Logo

A magyar gazdasági szabadság változási trendje

DR. SEBESTYÉN TIBOR kandidátus, gazdasági matematikus (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). Az ábrákat és táblákat Sebestyén Kristóf készítette.

A gazdasági szabadság indexei elsősorban az intézményi jellemzőkkel foglalkoznak – szemben a versenyképesség indexeivel, amelyek főleg a naturális összetevőkre és területekre koncentrálnak. A nemzetközi felméréséket és összehasonlító indexeket készítő intézmények szerint minél nagyobb a versenypiac szabadsága (vagyis minél kisebb a piacon az „állami elnyomás”), annál nagyobb a gazdasági jólét egy adott országban. A gazdasági szabadság nemzetközi összehasonlító indexeinek a bemutatása előtt röviden szólunk olyan elvi kérdésekről, hogy a gazdasági szabadság a legfőbb jó-e (amint azt az elvont liberalizmus hívei hirdetik), vagy csak eszköz a legfőbb jónak inkább tekinthető gazdasági jólét, a jó életminőség, a boldog élet és társadalmi egyenlőség eléréséhez.

A szabadság és a gazdasági szabadság elméleti problémái

A szabadság általában a saját belső vágyak és akarat megvalósítási lehetőségét jelenti – és egyben azt is, hogy a ténykedést nem egy külső akarat, befolyás vagy hatalom vezérli. A szabadság nem abszolút kategória, hanem mindig csak az adott vonatkozásban, összefüggésben, kontextusban érvényesülő tulajdonság. Valaki vagy valami lehet szabad az egyik-másik vonatkozásban, és lehet nagyon is gúzsba kötött sok más összefüggésben. A szabadsággal kapcsolatban a legtöbb félreértés, tévedés, csalás, megtévesztés, manipuláció stb. azon alapul, hogy nem tisztázzák, vagy akár szándékosan el is torzítják a feltételek konkrét rendszerét, amelyben a szabadságról vagy szolgaságról, illetve hatalomról vagy elnyomásról lehet szó. A továbbiakban a szabadság és a hatalom szó mellé szinte minden esetben ki kellene tenni „az adott vonatkozásban” bővítményt (amit azonban az olvasóra bízunk).

A konkrét feltételek rögzítésének az elhagyása teszi lehetővé, hogy a szabadság a vele való politikai csalások, szédelgések és visszaélések állandó eszköze legyen. A Rákosi- diktatúra legsötétebb időszakában kötelező volt a „Szabadság, Elvtársak!” köszöntés a „Jó napot!” és más köszöntések helyett. Legtöbb diktátor a szabadság világcsúcsának deklarálja a rendszerét.

A liberális ideológia – a szabadság a kevesekre és az elvont lehetőségekre való szűkítésével – általában a gazdagok és a hatalmasok politikai képviseletére szakosodott eszmei áramlat. A globális térben a nemzetközi nagyvállalatok és a fejlett országok gazdasági uralmát és térnyerését a „Washingtoni Konszenzus” vagyis a gazdasági világszabadság tízparancsolata szolgálja.

A szegény választópolgárok számára ez az eszmerendszer a „vállaljuk a ma nehézségeit, hogy majd meggazdagodjunk” rózsaszín jövőképét festi fel. Ez nagyon hasonló a szintén a távoli jólét jövőképével való visszaélésre alapozott kommunista ideológiához (amely azonban egyenlőséget is ígért, de – a szabadság széles körű elnyomásán kívül – csak a szegénység egyenlőségét tudta megközelíteni).

A vágyak, akarat (tervek, célok) megvalósíthatóságaként értelmezett szabadság könnyen és minden határon túl növelhető a saját vágyak és igények leszállításával is. „A szabadság a szükségszerűség felismerése” vigaszelmélet megvalósításaként egy rab is szabad, boldog és megelégedett lehet, ha felismeri a cella falaiként megtestesülő szükségszerűséget és alkalmazkodik a börtönviszonyokhoz. Nem is akarva többet – boldogan megelégszik azzal, amit szűk mozgástere megenged.

