Polgári Szemle, 17. évf. 4–6. szám, 2021, 448–461., DOI: 10.24307/psz.2021.1233

Összefoglalás

Az európai vállalkozások meghatározó része a KKV-k csoportjába tartozik, emiatt szerepük kiemelkedően fontos a nemzetgazdaságban. Az építőipari KKV-k jelentősége megkérdőjelezhetetlen az Európai Unióban. A szektor a GDP közel 10%-át állítja elő és hozzávetőlegesen 42,9 millió munkahely teremtését garantálja. A kutatásomban azt vizsgálom, hogy milyen direkt, illetve indirekt hatások mutathatóak ki az építőipari KKV-k árbevétele és a makrogazdasági mutatók között, ha abból a feltételezésből indulok ki, hogy a megtakarítások direkt hatása az építőipari mikrovállalkozások árbevételén keresztül, további indirekt hatásokat fejtenek ki a GDP-re, a munkanélküliségi rátára, valamint az inflációra. A kutatás eredményeként fő megállapításom, hogy az építőipari mikrovállakozások árbevételének pozitív hatása az elmaradott európai tagországoknál jelentősebb volt.

Journal of Economic Literature (JEL) kódok: A10, A19, P43, H20
Kulcsszavak: Európai Unió tagországok, árbevétel, építőipar, makrogazdasági mutatók, mikrovállalkozások

The Impact of the Sales Revenues of European Construction Micro-enterprises on the Macroeconomic Indicators of the Member States of the European Union

Summary

The decisive majority of the European enterprises are SMEs; therefore, SMEs have a prominent role within the national economy. Without doubt, construction SMEs are very important within the European Union. This sector produces nearly 10 percent of the GDP of the EU and guarantees the creation of some 42.9 million jobs. In my research, I examined the direct and indirect impacts that may be shown between the sales revenue of the construction SMEs and the macro-economic indices, if we assume that the direct impact of savings exerts further indirect impacts on the GDP, the unemployment rate and the inflation through the sales revenues of the construction micro-enterprises. The main finding of my research was that the sales revenue of the construction micro-enterprises had a more significant positive impact in less developed European Members States.

Journal of Economic Literature (JEL) codes: A10, A19, P43, H20
Keywords: Member States of the European Union, sales revenue, construction industry, macro-economic indices, micro-enterprises

Bevezetés

A kis- és közepes vállalkozások szerepe kiemelkedően fontos a piacgazdaságban. A KKV-k hatása az európai gazdaságra megkérdőjelezhetetlen, hiszen ez a szektor adja a munkahelyek több, mint 90%-át az EU tagországokban (Európai Parlament, 2021). Az építőipari szektor jelentős szerepet játszik a tagországok jövedelemtermelésében, a külföldi tőke áramlásában, a beruházásokban és a munkahelyteremtésben is. A vállalkozások a mindennapi tevékenységükkel hozzájárulnak a jóléti társadalom működéséhez, gyarapodásához. A KKV-k gazdasági szerepe felértékelődött az elmúlt 30 évben, elsősorban azáltal, hogy a nagyvállalatok az értékláncok mentén a tevékenységeik jelentős részét kiszervezték. A világ hamar ráébredt arra, hogy a KKV-szektor fejlesztése elengedhetetlen, így Japán és Amerika után az Európai Unió is lépéseket tett a KKV-szektor fejlesztésére. Az Európai Unió már a 2000-es évektől kiemelt figyelmet fordított a KKV-k vállalkozási képességeinek és a támogató keretrendszerének megerősítésére.

Szakirodalmi áttekintés

A KKV-k szerepe igen fontos mind a gazdasági növekedés, mind a munkahelyteremtés előmozdítása, de a társadalom fejlődése szempontjából is (Csath, 2015). Az Európai Unióban a KKV-k száma az összes vállalkozás közel 99%-át teszi ki, így értelemszerűen szoros kapcsolatban áll a munkahelyek számával, ami eléri az összes foglalkoztatottak kétharmadát a magánszektorban (Eurostat Yearbook, 2010). Az építőipari KKV-k jelentősége megkérdőjelezhetetlen az Európai Unióban. Az építőipari szektor a GDP közel 10%-át állítja elő (Losoncz, 2019) és közel 42,9 millió munkavállaló közvetlenül vagy közvetve függ az építőipari szektortól (IW, 2020). Az Európai Bizottság által készített több jelentés is megállapítja, hogy az építőipari szektor teljesítménye nagymértékben meghatározza a teljes gazdaság alakulását.” (Bizottság, 2012),( European Commission, 2015a).

