Logo

Fókuszban az egészségturizmus: lehetséges kitörési pont az Észak-alföldi régióban

MEZő FERENC PhD, igazgató-helyettes, ÉARFÜ, egyetemi docens, EKTF (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), MACZIK ERIKA tervező, geográfus, ÉARFÜ (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Bizonyos időközönként a fejlesztéspolitikában is meg kell állni, számadást kell készíteni, és meg kell próbálni válaszolni arra az egyszerű(nek tűnő) kérdésre, hogy merre tovább? Ez a hétköznapi életben is fellelhető alaptétel igaz az Észak-alföldi régió turizmusára, azon belül pedig a gyógy- és termálfürdők helyzetére is. S hogy mi teszi szükségessé e számadást? Az eddig eltelt időszak, a területfejlesztési törvény megalkotása óta eltelt lassan másfél évtized hazai fejlesztési (azon belül turisztikai) tevékenységsorozata mindenképpen. Valamint az Új Széchenyi Terv! A tanulmány megvizsgálja a régió 44, egészségturisztikai szempontból jelentős településén található 58 gyógy- és termálfürdő és fürdőlétesítmény helyzetét, jellemzőit, eddigi fejlesztéseiket és jövőbeni fejlesztési elképzeléseiket; a megszólított fürdőkből visszaküldött (összesen 46 db) kérdőív alapján további vizsgálatokat végez, s mindezek alapján számba veszi a régió gyógy- és termálturizmusában végbemenő folyamatokat, fontosabb trendeket, és ezeket országos és nemzetközi összehasonlításba helyezi.

Az eddigi fejlesztések összegzése, a velük kapcsolatban felmerülő kérdések

A Széchenyi Terv fürdőfejlesztései, amelyek országosan közel 65 milliárd forintnyi összeget tettek ki, majd az I. NFT és a jelenlegi ÚMFT-n belüli Észak-alföldi Operatív Program (ÉAOP) voltak azok a programok, amelyek igen jelentős összegeket fordítottak erre a célra (Heti Válasz, 2010). Emellett a PHARE-források és a hazai decentralizált pénzalapok további jelentős fejlesztéseket generáltak (pl. Hajdúszoboszló, Aquapark).

A fő kérdések az eddigi fejlesztések értékelése kapcsán a következők lehetnek (melyekre jelen tanulmány a terjedelmi korlátok miatt csak részben tud válaszolni): mit fejlesztettek eddig az Észak-Alföldön az egészségturizmus terén, és milyen forrásokból? Azok jól hasznosultak-e? Ezek a fejlesztések a turizmus alapindikátoraiban, azok változásaiban visszatükröződnek-e? Mit kell még mindenképp fejleszteni és milyen forrásból? Kell-e a stratégián, célkitűzéseken változtatni?

A tanulmány nem szándékozik külön kitérni olyan – egyébként alapvető fontosságú – kérdésekre, hogy a turizmusfejlesztés mindeddig leginkább csak részhalmazként található meg a nagy területfejlesztési tevékenységeken belül; holott ha húzóágazatként akarjuk definiálni, akkor másképp kellene strukturálnunk az operatív programokat!

Általános adatok az észak-alföldi régióról

A régió az ország második legnagyobb területű régiója (17 729 km2). A 2009. január elsejei adatok alapján a lakosságszám 1 502 409 fő, mellyel az ország második legnépesebb régiója a fővárost is magába foglaló Közép-magyarországi régió után.

Az Észak-Alföld természetföldrajzi képét az Alföld határozza meg, így az agrárium több helyen jó adottságokkal bír. A terület legfontosabb természeti kincsei a nagy kiterjedésű, helyenként kiváló minőségű szántóterület és a termálvíz.

Az Észak-alföldi régió a GDP/fő mutatót tekintve 2007-ben az országos átlag kétharmadát sem érte el (63%), ezzel a magyar régiók között az utolsó helyet foglalta el (Mező, 2009). Elmaradottságát jól tükrözi az a tény is, hogy a 311/2007. (XI. 17.) Korm. rendelet alapján a 28 kistérségéből 24 tartozik a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek közé (a kivételt a Debreceni, a Szolnoki, a Nyíregyházi és a Hajdúszoboszlói jelentik), melyek közül 9 a hátrányos helyzetű, 7 a leghátrányosabb helyzetű, 8 pedig a komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik (Mező–Kovács, 2010).

A sikeres turizmus előfeltételei – regionális jellemzők

A régió egészségturizmusát a felszín alatti vízkészlet ásványianyag-összetétele és a kitermelhető vízkészlet mennyisége alapozza meg. Az ország területén két regionális hévíztároló nagyrendszer helyezkedik el. A meglevő termálkutak 70%-a a felsőpannóniai, 20%-a a triász időszaki hévíztároló rendszert „csapolja meg”, míg a maradék 10% a devontól a negyedidőszakig terjedő, különböző geológiai korokban képződött rezervoárokból termel.

Az Észak-alföldi régió az országos közúthálózat hosszát tekintve a magyarországi régiók között a második helyen áll, a fajlagos mutatók szempontjából ugyanakkor az utolsó előtti helyet foglalja el.

