Polgármester Úr, a kerület évtizedekkel ezelőtt több, korábban önálló közigazgatási egységből jött létre. Beszélhetünk-e ma egységes XXII. kerületről vagy Ön azért inkább több „kisváros” polgármestere egyidejűleg?

Az idő sok mindent megold, de azért még ma is nagyon oda kell figyelni, hogy ezt a különböző hagyományokkal bíró kerületet egységesen tudjuk kezelni. Az új lakóknál, akik a lakótelepen laknak, ez nem jelent problémát, az őslakóknál igen. Amikor 1999-ben a Campona Bevásárlóközpont megnyitott, és megjelentek az óriásplakátok, és rajta a felirat: „Valami történik Budafokon”, a budatétényiek felháborodtak, hogy a Camponának semmi köze Budafokhoz, hiszen az Budatétényben van. Igen fontos, hogy a fejlesztési forrásokat a három területrészre egységesen elosztva használjuk fel. A kerület földrajzi helyzeténél fogva talán még erőteljesebben jelentkeznek itt azok a környezetvédelmi gondok, melyek máshol is megtalálhatók, gondolok itt az elhíresült Metalokémia-ügyre. Optimista-e a kimenet vagy vannak még viták? Környezetvédelmi, környezetszennyezési szempontból valóban igen hátrányos település voltunk és részben vagyunk is. Az egyik legnagyobb problémát okozó, kb. 1300 ingatlant érintő Metalokémia-szennyezés felszámolása vége felé tart a 6-os út építésével párhuzamosan. Ennek a lényege, hogy a 6-os utat, amely egy 10 méter magas töltésen megy keresztül, hiszen két vasutat is keresztez, a gyár területén viszik keresztül. Büszkén mondhatom, még az előző ciklusban én javasoltam, hogy a két nagy beruházást vonják össze, mellyel a költségek jelentősen csökkenthetők. Több mint 1000 lakóingatlannak, melyeknek a szennyezettsége a mérések szerint egy bizonyos határértéket meghalad, a talajcseréjét is elvégzik. Ebben az évben a talajcsere befejeződik, a legszennyezőbb részeket zárt szarkofágba helyezték el, a gyár területén lévő, a kevésbé szennyezett anyagot a töltésbe beépítik, és azután parkosításra kerül.

Másik nagy környezetszennyezési problémánk a 60-as évekre nyúlik vissza, amikor kiköltöztették az ún. barlanglakásokból a lakókat, és egy gázgyári tisztítómasszát töltöttek be az üregekbe, hogy ne tudjanak újra beköltözni. Arra senki nem gondolt, hogy a tisztítómassza még évtizedek múlva is vegyileg dolgozik, és ciánvegyületek is képződnek. Ennek a munkálatai is befejeződnek lassan, s egy bírósági döntés alapján a költségeket nem az önkormányzat, hanem az állam fizeti. Környezetvédelmi szempontból még mindig nem vagyunk elkényeztetve: ott van például a gyönyörű Duna-parti részünk, mely sokhektáros terület, azonban a 60-as évek vége felé, 70-es évek elején az volt a fővárosi szemétlerakó, és magas vízállásnál gyakorlatilag a szemetet mosta ki a Duna. Nagyon értékes terület, melyre csónakházat, lovardát, kempinget, szállodát tervezünk építeni. Mostanában a vállalkozói érdeklődés is felélénkült iránta, elsődlegesen a szemetet kell kezelni, majd feltölteni árvízmagasságra a területet. Ha beindul a metrófúrás, akkor nagyon könnyű lesz feltöltőanyaghoz jutni.

Úgy tudom, ezen a környéken természetvédelmi terület is található.

Igen, kettő is. Egyik a Tétény-fennsík, mely fővárosi védettséggel rendelkezik, a másik a Háros-sziget, mely egy szigorúan védett, nagyon szép természeti terület, gyakorlatilag egy őserdő, belépni is csak engedéllyel lehet. Hasznosítani sem lehet ugyanúgy, ahogy a Tétény-fennsíkot sem, amelynek egy részét korábban a HM-től fillérekért magánszemélyek megvették, azonban a védettség nem engedi a beépítését. Ide be lehet menni, sajnos szemétlerakásra is használják. Döntően a kerületi civil szervezetek gondozzák, a szemetet összeszedik, és mi is igyekszünk sorompókkal, árkokkal megakadályozni a nagymérvű szemétbeszállítást, illetőleg hozzáértő szakemberek vezetésével civil szervezetek próbálják a nem odaillő növényeket eltávolítani, és megőrizni a jellegzetes növényzetet, állatvilágot.

