Logo

Szlovák tapasztalatok – hasznosítási lehetőségek

MUST KATALIN közgazdász hallgató, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pénzügytan Tanszék.

A Polgári Szemle ez évi, februári számában jelent meg egy átfogó beszámoló a szlovákiai adóreformról. Ehhez szeretnék néhány gondolattal hozzászólni.

A 2004-ben bevezetett EU-komform adórendszerrel Szlovákia a legátláthatóbb adórendszerű államok sorába lépett. Ahogy a 2004-es szlovák adatok is mutatják, az adóreform meghozta az eredményt, hisz az adóból származó bevételek nem csökkentek, hanem kismértékben ugyan (az infláció mértékével korrigálva), de növekedtek. Az adórendszer egyszerűsítésének, átláthatóságának érdekében eltörölték az ajándékozási, örökösödési, ingatlanátírási adót, és csökkentették a kivételek számát. Ezen adónemekből származó bevételek a költségvetés adóterhekből származó bevételeinek csak kis hányadát adták. Csökkent az adókötelezettség alóli kibúvás lehetősége is. A támogatások mértékének jelentős – mintegy 50%-os – csökkenése azonban feszültségeket szülhet a lakosság körében. Az egységesített vállalati és személyi jövedelemadó- kulcs előnyös mind a hazai (szlovák), mind pedig a külföldi vállalatok, befektetők számára, hiszen ezzel együtt megszűnt az osztalék után fizetendő adó. Mivel a fizetendő adó mértéke viszonylag egyszerűen meghatározható, nagy könnyebbséget jelent az új adórendszer átláthatósága, mellyel sikerült megszüntetni egy igen jelentős tényezőt az országban való megtelepedést akadályozó paraméterek közül. Ezáltal egy erőteljesebb ösztönzés valósult meg egy sikeres(ebb) vállalkozás folytatására és magas(abb) jövedelem elérésére. Az adóreform hátránya lehet, hogy a támogatások csökkenése miatt az élelmiszerek, az energia, a gyógyszer, a lakás, az építőipari munkák drágulhatnak, ugyanis az élelmiszerek és a gyógyszerek eddig kedvezményes adókulcs alá tartoztak, amelyek – az új törvény értelmében – ugyancsak átsorolásra kerültek a 19%-os adókulcsmérték alá.

Az alacsony jövedelmű lakosság egy részének – például a nyugdíjasoknak, a munkanélkülieknek – a létproblémája, véleményem szerint, az egykulcsos adórendszer következtében nem szűnt meg, hiszen a közvetett adószabályok változása ezen csoportok pénzügyi helyzetére negatív hatást gyakorol, ezzel szemben a közvetlen adóteher csökkenését nem érzékelik, mivel adót nem fizetnek.

A középréteg életszínvonala csökkenhet, a magasabb jövedelmű lakosság esetében pedig egy jelentős támogatás valósult meg. Elmondható, hogy a lakosság számára a reform általánosságban nem volt előnyös. A 19%-os áfa jelentős áremelkedéshez vezetett, a drágulás pedig a lakosság döntő részénél meghaladja a jövedelemadó csökkentéséből származó előnyöket. Az új rendszer nyertesei a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetűek lettek. Azok a magánszemélyek, akik nem keresnek többet havi 7700 koronánál (kb. 192 eurónál), azok az új rendszer szerint nem fizetnek adót, míg 2003-ban 10%-os adókulcs alá estek. A magasabb keresetűek, akik havi 30 ezer korona (kb. 750 euró) felett keresnek – a korábbi 38%-os adókulcs helyett – 2004-ben 19%-os kulccsal adóztak. Mindezek mellett a szociális juttatásokat is jelentős mértékben csökkentették.

A törvényjavaslat a vállalkozókat nem is kötelezi arra, hogy az adómegtakarításnak legalább egy részét a vállalkozás fejlesztésére, modern gépek vásárlására, új munkahelyek kialakítására fordítsák. Ez magában rejti, illetve fokozza annak veszélyét, hogy a külföldi vállalatok, főként a kedvezőbb adózási feltételek miatt telepednek meg az adott államban, és ezért az országban megtermelt nyereség ki is kerül onnan. Így viszont csak akkor számolhatunk újabb munkahelyek létrejöttével, ha ezen vállalatok megtelepedése folyamatos és nem hagyják el az országot. Hosszú távon biztos, hogy az lenne kedvező, ha ezen vállalatok az országban maradnának és legalább az ott megtermelt tőke egy hányada ugyanott reinvesztálásra is kerülne.