Barsi (2002) munkájában hivatkozik egy további jelentésre – SECTEUR —, amely szerint az Európai Unió beruházásainak több mint a fele építőiparinak tekinthető és az építőipar az egyetlen olyan szektor, ahol minden egyes új munkahely további két munkahelyet teremt más ágazatokban. Közel 2 millió építőipari vállalkozás működik aktívan az Európai Unióban, amelynek 92%-a mikrovállalkozásnak minősül. A mikrovállalkozások főbb problémája közé tartozik, hogy tőkeellátottságuk és likviditásuk (Barsi, 2002), valamint az innovációs képességük nagyon alacsony (Bencsik — Filep, 2020).

A szektor az egyik legérzékenyebb ágazatok közé tartozik, amelyet súlyosan érintett a 2008-ban kitört pénzügyi világválság (Vasa, 2010;Lcntncr et al., 2020). A beruházási kedv 2011-ben a 2009-es adatokhoz viszonyítva 16%-os visszaesését mutatott. A válság országonként eltérő hatást váltott ki: míg a közép-európai országokban – mint Magyarország és Románia – az ingatlanárak hirtelen csökkenése okozott drámai visszaesést az építőiparban, addig más országokban a hitelpiac bedőlése eredményezte az építőipari teljesítmény zsugorodását (Európai Bizottság, 2012; European Commission, 2015a; European Commission,2015b; Bite et al., 2020).

Lengyel és Rechnitzer 2002-ben részletesen elemezte az EU tagság várható hatásait a KKV-szektorra vonatkozóan. Mivel a magyar vállalkozásokat a közös piacra való lépés egy teljesen új helyzet elé állította, véleményük szerint a kisvállalkozások fogják leginkább megszenvedni – a csak jelentős befektetésekkel végrehajtható – a követelményeknek való megfelelést. Annak ellenére, hogy az építőipar szerepe a magyar nemzetgazdaságban megkérdőjelezhetetlen, a szektor nem tudta elérni, hogy egy stabil hátérrel rendelkező intézményesültséget hozzanak létre (Lengyel—Rechnitzer, 2002). Lengyel és Rechnitzer arra az álláspotra jutottak, hogy az építőipari vállalkozások versenyképességének a kulcsa a vállalati együttműködésben, a hálózatosodásban és a klaszeteresedésben rejlik.

Bajmóczi (2002) szerint az építőipari ágazaton belül a 2000-es évek elején egyáltalán nem volt jellemző a vállalkozások együttműködése, amely nehezítette a klaszterek kialakulását. Egyes kutatók szerint azonban a vállalkozások a specializálódást túl kockázatosnak tartják. A dán gazdaságban az építőipari szektor komoly jelentőséggel bír, emiatt nagy hangsúlyt fektetnek a szektor versenyképességének növelésére. Emiatt a dán kormány már 1999-től különböző intézkedésekkel segítette az építőipari szektort (Danisch Goverment, 1999). A dán kormány felhagyott a szétaprózott iparági programokkal és helyette iparágcsoportokra koncentráló intézkedéscsomagokkal próbálta a versenyképességet erősíteni. Rájöttek, hogy a fejlődés inkább a vállalkozások, szektorok, piacok és intézmények közötti kapcsolatokban rejlik (Bajmóczi et al., 2002). A dán gazdaság versenyképességének növekedése érdekében 2000 és 2001 között a következő célokat fogalmazták meg (Bajmóczi et al., 2002):

