A magyar települések és kistérségek versenyképességét elemző átfogó kutatás öszszefoglaló téziseit és a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerét bemutató fejezetet a Polgári Szemle májusi számában közöltük. A most ismertetett eredmények a hálózatok szerepének kiemelt fontosságát hangsúlyozzák, értékelve a kistérségek növekedési dinamikáját is.

A hálózatok szerepe a globalizáció korában

A globalizáció korának gazdasága hálózatokba szerveződik. Amíg a megelőző időszakokban a gazdaság alapegységei a nemzetgazdaságok és a vállalatok voltak, addig ma már ezt a szerepet egyre inkább a termelés globális szintű szerveződési módjai veszik át. Napjaink globális gazdaságában már nem országok és vállalatok, hanem sok országra és a vállalatok sokaságára kiterjedő, egy-egy termék köré rendeződő, globális léptékben szervezett termelési láncok és hálózatok versenyeznek egymással. Nagyon leegyszerűsítve a globális termelési lánc¹:

• egymással munkamegosztásban álló vállalatok és vállalati egységek olyan hálózata, amely
• egy-egy termék vagy termékcsoport előállítására szakosodik,
• a termék előállításának teljes folyamatát átfogja (a tervezéstől a nyersanyagok beszerzésén, az ipari feldolgozáson, a marketingen, az elosztáson és az értékesítésen át, el egészen a szervizig), és
• a láncolat minden egyes eleménél a termékbe anyagi, technológiai vagy szervezési inputok épülnek be, ezek mindegyike új érték hozzáadásával növeli a termék értékét.

Ez a láncolat – és éppen ezért láncolat – tehát nemcsak a konkrét gyártási és termelési folyamatokra terjed ki, hanem az áruhoz vezető első lépéstől, azaz a tervezéstől egészen az utolsó lépésig, azaz az értékesítésig, a termék előállításának valamennyi fontos mozzanatát magában foglalja. Sőt, nemcsak magában foglalja, hanem – és ez a másik ok, amiért a láncolatról beszélhetünk – ezeket az elemeket egyúttal egy sajátos hálózattá is szervezi. A termelési lánc egyes elemei nem függetlenek egymástól, közöttük bonyolult kapcsolatok, hatalmi viszonyok alakulnak ki, amelyek szabályozzák az erőforrások hálózaton belüli áramlását.

A láncolat szervezése, vagyis a termék előállítására egymással munkamegosztásban álló vállalatok és vállalati egységek hálózatának a koordinálása a gyakorlatban rendkívül sokféle kombináció keretében valósulhat meg. Az egyik szélső lehetőség, amikor a termelési lánc teljes egészét egyetlen vállalat fogja át, a láncolatot egyetlen vállalat szervezeti keretein belül, annak vállalati egységei közötti munkamegosztás formájában építik fel (vertikális integráció). Ezzel szemben, a termelési lánc koordinációjának másik szélső lehetősége, amikor a láncolat minden egyes eleménél a szükséges termelési folyamatokat önálló és független, elvileg egymással azonos szinten álló vállalatok végzik el (horizontális integráció). A globalizáció korának legnagyobb újdonsága, hogy a termelési láncok egyre inkább az utóbbi módon, a vállalatok közötti munkamegosztás keretében szerveződnek, és a vállalatok közötti munkamegosztás a nemzetgazdasági határokat átlépve globálissá válik.

Magyarország térbeli tagoltsága a globális hálózatok szerint

Egy olyan kicsi és nyitott gazdaságú országban, mint Magyarország, a települések és a kistérségek versenyképessége alapvetően annak függvénye, hogy miként képesek kapcsolódni a globális termelési hálózatokhoz a településen, illetve kistérségben található vállalkozások. Annak alapján pedig, hogy ez a kapcsolódás mennyire sikeres – ugyancsak nagyon leegyszerűsítve –, Magyarországon három alapvető térségi típust különböztethetünk meg²:

• globális gazdasági hálózatokba integrálódott kistérségek,
• hazai gazdasági hálózatokba integrálódott kistérségek, valamint
• a globális és a hazai gazdasági hálózatokból kimaradó kistérségek. A kistérségek globális és hazai integrációjának pontos mérését több probléma is nehezíti, mindenekelőtt a statisztikai adatok szűkössége. Kistérségi szinten ugyanis olyan fontos adatok, mint a bruttó hazai termék, vagy a külföldi működő tőke, nem érhetők el. Ezért az alábbiakban a kistérségek globális kötődését alapvetően a kistérségekben található vállalkozások méretnagyság szerinti szerkezetére építjük. A magyarországi vállalkozások körében ugyanis általános törvényszerűségnek tekinthető, hogy (l. 1. ábra):

• minél nagyobb egy vállalat, annál erősebben kapcsolódik a globális hálózatokhoz, és megfordítva,
• minél kisebb egy vállalat, annál kisebb a piaci hatóköre, annál gyengébb a globális hálózatokhoz való kötődése.

