Munkaerőmozgás a szlovák–magyar határ mentén

A szerzők a Kempelen Farkas Társaság (www.kft.sk) kutatásának résztvevői. A cikk alapjául szolgáló tanulmány a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával készült.

1. Bevezető

Két évvel az Európai Unió bővítése után megállapíthatjuk, hogy a nyugati irányú munkaerő-exodus rémképei megalapozatlanok voltak és a munkaerőpiacukat megnyitó régi tagállamokba mérsékelt létszámban érkező közép-európai munkaerő a piac veszélyeztetése helyett sok esetben inkább javította a gazdaság versenyképességét. A legendás lengyel vízvezeték-szerelők, szlovák ápolónők vagy magyar pincérek száma messze elmaradt az előrejelzésektől és társadalmi hatásuk inkább csak a politikai harcok kereszttüzében értékelődött fel.

Bár jóval kevesebb tanulmány foglalkozott az új tagországok közti munkaerő-áramlás elemzésével, a statisztikai adatok és becslések azt igazolják, hogy ennek mértéke jelentősen meghaladja az előrejelzéseket. Különösen igaz ez a határ menti régiókra, ahol sok esetben nyelvi akadályok nélkül bővültek a lakosság munkavállalási lehetőségei. Szlovákia esetében ilyen munkaerőmozgást figyelhetünk meg a szlovák–magyar, a szlovák–cseh és a szlovák–lengyel határ mentén. Ez a kutatás azonban nem a határok menti munkaerőmozgás jellegének komparatív elemzésével hivatott foglalkozni, hanem elsődleges célkitűzése a magyar–szlovák határ mentén történő munkaerőmozgás irányának, mértékének, jellegének és irányvonalainak feltérképezése.

Kutatásunk során néhány jelentős nehézséggel kellett megküzdenünk, amely az adatgyűjtés elé akadályokat gördített. Ezek megértéséhez szükséges tisztáznunk a munkaerő-vándorlás (migration) és a munkaerő- ingázás (commuters) fogalmak közti különbségeket. Míg a vándorlás esetében a munkavállaló elhagyja lakhelyét és az új munkahely közelébe költözik, addig az ingázók esetében a munkavállaló mindennap elutazik a munkahelyére, ahonnan a munka végeztével újra hazatér. A szlovák–magyar határ menti mozgás esetén az ingázás jelensége a meghatározó.

2. A munkaerőmozgás jogi háttere

Az Európai Unió egységes piacának alapelve a termelési tényezők szabad áramlása. Ez nemcsak az áruk, a szolgáltatások és a tőke, hanem a munkaerő szabad mozgását is feltételezi. A munkaerőpiac liberalizálását már az Európai Közösséget létrehozó római szerződés is célul tűzte ki. A gazdasági érdekek alapján elindult integráció fő célja volt a versenyképesség növelése a világpiacon, amely integrációkorlátozó államhatárokkal elképzelhetetlen. A versenyképesség szempontjából pedig kulcsfontosságú az összehangolt munkaerőpiac.1

2.1. A közösségi munkaerőpiacra és a közösségi munkavállalókra vonatkozó jogi szabályozás

A közösségi joganyagban a munkaerőpiac összehangolásáról mind az elsődleges mind a másodlagos jogforrásokban találhatók rendelkezések. A római szerződés 48., 52., valamint 58. cikkelye releváns a munkaerő szabad áramlását illetően. A 48. cikkely rendelkezik arról, hogy egy tagországbeli munkavállaló másik tagállamban meghirdetett állásajánlatra jelentkezhet, valamint hogy a munkavállaló a másik tagállam területére szabadon beléphet, ott tartózkodhat és munkát végezhet, mégpedig az adott tagállam állampolgárai alkalmazására vonatkozó törvényeknek, rendeleteknek és előírásoknak megfelelően. A római szerződés 52. és 58. cikkelye egy tagállam állampolgárainak egy másik tagállamban történő letelepedésére vonatkozó mindennemű korlátozás megszüntetéséről szól. Ezen cikkelyekben foglaltakat, a szabad költözés és munkavállalás jogát egészítette ki az azonos bánásmódhoz való jog.

Gyakorlati jelentőséget az alapító szerződés rendelkezései 1968-ban nyertek, az Európai Tanács 1612/68/EGK rendeletével, amely részletesen szabályozza azokat a jogokat, amelyek megilletik azokat a tagállami munkavállalókat, akik egy más tagállam területén vállalnak munkát. A szabályozás célja és lényege a rendelet alapján a következőképpen fogalmazható meg: A közösségi munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalmának elve maga után vonja, hogy a tagállamok valamennyi állampolgára a foglalkoztatás tekintetében ugyanolyan jogokat élvezzen, mint a hazai munkavállalók.

