Logo

A globalizáció hálójában

Magas István a globalizáció világgazdasági és nemzetgazdasági következményeit értékelő tanulmánykötetét októberben olvastam először. Már akkor mély nyomot hagyott bennem a szerzőnek a könyv előszavában kifejtett álláspontja, mely szerint a nemzetgazdasági gyarapodás szempontjából a globalizáció okozta változások több lehetőséget hordoznak, mint amennyi veszéllyel járnak (9. oldal). Ekkor elgondolkodtam azon, hogy a mindennapi életünkre vajon milyen hatást is gyakorol ez az „elnemzetköziesedett” világ? Mi az, ami az elmúlt évtizedekben „észrevétlenül” és visszafordíthatatlanul megváltozott? Ha a feladatok gyorsabban megoldhatóak, mégis miért érezzük azt, hogy rohan az idő? Miért nem érünk rá fontos dolgokra? Mi okozza elkényelmesedésünket, s néha meggondolatlanságunkat? A technika vívmányai, a televízió, a rádió, a számítógép, az internet és a mobiltelefon, vagyis az információ- és kommunikációtechnológia elengedhetetlen kellékei mára már mindenki számára elérhető közelségbe kerültek, sőt használatuk szinte kötelező.

Manapság, ha vásárolni szeretnénk, bármikor a nap 24 órájában megtehetjük – nemcsak helyben, hanem akár külföldről is –, és lássuk be, meg is tesszük. Még nézni is rossz, ahogyan a roskadásig telt hipermarketek gondolái között sorban állva is további vásárlásra sarkallnak, hitelkártya kiváltásának lehetőségével. A számolatlanul sok televízió- és rádióadó ontja magából a fogyasztásra buzdító szavakat, képeket, sztárokat. Nem beszélve a szappanopera-sorozatokra emlékeztető, mesterkélt, apró betűs banki reklámokról. De ne gondoljuk azt, hogy ez csak nálunk van így! Ha a szemfüles járókelő jól figyelt, akkor láthatta, ahogyan november végéig óriásplakátokról mosolyogtak ránk Emese „globalizált testvérkéi”. Ugyanakkor tény az is, hogy a világ másik oldalán élő rokonunkkal bármikor beszélhetünk, a digitalizált anyagok közül bármikor bármit bárhonnan elolvashatunk, visszakereshetünk. Magánügy, vagy esetleg céges ügyek intézése is lehetséges azonnal az interneten keresztül. Talán eddig fel sem merült bennünk, hogy milyen módon „szöknek” lakásainkba és ezzel együtt életünkbe a határtalan világ javai, termékei és szolgáltatásai? Jóllehet kiélezett fogyasztói szükségleteink hajtanak a fogyasztásra, felhalmozásra. A reklámok sikerét pedig már az is garantálja, hogy az ember eleve már genetikailag a rövid távú előnyökre kódolt, és ha döntését nem racionális alapon hozza, akkor azt is választja!1

Magas István könyve éppen ezért izgalmas és hasznos, mert rávilágít arra, hogy ne felejtsük el azt, hogy az éremnek két oldala van! A lehetőségeink tágulásával ugyanis kiszolgáltatottabbá is váltunk, a nemzetközi nagyvállalatok leányai amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is hagyhatják országunkat, ezzel együtt pedig „elillanhat” munkahelyünk, de félő, hogy akár még több évtizedes megtakarításunk is. Továbbá a világot behálózó modern technológiával megtámogatott, szinte már-már átláthatatlan rendszer vajon elég biztonságos, vagy netán egy esetleges válság szintén korlátok nélkül, megállíthatatlanul végigsöpörhet rajta?!

