Miért Magyarország?

Váróczi Violetta

Katona Klára: Vonzások és választások a tőkepiacon című könyvének recenziója

Katona Klára széles körű külföldi és hazai a témához kapcsolódó szakirodalmi művet dolgoz fel és empirikus kutatások eredményeit ismerteti, továbbá regressziós modell felállításával kísérletet tesz arra, hogy feltárja a 90-es években Magyarországra áramló külföldi működő tőke „mozgatórugóit”.

A szerző a könyv bevezetőjében ismerteti álláspontját, mely szerint nem lehet általánosságban egyértelmű végkövetkeztetéseket levonni a működőtőke-beruházásoknak a politikai, a gazdasági, valamint a társadalmi életben megnyilvánuló előnyeiről, illetve hátrányairól sem a befektető országok, sem a befogadó országok szempontjából.

Jelen tanulmányának megírásakor kizárólag azt a célt tűzte ki, hogy minél pontosabban feltárja a Magyarországra irányuló külföldi tőkebefektetések motiváló tényezőit és hatásait, illetve hogy hazánknak származott-e előnye a külföldi tőkebefektetésekből.

A nemzetközi rövidítések ismertetése és alkalmazása már a témaválasztás miatt is indokolt. Dicséret illeti a szerkezeti felépítést, mert már a könyv legelején megtalálhatóak – az ábrák, illetve a táblák jegyzéke után – a jelölések és az idegen kifejezések magyarázatai. A szöveges részek között a jól szerkesztett ábrák és táblák vizuálisan is segítik, kiemelik a mondanivaló lényegét.

A könyv négy fő részre tagolódik. Az első rész a külföldi működőtőke-befektetések elméleti kereteivel és főbb kérdéseivel foglalkozik. A következő rész az ilyen jellegű befektetések nemzetközi és magyarországi tendenciáit elemzi az elmúlt 15 év vonatkozásában. A harmadik részben a Magyarországra irányuló befektetések tényezőinek alapos vizsgálatára kerül sor. Az utolsó, a negyedik rész a Magyarországon működő, de külföldi tulajdonban lévő vállalatok hatékonyságának, eredményességének elemzéséről, valamint a hazai versenyképességre gyakorolt hatásukról szól.

A téma elméleti hátterét bemutató rész rögtön a külföldi működőtőke-beruházás (Foreign Direct Investment: FDI) fogalmának ismertetésével – az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (United Nations Conference on Trade and Development: UNCTAD) által meghatározott – kezdődik. A szerző az olvasó számára egyértelműsíti, hogy az FDI olyan, 10 százalékot meghaladó tulajdoni arányú befektetés egy külföldi cégben, mellyel a cég felett a befektető hosszú távon, meghatározó ellenőrzéssel párosuló tartós érdekeltséget is szerez. A nemzetközi szakirodalmi hivatkozások alapján megtudhatjuk, hogy az FDI csoportosítási szempontjai sokfélék lehetnek. A szerző a működő tőke típusait: a piacra lépés, a befektetői motivációk, valamint a befogadó ország jellemzői, tehát e három kiemelt szempont alapján elemezi tovább. Részletesen ismertetésre kerül a befektetéseket motiváló tényezőkről számos mikroökonómiai, illetve makroökonómiai megközelítésű elmélet is.

A szerző is elismeri, hogy a külföldi működőtőke-beruházások mind a befektető országra, mind a befogadó országra egyaránt hatást gyakorolhatnak, de a könyv kizárólag a befogadó országban jelentkező, és elsősorban a gazdasági hatásokról szóló irányzatokat mutatja be.

A különböző elméletek és irányzatok után az empirikus bizonyítékok ismertetése következik regionális, majd országos szinten. 2000-ben az EBRD az FDI motiváló tényezőinek empirikus vizsgálata során arra az eredményre jutott, hogy a 90-es években a Kelet-Közép-Európába áramló tőkét elsősorban az új piac megszerzésének lehetősége, s csak másodsorban az alacsony munkaerőköltség vonzotta. Azonban a szakértők véleménye – hazai és nemzetközi szinten egyaránt – a kelet-közép-európai régió és Magyarország tőkevonzó képességéről, a motivátorok súlyáról és szerepéről megosztott, a körükben kibontakozott komoly, jelenleg is tartó vitáról részletesen a könyvben is olvashatunk. A szerző ügyelt arra, hogy a hatások empirikus elemzését az elméletben bemutatott csoportosítás szerint ismertesse.