A szabad munkaerőmozgás szempontjából döntő fontosságú az 1408/71 EGK rendelet a munkavállalókra, az egyéni vállalkozókra és családtagjaikra vonatkozó társadalombiztosítási rendszerek koordinációjáról, valamint e rendelet végrehajtását szabályozó 574/72 EGK rendelet. A két rendeletet meghozataluk óta sokszor módosították. Személyi hatályuk a biztosítottakra és családtagjaikra terjed ki, de ezen túlmenően valamennyi közösségi állampolgár számára szabályozzák az egészségügyi ellátást ideiglenes – más tagállambeli – tartózkodása alatt.

E rendeletek alapelvei az alábbiak:

  1. Csak egy ország jogrendszere vonatkozik a biztosítottra, mégpedig – az állandó lakóhelyétől függetlenül – annak az országnak a jogrendszere, ahol a tagállami munkavállaló alkalmazásban áll.
  2. Az egyenlő bánásmód elve alapján a vendégmunkások ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a befogadó tagállam dolgozói.
  3. A szerzett jogok megtartásának elve alapján az egyik tagállamban megszerzett társadalombiztosítási jogosultságot a munkavállaló magával viszi a másik tagállamba.
  4. A jogosultsági idők összegződésének elve alapján a különböző tagállamokban szerzett jogosultsági idők összeszámítódnak.

2.2. A közösségi munkajog szabályozása a 2004-es bővítési hullámot követően

A csatlakozási tárgyalások során a tizenötök – az unió régi tagállamai – aggodalmukat fejezték ki az újonnan csatlakozó országokból áramló „olcsó” munkavállalók miatt, valamint nemzeti gazdaságuk felkészítése érdekében átmenetileg a közösségi jog derogációjának lehetőségét követelték. Ezen igény eredményeképpen, a Csatlakozási szerződésben2 rögzített módon, a régi tagállamok a munkaerő-áramlást illetően a csatlakozást követő átmeneti időszakban nem a közösségi jogot, hanem továbbra is nemzeti szabályozásukat alkalmazhatják, azaz az új tagállamokból érkezők munkavállalását saját döntésük alapján továbbra is feltételekhez köthetik. Az átmeneti időszak legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszokban.3

Magyarország és Szlovákia szempontjából is tehát a 15 régi uniós tagállammal bilaterális jogviszonyok maradnak hatályban az egységes közösségi jogszabályok és közösségi bírósági joggyakorlat helyett. Ezen bilaterális viszonyok jogi keretét de minimis szabályként a Csatlakozási szerződés határozza meg, azaz rendelkezik azokról a minimális követelményekről, amelyeket a régi tagállamoknak mindenképpen biztosítani kell az új tagállamok számára az átmeneti időszak alatt is.

2.2.1. A munkaerő-áramlás feltételei az új tagállamok egymás közti viszonyában

Az unióhoz egy időben csatlakozó országok egymás közti viszonylatában megvalósul a kölcsönös munkaerőpiac-nyitás, azzal a feltétellel, hogy amíg az átmeneti időszak alatt legalább egy régi tagállam még korlátozásokat tart fenn bármely új tagállammal szemben, addig az új tagállamok egymással szemben – Málta és Ciprus kivételével – élhetnek védintézkedésekkel, azaz nemzeti, korlátozó szabályozás bevezetésével, alkalmazásával. Védintézkedések a munkaerőpiac igazolt zavarai esetén, a rendes állapot helyreállítása érdekében foganatosíthatók; azaz ha egy másik új tagállam állampolgárainak olyan mértékű munkaerő-áramlása valósulna meg egy adott tagállam területére, mely veszélyezteti egy adott régióban vagy egy adott szakma tekintetében az életszínvonalat vagy a foglalkoztatottságot. Ezen védintézkedés alkalmazását a Csatlakozási szerződés külön eljárással szabályozza.4

2.3. Munkaerőpiac-nyitás a szlovák–magyar határ mentén

A szlovák–magyar határ menti munkaerőpiac vizsgálata nem korlátozódhat kizárólagosan az uniós csatlakozást követő időszakra. A határ menti munkaerő-áramlás már a csatlakozást megelőző években is meghatározó jelenség volt. Szlovákia és Magyarország 1999. február 12-én írta alá a kölcsönös foglalkoztatásról szóló kormányközi egyezményt.5 Az egyezmény értelmében a magyar vagy a szlovák munkaerőpiacon a másik szerződő fél területéről maximális egy év időtartamra (egyszeri egyéves meghosszabbítási idővel kibővítve), illetve rövid idejű, szezonális munkavégzés céljából (legtöbb hat hónapi időtartamra) 400 főt foglalkoztathattak. A 400 fős keret a szlovák munkavállalók magyarországi foglalkoztatására szűknek bizonyult, ezért az egyezmény módosításai alapján a kvótát 2001-ben 800 főre; 2002-ben 1600 főre; majd 2003-ban 2000 főre emelték.

Jelenleg a magyar szabályozást illetően a 93/2004-es kormányrendelet (IV. 27.) rendelkezik az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően alkalmazandó viszonosság és védintézkedés szabályairól, valamint a külföldi állampolgárok magyarországi munkavállalására vonatkozó feltételekről.

Eszerint:

  • A magyar állampolgárok számára munkaerőpiacukat megnyitó régi, valamint valamennyi új tagállam állampolgára munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát Magyarországon.
  • A magyar állampolgárok piacra jutását lényegesen javító régi tagállamok állampolgárai a magyar munkaerőpiac vizsgálata nélkül kapnak munkavállalási engedélyt.
  • A további régi tagállamok állampolgárai a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó általános szabályok szerint kaphatnak munkavállalási engedélyt.6

A fentiekre tekintettel tehát a szlovákiai munkavállalók Magyarországon engedély nélkül dolgozhatnak. A szlovák állampolgárok foglalkoztatását azonban a foglalkoztató legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján egy, a munkaügyi központnál beszerezhető formanyomtatványon köteles bejelenteni a központ számára.7

Szlovákiában a magyar állampolgárok munkavállalása tekintetében ugyancsak nincsenek hatályban korlátozó intézkedések. A munkavállaláshoz szükséges feltételek mindössze a munkavállaló regisztrálása az idegenrendészeten, munkaszerződés vagy foglalkoztatási ígérvény, valamint a szlovákiai lakcímet igazoló dokumentum felmutatása.8

Amennyire progresszív képet mutatott az uniós csatlakozás előtt a szlovák–magyar kölcsönös foglalkoztatáspolitika, ma az uniós csatlakozás után több mint egy évvel, a határ menti munkaerő-áramlásnak rendkívül ellentmondásos a társadalmi, politikai megítéltsége. Nagy viták kereszttüzében áll a szlovák–magyar határ menti ingázók jelensége. Bár csak becsült adatokra támaszkodhatunk, a napi ingázók száma körülbelül 30 ezerre tehető.

A határ menti ingázók egy része állandó alkalmazásban van Magyarországon, míg másik része munkaerő-kölcsönző cégek által foglalkoztatott.

2.4. A munkaerő-kölcsönzésről

A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi.9

A szlovák–magyar határ mentén létrejövő munkaerő-ingázás nagy százalékban ugyancsak munkaerő-kölcsönző cégek közvetítésével történik. A vállalatok körében elvégzett kérdőíves felmérésünk eredményei szerint a munkaerő-kölcsönzés leggyakrabban magyarországi szolgáltatón keresztül bonyolódik le. Ebben az esetben a szlovákiai munkavállaló magyar munkaszerződéssel rendelkezik, vonatkoznak rá a magyar munkaügyi jogszabályok; adóját s munkabérének járulékait Magyarországon vezetik el. A munkaerőt kölcsönbe vevő cég a munkaerő-kölcsönző társaságnak fizeti ki a szolgáltatás díját, amely szolgáltatási díjból a kölcsönző a magyar munkajog szabályaival összhangban kifizeti a munkavállaló bérét (legkevesebb a mindenkori magyar minimálbért).

Társadalmi megítéltség szempontjából a munkaerő-kölcsönzésnek szlovák szolgáltatón keresztül történő biztosítása a legvitatottabb. Ebben az esetben a munkavállalónak gyakorlatilag szlovák munkaszerződése van; adóját s munkabérének járulékait is Szlovákiában vezetik el, ezáltal jelentős bevételektől fosztva meg a magyar államkasszát.10 Minderre a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó uniós szabályozás szerint van lehetőség, semmi akadálya tehát annak, hogy egy magyarországi vállalat szlovákiai szolgáltatást rendeljen meg. Jogilag támadható állítás azonban az, hogy a szlovák munkaerő-kölcsönzőt azért „éri meg” alkalmazni, mivel ebben az esetben a magyarországi munkabér nagysága már fedezi a kölcsönzési szolgáltatás díját is, s a munkavállaló is elégedett lehet, hiszen kézhez kapott fizetése még így is magasabb a szlovákiai minimálbérnél. Az ilyen eljárás azonban semmiképpen sem felelhet meg a fent említett EU-s irányelv rendelkezéseinek, amely fő szabályként a munkavállaló érdekeit tartja szem előtt, hiszen a kölcsönzött munkavállaló így semmiképpen sem élvezheti „ugyanazokat a munka- és fizetési feltételeket, amelyek a munkavégzés helyén érvényesek”.11

Ugyancsak a szolgáltatások szabad áramlásából adódóan, elméletileg semmi akadálya annak, hogy egy magyar munkavállalót szlovákiai kölcsönző cég foglalkoztasson, s az unión belül bárhova kölcsönözzön, adott esetben akár Magyarországra visszakölcsönözzön. A visszakölcsönzés jelensége az előző bekezdésben tárgyalt, az uniós előírásoknak nem megfelelő eljárás által válna orvosolandó problémává.

2.5. Mi a teendő a láthatatlan ingázó szlovákiai munkaerővel?

A Magyarországon munkát vállaló szlovák állampolgárokra vonatkozó számadat hiányát elsősorban annak tulajdoníthatjuk, hogy bár a magyarországi foglalkoztató köteles a nála foglalkoztatott szlovák állampolgárt bejelenteni az illetékes munkaügyi központnak, a bejelentés elmulasztása jelenleg semmiféle szankciót nem von maga után. Ennek eredményeképpen senki nem rendelkezik releváns adatokkal, hogy a munkaerő-exodus ténylegesen milyen mértékben befolyásolja Magyarország határ menti régióinak munkaerő-piaci helyzetét.

Amennyiben a szlovák–magyar határ menti munkaerő-ingázás jelensége valóban sérti Magyarország érdekeit, felmerül a kérdés a már korábban említett „védintézkedés” fogalmának jogos alkalmazhatóságáról. Egyes vélemények szerint a szlovákiai ingázók nagy csoportja ténylegesen veszélyezteti a magyar munkaerőpiacot, ezért Szlovákiával szemben korlátozó intézkedések bevezetése lenne jogszerű. Tekintettel azonban az uniós négy szabadság elvére, a jószomszédi viszonyok gazdasági szempontból is lényeges vonatkozásaira, a védintézkedés jogosságának statisztikai adatokkal való igazolásának lehetetlenségére, arra a tényre, hogy ilyen jellegű intézkedéssel eddig egy tagállam sem élt az uniós bővítési hullámokat követően és a magyar fél általi esetleges bevezetése minden bizonnyal szlovák viszonossági intézkedéseket vonna maga után, ezen tanulmány írói a probléma közös, összehangolt foglalkoztatáspolitika eszközeivel való megoldása mellett érvelnek.

2.6. A Győr–Dunaszerdahely paktum

Különleges kezdeményezés indult 2005 április 21-én a Győr-Moson-Sopron Megyei Munkaügyi Központ és a dunaszerdahelyi Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal megállapodása alapján. Az alapítók egy, a szlovák–magyar határ mindkét oldalát célzó Foglalkoztatási paktumot12 írtak alá, amely keretként szolgál majd a szlovák és a magyar határ menti térség foglalkoztatáspolitikájának javítására.

A kezdeményezés célja elsősorban az együttműködés, a magyar és a szlovák foglalkoztatási színvonal növelése és a munkanélküliség csökkentése, új munkahelyek teremtése a térség gazdasági társaságainak bevonásával, valamint a meglévő munkahelyek megőrzéséhez szükséges szakképzések beindítása, a feketemunka csökkentése. A paktum előirányozza egy adatbázis létrehozását, amely a magyar és szlovák munkaerőpiac feltérképezése által a jelenlegi munkanélküliek munkaerőpiacra történő integrálását segítené elő; valamint tekintettel az Európai Unió lisszaboni, illetve stockholmi csúcsértekezletén meghirdetett foglalkoztatási politikára, különleges figyelemmel kísérné a nők, a pályakezdők, a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci lehetőségeit.

A Győr–Dunaszerdahely paktum valóban egyedülálló kezdeményezés témánkban. Kérdés azonban az, hogy az aláírás többoldalú politikai kihasználhatósága mellett lesz-e más érdemi szerepe is, hogy a kezdeményezés folyamatba torkollik-e, vagy ismét csak egy aktával több kerül a szlovák–magyar határ menti együttműködés fiktív archívumába.