Az úthálózat útjelleg szerinti megoszlását vizsgálva az egyik legfeltűnőbb sajátosság a gyors megközelíthetőséget leginkább biztosító autópályák és autóutak igen alacsony aránya, bár az átadott új szakaszok (Görbeháza–Nyíregyháza, Görbeháza–Debrecen) javítják az érintett települések megközelíthetőségét. Elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megye számára jelent problémát, hogy a régió egyik közlekedési (és áruszállítási) főtengelyét jelentő 4-es sz. főút 2x2 sávos gyorsforgalmi úttá fejlesztése késlekedik, illetve megközelítését hátrányosan érinti a hiányzó M4-es autópálya is. A régió Budapesttől számított leghosszabb elérési idővel rendelkező részei a keleti országrész határterületein találhatóak, amelyeknek a fővárostól számított elérési idejük ugyan tetemes (150–210 perc), ám az egészségturizmus szempontjából jelentős keleti (román, ukrán) piacokhoz a legközelebb esnek.

A régió vasúthálózata vonalsűrűség tekintetében az országos átlag feletti, a villamosított és az automata biztosítóberendezéssel ellátott vonalak aránya azonban az országos átlag alatt marad.

A légi közlekedés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel rendelkezik a debreceni repülőtér, amely 2003 áprilisától már állandó nemzetközi határnyitású kereskedelmi repülőtérként működik. Jelenlegi forgalmának döntő részét nemzetközi turisztikai charterjáratok adják.

... a régió alsóbbrendű úthálózata továbbra is jelentős fejlesztésre szorul,

Összegzésképpen elmondható, hogy a régióban a turisztikai fogadás közlekedési feltételeit tekintve az elérhetőség terén jelentős javulás tapasztalható az elmúlt évekhez képest, melyet az autópálya-fejlesztések és a debreceni regionális repülőtér alapoz meg. Az utóbbi évek turisztikai, illetve egyéb célú infrastrukturális fejlesztései (pl. kerékpárutak) tovább javították a régió attrakcióinak, így a gyógy- és termálpotenciállal rendelkező településeknek az elérhetőségét. Ugyanakkor a régió alsóbbrendű úthálózata továbbra is jelentős fejlesztésre szorul, amelynek fejlesztését az ÉAOP 3.1.1. 4 és 5 számjegyű utak fejlesztését szolgáló konstrukciója segítheti elő.

A gazdasági válság turizmusra gyakorolt hatása az észak-alföldön

1. ábra: A bruttó hozzáadott érték megoszlása a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban régiók szerint, 2007 (%)

1. ábra: A bruttó hozzáadott érték megoszlása a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban régiók szerint, 2007 (%)

A turizmus – interszektorális jellegéből adódóan – számos nemzetgazdasági ág teljesítményéhez járul hozzá különböző mértékben. A legjellemzőbb, legszorosabb kapcsolatban a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ággal van, melynek részesedése a teljes hazai GDP-ből 2007-ben 1,6%-ot tett ki.

Az Észak-alföldi régióban ez az arány 1,8% volt, tehát megállapítható, hogy a régió gazdaságában a turizmus mint nemzetgazdasági ág az országos átlaghoz képest magasabb értékkel bír, ezáltal jelentősebbnek tekinthető. A régió Magyarország turizmusában betöltött jelentős szerepére mutat rá a bruttó hozzáadott érték régiók közötti megoszlása: az Észak-alföldi régió 10,4%-kal részesedik, mellyel a régiók sorában a harmadik helyet foglalja el Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után (1. ábra).

A 2008-ban kezdődött gazdasági válság a régió turizmusát is érzékenyen érinti, amely a turizmus jelenleg rendelkezésre álló 2009-es mutatóiban is nyomon követhető. A válság elsősorban a kereskedelmi szálláshelyeket érinti, amelyet a kapcsolódó vendégforgalmi adatok alakulása jól érzékeltet.

A régió kereskedelmi szálláshelyein főszezonban (július–augusztus) mind a vendégek száma, mind az eltöltött vendégéjszakák száma az év azonos időszakához képest 2009-ben visszaesést mutat a 2008-as adatokhoz viszonyítva. A vendégek számát tekintve a visszaesés mértéke augusztus hónapra vetítve meghaladta a 13%-ot (13,45%), a vendégéjszakáknál a visszaesés mértéke közel 13%-os volt (12,9%). A vendégforgalmat elemezve megállapítható, hogy a gazdasági válság negatív következményei elsősorban a kereskedelmi szálláshelyek mutatóiban követhetőek nyomon.

A KSH 2008-as adatai szerint a régióban 11 gyógyszálloda található 2730 férőhellyel. A gyógyszállodákban a vendégek és a vendégéjszakák száma az év azonos időszakához képest az év minden időszakában (főszezonban és szezonon kívül is) a 2009-és évben valamennyi hónapban visszaesést mutat a 2008-as adatokhoz viszonyítva. Bár a gyógyszállodák szezonalitást mérséklő jellege miatt a vendégforgalom mutatói egyenletesebben alakulnak a kereskedelmi szálláshelyekéhez képest, a visszaesés mértéke egyes hónapokat tekintve igen jelentős. Ez alapján elmondható, hogy a válság a régió turizmusán belül a gyógyszállodákat jelentős mértékben negatívan érintette.