Ezeket figyelembe véve Buzás (2002) és kutatótársai a magyar építőipar klaszterének lehetséges fejlesztési stratégiáira tettek javaslatot. Véleményük szerint nem létezik egy bevált klaszter-sablon, mely minden egyes országban működne. Álláspontjuk szerint klaszter-fejlesztés van, amely révén a klasztert a kormányzati és a magánszervezetek sajátosságaihoz, valamint folyamatos változásaihoz alakítják (Buzás et al., 2002). Az általános klaszterfejlesztésnél mérvadó OECD irányelvei (OECD 2001) alapján a következő fontos észrevételeket is figyelembe kell venni a kutatók szerint. Az építőipari klaszter alatt kell érteni minden, az építőiparhoz köthető szolgáltatást. Jelen esetben a tervezéstől kezdve a termelési láncon keresztül az ingatlan ügyekig. Az építőipar meghatározó cégei, amelyek az értéklánc-rendszer végén állnak, elkezdenek egymás stratégiai szövetségeseivé válni. Amikor ez a folyamat nyilvánvalóan körvonalazódik, ekkor szükséges a kormányzati háttértámogatás (Buzás et al., 2002).

Kutatás módszertana

Felhasznált adatbázis

A szekunder kutatás adatbázisát az Európai Unió Statisztikai Hivatala, azaz a EUROSTAT, valamint a Világbank statisztikai adatbázisa szolgáltatták. Az európai építőipari KKV-kat érintő adatsorokat az EUROSTAT oldalán található adatbázisból töltöttem fel.

A szervezet részletesen publikálta az európai építőipari KKV-k méret szerinti mennyiségét, valamint árbevételét, országokra lebontva. Ennek az adatbázisnak köszönhetően tudtam a mikrovállalkozások kapcsolatát vizsgálni az Európai Unió tagországainak makrogazdasági mutatóival kapcsolatban.

Már a kutatás kezdetén kiderült, hogy az EUROSTAT, valamint a Világbank adatbázisa sok esetben hiányos. Amíg az EUROSTAT oldala a KKV-szektort érintő statisztikai jelentésekben nem bővelkedik, addig a Világbank statisztikai adatai csak 2018-ig érhetőek el. Így a szervezet által publikált adatokból töltöttem fel a kutatás alapjául szolgáló adatbázisomat. A tagországok egyes makrogazdasági mutatóit – GDP, infláció, megtakarítás – a Világbank statisztikai oldalán értem el hiánytalanul, 2000-2018-as időszakra, addig a munkanélküliségi rátát, a megtakarítást és a EU támogatásokat az EUROSTAT (ESA 2010) oldaláról gyűjtöttem be. A két statisztikai oldal által publikált adatok eltérő pénznemben voltak megadva. Így azokat az adattömböket, amelyek dollárban voltak meghatározva, a Világbank által publikált rögzített árfolyamon váltottam át euróra.

Klaszteranalizis

A vizsgálat során klaszteranalízis elemzést végeztem az Európai Unió 27 tagországra a 2000-2019 közötti időszakra vonatkozóan. A klaszteranalízis egy olyan eljárás, amellyel adattömböket tudunk viszonylag homogén csoportokba sorolni, azaz klasszifikálni. Célom az volt, hogy olyan csoportokat hozzak létre, amelyek jobban hasonlítanak egymáshoz, mint más csoport tagjaihoz. Makrogazdasági mutatókból származó adattömböket próbáltam homogén csoportokba sorolni. Vizsgálataim során a hierarchikus Ward módszert alkalmaztam (Jánosa, 2015 alapján). A Ward-kritérium, egy olyan módszer, amelynél arra törekszünk, hogy az összes klaszter belső heterogenitása (euklédeszi távolság alapján) a lehető legkisebb legyen az egész klaszterstruktúrára vetítve.

Útelemzés

Az útelemzés (Structural Equation Modelling – SEM) során a változó korrelációs összetevőkre bontása történik. Az út diagrammon a változók közötti utak mutatják, hogy a magyarázó változók – jelen esetben a megtakarítás / fő – hatása milyen úton jut el az eredmény változókig, jelen esteben a többi makrogazdasági változókig. Az útelemzés során arra is választ kapunk, hogy a változók között milyen erősségű parcionális, totális vagy indirekt kapcsolat található. Kutatásomban többek között arra kerestem a választ, hogy az építőipari vállalkozások árbevétele milyen hatást gyakorol a GDP-re, az inflációra és a munkanélküliségre.