Pozitív tényként értékeljük, hogy a paktum szövegezése konkrétan utal a helyi gazdasági társaságoknak az együttműködésbe való bevonására, amely mind az adatgyűjtés, mind a regionális foglalkoztatáspolitikai stratégiák szempontjából sarkalatos pontot jelent. Ezen sorok írásakor azonban már fél évvel az egyezmény aláírása után vagyunk. Sajnos a kétoldali semmittevés, a csönd, amely az aláírás megtörténte után beállt, nem ad biztatást a kezdeményezés életképességével kapcsolatban.

3. A munkaerőmozgás gazdasági környezete

A rendszerváltást követően Szlovákia és Magyarország gazdasága jelentős strukturális változáson ment keresztül. Ez a szerkezetváltás gyorsan, drasztikusan következett be. Jelentősen csökkent a bruttó hazai össztermék, nőtt az infláció és a munkanélküliség. A negatív gazdasági folyamatok fokozatosan mérséklődtek, és a ’90-es évek végén ezen országok gazdasága növekedési pályára állt. Nagy szerepe volt ebben a befektetőorientált politikának – amely Magyarországon korábban, Szlovákiában később körvonalazódott –, valamint az olcsó munkaerőnek. Magyarország a viszonylag gyors gazdasági nyitásnak köszönhetően gazdasági előnyre tett szert a rendszerváltást követően Szlovákiával szemben, ahol a csehszlovák gazdasági hagyatéknak és a politikai klímának köszönhetően a gazdasági fellendülés néhány évvel később jelentkezett. Elsősorban ezeknek a tényezőknek a hatására Magyarország a ’90- es évek folyamán jelentősen jobb makrogazdasági mutatókkal rendelkezett, az ebből származó helyzetelőnyét még jelenleg is megfigyelhetjük.

Bár Szlovákia gazdasági mutatói látványosan javultak az elmúlt években, a jelentős gazdasági eltérések meghatározó szerepet játszanak a munkaerőmozgás gerjesztésében. Növekszik ugyan a bruttó hazai össztermék, csökken az infláció és a külföldi eladósodás mértéke, de a tartósan magas munkanélküliség továbbra is a szlovák gazdaság egyik legnagyobb kihívása.

1. táblázat. A szlovák gazdaság mutatói az elmúlt években

1. táblázat. A szlovák gazdaság mutatói az elmúlt években

13

A 2000-es évektől Szlovákiában a mélyreható reformoknak köszönhetően nemzetközileg elismert gazdasági irányváltásnak lehetünk tanúi, míg Magyarországon az átpolitizált, rugalmatlan gazdaságpolitika jelentős lendületvesztéssel jár. Bár a magyar gazdasági mutatók továbbra is növekedést jeleznek, a gazdaság potenciális lehetőségei nem kerülnek teljes mértékben kiaknázásra. A mutatók visszaesésének okai a gazdasági versenyhelyzet átalakulásában kereshetők, ahol Magyarország szomszédai jelentősen felerősödtek, mely jelenséghez viszont a magyar gazdaságpolitika nem igazodott.

2. táblázat. A magyar gazdaság mutatói az elmúlt években

2. táblázat. A magyar gazdaság mutatói az elmúlt években

14

A gazdasági mutatók összehasonlításakor megállapítható, hogy Magyarország alacsonyabb munkanélküliséggel és magasabb átlagbérekkel rendelkezik. Mivel ez a két tényező van döntő hatással a növekvő munkaerő- ingázásra, vizsgálódásunk döntően ezekre irányul. Szlovákiában a munkanélküliség meghatározóan csökkent az elmúlt években, ugyanakkor a viszonylag alacsony északnyugat- magyarországi ráta emelkedésnek indult. Ezeket a változásokat azonban elhamarkodott döntés lenne teljes párhuzamba állítani és egy tiszta kölcsönhatásról beszélni, mivel a munkanélküliek számának változása egy komplexebb hatás következménye.

A munkaerőmozgás másik kiemelt serkentőjét a bérkülönbségek jelentős méretében kereshetjük. Hosszú távon megfigyelhető, hogy az átlagbérek kb. 200 euróval15 magasabbak Magyarországon, mint Szlovákiában. Ennek különösen a határ menti régiókban van jelentősége, mivel a szlovákiai munkavállalók a Magyarországon megkeresett munkabér döntő részét szülőhelyükön költik el. Ez a tény motiválja a szlovákiai munkavállalókat magyarországi munkahely keresésére még akkor is, ha Szlovákiában stabil munkahelyük van. Bár az ingázók által végzett munka legnagyobb része az átlagbér alatt bérezett munkakörökhöz tartozik, a bérkülönbségek még így is jelentős eltérést mutatnak. Ezzel magyarázható a képzett, szakmával rendelkező munkaerő jelenléte is a magyarországi gyártásban, ahol a bérezés meghaladja a Szlovákiában elérhető szakmunkásfizetéseket.

