RIGÓ BALÁZS az ELTE történelem mesterszakos hallgatója. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola 2007-ben alakult Történeti Műhelyének első kiadványként, hagyományteremtő szándékkal jelent meg az általunk vizsgált tanulmánygyűjtemény Császtvay Tünde és Nagy József Zsigmond szerkesztésében. A szerkesztőpáros Ujváry Gábor „régi- új” írásait nyújtja át e kötetben a történettudomány...
LENTNER CSABA, rektorhelyettes, WSUF, kutatóprofesszor, KE GTK & Párizsi Sorbonne Egyetem, MTA Jövőkutatási Bizottság tagja (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). A jövőkutatás új dimenziói Az előttünk álló jövő rejtelmeiről Henri Louis Bergson zsidó származású francia filozófus találóan írta az 1900-ban kiadott, A nevetés című könyvében1: „Egy zuhanás kétségtelenül mindig...
A Mérleget Magyarországon készítjük, ezért a Modernt, a Posztmodernt, és ami a Posztmodernből az elmúlt két évtizedben lett, illetve keletkezőben van, ezúttal magyarországi perspektívában, ugyanakkor fordítva, Magyarországra vonatkozólag, és ennek a kettőnek az egyenlegében már helyileg, azaz magyar lokalitásban vizsgáljuk.
Nézőpont kérdése, hogy mennyire tekintjük sikeresnek a brit konzervatívok szereplését a 2010 májusában rendezett választáson. Ha ugyanis arra gondolunk, hogy huzamos időn át fölényesen vezettek a népszerűség-kutatásokban, a koalíciós kényszerrel járó eredmény nem egy kiugró siker, ha viszont azt emeljük ki, hogy a párt oly hosszú idő után ismét mégiscsak Nagy-Britannia vezető politikai erejévé vált, bátran beszélhetünk áttörésről. Az viszont tényként állítható, hogy a brit konzervatívok idén májusra egy alapjaiban megújított programmal készültek fel – s azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ez mindenekelőtt David Cameronnak tulajdonítható.
Nagy utat tett meg a magyar rendőrség az elmúlt 20 évben. Sok külső körülmény befolyásolta, és belső igény is jelentkezett a nemzetközi kapcsolatok bővítésére. Akik részt vettek vagy részt vesznek nemzetközi programokban, azok számára „kinyílik a világ” és máshogy látják saját munkájukat, máshogy értékelik saját szerepüket. Még mindig sokan vannak olyanok, akik feleslegesnek tartják a nemzetközi kapcsolatokat, hogy, hogy nem ők nem beszélnek a magyar nyelven kívül más idegen nyelvet. Még nem érzékelik a világot és annak változását. Vagy nem vallják be. Mert tudomásul kell venni, hogy a világ változik. A nemzetközi együttműködés nem cél, hanem eszköz a rendészet kezében, amellyel működik, létezik és szolgál.
A 2010 tavaszán, a parlamenti választások során elsöprő kétharmados többséggel megválasztott Fidesz–KDNP pártszövetség által megalakított új kormány programjában a miniszterelnök, Orbán Viktor kezdeményezésére célul tűzte ki, hogy az 1949. évi XX. tv.-nyel hatályba léptetett kommunista alkotmány teljes átdolgozásával létrehozott ideiglenes alkotmányt 2011 tavaszára egy új, véglegesnek mondható alkotmánnyal cseréli ki. Az ezzel kapcsolatos kodifikációs munka már elkezdődött, és a szakértői bizottságok részben már túljutva a tézisek megfogalmazásán, a szövegezési munkálatokba is belefogtak.
A jelenleg hatályos 2005. évi felsőoktatási törvény egyik nagy hibája, hogy a felsőoktatást egyfajta értéksemleges szolgáltatásnak és nem annyira az általános közjó érdekében kifejtett szolgálatnak tekinti. Ilyen módon a működési keretek, a célok és feladatok, valamint egyéb specifikus előírások olyan részletességű és a társadalmi élet szinte minden irányú történését, sajátos igényeit, azonnal követni kívánó szabályozását adja, ami egyfelől ellentmondásossá és követhetetlenné, de magában a szektorban jelentkező problémák kezelésére is alkalmatlanná teszi. Ezért is nyilvánvaló, hogy a jövőben elsősorban a közszolgálati jelleget kidomborító, a feszültségek felszámolását is célzó olyan, elsősorban a rendszer működését, a feladatok és rendeltetések, valamint az irányítás alapvető szabályait tartalmazó rugalmas kerettörvény kidolgozására van szükség, ami az össznemzeti érdekű fejlesztés céljai kiemelt hangsúlyozásával, már középtávon is biztosítani képes a rendszer zavartalan és rugalmas működését, a gazdasági-társadalmi problémák felszámolásához való érdemi hozzájárulását.
Azt javasoljuk, hogy térjünk át az állami nyugdíjbiztosítási rendszer pontrendszeren alapuló változatára. Ennek járulékait megosztva fizetné munkáltató és munkavállaló. Mind a munkáltató, mind a munkavállaló kapjon differenciált kedvezményeket, részben a járulékfizetés mértékét illetően, részben a rendszer egyéb paraméterei tekintetében. Ez fenntartaná a munkára való ösztönzést, és kiegészíthető, önkéntes alapon, kiegészítő nyugdíjpénztári takarékoskodással. Ez módot adna a demográfiára visszaható társadalombiztosítási rendszer kialakítására, amely valóban forradalmi változást jelentene az összes eddigi reformelgondoláshoz képest.
Annak az „axiómának” az értékelésével kezdeném, miszerint a magyarok nem szeretnek lakást bérelni. Ennek egyik bizonyítékaként azt szokás említeni, hogy a rendszerváltás utáni nagy lakásprivatizáció során a lakók döntő része megvette az általa bérelt lakást. Természetesen ezt tették, hiszen kárpótlási jegy felhasználásával, negyedáron lehetett ingatlantulajdonhoz jutni, így ez vagyongyarapítási döntés volt. A másik érv általában az, hogy inkább lakáscélú hitelt vesznek fel az emberek, ahelyett, hogy lakást bérelnének. Egészen addig, amíg egy lakás bérleti díja lényegesen nem kedvezőbb, mint egy törlesztőrészlet, ez racionális döntés lehet. A problémát az jelenti, amikor az állam olyan konstrukciókba engedi a lakosságot, amely nem fenntartható helyzetekhez vezethet. Erre példa a devizában történő eladósodás, az ezzel kapcsolatos lakásárverések rémképe.
Az utóbbi években a lakásügy hiányzott a kormányzat fókuszterületei közül, nincsen országos lakásprogram, nincsenek távlati lakáspolitikai célkitűzések, jövőkép. Ez nem megoldásokhoz, hanem problémákhoz, változó sikerű, jórészt utólagos intézkedésekhez vezetett. A lakás az emberek döntő többségének a legfontosabb vagyontárgya, egy élet munkájának eredménye, sokak szemében a létbiztonság alapja. A magántulajdonú lakások fenntartása sok helyen nem megoldott; a bérlakásállomány, a bérlakásépítés aránya kirívóan alacsony.
Dr. Botos Balázs főszerkesztő ismertetője