A modellben az illeszkedések vizsgálatakor a következő illeszkedési teszteket/indexeket vizsgáltam:

Eredmények

Az elemzés a hierarchikus eljárások közül a WARD-féle eljárás keretében került alkalmazásra, ami a gazdasági kutatásokban nemcsak rendkívül elterjedt, de az egyik nagy előnye, hogy a megfelelő klaszter felosztásokat eredményezi (Jánosa, 2015). A Ward-kritérium, egy olyan módszer, amelynél arra törekszünk, hogy az összes klaszter belső heterogenitása (euklédeszi távolság alapján) a lehető legkisebb legyen az egész klaszterstruktúrára vetítve (Jánosa, 2015). Abból a feltételezésből indulok ki, hogy az adatbázisban a tagországok esetében kiugró vagy nagyon eltérő adatok nincsenek. A klaszterizálás eredményeképpen 6 csoportra tudtam bontani a 27 ország 19 vizsgált évét. A 2-es táblázatban az EU tagállamainak standardizált makrogazdasági adatai alapján létrejött klaszterstruktúra klaszterközéppontjai láthatóak.

Az elemzésben az interakciók számát szükséges volt alacsonyabb értékre állítani az alapértelmezett 10 interakciónál, hogy a csoportokban lévő mintaszám ne legyen alacsony. A klaszterképzést véglegesítve hat klasztercsoportot kaptunk. A 2-es táblázat tartalmazza a vizsgált tényezők klaszterközéppontjait, valamint a klasztercsoportokhoz rendelt évek számait (csoportok tagjainak száma). A klaszterek elnevezésénél a klaszterközéppontok nyújtottak segítséget.

Az első klasztercsoportot Mintaországnak neveztem el. A vizsgált csoportba kizárólag Luxemburg tartozott, ahol az alacsony infláció melle szintén alacsony munkanélküliség társul. Az államadóssági ráta ennél a csoportnál a legkisebb, míg a háztartások megtakarításai a legmagasabbak. Luxemburg esetében az EU-tól kapott támogatás egy főre eső értéke a legmagasabb a többi csoportéhoz képest.

A Mintaország után a második legjobb mutatókkal rendelkező csoport a jóléti államok voltak. A főleg nyugat-európai országokból álló csoport, az egyik legjobb gazdasági eredményekkel rendelkezik. A 6 csoportra vetítve, itt a legkisebb az inflációs ráta, illetve a második legalacsonyabb munkanélküliségi mutatóval rendelkezik. Magas GDP adatok mellé, magas megtakarítás és alacsony államadósság társul. Az elemzés a következő államokat sorolta a jóléti országok közé: Ausztria, Németország, Dánia, Finnország, Írország, Hollandia és Svédország.

A vizsgált mutatók alapján a felzárkózó országgok közé kerültek azok az országok, amelyek alacsony államadósággal, közepes megtakarítással és alacsony inflációval jellemezhetőek. Ezeknél az országoknál a támogatás, valamint a GDP az adott ország létszámra vetítve alacsonynak jellemezhető. Itt helyezkednek el azok a Kelet-Európai országok, amelyek a 2000 években lettek az EU tagjai. A klaszterképzés eredményeképpen a következő országok kerültek a felzárkózó országok csoportjába: Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Portugália és Szlovénia.

A fejlődő, de eladósodott országokat rendszerint a következő közös jellemzők kötik össze: magas az államadósság mértéke, alacsony mértékű a háztartások megtakarítása, közepes mértékű az infláció és magas a munkanélküliségi ráta. Annak ellenére, hogy az országok súlyosan eladósodottak, az egy főre jutó GDP értéke magasnak értékelhető. A csoport EU-s támogatásának mértéke közepesnek tekinthető. Ennél a klasztercsoportnál a következő országok találhatóak: Portugália, Görögország, Szlovákia.

A krízisben lévő országcsoportot kedvezőtlen gazdasági mutatók jellemzik. A csoport tagjait rossz munkanélküliségi mutató és magas államadósság jellemzi. A háztartások kevés megtakarítással rendelkeznek, valamint a GDP az adott ország létszámára vetítve a második legrosszabb értékeket éri el az Európai Unióban. A krízisben lévő tagállamok EU-s támogatásának mértéke közepesnek tekinthető. A klaszterképzés eredményeképpen a következő országok kerültek a csoportba: Bulgária, Csehország, Spanyolország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia.