1. ábra. A szlovák és magyar átlagbérek alakulása 2001–2005 (euróban)

1. ábra. A szlovák és magyar átlagbérek alakulása 2001–2005 (euróban)

4. Határ menti munkaerőmozgás a mindennapi életben

A szlovák–magyar határ mentén legnagyobbrészt a munkaerő-ingázás jelenségét figyelhetjük meg. Az ingázók túlnyomó többsége a munkáltató által biztosított tömegközlekedési eszközzel jut el lakhelyéről a munkahelyére. Létezik azonban a migrációnak és az ingázásnak egy sajátos kombinációja is, ahogy az a kelet-szlovákiai munkavállalók esetében történik, akik a munkahetet egy szlovákiai munkásszálláson – tehát nem lakóhelyükön töltik –, és innen ingáznak naponta magyarországi munkahelyükre.

Az ingázó szlovákiai munkavállalók száma a határ menti magyar ipari parkokban koncentrálódik, amelyekben a vándorlók 85%-a kerül alkalmazásba. Az ipari parkokon kívül alkalmazott 15%-nyi ingázó főként egészségügyi nővérként, az építőiparban, valamint a fémfeldolgozó iparban keresi a megélhetést. Gyakoriak továbbá a textiliparban, elektronikai iparban, teherforgalomban és telekommunikációban alkalmazottak is. Az ingázók kevés kivétellel a magasabb képzettséget nem igénylő munkaköröket látják el: 98%-uk a gyártószalag mellett vagy alkalmazottként foglalkoztatott, a fennmaradó 2% a középvezetésben dolgozik, a csúcsvezetésben dolgozók száma pedig elenyésző.

A munkások biztosítása nagy számban kölcsönző cégek igénybevételével, esetleg felhívás, hirdetés útján valósul meg. Egyegy ipari központban a dolgozók 50-70%-a képezi a törzsállományt, a fennmaradó 30- 50% pedig a kölcsönzött munkaerő.

4.1. Az ingázás okainak kutatása

A munka után való vándorlás elsődleges okai anyagi jellegűek: Magyarországon a minimálbér 1,4-szerese a Szlovákiában megkereshetőnek. Az ingázási távolság a lakhelytől akár 100 km-ig is terjedhet. Ennek ellenére az utazási költségek nem kell hogy minden esetben kiadásnövelő tényezőként szerepeljenek, mivel néhány esetben a magyarországi munkahelyek közelebb fekszenek a munkavállaló lakhelyéhez, mint a legközelebbi hely, ahol Szlovákiában alkalmazásba kerülhetne.

4.2. A munkaerő-kölcsönzés mértéke, szereplői és jellege

A munkaerő-kölcsönzés lehetőségével az 1000 vagy ennél több főt foglalkoztató vállalatok élnek, a 200-300 fős cégekre ez a tendencia nem jellemző. Egy-egy alkalmazottakat igénylő vállalat egyszerre több kölcsönzővel (általában kettő-hárommal) áll kapcsolatban, a partnerek kiválasztása pedig versenytárgyalás útján valósul meg. A munkát vállalókat statisztikai okokból kötelesek lennének bejelenteni a munkaügyi hivataloknál (infokártya), de mivel a mulasztás szankciót nem von maga után, sok esetben a bejelentés nem történik meg.

Az EU szabad munkaerő-áramlást támogató politikája, amely 2004. május 1-jétől országainkra is érvényes, jelentősen megkönynyítette és leegyszerűsítette a munkavállalást az EU tagállamain belül (kivételt képeznek azon országok, amelyek még élnek a korlátozás lehetőségével). Van ennek azonban egy bizonyos adminisztrációs hátránya: a munkaerőmozgás nehezebben követhető a már említett bejelentés elmulasztásával. A valódi számok meghatározása szinte lehetetlen, csupán a szakértők és a foglalkoztatók becsléseire hagyatkozhatunk. Ezek alapján a nyugat-szlovákiai járásokból – elsősorban Dunaszerdahely, Komárom és Párkány vonzáskörzetéből – mintegy 20 000 ember dolgozik Magyarországon, akik 60-65%-a munkaerő- kölcsönzőkön keresztül jut álláshoz. A vándorlás gócpontja elsősorban a Győr–Komárom –Tatabánya régió, ahol a munkanélküliségi ráta megközelíti a természetes szintet, amelyet már nem lehet lejjebb szorítani, és az így képződött munkaerőhiányt az ingázókkal pótolják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke szerint: „a hazai vállalkozások egy része nemhogy növekedni, fejlődni sem képes az ingázó vagy állandó migráns munkavállalók nélkül”.16