A könyv második része beszámol többek között arról, hogy a 90-es években a külföldi működőtőke-beruházások mintegy 95 százaléka a legfejlettebb országokból, Észak-Amerikából, Nyugat-Európából és Japánból (vagyis a TRIÁD1-ból) érkezett, és ezek több mint felét szintén a fejlett térségekben fektették be, vagyis a tőke „perverz” áramlása2 egyértelműen megfigyelhető. A fejlődő és a fejlett országokban, Keletés Közép-Európában, valamint az egész világon lezajló működőtőke-áramlás tendenciáját az 1993-as évtől 2001-ig ábrázoló grafikon (116. o.) nagyon jól szemlélteti. Az ábrán azonnal szembetűnik, hogy a fejlett országok viszonylatában 2000-ről 2001-re a világ működőtőke-áramlása 41 százalékkal, vagyis (1388 milliárd dollárról 817,6 milliárd dollárra) drasztikusan visszaesett. Ezzel egyidejűleg a fejlődő országokba áramló működő tőke is csökkent, azonban a keletközép- európai országok FDI-áramlása „csak” stagnált ezekben az években. A szerző kitér a jelenség magyarázatára is, mely szerint az eltérés a hazai FDI-adatok és a világtendencia között csak időben tolódott el! A tények is ezt igazolták, a hirtelen változás Magyarországot ha két évvel később is, de elérte.

A szerző a magyarországi működőtőkeáramlást a kezdetektől három korszakra különítette el. Az első szakaszt (1987-1992) az FDI szempontjából fontos gazdasági törvények3 megalkotása, a kétszintű bankrendszer kialakítása, az új Budapesti Értéktőzsde megalapítása jellemezték, vagyis a gazdasági reformok megteremtették a piacgazdaság alapjait. Hazánk a jogalkotási folyamatok „úttörőjeként” versenyelőnyre tett szert a régió más országaival szemben. 1990 után a külkereskedelem sikeres átalakításának (export, import kapcsolat kialakítása az Európai Unió tagországaival) köszönhetően, hazánk betagolódhatott a világ TRIÁDjába.

A második szakaszban (1993-1997) lehetővé vált a külföldi működő tőke beáramlása, mégpedig készpénzes privatizáció formájában. Nominálisan a legnagyobb bevételt az energiaszektor magánosítása eredményezte, melyre 1995-ben került sor. Magyarországnak a külföldi befektetők által finanszírozott magánosításból 1997-ig (átszámítva) 4,6 milliárd euró bevétele származott, de ebben az évben a privatizációs folyamat gyakorlatilag le is zárult.

A harmadik szakaszban (1998-2004) a működőtőke-beruházásokon belül a zöldmezős beruházások, vagyis az újonnan alapított vállalatok domináltak. A 2000-es év környékén tapasztalható növekvő hazai FDI-adatok – nem a pozitív változást jelzik – sajnos csak a világban csökkenő tőkeáramlások következményeként jelentkeznek. Ugyanakkor az utóbbi évek tőkekivonási tendenciája, illetve a profitrepatriálás felerősödése – a korábban alapított cégek esetében – semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül.

Hazánkba 1990-2004 között (átszámítva) több mint 44 milliárd euró külföldi működő tőke érkezett. Magyarország a 90-es években a külföldi befektetőknek és a külföldi tőkének is köszönhette, hogy a gazdasági átalakuláson átesett.

Megtudhatjuk azt is, hogy az elmúlt 10- 15 évben a Magyarországra áramló külföldi befektetések több mint 70 százaléka4 az Európai Unió tagállamaiból származnak – például Németországból, Hollandiából, Ausztriából és Franciaországból, továbbá azt is, hogy kezdetben a feldolgozóipari ágazatot, s a későbbiekben pedig – a világ tendenciáját követve – a szolgáltatóipart célozták meg.

A könyv harmadik részének elején (149. o.) a szerző egy központi kérdést fogalmaz meg: „Melyek tehát azok a tényezők, amelyekre hatással bírunk, illetve az ország gazdasági, társadalmi, földrajzi adottságai, képességei és nem utolsósorban gazdaságpolitikai döntései által determináltak?” A szerző először számba veszi, hogy 1993-2003 között az FDI-t hazánkba vonzó lehetséges magyarázó változók, úgymint: a piac mérete, az ország nyitottsága és versenyképessége, a telefonvonalak száma és az energiafelhasználás, a K+F kiadások és a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya, az országkockázat, a privatizáció szintje, az adópolitika, valamint a munkaerő költsége hogyan alakultak. Majd regressziós modell keretében vizsgálja, hogy a fenti makrogazdasági változások milyen hatást gyakoroltak a külföldi működőtőke-beruházásokra. A szerző a kapott eredmények alapján megállapítja (214. o.), hogy a Magyarországra irányuló hosszú távú befektetési döntéseknél a legfőbb vonzerőt a humán erőforrás képzettségének színvonala jelenti. Az analízisének eredménye igazolta más, hazai empirikus kutatások eredményeit is.