A könyv elolvasása óta pár hónap telt csak el, és azóta országunk egy félig kimondott „pénzügyi-gazdasági-gáz” válság „tengerén hánykódik”. Igaz ugyan, hogy a szerző ezen tanulmánykötetét elsősorban a közgazdászképzésben részt vevőknek ajánlja, de én úgy döntöttem, hogy újra előveszem a kötetet és ajánlom mindazoknak, akik választ szeretnének kapni néhány nagyon aktuális, Magyarországot is érintő kérdésre, problémára. Jelen recenzióm megírásakor a tanulmányokból olyan részeket emelek ki, melyek megítélésem szerint mindenkit foglalkoztatnak, bár jóllehet laikusként nem sokat tudtunk a háttérben zajló eseményekről eddig…

Magas István hangsúlyozza, hogy elsősorban hazai meglévő és elismert szakirodalmi eredményekre támaszkodott. Az aktuális részeknél állításai bizonyítására matematikai-közgazdaságtani-operációkutatási modelleket is alkalmazott. A tanulmánykötet három fő részre tagolódik. Az első rész a Világgazdasági folyamatok és rendszerkonfliktusok címet viseli. A szerző ebben a fejezetben arra törekszik, hogy történelmi és modellekbe rendezett perspektívákon keresztül ismertesse meg velünk a globálizációs folyamatokat. Itt jegyzi meg, hogy „az eredetileg lokális vagy nemzeti fogyasztási igények, amelyek még a nem globalizált rendszerben születtek, most egy globálisan szervezett rendszer befolyásának vannak kitéve”. (28. o.) Továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy „konfliktus keletkezik a nemzeti igények és a világgazdaságban meghatározó transznacionális vállalatok által közvetített világpiaci feltételek között”. (29. o.) Vagyis, hogy ma már ezek a vállalatok diktálnak a nemzetállamok helyett. Végre feltárja előttünk a multik sikerének titkát, amit az összefüggő rendszerekben és a hosszú távú stratégiai tervezésben, előrelátásban, valamint a rugalmasabb, gyorsabb cselekvésben való jártasságnak tulajdonít.

A szerző az előbbiekben ismertetett erőviszonyok átrendeződései miatt is hangsúlyozza az első rész végén, hogy a mainál jóval hatékonyabb világgazdasági-globális koordinációra, vagyis lényegében egy nemzetek feletti koordinációs mechanizmusra van szükség, amely segíti a jövőbeli rendszerfolyamatok stabilitását és nem utolsósorban megbízható előrejelezhetőségét!

A második rész címe: A globalizáció és a nemzetközi kereskedelem – modern felfogások. A szerző számos gyakorlati kérdés felvetése során arra keresi a választ – mind a küldő ország, mind a befogadó ország szempontjából –, hogy többek között milyen jövedelmi és árhatások, vagyis milyen előnyök és milyen hátrányok származhatnak a tényezők szabad áramlásából, illetve esetleges korlátozásából. Részletesen bemutatásra kerülnek a közvetlen külföldi beruházásokkal kapcsolatos modern alternatív felfogások. Szembetűnő, hogy az 1970-es évek közepétől 1992-ig egy komoly váltás történt a közvetlen tőkekihelyezések irányában, ugyanis ezen időszakban a kockázatosnak tartott fejlődő országoktól elfordultak a befektetők. Később viszont az elmélyülő integrációs folyamatoknak köszönhetően felgyorsultak az Unió térségébe áramló közvetlen beruházások. Rávilágít arra, hogy ezen beruházások alapját a tárgyiasult vagyonon felül az immateriális, vagyis a nem tárgyiasult javak jelentik, melyek felhasználásával komoly nemzetközi versenyelőny szerezhető. Magas István pozitívumként kiemeli, hogy „az EU-tagságot követően a cserearányaiban javuló és volumenében növekedő magyar munkaintenzív termékexport nyomán a keleti és a nyugati bérkülönbségek erős kiegyenlítődése, s a keleti munkabérek jelentős emelkedése várható”. (111. o.) Milyen jól hangzik! De ne felejtsük el, hogy a szerző erre a bizakodó elméleti eredményre még 2007-ben jutott! Azóta a világ, s a legnagyobb felvásárlónk, Németország ugyanúgy válsággal küzd, mely megmutatkozik a termelés mértékének komoly visszaszorításában, a munkaidő lerövidítésében, a tömegeket érintő elbocsátások során, és ez tükröződik a csökkenő fogyasztásban is.

