A nukleárisenergia-termelés helyzete és jövője

SZŐNYI ZOLTÁN gépész- és atomerőmű szakmérnök.

A nukleáris energia a XXI. század ígérete – jelentette ki nyilatkozatában1 dr. Mohamed El Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója Budapesten, 2005. október 10-én, az Atomerőműveket Üzemeltetők Világszervezetének (WANO) soros közgyűlésén. A nukleáris energia már a XX. században nagy reményekkel kecsegtetett, azonban lehetőségeit távolról sem használtuk ki mindmáig. Kérdés, hogy ezt a XXI. századi ígéretet és lehetőséget ki tudjuk-e használni, hiszen a lehetőség feltételes és számos tényezőtől függ.

Mindenesetre a jelenlegi trend alapján megállapítható, hogy az elkövetkező évtizedekben az emberiség nemhogy nem mondhat le a nukleáris energiáról, hanem éppen annak nagyobb részesedésével számolhat az energiafelhasználás összetevői között. A kérdés, hogy mennyi is az a „nagyobb részesedés”? Ez egyrészt számos politikai és gazdasági tényezőtől függ, másrészt pedig függ a nukleáris technológiát üzemeltető és azt ellenőrző szakmai társadalomtól.

A nukleáris szakma befolyásolási lehetősége kötelezettségként és felelősségvállalás formájában jelentkezik. A kötelezettség- és felelősségvállalás megnyilvánulási területei az innováció és a biztonság, illetve ezek szintjének mindenkori emelése. E téren kell, hogy a NAÜ és a WANO elöljáró módon képviselje nemzetközi közösségünket, hogy a nukleáris energia valóban segítő módon járulhasson hozzá a világ növekvő energiaigényeinek kielégítéséhez.

A nukleárisenergia-termelés szerepe az energetikában

Az atomerőművek által produkált villanyáram – amely a világban termelt áram 16%-a – jelenleg egymilliárd emberhez jut el. Ez az arány az utolsó jó tíz évben nem változott jelentős mértékben. Ugyanakkor az utóbbi években tanúi lehettünk az atomenergia iránti megváltozott megítélésnek. Az energiaellátás biztonságának növekvő fontossága, valamint a globális klímaváltozás kockázata megújították a közgondolkodást, és megindultak az újabb nukleáris beruházások.

A NAÜ aktuális adatai (2005. október) már ezen beruházásokat is híven tükrözik:2

    •  a világon üzemelő atomerőművek száma: 442; •  a beépített (össz)kapacitás 368 611 GW(e); •  létesítés alatt álló atomerőművek száma: 24; •  a világ 56 országában 284 kutatóreaktor üzemel.

Az alábbi tényezők teszik indokolttá a nukleáris technológia nagyobb mértékű felhasználását.

    •  Az energiafelhasználás világméretű aránytalanságai. A legfejlettebb (OECD) országok lakosainak átlagos energiafelhasználása százszorosa az elmaradott afrikai országok lakosaihoz képest. Márpedig az energiafelhasználás eszköz is a szegénység, tudatlanság és éhezés elleni világméretű küzdelemben. A világméretű aránytalanság ma azt jelenti, hogy 1,6 milliárd ember – a világ minden negyedik lakosa – nem fér hozzá a korszerű energiaellátáshoz. A nukleáris energia ígérete ezen olvasatban éppen fenti tömegek áramhoz juttatását jelenti. •  Az igények növekedése. A fejlődő világban az emelkedő életszínvonal, a világ népességének növekedése, valamint az újabb és újabb fogyasztási cikkek és technológiák megjelenése együttesen további energiaigénnyel lép fel. Amennyiben a fejlődő országok energiafogyasztási igénye a világátlagra emelkedne, úgy ez összességében 35%-os energiafogyasztásnövekedést eredményezne; ha ehhez hozzászámoljuk a világméretű népességnövekedést, úgy a növekedés már 60%-os is lehet. Így a XXI. század közepére az energiafelhasználás megduplázódhat. •  A környezet védelme. Jelenleg a világ energiatermelésének 80-90%-a a fosszilis forrásokon alapul, mint a szén, olaj és gáz, amelyek CO2-kibocsátásukkal növelik az üvegházhatást. A kérdés már ma az egyik legsúlyosabb környezeti probléma a világon. A megoldás egyik kulcseleme – különösen a növekvő energiaigény fényében – a nukleáris energia. A teljes nukleáris ciklus – az uránbányászattól a hulladékelhelyezésig, beleértve a létesítmény és a reaktor építését-szerelését – kibocsátása 2–6 g CO2/kWh. Ez az érték egy szinten van a szél- vagy napenergia-előállítással, és 1-2 nagyságrenddel van a szén-, olaj- vagy gázenergia-termelés kibocsátása alatt. Amennyiben a világon üzemelő összes atomerőművet leállítanák, és a jelenlegi fosszilis erőművekkel pótolnák ezt a kiesést, úgy ez 600 millió tonna/év CO2-kibocsátását eredményezné. Ez az érték kétszerese annak a mennyiségnek, amit a Kyoto Protocol vívmányaként elkerülhetünk 2010-ben.3

