Logo

A Bokros-programról

A Polgári Magyarországért Alapítvány 2005. március 9-én tervezett megemlékezése a Bokros-program tíz éves évfordulójáról adminisztratív okok miatt elmaradt. Nem pótolva a rendezvényt, érdemes felidézni azokat a változatlanul érvényes és időszerű véleményeket, amelyek a program kapcsán egy évvel korábban elhangzottak.

1995. március 12-én, Bokros Lajos pénzügyminiszterré történt kinevezésével vette kezdetét a „Bokros-program”, amely a magyar gazdaságtörténet egyik legvitatottabb gazdaságpolitikai korszakává vált.

Támogatói szerint ennek a programnak köszönhető, hogy a magyar gazdaság 1995-ben elkerülte a pénzügyi csődöt, és 1997-2003 között átlagosan 4%-os növekedést ért el. A támogatók között vannak olyanok is, akik szerint alapvetően helyes volt a Bokros-program, de néhány elemében túl lőtt a célon, de ezt megértik, mert nagy volt a baj.

Kritikusai szerint a Bokros-programra nem volt szükség, a program téves diagnózist állított fel a gazdaság állapotára, erre hibás terápia épült. Bírálói szerint az 1997-2003 közötti jó gazdasági teljesítmény nem a programnak köszönhető, sőt a program nélkül jobb lett volna a magyar gazdaság teljesítménye.

„Mi az igazság?”- tette fel a kérdést a Polgári Magyarországért Alapítvány, amikor négy neves tudóst és közéleti szereplőt felkért arra, hogy 9 év távlatából értékelje a Bokros-programot. A főbb megállapításokat a következőkben összegezzük:

1. Közgazdasági hamisítás történt…

Bokros pénzügyminiszter téves értékelést adott a magyar gazdaság helyzetére, mert azt állította, hogy azért alakult ki jelentős külkereskedelmi és fizetési mérleg deficit 1993-ban, majd 1994-ben, mert megemelkedtek a reálkeresetek, és a háztartások fogyasztása nőtt. A hibás logika szerint a többlet fogyasztás az import megugrását és az export csökkenését (itthon fogyasztottuk el, amit exportálni lehetett volna) vonta maga után, és ez áll a hirtelen romló egyensúlyi adatok mögött.

Ezzel szemben – ahogy azt az 1. ábra bemutatja - egyáltalában nem a lakossági fogyasztás megugrása miatt alakult ki igen jelentős külkereskedelmi és fizetési mérleg hiány 1993-94-ben, hanem két másik egyedi tétel miatt. Az első az, hogy 1993-ban az orosz-magyar pénzügyi elszámolások keretében a korábbi orosz adósságok egy részét 28 db MIG-29-es katonai repülő szállításával egyenlítette ki az orosz fél, ami egyszeri tételként megemelte az 1993. év importját. Itt jött a közgazdasági hamisítás, mert ezt a tételt a „Közösségi fogyasztás” soron számolták el, és ennek alapján állították azt, hogy nőtt a lakossági fogyasztás.

A másik tétel a zöldmezős külföldi ipari beruházások „termőre fordulása”, amely a beruházások első részében növelte a beruházási célú importot, majd a második szakaszban már növelte az exportot. A közgazdasági hamisítás másik eleme az volt, hogy a külföldi beruházások növekvő beruházási importját figyelmen kívül hagyták akkor, amikor a lakosság megugró fogyasztását hozták fel a megszorítások indokául.

Ráadásul 1993-ban azért csökkent az export, mert magyar exportálók elveszítették a keleti piacokat, és megkezdődött a sikeres átállás a globális és európai piacokra.

2. A lakosság nem is lehetett bűnös az egyensúlyi mutatók romlásában, mert 1994-ben az emelkedő reálkeresetek ellenére nem nőtt, hanem csökkent a  fogyasztás!

A Bokros-program lakossági jövedelmeket csökkentő szigorításait azzal indokolták, hogy 1994-ben megugrott a fogyasztás, miközben a valóságban éppen a fordítottja történt: a fogyasztás csökkent, és ezt bizonyítja a 2. ábra.

3. Az import már 1994-ben csökkent, az export nőtt, tehát az egyensúly a Bokros-program nélkül is helyreállt volna 1995-96-ban

Ugyancsak elhallgatták, hogy az import már 1994-ben csökkent a katonai szállítás egyszeri import-csúcsot okozó 1993-as szintje után, és azt is, hogy a másik oldalon az export már 1994-ben kezdett nőni a külföldi zöldmezős ipari beruházások többlet exportja révén. Ezeket az összefüggéseket mutatja be az 1. ábra.

4. A Bokros-program valójában lefékezte az export növekedését és növelte az importot, tehát éppen a kívánatos hatással fordított módon hatott

Miután a magyar gazdaság természetes folyamatai, és egy speciális, egyedi import tétel miatt romlott a külső egyensúly 1993-94-ben, ezért a Bokros-program drasztikus állami beavatkozása éppen a gazdaság természetes globális alkalmazkodása ellen hatott. A Bokros-program még 1996-ban sem növelte az exportot, ellenben az import újból növekedésnek indult (1. ábra)! Ennek éppen a Bokros-program drasztikus beavatkozása volt az oka, mert a vállalatok hitelkereteit szűkítették, a belföldi piac ugyancsak szűkült, ami a vállalkozói beruházásokat visszafogta, miközben a program drámaian csökkentette az állami beruházásokat.

5. A Bokros-program az infláció mesterséges felpörgetésével és a szociális juttatások szigorításával vette el a jövedelmeket a rendszerváltás vesztes csoportjaitól. A szegényebbektől többet vett el, mint a tehetősebbektől, ami a program igazságtalan és szociálisan érzéketlen jellegét húzza alá

A 3. ábrából látható, hogy az infláció felpörgetése volt az eszköz, ami a „bűnösnek” tartott lakossági jövedelmeket elvette a nagy társadalmi csoportoktól. Az is kitűnik, hogy a kis- és közepes jövedelműektől még többet vett el, mint a nagy jövedelmű csoportoktól, ami aláhúzza a Bokros-program szociális érzéketlenségét.

A társadalmi jövedelmeket érintették a legsúlyosabban a megszorítások, ami a hátrányos helyzetű rétegek számára volt a legelőnytelenebb.

6. A Bokros-program óriási társadalmi károkat okozott, miközben nem volt rá szükség, és a gazdaságra is negatívan hatott

A program hatalmas látható és láthatatlan veszteséget okozott a társadalmi tőkében, és az infláció mesterséges felpörgetésével tovább szegényítette a rendszerváltás során kedvezőtlenül érintett nagy társadalmi tömegeket (családosok, nyugdíjasok, munkanélküliek, munkavállalók), ezt mutatja be az 5. és a 6. ábra.

1. ábra

1. ábra

2. ábra

2. ábra

3. ábra

3. ábra

4. ábra

4. ábra

5. ábra

5. ábra

6. ábra

6. ábra

© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány