Logo

Haza vagy hatalom

DR. PETZ ERNő, címzetes egyetemi tanár. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

2007. január elseje. Most hangzott el a köztársasági elnök úr újévi köszöntője a Kossuth adón. Tele jó szándékkal, mégis valami elemi keserűség tölt el, mert így nem lesz kibontakozás. Békesség kellene, párbeszéd, együttműködés, az árkok betemetése, legalább a nemzeti minimumban való megegyezés stb. Mind, ami ma hiányzik a politikában, és a hétköznapi közéletben is. Az utóbbi időben különösen megszaporodtak a mindezeket óhajtó megnyilatkozások, hol őszinte igényként, de többnyire csak a politikai eszköztár kellékeként. Trükkök, PR-nyilatkozatok, kommunikációs fogások, igazi őszinte szándék és tartalom nélkül. Hitelteleníti mindazok megnyilatkozását, akik a párbeszédet, a kiegyezést, az együttműködést, a közös nemzet- és jövőépítést a pillanatnyi bebetonozott állapotból, mint origóból kiindulva szeretnék elindítani. A társadalmi és emberi viszonyok ebben az origóban viszont alapvetően igazságtalanok, a közélet nem demokratikus, a meghatározó erőviszonyok nem természetes folyamatként alakultak ki.

Mindezek okán a jelenlegi állapot nem lehet az emelkedő nemzet kiindulópontja. Ezt többen úgy fejezik ki, hogy a kiegyezésnek, az együttműködésnek feltételei vannak. Mindenek előtt ezekről kellene tárgyalni itthon és a helyzetünket alapvetően meghatározó külső kényszerítő hatalmakkal. (Érdemes beleolvasgatni, pl. Bogár László és Gazsó Ferenc legújabb munkáiba.)

Szakmámból adódóan egy műszaki analógiával szeretném a problémát megvilágítani. A rendszertechnika egyik izgalmas témaköre a rendszerek megfigyelhetőségének és vezérelhetőségének problematikája. A vezérelhetőség alapkérdése, hogy valamely rendszer adott állapotából átvezérelhető- e egy új, előre pontosan definiált állapotába. Pl. egy űrhajó adott pályájáról átvezérelhető-e egy másik kívánatos pályára? S ha igen, ezt pl. a legrövidebb úton, a legkisebb energiafelhasználással, vagy a legrövidebb időn belül kívánjuk-e elérni. Ebben a feladatban is elsődleges szerepe van a kiindulási állapotnak. Bizonyos (pl. lineáris) rendszerek esetében analitikus vizsgálattal megállapítható, hogy a rendszer ún. teljesen állapotvezérelhető-e, vagy sem. Ha a vizsgált rendszerre azt kapjuk eredményül, hogy nem állapotvezérelhető, akkor felesleges az átvezérléssel próbálkozni.

Társadalmunk, noha lényegesen komplexebb, mint egy bármennyire is bonyolult lineáris rendszer, mégis határozottan állítom, hogy a mai állapotából a magyar társadalom nem vezérelhető át abba a bizonyos, kívánatos állapotába. Utóbbi viszonylag egyszerűen jellemezhető: legyen békesség, kiegyensúlyozottság, stabilitás, kiszámíthatóság, közbizalom, elviselhető társadalmi feszültségek, tolerancia, az emberi méltóság tisztelete, szolidaritás stb. A célállapot tehát ismert, habár ezeken az alapvető állapotjelzőkön is képesek egyesek vitatkozni, amennyiben pl. nem egyeztethetők össze a szabadpiaci versennyel. Még a szeretetről való vélekedés is meghasadt. Mégis úgy vélem, hogy a célállapotban talán meg lehetne egyezni.

De mi a helyzet a kezdeti állapottal? Annak a nullaállapotnak a létrehozásával, amelyből kiindulva a magyar társadalom, az ország már sikeresen átvezérelhető lenne a definiált célállapotba. Pedig ebben is közmegegyezéssel nemzeti álláspontot kell kialakítani. Szinte reménytelen, mert a rendszerváltozás által felkínált történelmi lehetőséggel nem tudtunk élni. A politikai elit a rendszerváltozást elszabta, amely szélsőséges megosztottságot eredményezett. A baj nagy, a felelősség óriási. Kinek-kinek a maga személyes felelőssége szerint. A felelősök kisebbsége mély kátyúba juttatta a többséget. Mély a társadalmi, de még mélyebb és iszapos a morális válság. E mocsárszinten nem lehet a társadalmat stabilizálni, először ki kell emelkedni egy elfogadható erkölcsi színvonalra.