Az egészségügyi ellátórendszer turisztikai vonatkozásai

Az Észak-alföldi régió gyógy- és egészségturizmusának fejlesztése szempontjából jelentős szerep juthat az egészségügyi ellátórendszernek, ezen belül a rehabilitációs ellátásoknak elsősorban a gyógytényezővel rendelkező, illetve azok közvetlen közelében elhelyezkedő településeken. Hazánkban a szakellátást finanszírozási és történelmi okokból a fekvőbeteg-kapacitások túlsúlya (kivéve a rehabilitációs ellátórendszert) jellemzi, kevés a rugalmasan működő, jól felszerelt járóbeteg szakambuláns központ, amelyek lehetővé tennék a térség gazdasági versenyképességének növelését akár a határokon átnyúló egészségügyi programokban is.

Bár egészségügyi területen egyetemi képzést nyújtó intézmény van a régióban (DEOEC – Debrecen), de a régiós egészségturizmus fejlődését komolyan veszélyezteti az a tény, hogy hosszú távon nem biztosított az egészségügyi személyzetnek a régióban való megtartása.

Az észak-alföld az országos egészségturizmus fejlesztési stratégiában

Az egykori Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) Turisztikai Szakállamtitkárságának megbízása alapján készült és 2007- ben elfogadott Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia (OES) célja olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek megfelelő koncepcionális iránymutatást tartalmaznak a döntéshozók számára az egészségturisztikai fejlesztések tekintetében, és amelyek az egészségturizmust az ország turizmusfejlesztési irányvonalaihoz igazítva hivatottak elhelyezni a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) pilléreire alapozva.

A régió egészségturisztikai mutatói, jellemzői

Egészségturisztikai szempontból a régió területi koncentráltságot mutat. Hajdúszoboszló turisztikai teljesítménye a nemzetközi turizmus viszonylatában is jelentősnek mondható, kiterjedt, több országot érintő stabil külpiaccal rendelkezik, és a belföldi turizmusban betöltött szerepe is domináns. Hajdúszoboszló mellett Debrecennek és Nyíregyházának a hazai mellett a nemzetközi, elsősorban a kelet-európai, kelet-közép- európai piacokon betöltött szerepe erősödik a folyamatosan bővülő szolgáltatáskínálata által.

Javasolt a kedvező gyógyvízadottságok erőteljesebb kihasználása ...

A régió nyolc, országos-regionális jelentőségű gyógytényezővel rendelkező településének fürdőlétesítményei az elmúlt évtized bővülő fejlesztési forrásainak köszönhetően széles szolgáltatáskínálattal, javuló infrastrukturális feltételekkel, bővülő kereslettel, s egyre kiterjedtebb ismertséggel rendelkeznek az egészségturizmus piacán. Az elsősorban hazai látogatók mellett a nemzetközi fürdőkhöz képest kisebb volumenű, de egyre növekvő, stabilizálódó külföldi vendégkört mondhatnak magukénak.

Helyi jelentőségű gyógytényezővel rendelkező települések fürdőlétesítményei nagy számban találhatóak a régióban. A 33 település egy része a helyi rekreációs célok betöltése mellett jelen van a turisztikai piacon, elsősorban a belföldi látogatók számára népszerű célpontként, de kedvező elhelyezkedés esetén külföldi turisták által is rendszeresen látogatottan (pl. Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Jászszentandrás). A helyi jelentőségű termálpotenciállal rendelkező települések a turizmust, ezen belül az egészségturizmust kitörési pontnak, a helyi gazdaság diverzifikálását megalapozó endogén erőforrásnak tekintik a jövőre nézve.

A kis- és nagytérségileg összehangolt fejlesztések, a gyógy/termáltérségek kialakítása, a gyógy/termálvíz komplex hasznosításában rejlő lehetőségek sokrétű kihasználása, a piaci kínálatban a megfelelő pozíció megtalálása katalizáló erőként hathat nem csupán a helyi jellegű fürdőlétesítmények esetében, hanem a vidéki települések, kistérségek potenciális fejlődésének vonatkozásában is. Javasolt a kedvező gyógyvízadottságok erőteljesebb kihasználása, a magas minőségű gyógyszolgáltatások és egészségügyi szolgáltatások fejlesztése, a turisztikai szezon hosszabbítása érdekében a fedett/félfedett/időszakosan fedett létesítmények arányának növelése. További cél a térségi együttműködések erősítése, összehangolása az egészségturizmus területén. Az együttműködés és összehangolás egyaránt fontos régión belül és nagytérségi szinten a szomszédos régiókkal (pl. „Alföld Spa”).

Az egészségturizmus alapjai az észak-alföldi régióban

Magyarország termálvíz kútjainak 16%-a (213 db) a régióban található. A legtöbb kút – 125 – Jász-Nagykun-Szolnok megyében lelhető fel, míg Hajdú-Bihar megye településein 64, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig 24 ilyen kút van. A gyógyászati hasznosítás azonban ennél már jóval szerényebb. A minősített gyógyvízzel rendelkező települések száma 34, közülük kettő – Debrecen és Hajdúszoboszló – az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (OGYFI) országos törzskönyvi nyilvántartása alapján gyógyhely minősítésű.

