2007. március - 3. évfolyam, 3. szám
2007. március - 3. évfolyam, 3. szám
Morális, anyagi, politikai válságba juttatták országunkat, hivatásunkat. Elágazáshoz értünk, el kell döntenünk, merre, hogyan, miből, milyen gyorsan, kikkel. Talán az utolsóra a legkönnyebb válaszolni: „Európába, de mindahányan”.
A Nap nekünk is ad a fényéből, a szél itt is fütyül! Mert, hogy is van az, hogy miközben Ausztria és Magyarország határán, az osztrák oldalon Bécs felé haladva, több száz szélerőmű működik, nálunk, a határ másik oldalán, csak 20 darab. Talán egy kordon állítaná meg a határon a szeleket? Lehetetlenség!
Az emlékek e töredékes, hézagos fennmaradása talán részben annak a következménye, hogy a lelkes forradalmi hangulat egyfajta félönkívületi, bódult, súlytalansági állapotban tartott bennünket, mintha valamivel a talaj, a realitások világa fölött lebegtünk volna és a valóság csak mintegy ködfátyolon átszűrődve jutott el a tudatunkig. Valami hasonló élménye lehet a kábítószer-élvezőknek. Itt most csak arra van mód, hogy ezekből a bennem frissen élő mozzanatokból villantsak fel egyet-kettőt, felidézve velük a történelemformáló napok és utóéletük hangulatát.
A kiegészítő egészségbiztosításnál a több biztosítási modellt én sem vetem el, azt azonban nem szabad üzleti vállalkozásként üzleti alapon működő biztosító intézetekkel kiépíteni. Ezért a második pillért a nyugat-európai non profit jelleggel működő szakmai és üzemi pénztárakra, valamint az önkormányzati alapokra visszaszervezendő olyan OEP-hez tartozó területi pénztárakra kellene telepíteni, amelynek önkormányzatában a biztosítottakon kívül az állam, a szakszervezet és a munkáltatói szövetség képviselete is részt vesz. Az így kiépítendő és egymás mellett párhuzamosan működő pénztárak közül kellene lehetőséget biztosítani a szabad pénztárválasztásra.
Tocqueville sohasem porosodik meg, és ha látótérbe jut, nem leporolják, hanem mint egy visszatérő csillagkép újra meg újra felizzik a tudomány és a demokrácia csillagsátorában.
Az új oligarchia szörnyű terve az, hogy az oktatás züllesztésével, az intelligencia legalacsonyabb formáját alakítsa ki, a világ felszínes megismerésére, a számítógép adta lehetőségek bővítésével! Hidd azt ember, hogy a lehetőségek és az információk tárházába léptél! De az intuíció és a józan ész, valamint az emóció természetes igényei, a valódi világ (esetleg a metafizikai összefüggésekkel való) megismerésére már nem tartozik az igényelt célok közé.
