A mobil távközlési piacon a márkába történő befektetés, mely az innovatív jelleget erősíti, ké- pes hosszútávon fenntartani az innovációs előnyök adta ár differenciálást és az abból fakadó profitot és/vagy növelni a piaci részesedést. A tanulmány a magyar távközlési piacot, mint bizonyítottan oligopol piacot vizsgálja, annak szereplőit és a legnagyobb, innovatív szereplő teljesítményén keresztül mutatja meg, hogy az innovatív márkára fordított források képesek a vállalat értékét növelni. A kutatás arra kereste a választ, hogy egy oligopol piacon az innová- cióból fakadó pénzügyi előnyök (a profit maximalizálása a magasabb áraknak köszönhetően) hosszú távon is fenntarthatóak-e anélkül, hogy magára az innovációra fordítana jelentős for- rásokat a vállalkozás. A módszertan tekintetében a magyar távközlési piacot és azon belül is a legnagyobb szereplő eredményeit vizsgáltuk egy olyan időszakban, ahol a vállalat jelentős forrásokat fordított a márka innovatív termékcsomagolásának kommunikációjára.

Jelen tanulmány célja a megtakarítással rendelkező háztartások pénzügyi tudatosságának, be- fektetési döntéseinek vizsgálata. Ehhez 1000 olyan háztartás körében végeztünk felmérést, akik rendelkeznek megtakarítással. A reprezentatív mintába kerülő háztartások 30,7 száza- léka nem rendelkezett megtakarításokkal – talán esetükben van leginkább helye a pénzügyi tudatosság fejlesztésének és a jövedelemi helyzet javításának. A megtakarítással rendelkezők csoportja kifejezetten heterogén pénzügyi tudatosság szempontjából, azt nagyban meghatá- rozza az életkor és az iskolai végzettség. A háztartások egy része meglehetősen sok megtaka- rítási terméket ismer és diverzifikálja befektetéseit, melynek során a döntéseket maga hozza meg és online felületeken el is intézi az ügyeket. Az idősebbek és az alacsonyabb végzettségű- ek esetében ugyanakkor gyakori, hogy szükségük van a személyes ügyintézésre, a bankfiókok- ban dolgozók tanácsaira, iránymutatására.

A tanulmány fókusza a mobilfizetési technológiák elfogadásával kapcsolatos felhasználói at- titűdök a COVID-19 pandémia utáni Magyarországon. A technológia elfogadás általános modelljében szereplő változók mellett vizsgáltuk az észlelt kockázatokat is az egészségügyi és a magánélet védelmével összefüggésben. Az online kérdőívvel összegyűjtött válaszokat le- író statisztikákkal, faktor- és klaszterelemzésekkel vizsgáltuk. A faktorelemzés megerősítette a kérdéscsoportokat. Mintánk válaszai alapján 2024 közepére a járvány, mint kockázati ténye- ző hatása már csekély. Az észlelt, magánélet védelmével kapcsolatos kockázatok valamivel jelentősebbek, de a többség számára ez is közömbös vagy csekély, vélhetően a szolgáltatók adatvédelmi szabályzatai iránti bizalom miatt. A szubjektív normák szerepe csekélyebb, míg a használat észlelt egyszerűsége és az észlelt hasznosság a többségnek fontos a mobilfizetés el- fogadásához. A klaszterelemzés alapján egy az adatvédelmi szabályokban bizakodó és egy, a technológia adaptálását több szempont szerint mérlegelő alcsoport képe rajzolódik ki.

A büntetés-végrehajtási intézetek élelmezési rendszereinek fenntarthatósága és hatékonysága közgazdasági szempontból kiemelt kérdés. A jelenlegi modellek magas tranzakciós költsé- gekkel és pazarló erőforrás-felhasználással működnek, rontva a költséghatékonyságot. A he- lyi termelők bevonása csökkentheti az ellátási lánc költségeit, minimalizálhatja a logisztikai veszteségeket és növelheti a piacstabilitást. Az input-output modellek szerint a decentralizált ellátási struktúra versenyképesebb lehet, miközben a fogvatartottak reintegrációja gazdasági multiplikátor-hatással bír. Az ellátási lánc rövidítésével csökken az árvolatilitás, nő az intézmé- nyek költséghatékonysága és erősödik a helyi termelők piaci pozíciója.

Financial supervision is an area in the European Union that is developing at a very dynam- ic pace. Since the initial supervisory agencies and the emergence of the European Banking Union in the first half of the 2010s, considerable practical experience has been added to the body of knowledge in this area. This article examines the banking resolution and anti-money laundering field through the filter of the administrative trend known as ‘agencification’, in accordance with the EU-level legislation primarily and the Hungarian legislation secondarily. The paper analyses these areas along a developmental arc shaped by practical experience.