Logo

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása „A sportvagyon is a nemzet tulajdona” témában

A Baross Gábor Társaság 2007. május 17-én nyilvános vitát rendezett a sportvagyon kérdéskörében. A vitaindító előadásokat Elbert Gábor sport-szakállamtitkár, Dénes Ferenc sportközgazda és Schmitt Pál, a MOB elnöke tartotta. A társaság közel száz résztvevője élénk érdeklődést tanúsítva alakította ki véleményét.

A társaság álláspontja, hogy a nemzeti vagyonnak fontos része a sportvagyon, amely nemcsak a több ezer állami, önkormányzati és magántulajdonban álló sportlétesítményből áll, hanem a felhalmozott edzői, sportvezetői és egyéb tudás is részét képezi.

A rendszerváltozás óta ezek körében – míg a magánvállalkozások és civil szerveződések sportcélú létesítményeinek száma jelentősen nőtt – nagymértékű vagyonvesztés ment végbe. A gondos és tehetősebb önkormányzatok ugyan igyekeznek fejleszteni a sportlétesítményeket, ám számos esetben került és kerül ma is sor a sportpályák megszüntetésére.

Összességében a kialakult mai állapot már egyaránt fékezi a szabadidős sport fejlődését és veszélyezteti a nemzetközi szintű teljesítményt nyújtó sportolóink felkészülését. Az állami sportfejlesztési programok minden hangzatosságuk mellett kétes értékűek, a megvalósuló projektek pedig gyakran túl költségesek. Az önkormányzati körben több sikeres és reményt keltő fejlesztés indult, de a létesítmény-fenntartás már akkora terheket jelent, hogy a források mai beszűkülése sok helyen a sportpályák eladásához, bezárásához vezetett.

A közvetlen sportingatlanvagyon mellett a magyar sport megmaradt hírneve is nagy érték. A lehetséges goodwill mértékét azonban rontja az egyenetlen sportmenedzseri színvonal és a valóban világszínvonalú professzionális sportteljesítmények hiánya.

A legfontosabb nemzeti érték pedig a társadalom egészségvagyona. A rendszeres sportolás, mozgás eredményeként egészségesebb a társadalom, amely így kevesebb egészségügyi szolgáltatást igényel, javul az életminőség és nő az életkor. Megállapítható, hogy ezen a téren a legnagyobb a lemaradásunk az európai normákhoz és viszonyokhoz képest.

Különösen aggasztó a fiatal korosztály állapota; mivel a fiatalok zöme kizárólag az iskolai keretek között, az alacsony szintű testnevelési órákon „sportol”, és már ez a heti 2-3 óraszámú iskolai testnevelés is visszaszorulóban van. Sajnálatos az is, hogy a sportszakemberek, sportpedagógusok között egyre gyakoribb a pályaelhagyás.

Orvoslandó az is, hogy a mai oktatáspolitikai felfogásban a megkövetelt kompetenciák között nincs ott a sportolás, a mozgás iránti igény fejlesztése.

Jó hír, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett állami sportstratégia ötpárti támogatást élvez. Azonban a még megmaradt állami sportvagyon kritikus állapota, és főként a társadalom biológiai-fiziológiai állapota azonnali fordulatot követel:

  • elsősorban a sporttal kapcsolatos állami politikában, kiemelten az oktatáspolitikában,
  • a média sporttal és az egészséges életmóddal kapcsolatos megnyilvánulásaiban,
  • az állami sportvagyon működtetésében, a sportlétesítmények számának növelése terén.

Nem tartható fenn, hogy a sportra, az egészséges életmód feltételeinek támogatására fordított állami támogatás aránya nálunk ma már európai viszonylatban is meglehetősen szerény.

Érthetetlenül lassú a tulajdoni viták rendezése is. Ha az állam nem képes fenntartani egy intézményt, akkor jobban kellene az önkormányzatokra és a civil szférára támaszkodni. A látványos új kezdeményezések mellett vagy helyett több forrást kell biztosítani a meglevő sportinfrastruktúra fenntartására, mert ellenkező esetben megakadályozhatatlan lesz a nem kellően működtetett sportvagyon további drasztikus csökkenése és a társadalom „egészségvagyonának” jelentős értékvesztése, illetve romlása.

A társaság megállapítása szerint a sport kérdését a társadalomnak és a politikának is újra kell értékelnie. A napokban elfogadott sportstratégia végrehajtásában a kormány mutasson szigorú következetességet, biztosítsa a szervezeti, infrastrukturális és közoktatási kereteket, a civil szervezeteknek pedig adjon meg minden támogatást az egészséges életmódra való nevelés ügyében.

Budapest, 2007. május 30.

© 2005 – 2020 Polgári Szemle Alapítvány