A régió 44 településén található fürdőlétesítmény, 28 fürdőben gyógyvíz van. A fürdőlétesítmények jellegét tekintve a termál- és a gyógyjelleg dominál, emellett számos strandfürdő üzemel és az élményjelleg is jelen van (2. ábra).

Az utóbbi évek támogatási forrásainak köszönhetően számos létesítmény komplex fejlesztéseket hajt(ott) végre, melynek eredményeképpen a többfunkciós (egyszerre gyógy-, termál-, strand- és/vagy élmény) jellegű fürdők turisztikában betöltött szerepe erősödik. A fenti jellemzőkből kitűnik, hogy a szolgáltatók a legnagyobb hangsúlyt a gyógyszolgáltatásokra helyezik, az élményfürdők kivételével minden létesítmény rendelkezik termál gyógymedencével. A gyógyszolgáltatások előtérbe helyezését elsősorban a kitermelt víz összetétele, gyógyhatása, gyógyászati célokra történő felhasználhatósága hívja életre, valamint a megjelölt célcsoport által támasztott igények. Ugyanakkor a gyógyszolgáltatások többségének kialakítása költség- és szakértelem-igényes, finanszírozhatóságát pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) határozza meg.

A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakákat elemezve megállapítható, hogy a nemzetközi jelentőségű gyógytényezővel rendelkező települések 65%-kal részesednek, az országos-regionális és helyi jelentőségű települések együttesen 29%-kal. A fennmaradó 6%-kal a többi 345 régióbeli település részesedik, így a települések mindössze 11%-a produkálja a régióban eltöltött vendégéjszakáknak a 94%-át. Ez alapján megállapítható, hogy a gyógytényező (termálvíz, gyógyvíz) jelenléte egy településen jelentős vendégéjszakaszámot generálhat a régióban, s bár a fürdővel rendelkező településeken más turisztikai attrakció (kulturális, természeti stb.) is megtalálható, a régióban a 10 legtöbb vendégéjszakával rendelkező település közül 3 (Hajdúszoboszló, Berekfürdő, Cserkeszőlő) legfőképp gyógyfürdőjéről ismert.

2. ábra: Gyógyszolgáltatások típusai a régió fürdőlétesítményeiben, db

2. ábra: Gyógyszolgáltatások típusai a régió fürdőlétesítményeiben, db

Az észak-alföld egészségturizmusának külföldi piaca

A külföldi vendégek tekintetében országosan a hagyományosan legjelentősebb küldő ország Németország. A német vendégek csökkenő száma mellett a régiónak és Hajdúszoboszlónak hagyományosan a legfontosabb vendégköre lengyel, és mivel ez leginkább az Észak-alföldi régióra jellemző, a marketingtevékenység során Lengyelországgal kiemelten érdemes foglalkozni. Nő a régióval is határos két ország, Románia és Szlovákia részesedése az ország turizmusából, ami a régió számára biztató fejlemény. Ebből a két országból érkezik a legtöbb, kb. 7–7 millió látogató Magyarországra (Kincses, 2009), bár a számok ezen két ország esetében az egészségturizmus szempontjából kevésbé relevánsak, mivel a látogatók jelentős része nem elsődlegesen turisztikai céllal érkezik (átutazó, rokonlátogatás stb.).

A fürdők országonkénti látogatottságát elemezve megállapítható, hogy a külföldi vendégek túlnyomó része a nemzetközi jelentőségű fürdőket látogatja. Az országos-regionális és a helyi jelentőségű gyógytényezővel rendelkező települések fürdőiben elsősorban a német vendégek fordulnak elő nagyobb számban, az előbbiben az összes német vendég 12%-a, utóbbiban 10%-a fordul meg.

3. ábra: Vendégéjszakák aránya a gyógytényezővel rendelkező települések kereskedelmi szálláshelyein az Észak-alföldi régióban, 2008

3. ábra: Vendégéjszakák aránya a gyógytényezővel rendelkező települések kereskedelmi szálláshelyein az Észak-alföldi régióban, 2008

A szomszédos, illetve kelet-közép-európai országok közül a Romániából, Ukrajnából és Lengyelországból érkező vendégek több mint 90%-a a nemzetközi fürdőket keresi fel, ez alól kivételt képez Szlovákia: az innen érkező látogatók nagyobb arányban fordulnak elő néhány kisebb, helyi jelentőségű fürdőben (pl. Hajdúböszörmény, Polgár, Tiszacsege, Tiszavasvári). A földrajzi közelségre, valamint a települések közötti partnerkapcsolatokra alapozva a szomszédos országok, illetve határ menti régiók irányába folytatott intenzív, célirányos marketingtevékenység növelheti a régió helyi jelentőségű fürdőinek látogatottságát.

A szolgáltatók többsége a középkorú és időskorú népességet tekinti célcsoportjának ...

