európai Parlament környezetvédelmi jelentése Magyarországról

Köszönettel tartozunk OLAJOS PÉTER európai parlamenti képviselőnek a jelentés megküldéséért.

2005. november 29-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség bemutatta a régóta várt jelentését „Az európai környezetvédelem – helyzete és kilátásai 2005” címmel.

A majd 600 oldalas anyag részletesen elemzi a tagországok elmúlt évtizedben mutatott környezetvédelmi teljesítményét és azokat a tendenciákat, amelyek ebből következnek.

Magyarországgal kapcsolatban az anyag elég kritikusan fogalmaz. A vizsgált 9 paraméterből 5 esetében komoly problémát és lemaradást, illetve ellentétes tendenciát mutat ki. Így jelzi, hogy a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia rendkívül alacsony, ezen a területen előrelépés alig történt. Megállapítja, hogy 1990 óta Magyarország energiaellátásának behozataltól való függősége növekedett. Az áruszállításban csökkent a vasutak és a vízi utak szerepe, így sajnos a közúti szállítás már 50% fölé emelkedett. A települési hulladék az 1990-es szint háromszorosára növekedett, különösen szembetűnő a műanyag és a szerves hulladék részesedésének növekedése. Csekély a biogazdálkodással művelt területek nagysága (kevesebb mint 2%), az organikus állattenyésztés pedig még kisebb. Ráadásul ennek a csekély mennyiségnek mindössze 10%-a kerül a magyar piacra, a többi Svájcban és az EU piacán talál gazdára.

Magyarország jó osztályzatot csupán azokon a területeken kapott, amelyek az 1990- es gazdasági átalakulás és az azóta bevezetett piaci mechanizmusok „ajándékai”. Így a tönkrement, súlyosan szennyező nagyüzemek bezárása és a modern üzemek megtelepedése hatására csökkent az üvegházhatású és a savasodást okozó anyagok kibocsátása. A megnövekedett fogyasztói árak miatt pedig csökkent az energia- és a vízfelhasználás mind a lakosság, mind az ipar és a mezőgazdaság részéről.

Olajos Péter európai parlamenti képviselő kérdésére az Ügynökség elnöknője kifejtette aggodalmát a 10 legutóbb csatlakozott országban tapasztalható tendenciákkal kapcsolatban, és egyetértett a kérdezővel, hogy ezen országok gazdasági felzárkózása, a fizetőképesség és így a fogyasztás növekedésével, valamint ezzel párhuzamosan a környezetvédelem területén mutatkozó gyenge kormányzati szerepvállalás következtében a jövőben ebben a régióban is a környezet állapotának romlása valószínűsíthető.

A következőkben ismertetjük a jelentés Magyarországra vonatkozó megállapításait:

Magyarország az összesítés szerint átlagos teljesítményt mutat, s bár ökológiailag kevésbé hatékony, mint a régi EU-tagállamok, több új tagállamnál hatékonyabb. A savasodást okozó anyagok kibocsátása szétvált a gazdasági növekedéstől, míg a hulladék keletkezése továbbra is követi a háztartási fogyasztás alakulását. A jövőbeni döntések szempontjából kiemelt fontosságú kérdés, hogy miként lehetne fejleszteni a megújuló energiaforrások piacait.

Üvegházhatású gázok kibocsátása

Az elmúlt évtizedben a bruttó hazai termék (GDP) a gazdasági visszaesés és a mélyreható szerkezetátalakítás eredményeként jelentős mértékben szétvált az üvegházhatású gázok kibocsátásától. A kibocsátás alakulása és intenzitása szorosan összefügg az üvegházhatást okozó gázok fosszilis energiahordozók (szén és szénhidrogének) felhasználásából származó kibocsátásával, és tükrözi a gazdaság „széntelenítését”. 2002- re a szén-dioxid-kibocsátás majdnem egyharmadával csökkent az 1985 és 1987 közötti időszakhoz képest (az 1985 és 1987 közötti bázisidőszak 120 millió tonnájáról a 2003. évi 79 millió tonnára).

Energiafogyasztás

1989 előtt az egy főre jutó energiafogyasztás – az energiapazarló ipar következményeként – többszöröse volt az akkori átlagos nyugateurópainak. Azonban 1997-ben már csak 79,5%-a volt az 1985. évi szintnek és 2002-re további 15%-kal csökkent. A földgáz megerősítette a más energiahordozók között elfoglalt helyét, s 2002-re aránya körülbelül 40%-ot tett ki. A szénfelhasználás csökkenése folytatódott, aránya az 1980. évi 29%-ról 2002-re 12,5%-ra csökkent. Az atomenergiával előállított villamos energia az elmúlt 15 évben az ország energiafelhasználásának 10- 12%-át tette ki. A teljes elsődleges energiafelhasználásnak csupán egyharmadát állítják elő az országban. 1990 óta az energiaellátásnak a behozataltól való függősége kissé növekedett.