Egyébként a filozófia egyik alapkérdése és nagy rejtélye, hogy miként lehet egyidejűleg érvényes az oksági (vagy természettörvények általi) determináció és a szabadság. A teológiában a mindenható isten és az emberi szabad akarat egyidejű érvényét vitatták. Számos világnézeti irányzat a fatalizmus, predesztináció, vagyis az eleve elrendelés/ meghatározottság, az élet végzetszerűsége kérdéseit veti fel és válaszolja meg a maga módján.

A (gazdasági) szabadság tulajdonképpen defenzív negáció, mivel arra utal, hogy valami függ-etlen a külső befolyástól. A (gazdasági) szabadság offenzív változata és magasabb foka a hatalom, amely nemcsak a külső befolyásoktól való (nagymértékű) mentességet jelent (az adott vonatkozásban), hanem azt is, hogy a hatalommal rendelkező szabadon befolyásolhatja a külső környezetét. A hatalom (és persze a szabadság is) annál nagyobb minél több irányba és feltételre hat. A legnagyobb fokú és legtöbb oldalú hatalmat abszolút vagy totalitárius diktatúra gyakorolja. A gazdasági hatalom birtokosaival kapcsolatban fel sem vethető, hogy szabadok-e (az adott vonatkozásban), hiszen az természetes. A szabadság lehetősége a hatalommal nem rendelkezők vigasza. A hatalom birtokosai szabadságot prédikálva legtöbbször arról beszélnek, amit (a hatalmuk révén) éppen ők vesznek el másoktól.

A gazdasági szabadság elsősorban a gazdagok privilégiuma. Ezt azonnal tapasztalja, aki megüti a lottó főnyereményt. Triviális igazság, hogy a pénz hatalom (a naturális diktatúrák és más különlegességek eseteit kivéve). A közvetlen felméréseken alapuló boldogságkutatás eredményei szerint a nagy jövedelem, vagy hétköznapibban kifejezve: a pénz nagymértékben (60–80%-ban) boldogít is.

Korrelációszámítások is mutatják, hogy a gazdasági szabadság általában nagyobb a gazdagabb országokban. A gazdagság és a szabadság kéz a kézben jár együtt, ami alapján sokan (elsősorban a liberálisok) azt terjesztik, hogy a „szabadság növeli a jólétet”. A kisebb reklámhatású változat, vagyis hogy a „gazdasági jólét növeli a szabadságot” nem terjedt el. Véleményem szerint mivel a két mennyiség között sok közvetlen és közvetett kölcsönhatás van, ezért legjobb az okozati irány egyoldalú megjelölését kerülni mindaddig, amíg a kölcsönhatások részleteit alaposan fel nem tárják.

A gazdasági szabadsággal kapcsolatos legfőbb probléma nem az, hogy legyen-e vagy ne (persze, hogy legyen!), hanem a szabadság elosztása (mint a jövedelemnél is). A „Legyen nagyobb szabadság!” liberális, de primitív manifesztumával mindenki egyetérthet. Ebben a tekintetben akár mindenki liberális lehetne. A gyakorlatban azonban a vagyon és a jövedelem társadalmi megoszlása nagyrészt a gazdasági szabadság és a boldogság elosztása is. A vagyon, a jövedelem vagy a hatalom erős koncentrációja legtöbbször csökkenti az emberek átlagos szabadságát és boldogságát.

A három főszereplő

A gazdasági szabadság legfőbb elvi akadálya a munkamegosztás, amelyet a gazdasági szabadság bibliáját megíró Adam Smith is rajongva elemzett. A hatékony munkamegosztás – egy csodás rend szerint – a másoktól való függőségek és alkalmazkodások miriádjait igényli és tételezi fel. Megfelelő szabályok, intézmények és rend nélkül csak a „jók” alkalmazkodnak és így veszítenek, a „rosszak” pedig gazdagodnak és kiszorítják a jókat (vagyis a rendszer kontraszelektív és hatékonytalan lesz).

A mai világban van egy másik fontos szempont is. A gazdaság egészének, pontosabban a társadalmi munkamegosztásnak három, egymást jól kiegészítő belgazdasági főszereplője van. E triászt alkotja

  • a közjavakat és a közszolgáltatásokat biztosító állam,
  • a fogyasztói igényeket termékekkel és szolgáltatásokkal kielégítő vállalkozás,
  • a végső munkavégzést és fogyasztást megtestesítő egyén.

A teljes munkamegosztásban e három főszereplőnek tetemes saját tulajdona, gazdasági tevékenysége, inputja és outputja is van. E három komplementer főszereplő tevékenysége egymást kölcsönösen feltételezi, igényli és nagyon előnyösen egészíti ki. Ezért igen szerencsétlen dolog azt vitatni, hogy a három közül melyik szerepe fontosabb a másiknál. Olyan ez, mintha azt latolgatnánk például, hogy a férj és a feleség közül kinek a szerepe fontosabb a gyermek nemzésében és felnevelésében. A mai világban a gazdaságpolitikai liberalizmus a gazdasági szabadság eszméjével való visszaélésre szakosodott olyan formában is, hogy az egymást jól kiegészítő komplementer triász tagjai közül az állam szerepét lefitymálja, a vállalkozások szerepét pedig felnagyítja.

A gazdasági szabadságot nemzetközileg összehasonlító szervezetek

A (gazdasági) szabadság nemzetközi felmérésében és indexek révén való összehasonlításában manapság

  • a washingtoni Heritage Foundation (Index of Economic Freedom – IEF),
  • kanadai Fraser Institute (Economic Freedom of the World – EFW), örvend a legnagyobb elismertségnek és tekintélynek.

Régebben a washingtoni Freedom House (Economic Freedom Indicator – EFI) is széles körben volt ismert az úttörő fejlesztési tevékenysége révén. Manapság a Freedom House honlapján már semmi sem található a gazdasági szabadság indexéről. Úgy tűnik, hogy a Freedom House visszatért az eredeti témájához, vagyis a politikai és a polgári jogok világviszonylatban való felméréséhez és publikálásához.

Heritage Foundation – székhelye Washington D. C. Az alapítvány a Wall Street Journal folyóirattal együttműködve 10 csoportba rendezett 50 független változóval 161 országra méri fel, készíti el és publikálja a gazdasági szabadság indexét már 1995 óta. Az index nagyobb értéke nagyobb állami „elnyomást” és hátrább sorolást (kisebb gazdasági szabadságot) jelent.

Röviden szólva, a Heritage Foundation szerint egy országban akkor nagy a gazdasági szabadság, ha ott termelés, fogyasztás és beruházás szabadon végezhető – a legjobbnak érzett vagy a leghasznosabbnak tartott módokon.

Az általuk adott pontos definíció szerint a gazdasági szabadság a termékek és a szolgáltatások termelésének, elosztásának, fogyasztásának az állami kényszerektől és korlátozásoktól való mentességét jelenti – a polgárok szükséges mértékű védelme és magának a szabadságnak a fenntartása mellett.

Véleményem szerint itt elsősorban a polgárok védelmének szükséges mértéke tekintetében lehetnek kozmikus távolságok az egyes eszmei áramlatok és gyakorlati politikák között. A liberális megközelítés az állami beavatkozástól való mentesség fontosságát hangsúlyozza, a szolidáris és a néppárti megközelítés pedig a polgárok védelmének szükségességét a gazdasági szabadságukkal és hatalmukkal viszszaélőkkel szemben. A nacionalista, továbbá nemzetközi nagyvállalatok és a fejlett országok gazdasági uralmát és térnyerését szolgáló „Washingtoni Konszenzus” által tükrözött nagyhatalmi megközelítés szerint külföldön (különösen a szegény és gyenge országokban!) szinte mindent szabad. Nem véletlen, hogy 2006 legfelelőtlenebb cégei közé (a Public Eye Awards keretében) olyanokat jelöltek, mint a Chevron, Disney, Citigroup, Bayer AG és Coca-Cola.

