A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása a kormányzati negyed létesítéséről

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság 2007. január 31-én a tervezett kormányzati negyed kialakításáról városépítészi, történeti, jogi és közgazdasági szakértők bevonásával – több mint 80 értelmiségi jelenlétében – tartott vitaestet. A vitaesten elhangzottak és a megküldött írásos vélemények alapján Társaságunk álláspontját a következőkben foglalja össze:

– Bár a jelenlegi kormányzati ingatlanok nagy része eredetileg más célra épült, és nem mindegyik épület felel meg a mai követelményeknek. Számos kormányhivatali épület azonban a főváros látképének részévé és műemléki épületként belvárosi környezetének szerves alkotójává vált, a társadalom szemében pedig szimbolizálja a magyar államot. Ezért bármilyen nagymértékű ingatlaneladási, hivatalköltöztetési tervnek alaposan számolnia kell a mai épületek műemléki védettségével, illetve műemléki környezetével és szimbolikus jellegével, a belváros életében betöltött szerepével.

– A kormányzat által kiválasztott új helyszín nem tűnik szerencsés választásnak. Modern irodakomplexumként félő, hogy sokáig sziget maradna a főváros adott kerületében; az idegenforgalmi tájékozódási, imázsalakító funkciókat valószínűleg nem tudná úgy betölteni, mint sok mai műemléki épületünk.

– A kormányhatározatban célul kitűzött határidő átgondolatlan, műszakilag betarthatatlan, nem elégséges a munkálatok felelősségteljes elvégzésére; ennél jóval kisebb horderejű feladatokhoz is sokkal több előkészítési, környezetelemzési, tervpályázati, illetve tervezői munkaidő szükséges.

– A kormányzati negyed kialakításának eddig megismert költségszámításai nem elégségesek, illetve nem meggyőzőek egy körültekintő hatékonysági elemzés elvégzéséhez. Aggasztóan kevés adat látott napvilágot azok közérdekű jellege ellenére. Joggal vélelmezhető, hogy a meglévő – igen eltérő adottságú, fekvésű, méretű és állagú – ingatlanok egy időben való eladása nem lenne egyszerű, sőt bizonyosan összekuszálná az ingatlanpiacot.

Az esetleges értékesítés előtt a leendő új funkciót is meg kell határozni. Ezért az eladásból várt bevételek elmaradhatnak, és ha a központi fekvésű épületek sokáig kihasználatlanul állnak, az komoly anyagi kárral és városműködési bajokkal járhat.

– A mai kormányzati ingatlanok tervezett eladása és új épületek bérlése az állami (kincstári), egyben nemzeti vagyon nagymértékű csökkenését idézné elő. E tervezett vagyonvesztés indoklásához nem elégséges a bizonytalan vagy hiányos gazdaságossági és megtérülési számításokra hivatkozni. Sikeres nemzetközi példák mutatják, hogy lehetséges a nemzeti vagyon újrateremtése világos stratégiai keretben; esetünkben azonban félő, hogy a költségvetés mai rövid távú szempontjai és az üzleti érdekek uralják a tervezett döntést.

– Hiányos a szándékolt vagyonmozgatás jogi háttere, eleve kérdéses, hogy törvényi felhatalmazás nélkül egyáltalán folyhatnak-e a mai előkészítő, versenyeztető munkálatok.

– Végül az is súlyosan esik a latba az új kormányzati negyed tervének megítélésénél, hogy milyen gazdasági állapotban van a társadalom, az államháztartás, és melyek a következő évek kilátásai, sürgető nemzeti feladatai. Ezen szempontok alapján kimondható, hogy a magyar gazdaság növekedési ütemcsökkenésének éveiben, amikor a társadalom jelentős része az anyagi körülményeinek romlását tapasztalja és a kormány az állami költségvetési megszigorítások fájdalmas következményeinek elviselését kéri a társadalomtól, egyszerűen nincs itt az ideje egy új negyed felépítésének.

Mindezek alapján Társaságunk a kormányzati negyed létrehozására és a meglévő állami ingatlanvagyon eladására vonatkozó tervek felfüggesztését javasolja.