Az alapkérdés: egyáltalán létezik-e még kiút? Létezik, de ehhez először létre kell hozni a felemelkedési pálya említett kiindulási állapotát. A rajtvonalat nem lehet megkerülni! Néhány pontban megkísérlem felvázolni azokat a tennivalókat, amelyek a kezdeti állapothoz elvezethetnek:

  1. Aki a közösből lopott, illetve eltulajdonított, az adjon vissza a közösbe. Függetlenül attól, hogy azt privatizációnak nevezett tranzakció útján, vagy egyéb fondorlatos módon szerezte. Minden érintett pontosan tudja, hogy mikor, mennyit és hogyan lopott. Le kell állítani mindenféle tolvajlást, és a közteherviselés alóli kibúvást.
  2. Aki bármikor és bármilyen formában a saját érdekeit a közösségi érdekek elé helyezte, az távozzék a közéletből.
  3. Aki politikusként, vagy magas köztisztviselőként méltatlanná vált a közbizalomra, és ezzel elvesztette hitelességét, az vonuljon vissza.
  4. A politikai pártok végezzenek megtisztító önvizsgálatot, és vonják vissza mindazok listás mandátumát, akiknek nem kiváló szakmai felkészültségük, példamutató emberi és morális kvalitásaik alapján ítélték oda.
  5. Minden kormányzati, államhatalmi, intézményi döntéshozói posztba a legkiválóbb és legalkalmasabb hazafiak kerüljenek, függetlenül politikai, vallási, vagy egyéb hovatartozásuktól. A politikai diszkriminációt minden szinten fel kell számolni.
  6. Mindenféle összeférhetetlenséget, korrupciót, sógorság-komaságot, üzletelést az állami intézmények, és hivatalok minden szintjén fel kell számolni, és azt a legszigorúbban üldözni kell.
  7. Meg kell szűnnie, hogy következmények nélküli ország legyünk.
  8. A nemzeti megújulás kidolgozására és irányítására egy új szellemiségű kerekasztal-tárgyalást kell létrehozni, mint a kiegyezés fórumát. Igazi rendszerváltozásban kell kiegyezni!

Ha mindezekkel az említett kiindulási állapot létrejött, a többi már szinte gyerekjáték. A megváltozott körülmények között a vezérelt pálya helyes kijelölése és a mindenkori szükséges beavatkozások végrehajtása, vagy akár az új alkotmány kidolgozása, az új, morális és szakmai alapokon nyugvó kiindulási állapot belülről születő következménye lesz. Ezzel egyúttal megszületik az igazi demokrácia lehetősége. Ha nem képes ennek feltételeit a társadalmi elit megteremteni, akkor Magyarország továbbra is csak sodródni és bukdácsolni fog, itt Európa közepén, mígnem a nép fogja kikényszeríteni, más eszközökkel.

Végül még egy fontos megjegyzés: a kerekasztal-tárgyalásokon nem elsősorban a politikusoknak kell részt venniük, hiszen nagy hányaduk már diszkvalifikálta magát. Hiteles hazafiakra kell ezt a történelmi feladatot bízni.

Írásomon sokan mosolyogni fognak, mások cinikus megjegyzéseket tesznek (hiszen parlamenti demokrácia van!), de higgyék el, nincsen más kiút. A kiúttal szemben csak a kiúttalanság van. A rendszerváltozás vesztesei, azaz a többség számára a jelenlegi Magyarország maga a reménytelen kiúttalanság. A hatalomban levőknek pedig azt üzenem, hogy a haza jövője fontosabb, mint a hatalom birtoklása.

Remélem észrevették, hogy nem szóltam gazdaságról, sem versenyképességről, piacról, GDP-ről stb., hiszen erkölcsileg kell az országnak először felemelkednie. Erkölcs nélkül nemzet sincsen.

© 2005 – 2019 Polgári Szemle Alapítvány