Megújuló energiaforrásokból származó villamos energia

A jelenlegi műszaki megoldásokkal a megújuló energiaforrásokban rejlő potenciál több mint 16%-a kerül felhasználásra. A legszélesebb körben használt forrás a vízenergia (56%) és a biomassza (19%), míg a szél- és a napenergia felhasználtsága a legalacsonyabb (0,4% és 1,7%). Mindazonáltal a villamosenergia-termelésben a megújuló energiaforrások aránya alacsony, körülbelül 0,3%, ami azt jelzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség az EU követelményeinek teljesítése érdekében.

A savasodást okozó anyagok kibocsátása

A savasodást okozó gázok összkibocsátása 60%-ra csökkent az 1990-es évek végére, jelezvén a GDP-től való erős, bár csökkenő mértékű szétválást. Ezek a tendenciák az egy főre jutó kibocsátási értékek alakulásában is tükröződnek. A savasodást okozó anyagoknak az egységnyi GDP-re vetített kibocsátásai mutatják a legmeggyőzőbb szétválást, amely az 1990-es évek szerkezetátalakítási és környezetpolitikai intézkedéseinek együttes hatásával magyarázható. Még nem egyértelmű, hogy a szétválásban észlelhető kisebb megtorpanás és enyhe növekedés egy újabb tendencia kezdetét jelzi-e vagy sem.

Az ózonképződés elővegyületeinek kibocsátása

A szén-monoxid, az illékony (nem metán) szerves vegyületek és a nitrogén-oxidok troposzferikus ózonképző potenciál (TOFP) egyenértékben kifejezett kibocsátása meghaladta az 1992 és 1999 közötti GDP-indexet, ugyanakkor 2000-ben a szétválás gyenge jelei voltak észlelhetőek.

Áruszállítás iránti igény

Az 1990-es évek közepe óta csökkent a vasutak és vízi utak részesedése. A közúti áruszállítás egyenletesen növekedett az 1990-es évek második felében, és az utóbbi néhány évben aránya 50% fölöttire növekedett. A légi áruszállítás általános tendenciái lassú növekedést mutatnak, de az utóbbi néhány év enyhe ingadozása ellenére aránya az áruszállítás összteljesítményében továbbra is jelentéktelen (jóval 0,5% alatti). A közúti áruszállítással ellentétben a közúti személyszállítás aránya nem változott az elmúlt évtized alatt.

Biogazdálkodással művelt területek

1996 óta az ellenőrzött biogazdálkodással művelt területek (ahol a gazdák tevékenységét rendszeresen felülvizsgálják) aránya dinamikusan növekszik, ugyanakkor a mezőgazdasági művelés alá vont területek aránya jelentős mértékben csökkent. Míg 1996-ban az összes mezőgazdasági területen belül az ilyen ellenőrzött területek aránya 0,2% volt, 2002-re ez az arány már majdnem 1,9% volt (majdnem tízszeres a növekedés). Az organikus állattenyésztés mindeddig alacsony szinten maradt. A magyar biotermékeknek csupán 10%-át értékesítik a hazai piacokon, a fennmaradó részt elsősorban Svájc és az Európai Unió piacain értékesítik.

Települési hulladék

A lakosságtól elszállított hulladék mennyisége 1992 és 2002 között 30%-kal növekedett, és a teljes időszakban meghaladta a GDP növekedésének arányát. Ez a tendencia a gazdasági szerkezetátalakításnak, valamint az újabb és tisztább technológiák elterjedésének tulajdonítható. 1996 után a műanyagok aránya kiugróan megnőtt a budapesti települési hulladékban, és az évtized végére már az 1990. évi szint több mint háromszorosa lett. Megnőtt a települési hulladék lebomló szervesanyag-tartalma. A papír-, üveg-, fém- és textilhulladék aránya csökkent. 1993 óta a lakosságtól begyűjtött hulladék mennyisége azonos (vagy nagyobb) arányban nőtt, mint az átlagos háztartási fogyasztás növekedése, így még a viszonylagos szétválás is jelentéktelen.

Az édesvízkészletek felhasználása

Az 1990-es évek elején az évi összes vízkivétel jelentős mértékben csökkent az ipari termelés hanyatlása és a szerkezetátalakítás, a háztartási fogyasztás csökkenése, továbbá az öntözött területek méretének zsugorodása következményeként. A tényleges vízfelhasználás jelentős (50%-ot meghaladó) csökkenésével együtt és a felhasználható vízkészletek arányának enyhe emelkedése ellenére, abszolút értékben jelentős mértékben csökkent a vízfelhasználás intenzitása. 1999-ben ez 8,5% volt, amely nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A vízkivétel 18%-át a mezőgazdaság hasznosítja (halastavak számára és kisebb mértékben öntözésre). 1997-ben a teljes öntözött mezőgazdasági terület nagysága 82 000 hektárra csökkent (a megművelt földterületnek csupán 2%-a), amelyet az 1990-es évek elején 200 000 hektár feletti értékre való növekedés követett. 2001-ben az öntözött terület nagysága 105 000 hektár volt.

További tájékoztatásért forduljon az illetékes nemzeti tájékoztatási központhoz.

A kapcsolatfelvételhez szükséges adatokat a következő helyen találhatja meg: org.eea.eu.int/organisation/nfp-eionet_group.html.