2007. november - 3. évfolyam, 11. szám
2007. november - 3. évfolyam, 11. szám
A feltett kérdésekre tehát az a válasz, hogy van alternatíva, az emberiség nem ítéltetett a liberális piacgazdaság kalodájára. Ebből ki lehet és ki is kell szabadulni. A történelmi tapasztalatok és a logikai érvek azt valószínűsítik, hogy a pályamódosítás a több állam és kevesebb piac felé hamarosan elkezdődik (talán már el is kezdődött). A kérdés csak az, hogy az átalakulás békés, szerves fejlődési úton megy végbe, vagy súlyos válságokon keresztül.
A tudományos kutatások jelenlegi tapasztalatai szerint az emberi képességek fejleszthetők, tehetséggé válhatnak. Nyilvánvaló, hogy az általános, de főleg a specifikus képességek határozzák meg a tehetség felszínre törésének irányát. A tehetség korai felismerése a fiatalokban, kibontakoztatása és ápolása a jelenkor egyik meghatározó feladata. Mindenki számára lehetővé válhat, hogy valamilyen tevékenységben domináns képességét kifejlessze. Ez csakis meghatározott kedvező gazdasági, társadalmi és pszichológiai feltétel mellett valósulhat meg.
Azon az állásponton vagyok, hogy mind Magyarországon, mind a többi közép-keleti és balkáni posztszocialista államokban a nyugat-európai modellek valamelyikét követve két pilléres megoldással kellene megvalósítani az egészségbiztosítás reformját oly módon, hogy annak közjogi-állami és szolidaritási jellege megmaradjon.
A Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet korábban elkészített tanulmánya részletesen elemzi a gazdaság térbeli folyamatainak változásait a négy adott időpontban. Jelen tanulmányban a térségi jövőképek – fejlődési tengelyek, ellipszisek és gyűrűk alapjaihoz kapcsolódóan – legfontosabb összefüggéseit mutatjuk be és ábrázoljuk. Többek között a népességszám változását és területi alakulását, az új lakások építésének térbeli alakulását, a vállalkozási aktivitás térbeli megoszlását, a jövedelemtermelő képesség alakulását, az szja-megoszlás változását településenként, a munkanélküliség térbeli terjedését, az elérhetőség javulását, az infrastrukturális viszonyok változását, ehhez kapcsolódva az oktatás, a K+F, az ipari parkok területi elhelyezkedését, a turizmus fejlődését (kiemelve a gyógyszállók térbeli megjelenítését), és az EU-s támogatások térbeli megjelenítését.
A másodlagos jelzálogpiac problémáiból fakadó bajok tárháza és következményeik ma még nem teljesen ismertek. Ez a válság lefolyását tekintve egyelőre nem tűnik olyan intenzívnek, mint a korábbiak. De az biztos, hogy szerteágazó kockázatai, elhúzódó mivolta és a pénzügyi piac szereplőinek ilyen nagymértékű érintettsége a befektetők számára egy időre felelőtlen kockázatvállalások korának végét jelenti.