A határ menti, Magyarországra irányuló migráció a magasabb munkanélküliséggel küzdő Szlovákiára pozitív hatást gyakorol. A munkanélküliek száma valamelyest csökken, és mivel az ingázók naponta, hetente hazatérnek szlovákiai lakhelyükre, a vásárlóerő ottmarad és a bérelvezetések is a szlovák gazdaságba folynak. A vándorló lakosság ráadásul ösztönző jelleggel hat a többi munkanélkülire is azáltal, hogy példájukkal igazolják, nem várni, hanem keresni kell a munkalehetőséget – ha kell a határ túloldalán.

4.3. A határon átnyúló munkavállalás támogatása

A határon átnyúló mobilitást hivatott elősegíteni a szlovák Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal és a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által előkészített, ez év áprilisában indított és 2006 áprilisáig futó pilótaprojekt, amely mint a munkapiac aktív eszköze a határ menti régiókba irányuló munka utáni vándorlást kívánja támogatni a munkavállalók útiköltségének ideiglenes térítésével. A mobilitás célországai: Lengyelország, Csehország, Ausztria és Magyarország. A projektet helyi szinten az egyes járási munkaügyi, szociális és családügyi hivatalok koordinálják.

A kitűzött nemes célok, mint például az új munkahely megszerzésének és megtartásának támogatása, a határon átnyúló együttműködés vagy a lakosság aktivizálása és mobilitásának fokozása azonban nem váltotta ki a várt érdeklődést a munka nélküli lakosság körében. Ennek több oka is van. A projekt csak a határon áthaladó tömegközlekedési eszközök igénybevételét támogatja, amelyek azonban csak kevés esetben igazodnak a szállítás frekvenciájával a külföldre dolgozni járó lakosság igényeihez. A személygépkocsival való közlekedés tehát nem kaphat támogatást. Sokakat kizár ezenkívül a támogatottak köréből az előzetes három hónapos munkanélküli időszak is. A támogatást összszlovákiai szinten alig 30 kérvényező vette igénybe.

5. Összefoglalás

Gyakorta hangzik el az az állítás, miszerint a szlovákiai munkavállalók özönlése okozza Magyarország határ menti megyéiben a növekvő munkanélküliséget, valamint a bérek növekedésének visszaszorítását. Magyarország északnyugati megyéiben még ma is az országos átlaghoz képest alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Kérdőíves felmérésünk során mind a vállalatok, mind a humánerőforrással foglalkozó magyarországi cégek hangsúlyozták, hogy azért alkalmaznak szlovákiai munkavállalókat, mert munkaerőhiánytól szenvednek. A két ország határ menti régióinak sajátos gazdasági jellemzőiből adódóan azonban tény, hogy a szlovákiai munkavállalókat sokkal jobban motiválja a magyar minimálbér összege, mint a magyarországi munkanélkülieket.

A határ menti ingázók kérdéskörét övező túlfeszített politikai, illetve társadalmi légkör megalapozója elsősorban az ingázókra vonatkozó pontos számadatok hiánya. A jelenlegi magyar szabályozás az uniós előírásokkal összhangban lehetővé teszi az engedély nélküli munkavállalást szlovák állampolgárok részére, ugyanakkor bejelentési kötelezettséget ír elő a munkavállalóra vonatkozólag az illetékes munkaügyi hivatalnál. A szabályozás hiányossága, hogy a magyar törvények szerint a bejelentési kötelezettség elmulasztása nem szankcionálható. Tekintettel arra, hogy Szlovákia és Magyarország egyazon gazdasági és politikai unióhoz tartozva a jövőben is egymás kölcsönös és együttes gazdasági fejlődésében érdekelt, hogy a magyar–szlovák határ menti munkaerő-áramlásra vonatkozólag a releváns adatok hiánya áll fenn, valamint hogy de facto az ingázók nem befolyásolják a határ menti magyar régiók munkaerőpiacának jellemzőit és a munkanélküliek lehetőségeit, ezen sorok írói egyöntetűen a kérdés más irányú megoldása mellett érvelnek. Kutatásaink meggyőztek bennünket, hogy a két ország közös érdeke a kölcsönös foglalkoztatáspolitikai együttműködés. Ez irányú kezdeményezést tapasztaltunk a Győr–Dunaszerdahely paktum keretei között, valamint a visegrádi négyek programjában is. Fontos azonban, hogy a célkitűzéseket gyakorlati lépések is kövessék. A hatékony adatszolgáltatás, valamint a munkavállalási bejelentések realizálásának biztosítása elsőrendű feladat. Ugyancsak fontos lenne a vállalatok általi állománybavételre vonatkozó állami ösztönző politika kifejlesztése, így elkerülhetők lennének például a munkaerő-kölcsönzés jelenségéből adódó visszás helyzetek, illetve az alaptalan mítoszok.

