Logo

A patkánytól a bivalyig

TÖRÖK ÁDÁM egyetemi tanár, Pannon Egyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az MTA–PE Regionális Innovációs és Fejlődéstani Hálózati Kutatócsoport vezetője.

Jelentős gazdasági trendfordulók idején általában nincs túl sok adat annak megítéléséhez, hogy mi várható a közeljövőben. Nem sejthetjük azt sem, hogy 2009 milyen gazdasági év lesz a világban és Magyarországon. A 2007 nyarán elkezdődött és 2008 októberében viharszerűen kitört világgazdasági válság részben lélektani tényezőkön alapul, így enyhülése nem csekély mértékben ugyancsak pszichológiai okoktól várható. A közelmúlt világméretű gazdasági vagy pénzügyi válságai (1998, 2001, de kissé távolabbra visszatekintve 1982 és 1987 is) a kezdeti időszakban sokkal tartósabbnak tűntek, mint amilyennek végül bizonyultak. 2008 decemberének végén még nem lehet kijelenteni, hogy ez most sem lesz másként, annyi azonban máris feltűnő, hogy a 2-3 héttel ezelőtt még általános rossz hangulat („a válságból való kilábalás legkorábban 2010-ben kezdődhet meg”) kicsit oldódik.

Noha még mindig a pesszimizmus erősebb, újabban feltűnnek olyan előrejelzések is, amelyek szerint a tőzsdék 2009 tavaszán magukhoz térhetnek. Ez nagyrészt attól függ, hogy a jelentős befektetők mikor térnek vissza a biztonságközpontú szemlélettől a hozamközpontú szemlélethez. A pénzügyi befektetők hosszabb távon nem élhetnek meg csak az alacsony hozamú és kis kockázatú befektetési eszközökből – annál is inkább, mert a magas kereslet miatt ezek ára is felmegy. A magyar állampapírok például aránylag magas kockázatúaknak és magas hozamúaknak számítanak, azaz nemzetközi keresletük akkor fog emelkedni, ha a nemzetközi befektetői közösség kockázatviselő hajlandósága is megnő.

A távol-keleti országokat világgazdasági felemelkedésük fontossá tette a gazdasági előrejelzők számára is. Elmélkedhetünk arról, vajon mennyire lehet hasznosítani a holdévek szerint, 12 éves ciklusokra épülő kínai kalendárium tanulságait a gazdasági prognózisokban. Természetesen nem célszerű túl messzire menni az ilyen spekulációkkal, bizonyos szimbolikus üzeneteket azonban talán mégis mérlegelhetünk. Érdekes arra gondolnunk, hogy a kínai naptár szerint 1996 után 2008 is a patkány éve volt, 2009 pedig a bivaly éve lesz. A kínai asztrológia szerint a születés éve kulcsfontosságú a jellem kialakulása és az életpálya fejlődése szempontjából. A patkány éve a ravasz, titokzatos, önző, jólétre törekvő embereké, a bivaly éve viszont szívós, alapos, a terhelést jól bíró s az aprómunkát sem megvető emberekkel gazdagíthatja a világot. Európaiként az éveket szimbolizáló állatfiguráknak általánosabb jelentést is tulajdoníthatunk. A patkány évében mintha olyan intézmények omlottak volna össze (a világgazdaság egészére azért még ne gondoljunk!), amelyeket hosszabb idő óta rongáltak a rágcsáló kártevők. A bivaly évében meg kell kezdeni a károk helyreállítását, de ez lassú és fáradságos lesz. A kínai földműves türelmére lesz szükség, aki hosszú idő alatt is csak kevés földet tud megművelni állatával.