A fejlődés irányai4

Az atomerőművek óriási fejlődésen mentek keresztül első üzembe állásuk óta. A fejlődés főbb fázisait vázlatosan ismertetjük, elsősorban a tanulmányban használt kifejezések megértése céljából.

Első generációs atomerőművek. Az 1950–60-as években fejlesztették ki, egyidejűleg az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban. A maguk idején nagy szolgálatot tettek, de ma már túlhaladottak, túlnyomó részüket leállították.

Az atomerőművek óriási fejlődésen mentek keresztül első üzembe állásuk óta.

Második generációs atomerőművek. A ma üzemelő atomerőművek 80-90%-át alkotják. Az első generációs blokkok továbbfejlesztéseként születtek a magasabb szintű biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek megfelelően. A továbbfejlesztés eredményeként gazdaságosabbá, biztonságosabbá és üzembiztosabbá váltak. Elsősorban nyomottvizes reaktorral (kb. 60%), kisebb mértékben elgőzölögtető reaktorral (kb. 20%) rendelkeznek. A Paksi Atomerőmű blokkjai is ebbe a generációba tartoznak.

Harmadik generációs atomerőművek. A Three Mile Island-i és csernobili események a kutatókat és tervezőket az atomerőművi koncepciók teljes újragondolására kényszerítették. Az új műszaki megoldások feladata volt a társadalom bizalmának visszanyerése is. A harmadik generációs atomerőművek a második generációs blokkok szisztematikus továbbfejlesztésének eredményei, evolúciós atomerőműveknek is nevezzük őket.

Az első egységek az 1990-es évek végén jelentek meg, először Japánban. Számuk ma még nem nagy, de az elkövetkező évtizedek uralkodó típusa ez lesz. A harmadik generációs atomerőművek legfontosabb sajátosságai az alábbiak:

    •  a belső biztonság teljesebbé tétele, a passzív rendszerek arányának növelése; •  egyszerűbb kialakítás, szabványosított terv, modulrendszer, ebből eredően alacsonyabb beruházási költség, gyorsabb megépítés, egyszerűbb engedélyezési eljárás; •  magasabb rendelkezésre állás és eleve hosszabb üzemidő (60 év); •  a zónaolvadásos balesetek valószínűségének még alacsonyabb szintje; •  minimális környezeti hatás.

Negyedik generációs atomerőművek. Míg a harmadik generációs atomerőművek a második generációs blokkok továbbfejlesztéseként jöttek létre, a negyedik generációs (innovatív) atomerőművek alapvetően új megoldásokat alkalmaznak, új termelési és biztonsági célokat kívánnak kielégíteni. A negyedik generációs atomerőművek termelési céljai az alábbiakban foglalhatók össze:

    •  az uránkészletek hatékonyabb hasznosítása: a zárt üzemanyagciklus teljessé tétele; az U235 és U238 mellett a Th233 bevonása az energiatermelésbe; •  az atomerőművek bevonása a hidrogéntermelésbe: az elektrolízis és termokémiai folyamat révén – a rohamosan növekvő hidrogén iránti igény kielégítésére – földgáz helyett (amely CO2-kibocsátással jár) víz alapú hidrogént lehet előállítani; •  az új típusú nukleáris berendezésekkel a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezése is megoldódhat (a hosszú életű izotópok magreakciók útján rövid életű izotópokká való átalakításával, ez a transzmutáció); •  az új generációs atomerőművek a nukleáris biztonsági követelményeket még magasabb szinten tudnák kielégíteni.