A „Világtrendek a turizmusiparban” című tanulmány (Várhelyi, 2009) szerint az egészségturizmus a turizmus egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő ága. A modern egészségturizmus legfőbb trendje a komplexitás, mely ma már nem elsősorban a vízről és a vízhez kapcsolódó klasszikus kezelésekről szól, hanem az adott igényhez, problémához tartozó komplex megoldáscsomagokról. Az egészségturizmus egészséggel kapcsolatos trendjei egyrészt a medical wellness előretörését, másrészt az egészségügyi aspektusok felértékelődését jelentik. Bár a klasszikus gyógyturizmus visszaszorulóban van a wellness terjedő trendjéhez képest, de ez nem vonatkozik a gyógyturizmus egészségügyhöz kapcsolódó részére. Ez Magyarország szempontjából a gyógyturizmuson belül versenyelőny, hiszen mind a hagyományok, mind a rendelkezésre álló humán erőforrás terén az ország helyzete jobb, mint a legtöbb versenytársáé.

Az egészségturizmus kapcsán megszólított célcsoportok

Az Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia az alábbi főbb kategóriákba sorolja az egészségturizmus célcsoportjait (1. táblázat).

1. táblázat: Egészségturisztikai célcsoportok

1. táblázat: Egészségturisztikai célcsoportok

Az Észak-alföldi régióban végzett kutatás eredményeiből megállapítható, hogy a régió gyógy- és termálfürdőinek többsége egyszerre több célcsoport igényeire fókuszál a kialakított szolgáltatásokkal. A szolgáltatók többsége a középkorú és időskorú népességet tekinti célcsoportjának, emellett a családok és a szórakozást kereső fiatalok jelennek meg markáns célcsoportként (4. ábra).

4. ábra: Célcsoportok, %

4. ábra: Célcsoportok, %

A felmérésből kiderült, hogy az időseket a szolgáltatók 33%-a, a középkorúakat pedig 30%-a tekinti célcsoportjának (ebbe a kategóriába beletartoznak a családosok is). Viszonylag szerényebb a részesedése a fiatal korosztálynak a célcsoportok tekintetében, a rájuk való koncentrálás elsősorban az élményfürdővel, illetve élménymedencével rendelkező szolgáltatók esetében jellemző.

A felsorolt célcsoportokat egymástól igen eltérő igények jellemzik, ezt a többgenerációs fejlesztések tervezése során, új piacok felkutatásakor figyelembe kell venni. Számos helyi jelentőségű, markáns saját profillal nem rendelkező szolgáltató esetében kitörési pontként szolgálhat az egy-egy célcsoporthoz tartozó vendégkör speciális igényeihez igazodó fejlesztések megvalósítása.

A gyógytényezővel rendelkező települések jelentősége szerint bontva megállapítható, hogy a látogatók motiváció szerinti megoszlása az országos- regionális és helyi jelentőségű fürdők esetében majdnem azonos, a legjellemzőbb motiváció a szabadidő aktív eltöltése (44%), melyet az egészségmegőrzés és a gyógyászat követ. Megállapítható, hogy ezekben a fürdőkben a nem gyógyászati célú motiváció által vezérelt látogatás 80%-os, melyet az érintett fürdők fejlesztéseinél célszerű szem előtt tartani. A nemzetközi jelentőségű fürdők esetében jóval kiegyenlítettebb a motiváció szerinti megoszlás, amely elsősorban komplex jellegükből adódik. A legjellemzőbb motiváció az egészségmegőrzés (37%), ezt a gyógyászat (32%) követi, s az aktív szabadidő eltöltése harmadikként jelenik meg (29%).

Versenytársak az egészségturisztikai piacon

Az egyes célcsoportokhoz igazodó profil kialakítását a régió hazai és határon túli versenytársainak erősödése is szorgalmazza. A szintén szomszédos Észak-Magyarország támogatott fürdőprojektjei között van Eger, Egerszalók, Mezőkövesd, Miskolc és Sárospatak, melyek az európai uniós forrásokból történő fejlesztéseik révén szintén versenytársként jelennek meg az egészségturisztikai piacon. Az Észak-alföldi régió 2006-ban elfogadott és 2008-ban felújított stratégiai programja külön intézkedésként fogalmazza meg a szomszédos régióval való turisztikai együttműködés lehetséges közös pontjait, melynek célja, hogy a két régió turisztikai kínálata együttesen jelenjen meg hazai és nemzetközi piacokon.

Az együttműködés alapját a részben eltérő turisztikai potenciálokban (pl. Észak-Magyarország) rejlő lehetőségek közös kiaknázása, illetve fenntartható módon történő komplex turisztikai hasznosítása képezi. A hazai szomszédos régiók viszonylatában a Közép-magyarországi régió fürdői közül jelenleg elsősorban a főváros fürdői jelentenek komoly versenytársat. A versenytársak bemutatásánál szükséges megemlíteni a környező országok, elsősorban Románia szerepét a tágabb régió egészségturisztikai piacán, amellyel tervezett fürdőfejlesztései révén (Nagyvárad-Félixfürdő, Szatmárnémeti, Temesvár stb.) versenytársként számolhatunk a jövőben. Szatmárnémetiben strukturális alapokból 8 millió eurós aquapark megépítését tervezik a közeljövőben magyar befektetői segítséggel, mely létesítmény komoly piaci tényezőként fog hatni a régió egészségturizmusára. Az Északnyugat-romániai régió operatív programja 5.2. prioritása („Creation, development, modernization of tourism infrastructure for the sustainable promotion of natural resources”) keretében a közelmúltban nyílt meg a lehetőség fürdőfejlesztésekhez kapcsolódó pályázatok benyújtására.