Fraser Institute – egy kanadai (vancouveri) kutatóintézet nagy nemzetközi együttműködési hálózattal. A Századvég Politikai Elemzések Központja az Economic Freedom Network magyar partnerintézeteként közreműködik – a magyar gazdaság makrofolyamatait és a szabályozási környezet változásait követő monitoring programban. Ennek keretében látja el a nemzeti összehasonlító mutató szakmai előkészítését és gondozását, továbbá exkluzív joggal az éves jelentések magyarországi reprodukálását és terjesztését.

A Heritage Foundation állítása szerint minél jobb egy ország helyezése, annál nagyobb ott a hosszú távú gazdasági növekedés és prosperitás. Ezt arra alapozzák, hogy ők a gazdasági szabadság lehetséges összetevő közül azokat választják ki, amelyek a legjobban járulnak hozzá a hosszú távú gazdasági növekedéshez és prosperitáshoz. A magyar adatoknál az állami beavatkozás, a külföldi beruházás, a bankszolgáltatás, a tulajdonjogok, kereskedelem, adóteher, monetáris politika, bérek és az árak, a szabályozás, valamint a feketegazdaság került figyelembevételre.

E szakosodott felmérés (a definíciójuk ellenére) nem foglalkozik azzal, hogy a szabadság igazságos korlátait a többiek szabadságjoga határozza meg, ami különösen igaz a versenyt és együttműködést egyaránt igénylő gazdasági munkamegosztás és a társadalmi tevékenységmegosztás bonyolult rendszerében. Nem tárgyalja azt sem, hogy a gazdasági szabadság igazán fontos kérdése nem a korlátlanság (féktelenség) foka, hanem a gazdasági szabadság és hatalom megoszlása. E problémák vizsgálata helyett inkább hosszú táv szempontjára támaszkodik a gazdasági növekedés és prosperitás vizsgálatában, amely keretében azonban elvileg lepontozhatja azokat az összetevőket, amelyek a piaci hatékonyságot hosszú távon rontó vadkapitalista gazdasági szabadossághoz és féktelenséghez szorosan kapcsolódnak.

Magyar gazdasági szabadság összetevői és idősorai Heritage szerint

Az 1. táblázat minden publikált adatot felsorol a magyar gazdasági szabadság Heritage szerinti minősítésére. A felsorolás sorrendjét az utolsó oszlop (a 2005 közepén záruló felmérés) osztályzatai adták meg. A publikáció (megjegyzésbe tett) éve általában egy – néha másfél – évvel előbbre dátumozott, mint a jelenség mérési időszaka. A másoktól átvett adatoknál az időbeli eltérés még nagyobb lehet. A táblázat vastagabb számokkal és szürke háttérrel emeli ki a rosszabbodás és fehér hátterű, vastag számokkal a javulás eseteit. A kormányzati ciklusok elkülönítését az 1999–2002-es évszámok sötétebb háttere könnyíti meg.

A Heritage módszertana és mérései szerint a magyar gazdasági szabadság az 1995–98. évi kormányciklusban rossz minősítést kapott. A polgári kormány első évében, vagyis 1999-ben igen nagyot javult a minősítés 5 összetevő (az állami beavatkozás, kereskedelem, adóteher és monetáris politika és a feketegazdaság) egyidejű előbbre sorolása révén. 2000-ben tovább javult a besorolásunk a kereskedelem előbbre sorolása révén annak ellenére, hogy egy kissé csökkentőleg hatott az adóteher hátrább sorolása. 2001-ben 3 összetevő (az állami beavatkozás, adóteher és monetáris politika) jobb besorolása javította az indexet – a feketegazdaság kismértékű hátrább sorolása ellenére. 2002-ben egyidejűleg kapott rosszabb besorolást 4 összetevő (az állami beavatkozás a kereskedelem, az adózás, valamint a bér- és árszabályozás), ami az index jelentős esését okozta.

1. táblázat: A magyar gazdasági szabadság összetevőinek alakulása a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

1. táblázat: A magyar gazdasági szabadság összetevőinek alakulása a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

A kormányváltás utáni első évben, vagyis 2003-ban a feketegazdasági leminősítés rontott az indexen. 2004-ben viszont az adóteher és a monetáris politika előbbre sorolása az index javulását hozta. 2005-ben ugyanezt a két összetevőt visszaminősítették – így az index újra romlott annak ellenére, hogy a kereskedelem egy kissé jobb minősítést kapott.