Térjünk rá Polgármester Úr szűkebben vett önkormányzati munkájára, problémáira. Gondok mindenhol jelentős mértékben jelentkeznek, hiszen az önkormányzatok anyagi lehetőségei beszűkültek, nagyon sok forrásra lenne szükség, hogy mindent meg lehessen oldani. Mik a leégetőbb gondok a kerületben?

A legégetőbb gond természetesen mindig a pénz, hiszen ha csak az oktatást veszem alapul, az oktatási költségeknek kb. 40 százalékát kapjuk meg kormányzati szintről, a többit magunknak kell kipótolni. Természetesen könnyű lenne azt mondani, hogy csökkentsük a költségeket, pl. miért van 2 gimnáziumunk? Előző ciklusomban, amikor polgármester voltam 2002 előtt, többször kaptam a fővárostól azt a megjegyzést, hogy zárjatok be egykét iskolát, kisebb lesz a problémátok. Egy iskola fenntartását nem lehet csak olyan közgazdasági szemlélettel nézni, hogy most hány gyerek jár oda, mibe kerül, főleg egy ilyen megosztott területen, ahol még sok helyen földutakon közlekednek. Azt szoktam mondani, hogy az ötödik kerületben könnyű bezárni, a gyerek felszáll a buszra, két megállóval később ott van a másik iskolánál, nálunk földutakon kilométereket kell megtenni, vagy pedig tömegközlekedve többszöri átszállással megközelíteni. És ha valamin nem szabad spórolni, az az oktatás, hiszen az a jövő.

Polgármester Úr a képviselő-testületben milyen többségre tud támaszkodni, milyen az együttműködés a testületi ellenzékkel?

Ilyen szempontból a mostani számadatok kedvezőbbek a korábbinál, a testület 25 tagjából 13-an vagyunk. Az önkormányzat anyagi helyzete azonban rosszabb, és ez döntően a külső hatások következménye. Amikor átvettük az önkormányzatot, a meglévő hiányt majdnem felére tudtuk csökkenteni komoly megszorításokkal. Többek között nem kaptak év végi jutalmat az önkormányzati dolgozók, a közalkalmazottak, a pedagógusok, egészségügyi területen dolgozók. Leállítottunk minden olyan megrendelést, amely még nem indult el és nem létszükséglet, ezzel több 100 millió forintot spóroltunk. De a legnagyobb gond, hogy nem örököltünk olyan megkezdett projekteket, legalább tervezési szinten, amiket rögtön lehetne folytatni. Tehát elölről kellett kezdeni mindent, és ez nagy időkiesést jelent: tervezés, pénz összeszedése, engedélyek, mely amúgy is problémás, mert ha az önkormányzatot érinti a beruházás, már nem mi adjuk az engedélyeket. Tehát így egy-másfél év elveszett.

Mindenhol komoly gondot jelent az „egészségügyi reform” által kiváltott helyzet. A kerületben mi a helyzet ebből a szempontból, megmaradtak-e a kerületi egészségügyi intézmények?

A kerület olyan szempontból szerencsés helyzetben volt, hogy nekünk külön kórházunk nincs, a Szent Imre Kórházhoz tartozunk, amit sikerült megmenteni, és amelyet az elmúlt években szépen felújítottak. A szakorvosi rendelő kerületi fenntartású, kht.-ként működik többségi önkormányzati tulajdonnal.

A kerületnek pezsgő, kulturális élete, tradíciói vannak, neves művészek élnek itt, és van egy specialitása, a bor és a szőlőhöz kapcsolódóan. Mit jelent ez a kerületnek, tudnak-e profitálni belőle, mennyiben jelent gondot adott esetben?