A közelmúltban alakult meg a vajdasági Egészségturizmus Klaszter, melynek célja a közös fejlesztési, képzési, kutatási tevékenység megvalósítása, a vajdasági egészségturizmus fellendítése (a Vajdaságban az alábbi települések rendelkeznek gyógy- és/vagy termálfürdővel: Kanizsa, Csóka, Törökkanizsa, Horgos, Zenta, Szabadka, Újvidék).

A három alföldi klaszter (Észak-alföldi, Dél-alföldi, Vajdasági) és a romániai partnerek egy közös eurorégiós turisztikai klaszter kialakításán dolgoznak, melynek célja az „Alföld Spa” márka bevezetése, elismertetése, a turizmus területén marketing-, oktatási, információs, innovációs és fejlesztési feladatok ellátása közös együttműködés keretében.

A korábbi és jelenleg futó fürdőfejlesztések eredményei, tapasztalatai

5. ábra: Az egészségturisztikai támogatási források megoszlása az Észak-alföldi régióban (1999–2009)

5. ábra: Az egészségturisztikai támogatási források megoszlása az Észak-alföldi régióban (1999–2009)

A régió gyógy- és termálfürdői az elmúlt évtizedben jelentős támogatási összegekhez juthattak hozzá a különböző pályázati lehetőségeken keresztül.

A 80-as évek végén, 90-es évek elején a gyógy- és termálfürdőink túlnyomó része jobbára helyi jelentőségű, közcélú jóléti fürdőként üzemelt. A régióba érkező nemzetközi és hazai gyógyturizmus csupán néhány településen koncentrálódott (pl. Hajdúszoboszló, Nyíregyháza- Sóstó stb.).

A kezdeti, elsősorban technológiai fejlesztéseket, medencefelújításokat segítő hazai decentralizált források támogatásai mellett a Széchenyi Terv jelentette az igazi áttörést, amely először tett kísérletet a hazai gyógyturizmus koncepcionális, programalapú fejlesztésének megalapozására. A Széchenyi Terv keretében mintegy 4 milliárd Ft fejlesztési forrás érkezett a régió 14 településére, ekkor indult meg Cserkeszőlő, Debrecen, Túrkeve, Vásárosnamény bevezetése a hazai és nemzetközi gyógyturizmus piacára. Az európai uniós források vonatkozásában a Phare SOP ’97-es, az akkori Északkelet-magyarországi régió 6 megyéjét érintő program tette lehetővé a Vidékfejlesztés komponensen belül két település, Hajdúszoboszló és Túrkeve fürdőinek fejlesztését.

A gyógy- és termálfürdő-, valamint strandfürdő-fejlesztések teljes támogatási forrásnagyságának több, mint 60%-át az EU-s források biztosították, 32%-a a Széchenyi Terv pályázati forrásaiból, s csupán mintegy 6% származik a hazai decentralizált forrásokból.

A Széchenyi Terv egészségturisztikai támogatásai elsősorban a nemzetközi jelentőségű fürdők fejlesztéseire helyezték a hangsúlyt, ugyanakkor jelentős segítséget nyújtottak a kisebb fürdők infrastrukturális és technológiai fejlesztéseihez, szolgáltatásaik bővítéséhez (Mundruczó– Szennyessy, 2005). Több település fürdője ebből a forrásból kapott lehetőséget a helyi jelentőséget meghaladva az országos, regionális szerepkör kialakításához (Cserkeszőlő, Túrkeve, Kisvárda, Püspökladány, Vásárosnamény).

Az európai uniós források számos, korábban helyi jelentőségű fürdőlétesítmény fejlesztéséhez nyújtottak támogatást, így pl. Nyírbátor, Kisújszállás, Berettyóújfalu, Balmazújváros.

A hazai decentralizált forráskeretek – a forráskeretek szűkössége, a változatos célrendszer, valamint a projektek nagyságrendje miatt – elsősorban a helyi jelentőségű fürdők fejlesztésében vállaltak szerepet.

A decentralizált források elsősorban kisebb infrastrukturális, technológiai beruházásokhoz nyújtottak támogatást, ugyanakkor néhány település fürdője a decentralizált keretekből elnyert támogatás segítségével vált a régió egészségturizmusának tényezőjévé (pl. Fehérgyarmat, Tiszaföldvár, Hajdúböszörmény, Jászszentandrás, Jászboldogháza). A következő évek támogatási forrásainak hatékony felh asználása érdekében feladatként jelentkezik a tematikus és területi fókuszok megfogalmazása a gyógyturizmus további fejlesztési céljait illetően, valamint új piacok elérése, piaci rések felkutatása.

Az észak-alföld egészségturizmusának (meg)tervezett jövője: mit, merre és hogyan?

A régióban az egészségturizmus az egyik legjelentősebb attrakció a turisztikai szektoron belül, ezt maga az Új Széchenyi Terv is kiemelten kezeli, tegyük hozzá, igen helyesen. A feltárt termálvízkészletekhez kapcsolódóan nagyszámú településen épült ki fürdőlétesítmény. Ezeknek a fürdőlétesítményeknek az infrastrukturális ellátottsága, technológiai színvonala, szolgáltatáskínálata, humánerőforrás- jellemzői, marketingtevékenysége, kapcsolati rendszere a hasonló összetételű vízkészlet és a régióra általánosan jellemző kedvezőtlen gazdasági folyamatok ellenére heterogénnek, igen változatosnak mondható.