Az IEF index időbeli alakulását az 1. ábra grafikusan szemlélteti és (az összetevők részletezésének az elhagyásával) mutatja, hogy az előző kormányciklusban összességében (a 2002. évi visszaesés ellenére is) javult a magyar gazdasági szabadság IEF indexe.

1. ábra: A magyar gazdasági szabadság hosszú távú alakulása a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

1. ábra: A magyar gazdasági szabadság hosszú távú alakulása a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

Megjegyzések: 1. A kisebb indexérték jobb helyezést jelent. 2. Az 1999–2002-es kormányciklust a folytonos vastag vonal szemlélteti. Forrás: 2006 Index of Economic Freedom (Heritage Foundation and The Wall Street Journal).

2. ábra: A magyar gazdasági szabadság indexeinek összehasonlítása

2. ábra: A magyar gazdasági szabadság indexeinek összehasonlítása

A jelenlegi kormányciklusban csak 2004. év hozott javulást. 2005-ben megint visszaesés következett be és az index 2,44 értéke nemcsak az előző évinél, hanem az 1999. évi 2,43 értéknél is rosszabb lett annak ellenére, hogy a kormány legfőbb vezetői a liberális eszmerendszer és a gazdasági szabadság állandó hangoztatói. Úgy tűnik, hogy a gazdasági szabadság iránti vonzalmuk nem talál viszonzásra.

A Heritage IEF indexe mellett a gazdasági szabadság nemzetközi minősítésének másik tekintélyes jelzőszáma a kanadai Fraser Institute Economic Freedom of the World (EFW) indexe. A 2. ábra két (a Fraser-görbe elejének és végének a Heritage grafikonjával való egyezést megteremtő) külön léptékkel együtt ábrázolja a kétféle index időbeli menetét. Sajnos az 1996–99. évekre a Fraser Institute nem publikált adatokat, ezért ezt az időszakot csak az összekötő egyenes (lineáris közelítés) jellemzi.

Az intézet azt állítja, hogy ez a (Fraser Institute és a Nobel-díjas Milton Friedman vezetésével előállított) jelzőszám a gazdasági szabadság legobjektívebb és legpontosabb indexe a világon. A magyar gazdasági szabadság Fraser által mért növekedése kisebb mértékű, de egyenletesebb menetű. Érdekes, hogy a Fraser-index nem mutatja a (Heritage által mért) 2002. és a 2003. évi visszaesést sem.

Lemaradás a globális térben

Az indexen kívül a helyzetünk változásának a másik fontos jellemzője a globális helyezési sorszámunk változása. Ez az összehasonlítás figyelembe veszi, hogy a világ fejlődik (a karaván halad…) és azt tükrözi, hogy közben lépést tartunk-e a globális fejlődéssel vagy nem. A 3. ábra ezt mutatja be – elhatárolva egymástól a kormányciklusokat az 1999–2002. évek kiemelésével, valamint feltüntetve az adatponthoz tartozó évet és helyezési sorszámot is.

3. ábra: A magyar gazdasági szabadság helyezési sorszáma a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

3. ábra: A magyar gazdasági szabadság helyezési sorszáma a Heritage Foundation Index of Economic Freedom (IEF) szerint

Megjegyzések: 1. A kisebb sorszám jobb helyezést jelent. 2. Az 1999–2002-es kormányciklust a folytonos vastag vonal szemlélteti. Forrás: 2006 Index of Economic Freedom (Heritage Foundation and The Wall Street Journal).

Összességében ez a helyezési összehasonlítás is hasonló menetet követ, mint indexérték szerinti ábrázolás, de jóval élesebben kiemeli a jelenlegi kormányciklus pangó-romló jellegét, amelynek végeredménye a 2005. évi 40. hely, amely 1998 óta a legrosszabb helyezés.