Az egykulcsos, lineáris adózás szempontjából problémát okozhat az egyes régiók egyenetlen gazdasági fejlettsége is. Egészen más lehetőségei vannak ugyanis az embereknek – például – Pozsonyban, és annak környékén, és mások a kelet-szlovákiai településen élőknek. Ugyanis a fejlettebb városokban, településeken élők számára a személyi jövedelemadó kulcsának mérséklése következében a jövedelmük nagyobb hányadát fordíthatják fogyasztási javakra, még akkor is, ha az indirekt adó kulcsok emelkedtek, köszönhetően a direkt adók mértékének csökkentéséből fakadó költségvetési adóbevétel-kiesések pótlásának. Az elmaradottabb területeken élők számára a jövedelemadó mértékének csökkentése nem érezteti jelentősen kedvező hatását, ugyanis itt az emberek egy része nem rendelkezik adóköteles jövedelemmel, a fogyasztást terhelő adók mértékének növekedése pedig tovább rontja helyzetüket. Ezek a különbségek még növekedhetnek is az indirekt adókulcsok növelésének következében.

Mindezek mellett azonban egy jelentősebb gazdasági növekedést tud realizálni az ország, és egy magasabb GDP megteremtheti a pénzügyi lehetőségeket arra, hogy a lakosság hátrányos helyzetű csoportjainak helyzetén javítsanak.

A járulékok esetében fontos megemlíteni, hogy a munkáltatók által kötelezően fizetett szociális járulékok és a betegbiztosítás a bruttó bér 35,4%-át teszik ki. Tehát a terhek a munkáltatókon igen magasak.

A szlovák módszerhez hasonlóan a magyar közteher-viselési rendszer számos komoly problémával küszködik. Ilyen probléma többek között, hogy a legális gazdaságban viszonylag kevés az adófizető, így alacsony a foglalkoztatás, továbbá mivel a valódi gazdasági tevékenységek megoszlanak a legális és a szürke szféra között, alacsonyak a hivatalos jövedelemadó-alapok. Ebből kifolyólag viszont az „általános” adókulcsok magasak.

Noha a versenyképességnek nem az adózás az elsődleges tényezője, de vannak ilyen összefüggések is, emellett az adóreform hiánya egyre inkább versenyképességi hátrányt okoz. A mai magyar adórendszer sok tekintetben igazságtalan, mivel a valóságos jövedelemviszonyokat csak részben tudja tekintetbe venni, illetve több területen az alkalmazott kedvezmények igazából nem megfelelő célokat szolgálnak.

Szigorítani kell a szabályok betartásának ellenőrzöttségén, ugyanis ez elég hiányos. A kontroll költségvonzata az adórendszer átláthatóbbá tételének következtében jóval kisebb lesz, mint egy bonyolult, átláthatatlan, ugyanakkor nem feltétlenül hatékonyabb adórendszer esetében. Az ellenőrzés költségeinek csökkenése mellett az adminisztrációs költségek is mérséklődnének.

A központi adók mellett említést kell tenni a helyi adókról is, hiszen Magyarországon a helyi önkormányzatok csak csekély önállósággal rendelkeznek az egyes adónemek mértékének meghatározása tekintetében, és ezen bevételek jelentős része is a központi költségvetés kiadásait hivatott fedezni, míg az önkormányzatok csak kismértékben részesednek ezen bevételekből. A szlovákok – véleményem szerint – egy igen jó megosztási rendszert alakítottak ki, melynek értelmében a személyi jövedelemadóból származó bevétek 73,3%-a helyi önkormányzatokat illeti, 23,5%-a nyolc regionális önkormányzat bevételtömegét gyarapítja, és 6,2% illeti meg a központi költségvetést.

Véleményem szerint a szlovák adórendszer egyes elemei Magyarországon is alkalmazhatók lennének, értem ez alatt a menteségek, kedvezmények csökkentését, és az egykulcsos lineáris adórendszer megteremtését. Ezáltal és a gazdaság „kifehéredésének” eredményeként nálunk is egy szélesebb adóalap jönne létre, ami az adó mértékének csökkentéséből fakadó költségvetési bevételkiesést volna hivatott fedezni. Magyarország számára is szükség lenne tőkeerős külföldi vállalatok megtelepedésére, mely új munkahelyek teremtését, ezáltal a munkanélküliség csökkenését, segítené elő. Ez kedvező hatást gyakorolhat a gazdasági növekedés ütemére, különösen akkor, ha az országban realizált tőke egy része itt is kerül befektetésre. El kell kerülnünk azonban, hogy azon társadalmi csoportok, melyek nem rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az indirekt adókulcsok növelésének hatására.

Fontos lenne továbbá, hogy a munkaadókat terhelő különböző járulékokat fokozatosan csökkentsük, még azon az áron is, hogy a munkavállalók járulékterheit növeljük, így elérhetővé válna az, hogy csökkenjen a minimálbéren foglalkoztatottak száma.

Adóreformra szükség van Magyarországon, de az nem egyenlő az adószintek, az adóteher és mértéke egyszerű csökkentésével, vagy az adó- és járulékfizetési kötelezettség széles körű megszüntetésével. Az adórendszer, a társadalombiztosítási járulékrendszer és az illetékrendszer összehangolt, harmonizált reformjára van szükség, amely épít az államháztartás reformjára, összhangban van a követett gazdaságpolitikával és stabil bevételi hátteret biztosít az államháztartás számára.

© 2005 – 2020 Polgári Szemle Alapítvány