A negyedik generációs atomerőművek fejlesztése a nemzetközi szervezetek gondozásában (magas költségigénye miatt többnyire kooperáció formájában) számos intézményben és különféle reaktortechnológiai formában folyik. Becslések szerint a negyedik generációs atomerőművek üzembe kerülése a 2030–2040 közötti időszakra tehető.

A nukleárisenergia-termelés helyzete a világon

A nukleáris energia reneszánsza alapvetően kétféle módon valósul meg:

    •  az extenzív módszer az új atomerőművek építését jelenti, alkalmazása magával vonja a nukleáris ciklus minden fázisának világméretű fellendülését; •  az intenzív módszer a meglévő erőművek jobb kihasználását jelenti, azaz az élettartam-hosszabbítást és a teljesítménynövelést.

Az extenzív módszer alkalmazása elsősorban az ázsiai régióra jellemző, Európában ma még csak elszórtan jelentkezik. Az intenzív módszer az Egyesült Államokból indult el, vált sikeres gyakorlattá, és Európa atomerőművei is többnyire ezt a példát vették át.

Egyesült Államok. A világon ma üzemelő 442 atomerőművi blokkból 103 az Egyesült Államokban működik, amelyek a nemzeti villamosenergia-termelés 20%-át szolgáltatják. Az 1990-es évek közepén vetődött fel – elsősorban a második generációs, robusztus blokkokban rejlő tartalékok jobb kihasználásának lehetősége révén – az üzemidő hosszabbításának kivitelezhetősége. Ehhez jelentősen hozzájárult a blokkok jobb kihasználtsága, jobb rendelkezésre állása, az emelkedő biztonsági mutatók és a csökkenő rendkívüli események száma. Mindezek a magasabb szintű, fegyelmezettebb üzemvitel számlájára írhatók.

Az NRC, a Nukleáris Hatóság rugalmas, egységesített engedélyezési eljárással könnyítette az engedélyesek ilyen irányú törekvéseit. Az élettartam- hosszabbítás ma már 68 blokkot érint az Egyesült Államokban, ami az üzemelő blokkok kétharmada. Az NRC 30 blokk esetében adott engedélyt további 20 év üzemelésre. (Ez – a szokásos 40 éves üzemidőt figyelembe véve – 60 év összüzemidőt jelent!), 16 blokk felülvizsgálata folyik, míg 22 további reaktor felülvizsgálata várható.

Az utóbbi 4 évben az NRC 2300 MWe teljesítménynövelésre adott engedélyt, ami önmagában egyenértékű 2 új blokk építésével, és további 1100 MWe teljesítménynövelés van felülvizsgálat alatt.

Nem elhanyagolható az sem, hogy az összes hagyományos erőmű éves CO2-kibocsátása 2,2 milliárd tonna, amely szám az atomerőművek működése nélkül 30%-kal magasabb lenne. Közben a gáz ára több mint duplájára emelkedett, tehát a nukleáris energia esélye tovább növekedett. Az Egyesült Államok 2005. évi energiapolitikai törvénye mindezen megfontolások alapján a kedvezmények széles skáláját helyezi kilátásba harmadik generációs atomerőművek létesítésére és további kutatás-fejlesztésre, elsősorban a negyedik generációs atomerőművekre gondolva.5

Franciaország. A francia energiapolitika fókuszában az önállóságra való törekvés és a mindenkori növekvő igények kielégítése áll. Az ötvenes évek közepén nagyszabású gátépítési program alapján a vízi erőművek sorát állították üzembe, amely jelenleg is az össztermelés 12%-át adja. A hetvenes évekbeli olajsokkra Franciaország reagált a leggyorsabban, és szinte a semmiből az 1980-as évek elejére Európa nukleáris nagyhatalmává vált, amely pozícióját máig tartja. Franciaország az Egyesült Államok után a második a maga 58 blokkjával (63 GW), amely a hazai villamosenergia-termelésből 78%-kal veszi ki részét.