A külföldi látogatók mellett a belföldi kereslet kedvelt célpontjainak tekinthetők a régió fürdői.

A régió termálvízkészlettel rendelkező településeinek többsége a kedvezőtlen gazdasági folyamatok, a munkahelyek leépülése, a lokális jövedelemtermelő források elapadása miatt a gyógy/termálvízre alapozott turizmusban látja a kitörés esélyét. A külföldi látogatók mellett a belföldi kereslet kedvelt célpontjainak tekinthetők a régió fürdői, melyet részben – a regenerációt szolgáló, rekreációs, szabadidős motivációs célok mellett – a lakosság egészségi állapota is indokol. Az elsősorban mozgásszervi problémákat javító gyógyhatás mellett a régió gyógyvizei alkalmasak idegrendszeri, nőgyógyászati, hormonális és bőrgyógyászati panaszok kezelésére (Kincses, 2009). Ezekre a szükségletekre való reagálás még nem tekinthető megfelelőnek, a gyógyszolgáltatások a régióban kevés helyen találkoznak az egészségügyi szolgáltatásokkal, aminek oka elsősorban az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási hátterének problémáiban keresendő. A kedvezőtlen tendenciák megfordítása érdekében belső átcsoportosítással módosítani kell az európai uniós források felhasználását, a Széchenyi Terv újraindításával pedig kiegészítő forrást kell bevinni ebbe az egyre fontosabb ágazatba!

Az egészségturisztikai piacon fontos az egészségturizmus szerepének tovább erősítése és a gyógyturisztikai szolgáltatók helyzetének stabilizálása; meggyőződésünk, hogy ez lehet a régió, sőt Magyarország egyik kitörési pontja.

... a régió gyógy- és termálvizei összetételük alapján mind egészségmegőrzésre, mind gyógyászati célokra ... alkalmasak ...

A gyógyászati cél mellett jelentős motiváció az egészségmegőrző és az élményjellegű céllal érkező bel- és külföldi turisták száma, melyhez kapcsolódóan a régió számos sajátos jellegzetességgel bír. Ezek a jellegzetességek a nemzetközi trendekhez illeszkedően új termékként jelenhetnek meg a turisztikai piacon (pl. az egészséges életmódhoz kapcsolódóan az aktív turizmus régióban jellemző ágaival összekötve, a természetgyógyászat kombinálva a régió egyes jellegzetes termékeivel [méz, gyógynövények, biotermékek stb.]). Helye van a régió egészségturisztikai kínálatában az innovatív, újszerű, nemzetközi trendekhez igazodó kezdeményezéseknek is, melyek segítségével a külpiaci pozíciónk arculatát tehetjük markánsabbá (pl. komplex Spa termékfejlesztés).

Mire kellenének források:

  1. A gyógyszolgáltatások bővítésének és termékdiverzifikációjának támogatására.
  2. Térségileg összehangolt komplex fejlesztések ösztönzésére.
  3. Az „Alföld Spa” nagytérségi együttműködésben részt vevő régiók komplex egészségturisztikai csomagjainak összehangolt fejlesztésére.
  4. Keresletélénkítő eszközök bővítésére.

Összegzés

A fentebb ismertetett eredmények és nehézségek láttán le kell szögezni, hogy össznemzeti érdek páratlan – és részben kihasználatlan – természeti erőforrásunk, a termálvízkincs okszerű és fenntartható alkalmazását továbbfejleszteni turistabarát diverzifikált szolgáltatásokkal. Különösen fontos a szezonalitás csökkentése, az élményelemek növelése, az egészségturizmus szeletének bővítése, s mindezeknek környezetbarát és energetikai megoldásokkal való ötvözése (nem utolsósorban azért is, mert ezek is eladható, reklámozható elemek). A geológiai adottságokból adódóan a régió gyógy- és termálvizei összetételük alapján mind egészségmegőrzésre, mind gyógyászati célokra(pl. mozgásszervi, nőgyógyászati, bőrgyógyászati, idegrendszeri stb.) alkalmasak, de ma még kevés és egyoldalú a ráépülő gyógyászati szolgáltatás.

Az értékelésnél nem szabad elfelejteni, hogy társadalmi-gazdasági szempontból ez a régió az egyik legfejletlenebb, legalacsonyabb GDP-vel rendelkező területi egység nemcsak Magyarországon, hanem az egész EU-ban is. Az Észak-Alföld ugyanakkor egy mezőgazdasági régió is, és gazdaságilag is fontos, hogy helyben fogyasszák el (nem kis mértékben az ideérkező turisták) az itt megtermelt, kiváló minőségű termékeket (így kisebb lehet a termékek környezeti lábnyoma is). Kiválóak az adottságok a jó minőségű gasztronómiai alapanyagok előállítására, ami a turizmussal kéz a kézben járó vendéglátásnak adhat tájspecifikus arculatot és jelentős minőségi javulást, mind a falusi, mind a kereskedelmi vendéglátás területén. Ez pedig hozzájárulhat a látogatószám stabilizálásához, növeléséhez. A meglévő természeti adottságok természetesen önmagukban még nem elegendőek: ötvözni kell őket turisztikai látványosságokkal, csomagok kialakításával. Fontos a gyógyfürdő-, wellness- és egészségturizmus átjárhatóságának a biztosítása, sőt: még ennél is komplexebb kínálatokat kell létrehozni, mert csak így növelhető az átlagban eltöltött 2,5 nap/vendég szám a régióban.