Ugyanakkor a szerző megjegyzi, hogy a rövid távú befektetéseket az adópolitika és a munkaerő költsége ugyan befolyásolhatják, de hosszú távon ezen tényezők nem bírnak motiváló erővel, továbbá az országkockázati tényező egyáltalán nincs hatással a külföldi befektetők döntéseire, mert hazánkat a régió országaihoz képest biztonságosnak tartják.

A könyv negyedik, s egyben utolsó része két nagy témakörrel foglalkozik. Először a Magyarországon működő külföldi cégek és a magyar tulajdonban lévő vállalatok működésének és eredményességének vizsgálatára, összehasonlítására kerül sor.

A másik fő téma pedig, hogy hatással van-e a külföldi tulajdon megjelenése a vállalatok termelékenységére. A vállalatok elemzéséhez az adatokat egy az Ecostat által készített, 4800 vállalatra kiterjedő, 1993- 2003 közötti időintervallumot átfogó éves beszámoló részletezettségű adatbázis szolgáltatja. A vállalatok mikroökonómiai elemzésével a szerző azt kívánja feltárni, hogy a működést jellemző pénzügyi mutatók mennyiben térnek el a vállalati tulajdon és a méret változásának függvényében.

Az elemzések elvégzése előtt a szerző az adatbázis szűkítéséhez az alábbi három szempontot (183. o.) választotta: TEÁORbesorolás szerint feldolgozóipari vállalat; foglalkoztatottak létszáma; illetve a vállalkozásban a külföldi tulajdon nagyságrendje. Az éves nettó árbevétel és a mérlegfőösszeg paraméterek nagyságát5 a közelmúltban többször módosították, ezért a tanulmány szerzője, ahogyan már más szakirodalmak is, a vállalatok méretbeli meghatározásánál gyakran csak a dolgozók létszámát veszik/vették figyelembe. A szerző az alkalmazotti létszám esetében úgy döntött, hogy (a 2004. évi XXXIV. törvényben szereplő 250 fő helyett) a limitet 300 főben állapítja meg, és ez alapján sorolja be az adott céget a nagyvállalati, illetve a kis-és középvállalati (KKV) szektorba.

A külföldi tulajdon nagyságrend szerinti megkülönböztetése az alábbiak szerint alakul: a 10 százalék alatti külföldi tulajdonban lévőt hazai vállalatnak, 50 százalék alattit vegyes vállalatnak, és az 50 százalék felettit pedig külföldi vállalatnak tekinti.

A fent említett szempontok szerint az 1500 vállalatra leszűkített adatbázist pénzügyi mutatók segítségével elemzi. A vizsgálat kiterjed a tőkestruktúrára – a finanszírozási politikára, az eszközök és források összhangjára – a likviditási helyzetre, az eredménystruktúrára, valamint a jövedelmezőségre és termelékenységre egyaránt.

A szerző a pénzügyi elemzés eredményét a feldolgozóiparban működő nagyvállalati szektorra vonatkoztatott regresszió segítségével tesztelte, és igazolta, hogy a külföldi tulajdon átlagos növekedése pozitívan befolyásolja a termelékenységet és hatással van a versenyképességre is.

A szerző a tanulmány megírásának célját maradéktalanul teljesítette, munkáját széles körű elméleti, empirikus illetve önmaga által elvégzett regresszió-analízisekkel támasztotta alá.

Összességében elmondható, hogy Katona Klára könyve szakmailag igen értékes, mely megítélésem szerint megszólítja és elgondolkodtatja az olvasót.

(Katona Klára: Vonzások és választások a tőkepiacon. A külföldi működőtőke-befektetések elmélete és szerepe a magyarországi gazdasági átalakulásban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. p. 244.)

Jegyzetek

  • 1. Kenicsi Ohmae (1996)
  • 2. „A tőke „perverz” áramlása azt jelenti, hogy jellemzően nem a tőkében szegény országba, hanem az esetek nagyobb részében a gazdagabb felé áramlik.” 33. oldal
  • 3. Többek között pl.: a társasági törvény, az átalakulási törvény, a külföldiek befektetéseiről hozott törvény, a számviteli törvény, a pénzintézeti törvény, a versenytörvény, a csődtörvény
  • 4. KSH és MNB adatbázisok alapján.
  • 5. 2004. évi XXXIV. törvény a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról. 1. Fejezet, 3 §.