Franciaország nincs szorító helyzetben, mivel nukleáris blokkjai „középkorúak”, ezért az élettartam-hosszabbítás és teljesítménynövelés nem központi kérdés az energiapolitikában. A 2020–2030-as évekre kiöregedő blokkok pótlására harmadik generációs atomerőművi blokkok építését tervezik. Az EDF (Francia Villamos Művek) 2004-ben eldöntötte az első EPR 1600 MWe (harmadik generációs) blokk építését, legkésőbb 2020. évi határidővel. A kérdés jelenleg a nemzeti közmeghallgatás stádiumában van. Franciaország ugyanakkor elkötelezett résztvevője a kutatás-fejlesztésnek is:

    •  aktív tagja a negyedik generációs (innovatív) atomerőműveket fejlesztő nemzetközi egyesülésnek (a blokkok tervezett üzembe állása 2040-re tehető); •  részt vesz az ITER projektben6 is, amelynek célkitűzésére a szabályozott termonukleáris fúzió megvalósítása, majd hosszabb távon, e módszerrel az emberiség energiaínségének megoldása.

A stagnáló európai környezetben a finn energiaszektor élenjáró és kezdeményező szerepével tűnik ki.

Finnország. Finnország, különösen területét és lakosságát figyelembe véve, nukleáris középhatalomnak tekinthető, jelentős üzemeltetői és hatósági tapasztalatokkal. A stagnáló európai környezetben a finn energiaszektor élenjáró és kezdeményező szerepével tűnik ki. 4 üzemelő blokkja 2656 MWe teljesítménnyel 27,3% részesedésű az ország villanyáram-termelésében.

A TVO (Finn Villamos Művek) 2005. szeptemberben rakta le az Olkiluoto 3. blokk alapkövét, amely Finnország 5. atomerőművi blokkja. A harmadik generációs EPR 1600 MWe teljesítményű blokk ma a csúcstechnológiát képviseli és az AREVA–SIEMENS együttműködés terméke. Az esemény Finnország határain túlmutató fontossággal bír.

Finnország az extenzív fejlesztés mellett az intenzív fejlesztés lehetőségeit is kihasználja. Az olkiluotói korábban üzembe állított 2 blokk teljesítményét az 1980-as, majd az 1990-es években növelték, összesen 27%-kal. A paksi blokkokkal azonos típusú loviisai 2 blokk teljesítményét már az 1990-es évek végén egyenként 510 MWe-ra növelték.7

Spanyolország 9 üzemelő reaktorblokkján az 1990-es évek kezdetétől 609 MW teljesítménynövelést hajtottak végre, amely 6,4%-os növekedést eredményezett.

Svédország 11 üzemelő reaktorblokkján már 2003-ig 1183 MW teljesítménynövelést hajtottak végre, amely 12,5%-a a jelenlegi összteljesítménynek. A teljesítménynövelés egyúttal pótolta az időközben rövidlátó politikai okokból leállított Barseback-1 blokk teljesítménykiesését is. A folyamat nem állt le, az SKI (a Svéd Nukleáris Hatóság) 2005 szeptemberében jóváhagyta az Oskarshamn erőmű 3. blokkjának teljesítménynövelését, amely során az 1200 MW-os blokk teljesítményét 1450 MW-ra növelik. Még az idén várható a Forsmark atomerőmű mindhárom blokkjára a teljesítménynövelés iránti kérelem benyújtása.8

Cseh Köztársaság. Martin Roman, a CEZ (Cseh Villamos Művek) vezérigazgatója 2005. szeptember 25-én kijelentette, hogy a nukleáris szektor növekedése szerves eleme az energiatermelés növelésének. Szilárd az elhatározás, hogy mind a dukovanyi, mind a temelini blokkok (összesen 6 blokk) élettartamát minimum 40 évre emeljék.9

Szlovák Köztársaság. A szlovák atomerőművek üzemeltetői egyaránt gondolkodnak a teljesítménynövelésben és az élettartam-hosszabbításban, ez irányú konzultáció folyik a kutatóintézetekkel és a nukleáris hatósággal. A mohi erőmű két, korábban félbehagyott blokkjának építését befejezik.