2008-ban a világgazdaság nagyon sok szereplőjének kellett hirtelen és súlyos vagyonvesztést, piacszűkülést, netán állásvesztést elszenvednie. Magyarországon ezt az évet a gazdasági kibontakozás érdekében tett, költségeikhez képest mérsékelten sikeres erőfeszítések jellemezték. A politika főszereplői között a válság kirobbanása előtt minimális együttműködési készség sem volt. Októberben valamelyest megváltozott a helyzet. A legtöbb főszereplőnek akkor már meg kellett mutatnia, hogy a párbeszéd újrakezdése nem rajta múlik, így pedig legalább létrejöttek a nagy ellenfelek közötti együttműködés jelképes keretei. Komolyabb közös cselekvésről azonban továbbra sincs szó, miközben számos más országban a szemben álló politikai erők vállvetve küzdenek a válság további mélyülése ellen.

Most kéretik valóban a kínai szimbolikának megfelelően értelmezni a következő metaforát. Az új év beköszönte reményt adhat arra, hogy a rágcsálók garázdálkodása és hangos marakodása helyett immár a csöndes igavonás jellemezze Magyarország gazdasági tájképét.

A világgazdasági helyzet nagyon lassan, de normalizálódik 2009-ben még akkor is, ha a különböző államok bankmentő akcióit és az autóiparnak dobott amerikai mentőöv hatásait kétfélének tekinthetjük. A nagyon fontos kedvező hatás az, hogy így sikerült elkerülni a világgazdasági válság széles körben romboló káoszba fordulását. Ezzel szemben látnunk kell azt is, hogy ezek a mentőakciók konzerválnak bizonyos feszültségeket (például az amerikai autóipar ma már súlyos versenyképtelenségét), és nagy erővel vetik fel az erkölcsi kockázat (moral hazard) problémáját. Tehát azt, hogy vajon kik is fizetik a károk számláját azok előidézői helyett.

A világgazdaság lassú, de nagy valószínűséggel várható konszolidációja szükségtelenné teszi a kifelé mutogatást a magyar gazdaság egyes főszereplői számára. Meg kell lépni mindazt, amire azok a gazdasági szereplők várnak, akik munkahelyeket tudnak teremteni, és növelni tudják adóbefizetéseiket. Tudomásul kell venni, hogy a szolidaritás jelszavát alá kell rendelni a gazdaság túlélési reflexeinek. Csökkenteni kell az aktív rétegek terheit azért, hogy ne válasszák egyre többen a szabadidőt a munka, a köldöknézést a vállalkozás helyett. Kampányszerű ellenőrzések és a szelektíven alkalmazott zéró tolerancia helyett pedig tartalmilag is fel kellene venni a küzdelmet a szabályszegő magatartások és a feketegazdaság ellen.

Az alapos gazdaságpolitikai változások (járulékcsökkentés, a rossz helyre menő támogatások következetes megvonása, a presztízsberuházások könyörtelen visszafogása és a pártfinanszírozás transzparens reformja) mellett a jog és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer nagyon következetes átalakítását várom. Ez a patkány és a bivaly éve közötti átmenet lényege Magyarországon. Hirdessenek a hatóságok önmagukkal szemben is zéró toleranciát: ne legyen helye mentegetőzésnek akkor, amikor nem sikerül elfogni az autópályán száguldozókat, miközben kis sebességtúllépésért drákói büntetések járnak. Ne lehessen jogszerű a számlát nem adó kis cipőpucolóra kivetett százezres bírság akkor, amikor a védőügyvédek halogató taktikája, pénzért vett orvosi igazolások vagy egyszerűen évek óta ismert és mégsem megszüntetett joghézagok kihasználása teszi lehetővé a büntetlenséget sokmilliárdos bűnügyekben is. Mégpedig úgy, hogy a hatóságok nemegyszer maguk ismerik el a szabályozás tarthatatlan voltát és saját tehetetlenségüket, miközben cinikusan a törvényalkotókra mutogatnak.

Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdaság minden szereplője egyenrangú, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, és közéjük tartoznak a hatóságok is. A magyar gazdaságból általánosan hiányzik a bizalom és az együttműködési készség, s nagyon sokan vannak, akik ügyes trükköktől remélnek előrejutást a szívós aprómunka helyett. El kellene magyarázni nekik, hogy a többség a bivalyok életformájában látja a jövőt a patkányoké helyett.

© 2005 – 2020 Polgári Szemle Alapítvány