Fontos leszögezni, hogy az indikátorokban a külföldi turistaszám túlerőltetett, évenkénti irreális növekedési ütemének megkövetelését nem tartjuk helyesnek. A belföldi turisták, a helyi lakosság fürdőkultúrájának fejlesztését elősegítendő törekvések lekicsinylése nem helyes irány. Nem csak válságok idején – de akkor főleg és mindenképpen – a belső fogyasztás és a belföldi turista mindenhol fel kell, hogy értékelődjön. Sokszor azért nem engednek fürdőfejlesztést, mert prejudikálják azok veszteségét (ld. pl. Szolnok japán termálfürdőjének elutasítását).

Pozitív fejlemény, hogy a határ menti kapcsolatok vonatkozásában a centrumvárosok interregionális együttműködésének földrajzi keretei egyre inkább kirajzolódnak: a Nyíregyháza–Ungvár, valamint a Debrecen–Berettyóújfalu–Nagyvárad városkapcsolatokra épülve már konkrét együttműködések fogalmazódtak meg. Ilyen konkrét együttműködések példájaként említhetjük a Hajdú-Bihar–Bihor turisztikai együttműködést, az észak-erdélyi autópálya magyarországi autóúthálózattal való összeköttetésének, valamint a vasúti összeköttetés helyreállításának terveit, melyek a turizmus fejlődésének fontos segítői lesznek a jövőben. A belföldi turisztikai kereslet élénkítését elősegítő, államilag támogatott kedvezmény, az üdülési csekk a fürdők alig több mint felében érvényesíthető (26 db), ennek az aránynak a javítása, további fürdők bevonása az elfogadóhelyek közé pozitív hatást gyakorolhat a régió egészségturizmusára.

A régió számos települése és szakembere a turizmusban, ezen belül az egészségturizmusban látja a kitörési pontot. Viszont a pontszerűen végrehajtott, területileg nem összehangolt, „kurucos” fejlesztések megvalósításával versenytársként találkoznak egymással az egészségturisztikai piacon, mely nem csupán nemzetközi színtéren, hanem regionális szinten is egyre inkább érzékelhető, ennek minden negatív társadalmi és gazdasági következményével együtt. A további fejlesztések sikerességét hátráltathatja, hogy a fürdők a fejlesztéseiket kevéssé hangolják össze, emellett az egészségturizmusban dolgozók nyelvtudása gyenge, s a fürdőlétesítmények infrastrukturális ellátottságának színvonala egyenetlen. A hasonló kínálati struktúra és célcsoport a hazai piacokon való pozicionálás mellett a környező országok piacain való szereplést is negatívan befolyásolhatja, valamint a klasztereken belüli vitákhoz és feszültségekhez vezet. Megállapítható, hogy a fürdőknek nem kell „egyenfürdőknek” lenniük, ellenkezőleg: piaci szegmentálás, piaci rés keresése és termékfejlesztés csakis úgy képzelhető el, hogy ha az eddigi gyakorlatot megváltoztatjuk!

Irodalomjegyzék

Adatbázisok: TeIR, KSH, NFGM.
ÉARFÜ: Az Észak-alföldi Régió Stratégiai Programja. Debrecen, 2008.
Kincses Gyula: Az egészségturizmus magyarországi perspektívái – egy megújított stratégia ágazati szempontjai. Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet, Budapest, 2009. Magyar Turisztikai Hivatal: Tájékoztatás „A fürdőfejlesztésekkel kapcsolatban a hazai termálvízkészlet fenntartható hasznosításáról és a használt víz kezeléséről szóló hidrogeológiai kutatásról”. Budapest, 2005.
Magyar Turisztikai Hivatal: Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia. Budapest, 2005.
Magyar Turizmus Zrt.: Marketingterv 2009. Budapest, 2008.
Magyar Turizmus Zrt.: Marketingterv 2010. Budapest, 2009.
Mező Ferenc: Gazdasági válság hatásai az Észak-alföldi régióban. Polgári Szemle, 2009/6., 36–50 o.
Mező Ferenc–Kovács Krisztina: A válság és a kkv-szektor az Észak-alföldi régióban. Comitatus, 2010/jan.–febr., 96–109 o.
Mundruczó Györgyné–Szennyessy Judit: A Széchenyi Terv egészségturisztikai beruházásainak gazdasági hatásai. Turizmus Bulletin, 9. évf. 3. sz., Budapest, 2005.
ÖTM–Aquaprofit Rt. Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia. Budapest, 2007.
Várhelyi Tamás: Világtrendek a turizmusiparban. Szolnok, 2009.
Vízivárosok. Heti Válasz, 2010. március 16.
© 2005 – 2021 Polgári Szemle Alapítvány