Az önfoglalkoztató vállalkozások és a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozások számára már Budapest is szinte elérhetetlen piacnak tűnik, értékesítésükben csupán kevesebb, mint két százalékkal részesedik a főváros, ezzel szemben termékeik több mint kétharmadát a saját településen, vagyis a vállalat telephelyén értékesítik. A kisvállalkozások már a tágabb hazai piacra termelnek – termékeik 45%-át már a saját településen kívül, vagyis a megyében, vagy Magyarország más térségeiben értékesítik –, és így erősen integrálódnak a hazai termelési hálózatokba. A közepes – ötvennél több, de 250-nél kevesebb foglalkoztatotti létszámmal dolgozó – vállalatoknál pedig a saját településen való értékesítés aránya már egyharmadra csökken, ezzel szemben termékeik 18%-át külföldön értékesítik. A középvállalati méretnél tehát elindul a globális hálózatokhoz való integráció folyamata, ami a nagyvállalatoknál értelemszerűen tovább mélyül.

Ebből az általános szabályszerűségből kiindulva a kistérségek globális kötődésének vizsgálatát öt olyan mutatóra építettük, amelyek az adott térségen belül jelzik, hogy a vállalati szerkezetet mennyiben dominálják a globális hálózatokhoz kapcsolódó nagyvállalatok, illetve a hazai hálózatokhoz kapcsolódó kisvállalatok.³

A hazai kistérségek globális kötődése

Magyarország kistérségei a globális kötődés alapján élesen tagolódnak (l. 1. térkép):

• A szigetszerű modernizációt jól jelzi, hogy a globális gazdasági hálózatokba bekapcsolódott kistérségek viszonylag mozaikszerűen helyezkednek el az országban. Így az általános fejlettségi pozíció szerint fejletlen vagy leszakadó térségekben is találunk néhány globális hálózatba kapcsolt szigetet, mindenekelőtt a nagyvárosokat (Pécs, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Debrecen, Miskolc). A növekedési pólusok megerősítését szorgalmazó, javarészt szocialista –szociáldemokrata alapvetésű újraelosztási területfejlesztési politika kudarcát mutatja azonban, hogy ezeket a modernizációs szigeteket közvetlenül többnyire a globális és a hazai hálózatokból kimaradó kistérségek veszik körül.

• A szigetszerű modernizáció ellenére, viszonylag élesen kirajzolódik két globálisan integrált folyosó, a Budapest–Mosonmagyaróvár- tengely és a Budapest–Balaton-tengely. Sőt ma már, Budapest tágabb vonzáskörzetében a két tengely összeolvadása figyelhető meg.

•A hazai gazdasági hálózatokba bekapcsolódott kistérségek között szintén kirajzolódnak összefüggő zónák, részben a Budapest –Mosonmagyaróvár- és a Budapest–Balaton- tengely között, részben a főváros Alföld felé nyúló vonzáskörzetében, valamint a Duna vonalán. Ezek a kistérségek komoly eséllyel rendelkeznek arra, hogy idővel a globális hálózatok részévé váljanak.

•Ugyancsak összefüggő övezetet képeznek a hazai hálózatokhoz kötődő kistérségek az Alföldön, a Dél-Alföldön Békés megyében, valamint a Debrecen–Nyíregyháza tengelyen. Ezek a zónák azonban ma még meglehetősen elszigeteltek a globális hálózatokba bevont térségektől, így jövőbeni fejlődési irányuk még nagyon kérdéses.

• A globális és a hazai gazdasági hálózatokból kimaradó térségek, mint egy kígyóvonalat követve szövik át az ország keleti részét és a Dél-Dunántúlt. Koncentrációjuk kétségkívül az ország fejletlen északkeleti térségében a legerősebb, de a Dunántúl déli határvidékei – a határ közelsége ellenére – sem képesek bekapcsolódni a globális vagy a hazai gazdasági hálózatokba. Globális és hazai integrációjukat elsősorban a közlekedési elérhetőségük nehezíti, ezek a kistérségek többnyire 150-200 kilométernyi távolságra találhatók Budapesttől, ahova ma még nem vezet gyorsforgalmi autóút. Ezért a globális és hazai gazdasági hálózatokból kimaradó kistérségek fejlesztésének vélhetően a legjobb útja nem a források újraelosztása, hanem a közlekedési elérhetőség – l. autópályák – javítása.

Kistérségek fejlettsége és globális integrálódása

A kistérségek globális kötődése részben fedi, részben pedig metszi a kistérségek általános fejlettsége szerinti földrajzi tagolódást (l. 2. ábra):

• A fejlett térségek között szinte fele-fele arányban találunk globális vagy hazai gazdasági hálózatokba bekapcsolódott térségeket.