Egyesült Királyság. Az Egyesült Királyság nukleáris nagyhatalom, 23 reaktorblokkjának összteljesítménye 11 852 MWe. 2005 szeptemberében a British Energy villamosmű vezetése bejelentette, hogy az üzemeltetésükben álló Dungeness B-2 blokk üzemidejét 10 évvel kívánják meghosszabbítani. A lépés csak egy eleme annak a programnak, amelynek során a BE nyolc reaktorblokk üzemidejének meghosszabbítását tervezi. Az átfogó atomenergetikai program publikálását 2006-ra tervezik.10

Németország. A 70-es évek nukleáris iparának egyik zászlóvivője – amely atomerőmű-építésben, üzemeltetésben és kutatás-fejlesztésben egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott – közel egy évtizede a politikai csatározások következtében lekötözött oroszlánként figyeli a világ fejlődését. Németországban jelenleg 18 atomerőművi blokk üzemel – 12 nyomottvizes, 6 elgőzölögtető típusú –, amelyek 20 643 MWe összteljesítményükkel 28%- át adják a nemzeti villamosenergia-termelésnek. Figyelemre méltó az egyéb összetétel: lignit 27%, kőszén 25%, gáz 10%, olaj 1% (!), víz 4%, szél 3%.

A Biblis erőmű 2 blokkjára biztonságnövelő intézkedések kivitelezésére adott engedélyt a hatóság az elmúlt években, valamint megnövelt dúsítású üzemanyag bevezetésére kapott engedélyt a Neckarwestheim erőmű 1. blokkja.11

Új erőművek építésében nem gondolkodnak, az élettartam-hosszabbítás és teljesítménynövelés kérdésében fentieken túl egyéb adatok nem ismertek.

Belgium – tekintetbe véve területét és lakosai számát – nukleáris középhatalom, hiszen 2 telephelyén (Doel és Tihange) 7 reaktorblokk üzemel, teljesítményük 5801 MWe, amely a nemzeti villamosenergia-termelés 55,5%-át jelenti. Az 1990-es évek közepétől szisztematikus, középtávú projekt megvalósításaként mind a 7 blokknál korszerűsítő módosításokat vezettek be. Blokkonként 8-10%-os teljesítménynövelést értek el elsősorban a gőzfejlesztők cseréjével, az üzemanyag-dúsítás emelésével (vagy újfajta üzemanyagot kezdtek el használni); emellett növelték az üzemanyag-ciklusidőt.

Svájc 5 atomerőművi blokkja 3220 MWe összteljesítményével 39,7%-kal veszi ki részét a villanyáram-termelésből (Beznau telephelyen 2 blokk, Mühleberg telephelyen 1 blokk, mindhárom első generációs; Gösgen és Leibstadt telephelyeken 970 MWe, illetve 1165 MWe teljesítményű második generációs blokkok).

A leibstadti erőmű 1998–2002 között 14,7%-kal teljesítménynövelést hajtott végre, több lépcsőben. Svájcban az atomerőművek továbbélésére moratórium van érvényben, élettartam-hosszabbításban nem gondolkodnak, az idén életbe lépett atomtörvény a kérdést népszavazás kompetenciájába utalta.

Szlovénia. 1983-ban kapcsolták hálózatra Szlovénia eddig egyetlen atomerőművi blokkját, amelyet közösen üzemeltet Horvátországgal. A Westinghouse blokk eredetileg 632 MWe villamos teljesítményű. Fejlesztés eredményeként az üzemanyagciklust 2003-ban felemelték 15 hónapra, jelenleg tervezik 18 hónapra növelését. A 2002-ben elvégzett mindkét gőzfejlesztő cseréje eredményeként a teljesítmény jelenleg 676 MWe, amivel az ország áramellátásának 40,4%-át adják. Tervezik az élettartam-hosszabbítást.

Bulgária. A kozloduji telephelyen az első generációs 1. és 2. blokkokat 2002 végén leállították, leszerelési tervüket ez év végéig kidolgozzák. A 3. és 4. blokkokat (szintén első generációs típusú VVER-440 MWe egységek) jelentős modernizációs programnak vetették alá, üzemeltetési engedélyük 2011-ig, illetve 2013-ig érvényes. Az 5. és 6. blokkok (VVER-1000 MWe) már a második generáció reprezentánsai, üzemeltetési engedélyük 2009-ig szól. E blokkokra átfogó modernizációs program kezdődött 2004-ben, túlnyomó része teljesült, 2006 végére zárul.

Az üzemelő 4 blokk 2722 MWe teljesítményével az ország villamosenergia- ellátásának 37,7%-át biztosítja. Az élettartam-hosszabbítás jelenleg az előkészítés és tervezés fázisában van.