Források

1. Berne Declaration: Public Eye Awards 2006. www.publiceye.ch/en/p10384.html.

2. Block, W., ed. (1991): Economic Freedom: Toward a Theory of Measurement. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

3. Easton, S. T., and Walker, M.A., eds. (1992): Rating Global Economic Freedom. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

4. Eutrend Kutató: Magyar gazdasági szabadság globális összehasonlításban. A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány számára készült résztanulmány (témafelelos: Sebestyén Tibor). A globális megítélésünk és helyezésünk trendjei címu kutatás 6. résztanulmánya. Budapest, 2005. június

5. Freedom House: "Freedom in the World 2005: Civic Power and Electoral Politics," (Freedom House, 2005) www.freedomhouse.org/research/survey2005.htm.

6. Friedman, M. (1988): "A Statistical Note on the Gastil-Wright Survey of Freedom." In M.A. Walker (ed.) Freedom, Democracy and Economic Welfare. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

7. Friedman, M., and Friedman, R. (1992): "Milton and Rose Friedman's Experiment." In S.T. Easton and M.A. Walker (eds.): Rating Global Economic Freedom. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

8. Galtung, Fredrik (2003): On Transparency International's Bribe Payers Index of 2002. (January 2003). admin.corisweb.org/index.php?fuseaction=resource.view&id=46533&src=pub.

9. Gastil, R.D. (1984): Freedom in the World: Political Rights and Civil Liberties, 1983-1984. New York: Freedom House.

10. Gastil, R.D., and Wright, L.M. (1988): "The State of the World: Political and Economic Freedom." In M.A. Walker (ed.): Freedom, Democracy and Economic Welfare. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

11. Gwartney, J.; Lawson, R.; and Block, W. (1996): Economic Freedom of the World: 1975-1995. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

12. Hanke, S.H., and Walters, S.J.K. (1997): Liberty, Equality, Prosperity. A Report to the Senate Joint Economic Committee. Washington, D.C.: U.S. Senate.

13. Hanke, Steve H. and Walters, Stephen J. K. Economic Freedom, Prosperity, and Equality (1997): A Survey. Cato Journal, Vol. 17 No. 2. A longer version of this paper first appeared as a report to the Senate (Hanke, S.H., and Walters, S.J.K. (1997): Liberty, Equality, Prosperity. A Report to the Senate Joint Economic Committee. Washington, D.C.: U.S. Senate). www.freetheworld.com/papers/Hanke_and_Walters.pdf

14. Heritage Foundation: 2006 Index of Economic Freedom. www.heritage.org/research/features/index/index.cfm.

15. Heritage Foundation: Hungary Index of Economic Freedom 2006. www.heritage.org/research/features/index/country.cfm?id=Hungary

16. John Miller (2005): Free, free at last. Economic freedom for corporations has little to do with either political freedom or economic growth. Dollars & Sense magazine (Boston, MA, USA) March/April 2005.

17. John Williamson: The "Washington Consensus" www.iie.com/staff/jwguide.htm#topic3.

18. Rabushka, A. (1991): "Preliminary Definition of Economic Freedom." In W. Block (ed.): Economic Freedom: Toward a Theory of Measurement. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

19. Stefan Karlsson (2005): The Failings of The Economic Freedom Index. The Blog posted on Ludwig Von Mises Institute Friday, January 21, 2005. www.mises.org/story/1724.

20. The 2005 Index of Economic Freedom (Heritage Foundation, 2005);

21. The Economic Times: "Freedom & Growth: No Siamese twins," The Economic Times, 5/27/02;

22. The Fraser Institute: Economic Freedom of the World: 2005 Annual Report. Publication Date: September 2005. Authors: Erik Gartzke, Associate Professor, Political Science, Columbia University; James D. Gwartney, Professor of Economics, Florida State University; Robert A. Lawson, Professor, Economics, Capital University (summary of Hungary on page 115). www.fraserinstitute.ca/admin/books/chapterfiles/EFW2005complete.pdf

23. Walker, M.A., ed. (1988): Freedom, Democracy and Economic Welfare. Vancouver, B.C., Canada: The Fraser Institute.

24. William W. Beach and Marc A. Miles, Ph.D.: Explaining the Factors of the Index of Economic Freedom. www.heritage.org/research/features/index/chapters/htm/Index2006_Chap5.cfm.

© 2005 – 2020 Polgári Szemle Alapítvány