• A közepesen fejlett térségeknél azonban már fordított a helyzet, ebben a csoportban szinte ismét fele-fele arányban hazai hálózatokhoz kapcsolódó kistérségek, vagy azokból kimaradó kistérségek találhatók. A mai közepesen fejlett kistérségek csoportja tehát meglehetősen bizonytalan helyzetben van – az összesen 47 közepesen fejlett kistérségből mindössze hat rendelkezik globális kötődéssel – és nagyon is kérdéses, hogy azok a kistérségek, amelyek ma a hazai hálózatokhoz kapcsolódnak, képesek-e a jövőben a globális hálózatokhoz hozzákapcsolódni, illetve a kimaradók a hazai hálózatokhoz integrálódni.

• A fejletlen kistérségek több mint háromnegyede olyan kistérség, amely kimaradt a globális és a helyi hálózatokból. Fejletlenségüknek pedig egyaránt oka és következménye ez a helyzet. Ezért fejlesztésük alapvető iránya a hazai hálózatokba való mielőbbi integrálás lehet.

• A fejlesztési potenciál szerint két kritikus csoport mutatkozik: az egyik a fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportja (26 kistérség), a másik a közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportja (19 kistérség). Ezeknél a kistérségeknél ugyanis az általános fejlettség a mainál nagyobb globális, illetve hazai kötődést tenne lehetővé. Valószínű, hogy egy célzott központi fejlesztéspolitika éppen ezeknél a térségeknél érhetne el viszonylag gyorsan látványos eredményt, billenthetné át a kistérségeket egy fejlettebb gazdasági hálózatba, és ezáltal idővel egy magasabb fejlettségi kategóriába.

Területileg a hazai kistérségek az általános fejlettség és a globális kötődés szerint viszonylag jól elkülöníthető zónák formájában tagolják az országot:

• A fejlett és globális hálózatokba bekapcsolódott kistérségek földrajzi elhelyezkedése követi a szigetszerű modernizációt, ilyen térségekkel egyrészt a Dunántúlon, a Budapest–Mosonmagyaróvár- és a Budapest –Balaton-tengely mentén, valamint a Duna vonalától keletre néhány nagyvárosnál találkozhatunk.

• A közepesen fejlett és a hazai hálózatokhoz kapcsolódó kistérségek övezetei a Budapest –Mosonmagyaróvár- és a Budapest–Balaton- tengely között, valamint a Dél- Alföldön (Békés megyében) és a Duna déli szakaszán helyezkednek el. Noha az első zóna közvetlenül a globálisan integrált tengelyek között húzódik, eddig globális integrációja elmaradt, valószínűleg célzott fejlesztéspolitika kell ahhoz, hogy ezeknek a térségeknek a globális integrációja felgyorsuljon (pl. a regionális klaszterek támogatása). Hasonlóképpen a másik két zónának is – Budapesttől távoli fekvésük miatt – ma kevés az esélye arra, hogy a globális hálózatokhoz integrálódjanak.

• A fejletlen és a hálózatokból kimaradt kistérségek döntően a keleti országrészre, ezen belül is határvidékekre koncentrálódnak. Északon Pétervásárától, keleten Csengeren át, délen Makóig szintén összefüggő övezetet alkotnak. A másik összefüggő övezet Baranya, Tolna és Somogy megye határain húzódik. Ezeknek a térségeknek a gazdasági integrációját – miként földrajzi elhelyezkedésük is mutatja – csak a közlekedési elérhetőség javítása segítheti érdemben.

• A fejlesztési potenciál szerint két kritikus csoport – a fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportja, valamint a közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportja – földrajzilag szintén erősen koncentrálódik. A fejlett, de csak a hazai hálózatokba integrálódott kistérségek csoportjához tartozó kistérségek javarészt a főváros (keleti) vonzáskörzetében találhatók, és célzott fejlesztéspolitikával globális integrációjuk viszonylag rövid idő alatt felgyorsítható. A közepesen fejlett, de a hálózatokból kimaradt kistérségek csoportjához tartozó kistérségek az Alföld déli és középső területén helyezkednek el, számukra valószínűleg szintén egy célzott fejlesztéspolitika segíthetné elő a gazdasági integrációt. Mindkét térség közös jellemzője tehát, hogy a fejlettség oldaláról adottak a feltételek egy magasabb színvonalú gazdasági integrációhoz, ehhez azonban pótlólagos külső forrásokra van szükségük. A következő két táblázat a kistérségek besorolását mutatja be.

1. táblázat: Magyarország kistérségeinek sorrendje és a fejlettségi különbségek 1994–2002 között a növekedés üteme szerint

2. táblázat: Magyarország regionális tagoltsága a kistérségek általános fejlettsége és globális kötődése szerint (2002)