- Kategória: Archívum »
- 2011. június - 7. évfolyam, 3. szám
- Nyomtatás
- Lentner Csaba
A tartalomból
A liberális baloldal egyik meghatározó közgazdászának előadását volt alkalmam végighallgatni a közelmúltban. Az elmúlt évtizedekben aktív szerepet vállaló professzor – változatlan tartalommal – azon az állásponton van, hogy Magyarország felzárkózása továbbra is a korlátlan piaci verseny fokozásán, a globalizált világban való „feloldódásunk” folytatásán és a „fogyasztói társadalom” motivált jellegének erősítésén múlik. Ez utóbbiról essék szó.
A konzervatív polgári értelmiség szakfolyóiratának mostani száma a korlátlan fogyasztásmotiváltság serkentésével ellentétben másfajta tartalmú írásokat közöl. Autonóm szerzőink tollából a minőségi, igényes életvitelre, a tudásfejlesztésre, a kreativitásra, évezredes erőforrásainkkal való ésszerű gazdálkodásra figyelemfelhívó dolgozatokat teszünk közzé.
A történelmi személyiségű felmenőkkel bíró Tomcsányi Pál professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja dolgozatában kifejti: új gondolatok emelik feljebb a világot és az egyes népeket, országokat, szakmákat. Szerzőnk a kreativitáskutatásban, más megközelítésben, az emberi tényező szerepében, annak tudatos, átgondolt fejlesztésében látja az előbbre jutást.
Fiatal, új szerzőinket bemutatandó, szeretettel ajánlom figyelmükbe Szigeti Cecíliát, a győri Széchenyi István Egyetem és a prágai Károly Egyetem kutatóját. Szigeti Cecília és az általa vezetett kutatóműhely hazánkban az elsők között tett közzé tudományos értekezéseket az ökológiai lábnyomról, vagyis a magyar társadalom és egyes városok lakosságának környezetterhelésére vonatkozó számításokat. Írása figyelmeztetés: óvatosan bánjunk a környezetünkkel. A túlhajszolt termelés és a fogyasztói mámorba eső társadalom felélheti a jövőjét!
Csendes Csaba a termőfölddel való ésszerű gazdálkodásról ír. Az ógörög mondavilágból vett hasonlatával élve szembesít bennünket a valósággal: Magyarország kiváló termőhelyi adottságai alapján 50 millió embernek tudnánk az élelmiszer-szükségletét megtermelni. Helyette legalább másfél millió, munkavállalói korban lévő magyar ember munka nélkül van, segélyekből él – fogalmaz az egyesült államokbeli Canisius College-on végzett szakember. És tegyük hozzá: külföldről hozzuk be az élelmiszer egyre nagyobb hányadát. A jövőt illetően pedig szerzőnk azt írja: a fejlődéshez arra kell támaszkodni, amink van, és ez a nemzetet évszázadokon át megtartó termőföld, a mezőgazdaság.
Prugberger Tamás professzor, régi szerzőnk írása igazi intellektuális csemege. Joghallgatónak, közgazdásznak, Orbán Viktor második kormányának embert próbáló intézkedéseit követő állampolgárnak, értelmiséginek, vagy akár a korkedvezményes nyugdíja megtartásáért tüntetőnek. A Professzorok Batthyány Körének tagja az átalakítás alatt álló nyugdíjrendszert veszi górcső alá. Problémát vázol, összefüggéseket taglal, hivatkozik, értékel, konklúziót tesz, mindezt a tőle megszokott tudományos igényességgel és közérthető stílusban. Közöttünk élő 21. századi entellektüelként kifejezésre juttatja polgári értékrendjét, a társadalom ügyei iránti mély elkötelezettségét, amely mai világunk jogtudósainak csak egy töredékét jellemzi. Szerzőnk jogászprofesszori kvalitása emberséggel, éleslátással és jó szándékkal vegyül. Teszi ezt egy hanyatló kor végén, bár értekezéseivel már a jövő tartalmas, sikeres megélésére készít fel.
Póczik Szilveszter társadalomkutató a középosztálybeli főiskolások körében elvégzett vizsgálatának eredményeit osztja meg velünk. A fiatalok személyes, társadalmi és politikai attitűdjeit elemzi, a 2010-es országgyűlési választások előtti hangulat „hevében”, olyan főiskolásoknál, akik most alakították ki vagy szilárdítják meg politikai nézeteiket. Lehet, hogy a jövő az ő kezükben, vagy a kutatási beszámoló sorai között van elrejtve?
Mező Ferenc a Debreceni Egyetem tanszékvezetője és a térség fejlesztési ügynökségének igazgatóhelyettese, dolgozata utal az Új Széchenyi Terv fejlesztéspolitikai lehetőségeire, az ipari parkok, a területfejlesztés, a kis-és középvállalkozások új gazdaságpolitikai térben való erőre kapásának esélyeire. Mint írja, a mai Magyarországon változások álltak be, és ennek az Észak-alföldi régióban érzékelhető jeleit, várható hatásait taglalja.
A francia egyetemi PhD-fokozatot szerzett Kolozsi Pál Péter kollégám – talán nem véletlenül – éppen egy francia szerző könyvéről írt recenzióját küldte el szerkesztőbizottságunknak. Egy évtizede magát a tudományos térben már próbálgató, de mostantól doktori ranggal bíró szerzőnk a nemnövekedés diszkrét báját hozza olvasóközelbe. Érdemes a könyvbe is belelapozni!
Dr. Lentner Csaba
főszerkesztő