Oroszország szinte valamennyi atomerőművében folyik élettartamhosszabbítási program, ezek különböző fázisban vannak, illetve a várható hosszabbítási idő típus- és korfüggő. A program eddig 5 blokkot érintett, míg a jövőben további 5 blokk élettartam-hosszabbítása várható. Mindemellett 5 reaktorblokk teljesítménynövelése is befejeződött. Egy 950 MWe teljesítményű blokkot hálózatra kapcsoltak 2004-ben, míg további három blokk üzembe állítását tervezik 2010-ig 2825 MWe összteljesítménnyel.

Ukrajna. 2004 októberében és 2005 szeptemberében egy-egy 950 MWe teljesítményű blokkot kapcsoltak hálózatra Ukrajnában, míg további 2 hasonló blokk építését tervezik a közeljövőben. 2002–2006 között egy átfogó korszerűsítési program zajlik az összes (17) atomerőművi blokkra, ezek teljesítménynövelő hatása számszerűleg jelenleg nem ismeretes.12

Ázsia. A nukleáris energia reneszánszának súlypontja jelenleg Ázsiában található. A fejlesztés hosszú távú gondolkodást és gondoskodást tükröz, és nagyszámú új, korszerű atomerőművi blokkok építésében ölt testet. A számok elképesztőek, és Európa lakosai számára több mint elgondolkodtatóak.13

A nukleáris energia reneszánszának súlypontja jelenleg Ázsiában található.

A kínai kormány szándéka szerint az atomerőművek összteljesítményét 2020-ra 36-40 ezer MW-ra kell emelni. A jelenleg épülő blokkok mellett további nyolcra írtak ki versenytárgyalást. A külföldi technológia átvétele mellett egyre nagyobb a kínai ipar részvétele az atomerőművek beruházásában, sőt mára már kifejlesztettek egy 10 MW teljesítményű (grafitgolyós típusú) blokkot, amelyből nagy szériát kívánnak üzembe helyezni.

1. táblázat: Az ázsiai adatok

1. táblázat: Az ázsiai adatok

A térség országainak tárgyalásakor el nem hanyagolható Tajvan említése, amely 6 üzemelő blokkjával (4884 MWe) a dunántúlnyi ország villamosenergia- termelésének 22%-át biztosítja, és ahol 2 további blokk (2600 MWe) építés alatt áll.14

Mindezekhez hozzá kell számolnunk, hogy a világ más országai is jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy nukleáriserőmű-parkjukat bővítsék, illetve annak alapjait megvessék: Argentína, Brazília, Indonézia, Örményország, Thaiföld, Törökország.

A nukleáris energia jövője magyarországon

A Paksi Atomerőmű nélkülözhetetlen. Magyarország villamosenergia-termelését 24,8%-ban szénalapú, 34,7%-ban gázalapú erőművek, valamint a Paksi Atomerőmű 39%-ban biztosítja. A Paksi Atomerőmű 4 blokkja esetében ez 1755 MWe teljesítményt jelent. Az energiatermelés kiegyensúlyozott, a kiotói követelményeket teljesíteni tudjuk.

Az elkövetkező 10 évben számos fosszilis alapanyagú erőmű esetében felvetődik a leállítás kérdése. Új erőművek építése egyelőre főleg gáz alapon képzelhető el, lehetséges az áramimport növekedése, a megújuló forrásokból nyert energia még optimális becslés esetén sem haladja meg a 3- 3,5%-ot. Az ország fenntartható fejlődésének biztosítása, a gazdaság versenyképességének fenntartása, a környezet védelme, az ellátás biztonságának szavatolása és az olcsó atomerőművi áram megtartása megköveteli a közepes és hosszú távú energetikai tervezést, a jövőbeli energiaigények kielégítését.

A hazai villamosenergia-piac jelenlegi fejlettsége még nem indokolja, az árak szintje pedig nem engedi meg a nukleáris energia extenzív fejlesztését, azaz új blokkok építését. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjainak üzemideje 30 év, amely lejár a 2012–17 periódusban. A blokkok leállítása ezen időszakban rendkívüli villanyár-növekedést, életszínvonal-csökkenést és – a megnövekedett import okán – nagyfokú importfüggőséget okozna.