A harmadik rész A globalizáció és a pénzpiacok címet viseli. A szerző ebben a fejezetben többször is figyelmeztet arra, hogy „jóllehet az elmúlt három évtizedben a nemzetközi tőke- és pénzpiacok rendkívül gyors mértékben növekedtek, regulációjuk lényegében mégis nemzeti keretek között maradt. A meglévő nemzetközi pénzügyi intézmények, az IMF, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank sem kellő pénzügyi erővel, sem jogi és intézményi keretek tekintetében nem rendelkezik kellő befolyással egy tartós és valóban hatékony globális szabályozás megvalósítására.” (178. o.) A szerző – a globális pénzügyi szabályozással kapcsolatos reformelképzelések – végszavaként fogható fel az, hogy az eddigi elképzelések szerint meg kellene teremteni egy „Globális Központi Bank”-ot, egy „Globális Bankfelügyelet”-et és egy „Globális Csődbíróság”-ot. De véleményét nem rejti véka alá, mely szerint ezen intézmények megteremtése rendkívül komoly nemzetközi gazdasági érdekekbe ütközne, nem beszélve a politikai konfliktusokról!

A szerző a tanulmánykötetében a globalizációnak a világgazdaságra, a nemzetgazdaságokra, a vállalatokra, a munkaadókra, a munkavállalókra, vagyis még az emberekre gyakorolt hatásait is górcső alá vette. Nem hagyhatta el a fejlődő országok pénzügyi nyitásának potenciális hasznainak – úgymint: fogyasztáskiegyenlítés; a külföldi tőkebeáramlás makrogazdasági stabilitást segítő szerepe; a belföldi bankszektor hatékonyságának növekedése – szembeállítását az integráció potenciális költségeivel, úgymint: a tőkeáramlás koncentrációja és a globális forrásokhoz való hozzáférés hiánya; a beáramló külföldi tőke helytelen belföldi allokációja; makroökonómiai stabilitásvesztés; a cikluskövető rövid távú tőkeáramlás; „csordaszellem” és a pénzügyi válságok átterjedése. (207. o.) Magas István a szép jövőképhez, a további világgazdasági növekedési-fogyasztási- beruházási trendet nézve, az alábbi minimálisan szükséges feltételeket említi meg: nagyobb megtakarításokra lenne szükség az USA-ban, magasabb beruházási szintek kellenének az ASEAN-ban és a NIC-ben, és jóval magasabb fogyasztási szintet kellene elérnie Kínának. Továbbá Japánban és Európában erősebb és tartósabb növekedési folyamatoknak kellene bekövetkezniük.

Sajnos mára a 2008-as pénzügyi válságból – habár az elemzők még november végén is állították, hogy nincs – mégis gazdasági válság lett. Nemzetközi és hazai (elsősorban nehézipari) vállalatok a kereslet visszaesésének hatására bejelentették termeléscsökkentésüket, mely együtt jár a létszámleépítésekkel. „Lehet, hogy a globális kapitalizmus rengeteg vívmányát szeretjük” (9. o.), de mostanság épp az árnyoldalával ismerkedünk – a kialakult helyzettel és a „szomszédok” gyengélkedésével együtt – a nem éppen szimmetrikus pénzügyi nyitottságnak, a globális egyensúlytalanságnak, a megtermelt jövedelmek aszimmetrikus elosztásnak és az átláthatatlanul bonyolult rendszernek.

Magas István már a 2007-ben megjelent könyvében figyelmeztet a várható veszélyre, szembesít a fennálló gazdaságiszabályozási- számonkérhetőségi problémákkal. Bízom benne, hogy nemsokára megint a globalizáció pozitív hatásai kerülnek túlsúlyba. Talán itt az ideje elgondolkodni a globális kontrolláló intézmények életrehívásán…

(Magas István: Globalizáció és nemzeti piacok – Liberális felfogások. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007, 248 p.)

Jegyzetek

  • 1. J. Hanson, 2007: Social Contract, 2006 January.
© 2005 – 2020 Polgári Szemle Alapítvány