Való igaz, pezsgő kulturális élet folyik, amelynek kiváltója, hogy nagyon neves színművészek, előadóművészek, képzőművészek élnek a kerületben, jelentős részük aktívan részt is vesz az itteni rendezvényekben. Új önkormányzati kezdeményezés, hogy elindítottuk „A hónap művésze” sorozatot, melynek során egy-egy kerületi hivatásos művész néhány alkotását kiállítjuk, a testületi ülésen én vagy egy általam felkért személy ismerteti a művész munkásságát, a bejáratnál pedig állványon egy plakát hirdeti, hogy aki ide bejön, nézze meg. Természetesen a kerületi újság is foglalkozik azzal a művésszel, igyekszünk így segíteni, ismertté tenni. Nagyon sok civil szervezet is működik a kerületben, döntően önkormányzati támogatással, pl. ingyenesen helyiséget kapnak, illetve a programokhoz is támogatást nyújtunk a költségvetés függvényében. Mint említettem, több település összevonása történt, tehát mindegyik próbálja az eredeti sajátosságokat megőrizni, elevenen tartani.

Nem beszéltem a művelődési házban szervezett önkormányzati központi rendezvényekről, a városháza dísztermében hangversenyeket, irodalmi esteket tartunk, igyekszünk kihasználni az adottságokat, a lakók érdeklődéseket. A bor és a pezsgő speciális dolog. Korábban itt nem létezett település, a rácok és svábok művelték Savoyai herceg szőlőjét, az 1800-as évek végén a szőlő a filoxéra miatt kipusztult, nem telepítették újra. Előzőleg itt kőbányászat folyt, egyes vélemények szerint óriási, közel 100 kilométer hosszú pincerendszerünk van, de ezek olyan méretűek, hogy akár teherautóval bele lehet állni. A szőlő kipusztulása ellenére, Buda és a Duna közelsége, s a megfelelő szállítási lehetőségek miatt több mint 300 kereskedelmi borpince létezett már az 1900-as évek legelején. Törley József épp 125 éve alapította meg a pezsgőgyárat, mely azóta is itt található. Szőlő már kevés maradt, az elmúlt hónapokban sok vitát kiváltott borászati szakiskolának van egy 4 hektáros tangazdasága. Az itteni pincékben található a teljes éves magyar bortermésnek 20–25%-a. Érdekességképpen a legnagyobb hordó 104 ezer literes, egy sportcsarnok teljes közönségének jutna egy-egy üveg bor belőle.

Évtizedek óta igyekszünk a borászati kultúrát lelkesíteni, feléleszteni, de ez nem kimondottan az önkormányzatnak, inkább az itteni borászoknak az érdeke. Persze fontos a kerületnek is idegenforgalmi szempontból, és ehhez próbálunk mi is segítséget nyújtani. Eddig évente egy nagy rendezvényt tartottunk szeptemberben, a borfesztivált, ami annyiban különbözik a Várban megrendezett borfesztiváltól, hogy itt nem standokon, sátrakban, hanem a helyszínen, ebben az egyedülálló pincerendszerben lehet megnézni és kóstolni a borokat. Szeretnénk a korábbinál színvonalasabban megszervezni, hiszen mára kialakult a rendezvény körül egy bazári terület, ezt azonban szeretnénk száműzni, és kimondottan csak elismert népművészeket, értéket beengedni. Emellett szeretnénk a sört kitiltani, hiszen borfesztiválon bort igyanak. És még némi ellenállást tapasztalunk a helyi borászok részéről, de szeretnénk kibővíteni – az etyeki mintához hasonlóan – ehhez szorosan kapcsolódóan, de mégis külön helyszínen: meghívni néhány hazai borászt, és mellettük az elszakított nemzettest – Felvidék, Erdély, Délvidék, Szlovénia, Kárpátalja, Horvátország – néhány magyar borászát. Ezt nevezzük mi Kárpát-medencei borfesztiválnak.

Van még egy komoly tervünk: részint visszakaptunk a honvédség által leadott néhány ingatlant, részint megvásároltuk a régi Törley töltőcsarnokot és pincét Budafok központjában, mely egy gyönyörű műemlékegyüttes. Ott szeretnénk kialakítani egy Kárpát-medencei borászati központot: a 3300 m² téglaboltozatos gyönyörű pincében borosok, vendéglősök kapnának helyet, fölötte a 2400 m² egyedülálló, egyterű csarnok rendezvényeknek adna helyet. Szeretnénk a kerületbe hozni a borhoz kapcsolódó szervezeteket, Borakadémiát, Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, és akkor szellemileg ez lenne a magyar borászat központja.

Polgármester Úr, köszönöm az interjút.