A követelmények és a lehetőségek számbavételével Magyarország számára a villamosenergia-igények kielégítésének módja ma a Paksi Atomerőmű intenzív fejlesztése, amely esetünkben a teljesítménynövelést és az élettartam-hosszabbítást jelenti. A munka ez irányban mind a Paksi Atomerőműnél, mind az Országos Atomenergia Hivatalban megkezdődött.

Élettartam-hosszabbítás. Az erőmű már 2001-ben elkezdte az üzemidőhosszabbítás projektjének kidolgozását. Az OAH Nukleáris Biztonsági Igazgatósága – a megújított, 2005 májusában kiadott Nukleáris Biztonsági Szabályzatok értelmező köteteiként – megkezdte az engedélyezés feltételeit meghatározó irányelvek kidolgozását. A 15 irányelvből 10 elkészült, 5 kidolgozás alatt áll.

Az előzetes tervek szerint a Paksi Atomerőmű az üzemidő-hosszabbítás programját 2008-ban, míg az engedélykérelmet 2011-ben nyújtja be, az OAH – a feltételek teljesülése esetén – az engedélyt 2012-ben adja ki az 1. sz. blokkra. Az üzemidő-hosszabbítás minden egyes blokkra 20 év további üzemelést biztosít, az egyéb feltételek teljesülése esetén.

Teljesítménynövelés. A Paksi Atomerőmű az 1990-es években sikeresen végrehajtott biztonságnövelő intézkedések programjának tapasztalatai alapján, az Egyesült Államokban széles körben alkalmazott, továbbá a loviisai erőmű azonos típusú blokkjainál megvalósított teljesítménynövelő fejlesztések figyelembevételével 2001-ben elhatározta a teljesítménynövelő program indítását. A paksi blokkokra vonatkozóan a hazai kutatóintézetek bevonásával elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, amely bebizonyította, hogy a teljesítménynövelés lehetséges nagyobb mértékű átalakítás nélkül. A tanulmányt a bevont finn szakértők is egyetértőleg értékelték.

A PA Rt. vezetése által jóváhagyott koncepció szerint cél a reaktorok hőteljesítményének 108%-ra (1485 MWt) növelése, és ezzel a blokkok 500 MWe villamos teljesítményének elérése, az alábbi feltételekkel:

    •  a blokkok biztonsági szintje nem csökkenhet; •  a teljesítménynövelés nem befolyásolhatja negatívan az erőmű élettartamát, nem okozhatja az erőmű komponenseinek gyakoribb meghibásodását, a javítási időszakok hosszabbodását; •  a teljesítménynövelést szolgáló befektetéseknek még a tervezett, engedélyezett üzemidőn belül meg kell térülni; . a biztonság magasabb teljesítményszinten való garantálásához szükséges új típusú üzemenyag alkalmazása és számos ponton a technológia módosítása.

Az elképzelések szerint a teljesítménynövelés az egyes blokkokra vonatkozóan két lépcsőben történne: 104%-ra majd 108%-ra történő emeléssel. Az elviengedély-kérelmet az OAH-nak benyújtották, a feltételek teljesülése esetén a terv 2006–2010 között megvalósulhat, fenti időszak után a Paksi Atomerőmű 2000 MWe teljesítménnyel szolgálhatja az ország energiaigényeit.

Jegyzetek

  • 1. Statements of the IAEA Director General, 2005.10.05. (www.iaea.org).
  • 2. IAEA. PRIS. Current status of the nuclear industry, 2005.10.19.
  • 3. International Ministerial Conference PARIS, Final Statement, 2005. 03. 21-22.
  • 4. Atomerőművek, Dr. Csom Gyula, Magyar Atomfórum Egyesület, 2004.
  • 5. Hart Energy Markets, 2005. September.
  • 6. ITER = International Thermonuclear Experimental Reactor = a fúziósenergia-kutatásokra létrehozott projekt, amely 2005. évi döntés szerint Európában fog megépülni.
  • 7. NucNet News No. 146/2005.
  • 8. NucNet News in Brief 81/2005.
  • 9. NucNet News No. 157/2005.
  • 10. NucNet News No. 148/2005.
  • 11. Nuclear Regulatory Issues OECD/NEA WG, Prague, 2004.10.11-13.
  • 12. National Reports on Nuclear Safety, 2004.
  • 13. Vilaggazdasag.hu 2005. 09. 29.
  • 14. IAEA, Nuclear Power Reactors (status: 2005.02.01.).