A magyar és a szlovák társadalom egyaránt megfelel az öregedő európai képnek. Hosszú távon tehát, különösen az Európai Unió további bővítései által a Kárpát-medencei munkaerőpiac-nyitás elkerülhetetlen. A kérdéssel való foglalkozást nem elodázni, hanem kezelni kell, mégpedig valamennyi munkaerő-piaci szereplő érdekében.

Jegyzetek

  • 1. Borók György: A határon túli magyarok munkavállalása Magyarországon a csatlakozás előtt és után. www.ajk.elte.hu/TudomanyosProfil/kiadvanyok/elektronikus/themis/2003/BorokGyorgy-HataronTuliMagyarokMunkavallalasa.pdf.
  • 2. www.kulugyminiszterium.hu (a Csatlakozási szerződés X. melléklete).
  • 3. Gellérné Lukács Éva–Szigeti Borbála: Munkavállalási szabályok az EU tagállamaiban az átmeneti időszak alatt. Budapest, KJK–Kerszöv, 2005, 17. p.
  • 4. A védintézkedést érvényesíteni kívánó tagállamnak értesíteni kell szándékáról az Európai Bizottságot és a többi tagállamot, valamint biztosítja számukra az összes vonatkozó információt. Ezen információk alapján kérheti, hogy az Európai Bizottság részben vagy egészben függessze fel az adott régióban vagy szakma tekintetében; a rendes állapot helyreállítása érdekében az 1612/68 EGK rendelet 1–6. cikkének (azaz a munkaerőpiacra jutás feltételeire vonatkozó rendelkezéseket) alkalmazási kötelezettségét. A bizottság a kézhezvételtől számított 2 héten belül határoz a felfüggesztésről, annak időtartamáról és alkalmazási köréről, majd határozatáról értesíti az Európai Tanácsot. Sürgős és kivételes esetekben az érintett tagállam az Európai Bizottság utólagos, indokolással ellátott értesítése mellett maga is felfüggesztheti az 1612/68 EGK rendelet érintett cikkeinek alkalmazását.
  • 5. Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között az állam polgárok kölcsönös foglalkoztatásáról, 1999. február 12. www.employment.gov.sk/mpsvrsr.
  • 6. 93/2004-es kormányrendelet (IV. 27.) a Magyar Köztársaság az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően alkalmazandó munkaerőpiaci viszonosság és védintézkedés szabályairól.
  • 7. Tájékoztató a külföldiek magyarországi munkavállalásának szabályairól. www.afsz.hu.
  • 8. www.europa.eu.int/eures.
  • 9. Az 1992. évi XXII. tv. a Munka törvénykönyvéről, 11. fejezet, 193/C §, a) bekezdés.
  • 10. Magyar–szlovák együttműködés a munkahelyek biztonságáért, 2005. május 2. www.afsz.hu.
  • 11. 96/71 sz. EK irányelv a munkavállalók kiküldetéséről, kirendeléséről, kölcsönzéséről az Európai Unióban
  • 12. Foglalkoztatási paktum, létrejött a Győr-Moson- Sopron Megyei Munkaügyi Központ és a dunaszerdahelyi Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal között. www.fmm.gov.hu/upload/doc/200504/magyar_szlovak_paktum.pdf.
  • 13. A Szlovák Nemzeti Bank 2005. október 26-i középárfolyama szerint számítva: 1 euró = 39,066 Sk
  • 14. A Magyar Nemzeti Bank 2005. október 26-i középárfolyama szerint számítva: 1 euró = 251,9 Ft
  • 15. A napi árfolyam-ingadozástól függően ez 5–9 ezer korona, azaz 30–55 ezer forint különbséget jelent.
  • 16. www.foglalkoztatas.hu/index.php?mzpage=detailhir&hirid=694.