Szellemi innováció – új időknek, új dilemmái
Összefoglalás
A dolgozat azt vizsgálja, hogy az európai uniós jog illetve az „eu-tanulmányok“ stúdiuma milyen módon segíti a föderalista törekvéseket. Az Európai Bíróság az uniós föderalizáció egyik fő motorja, amely ítéleteivel az uniót alapító szerződéseket megsértve folyamatosan kiterjeszti az uniós jog hatókörét a tagállamok szuverenitásának rovására. Az ügyelosztás nem automatikus, az eljárások átláthatatlanok, pártatlanságuk kérdéses. Az Európai Parlament és a Tanács nem gyakorol ellenőrzést a Bíróság felett, így hiányoznak a fékek és ellensúlyok. A jogállamiság fogalmát – kiforgatva – az Unió intézményei más területeken is eszközként használják a tagországok sakkban tartására, miközben saját működésükben nem alkalmazzák azokat az elveket, amelyeket a tagállamokon számonkérnek. A szerző szerint a nemzeti alkotmánybíróságoknak be kell szállniuk a nemzet szuverenitás uniós közjogi védelmébe. Javasolja, hogy az ún. előzetes eljárást, amelynek keretében a nemzeti bíróságok Luxembourghoz fordulnak, hogy a tagországi jog eu-konformitását próbára tegyék, „az egyre szorosabb unió“ elvével együtt töröljék az uniós jogból, mert mindkettő alkalmas az igazságszolgáltatás eltorzítására.
A dolgozat a magyar jogi szuverenitási küzdelem bemutatásán keresztül az egész Unióra érvényes következtetéseket von le.
Magyarországnak a rendszerváltás korai éveitől nehéz és egyre zordabbá váló nemzetközi környezetben kell megállnia a helyét. Európai elszigetelődésének tengelyét a német–magyar elhidegülés alkotta, amely az elmúlt három és fél évtized során elidegenedéssé mélyült. A tanulmány e folyamat fő csapásirányán jellemzi a németországi Magyarország-kép alakulását, kiemelve a liberális demokrácia nevében torzító tömegtájékoztatás szerepét, valamint az Európai Unió csúcsszerveinek egyoldalú pártpolitikai-ideológiai hatását. Német–magyar viszonylatban bemutatja a „politikai moralizmus“ német hagyományához köthető Magyarország- szidás fő módszertani összetevőit, a miniszterelnök démonizálásától a megbélyegzésig, álhírterjesztésig és politikai hangulatkeltésig, amely eszközök Orbán Viktor és kormányának megbuktatását célozzák, de ismételten a magyar társadalom hírnevét is rontják. Európapolitikai mezőnyben két demokráciafelfogás és két jövőkép konfliktusa ragadható meg: egyrészt az elitdemokrácia és a képviseleti-plebiszciter demokrácia, másrészt az Európai Egyesült Államok és a nemzeti/nemzetállami Európa víziója. A szerző végkicsengésként a félreértett és félremagyarázott magyar illiberalizmus önvizsgálata, valamint az egyenrangúság ősliberális értékének európai kibányászása mellett érvel.
A tanulmány a gondoskodáspolitika kihívásait és lehetőségeit vizsgálja a modern politikai és gazdasági keretek között. A történeti és kortárs nézőpontok kritikai elemzésével a cikk feltárja, hogyan képes a gondoskodáspolitika kezelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a de- mográfiai változásokat és a gazdasági fenntarthatóságot. Az elemzés hangsúlyozza a gon- doskodáspolitika transzformatív megközelítésének szükségességét, kiemelve az egyenlőség, a hozzáférhetőség és a hosszú távú társadalmi jólét fontosságát.
A XX. század jelentős részén végigvonul a református ébredési mozgalom, amely szorosan összekapcsolódott az evangélikus, kisebb mértékben pedig más felekezeteket érintő mozgal- makkal. E mozgalmak léte szöges ellentétben van a marxista felfogással, ezért tagadással, elhallgatással szokás a jelenségre reagálni. Jelen írás biz onyítja, hogy az ébredési tapasztalat szerves része a magyar protestantizmus történetének, hatása ma is érezhető, noha a szervezeti egyház és a mozgalmi egyház egymáshoz való viszonya korszakonként változott: az egyház és a mozgalom egymás mellett, egymás szövetségeseként indult, majd a szervezeti egyház magába olvasztva igyekezett megszüntetni az ébredési mozgalmat, végül a pártállami egy- ház és állam karhatalmi eszközökkel igyekezett az ébredési vezetőket ellehetetleníteni, kö- zösségeiket szétverni. Mindezzel ellentétes irányú folyamatként az ébredési mozgalom sejtjei megőrizték életképességüket, prédikátorai, bizonyságtevői hűségesek maradtak Krisztushoz, elhívásukhoz, a Szentíráshoz és az esetek túlnyomó többségében történelmi felekezetükhöz is. Az ébredési jelenség megismerése és értelmezéseelengedhetetlen az egyházak mai megújulási törekvései számára