Az utolsó klasztercsoportot lemaradóknak neveztem el. A csoportba kerülő országok gazdasági mutatói a legrosszabbak az Európai Unióban. Magas inflációs ráta mellett, az 1 főre eső GDP adatok messze az EU átlag alatt helyezkednek el. Az ide sorolt országok háztartásai kevés megtakarítással, valamint magas államadóssággal rendelkeznek. A klaszterképzés eredményeképpen a következő országok kerültek a csoportba: Románia, Bulgária, Magyarország, Litvánia.

A mikrovállalkozások és a tipizált tagországok oksági kapcsolatának bemutatása

A KKV-szektor és a makrogazdasági mutatók oksági kapcsolatát az útelemzés (SEM) segítségével vizsgáltam. A nyilak az 5 változó (megtakarítás, GDP, infláció, munkanélküliség, építőipari kkv) közötti oksági kapcsolatot hivatottak jelezni. A megtakarítás kiindulópontjául szolgáló változó az ok, a nyíl végpontjában (GDP, infláció, munkanélküliség, építőipari kkv-k), az okozati változók találhatóak. Az általam vizsgált 5 manifeszt változó: megtakarítás, GDP, infláció, munkanélküliség, építőipari kkv-k árbevétele. A modellemben, a megtakarítás az egyetlen olyan változó, amelynek egyetlen másik (modellben szereplő) változó sem az okozója, ezt tehát kiinduló magyarázó változónak tekinthető, míg a modellben szereplő többi változó endogén (GDP, infláció, munkanélküliség, építőipari kkv-k árbevétele) változónak tekinthető. Az útelemzés során a változó korrelációs összetevőkre bontása történik. Az út diagramon a változók közötti utak mutatják, hogy a megtakarítás/fő milyen úton jut el a többi makrogazdasági változókig. Az útelemzés azt is megmutatja, hogy a változók között mi¬lyen erősségű parcionális, totális vagy indirekt kapcsolat található (Münnich, 2012). Kutatá¬somban többek között arra kerestem a választ, hogy az építőipari vállalkozások árbevétele ho¬gyan hat a GDP-re, az inflációra és a munka¬nélküliségre.

Meghatároztam a makrogazdasági mutatók és az építőipari KKV-k mértékegységeit. Az EU büdzsét, a megtakarítást és a GDP-t euro/ főben határoztam meg a vizsgálat során. A ku-tatásba bevont tagországok esetében a további három mutatót az aktuális lakossági létszámmal osztottam, így az egységek meghatározása a következő módon alakult: egy főre jutó GDP, megtakarítás, valamint a EU-büdzsé.

A 5-ös táblázatban láthatók a kutatás eredmé¬nyeként megkapott illeszkedési indexek. A TLI értéke a modellben 0,695, ez azért kisebb mint 0,9, mert maga a modell a nem szignifikáns kap-csolatokra érzékenyebb. Itt érdemes megjegyez¬ni, hogy az illeszkedési index 0,9 alatti értéke az alacsony elemszámhoz is köthető. A makrogaz¬dasági mutatók és az építőipari árbevétel közötti kapcsolatok nem minden esetben szignifikánsak.

Az 6-os táblázat részletezi a kapott eredmé¬nyeket a Mintaország esetében. Ha az építőipa¬ri mikrovállalkozás 1 lakosra jutó árbevétele 1 millió euróval növekszik, akkor a munkanél¬küliségi ráta ez a változó 0,539 százalékpont¬tal megnöveli. A mikrovállalkozások árbevéte¬lének emelkedése, a munkanélküliségi rátára negatív hatással van. Itt érdemes lenne további kutatásokat végezni arra vonatkozóan, hogy a mikrovállalkozások árbevételének emelkedése milyen tényezők miatt hat negatívan a munka¬nélküliségi rátára. A Mintaország esetében az is megállapítható, hogy ha az építőipari mikro¬vállalkozások 1 lakosra jutó árbevétele 1 millió euróval növekszik, akkor a GDP 7131 euro / fővel emelkedik.

Ameddig a mintaország megtakarítása nem hatott az vállalkozások árbevételére, addig a jó¬léti államok esetében a megtakarítás 1 eurónyi növekedése 0,093 euró árbevétel növekedést generál az építőipari mikrovállalkozásoknál. A kutatás eredménye rámutat arra, hogy a mun-kanélküliségi ráta 2,328 egységgel csökken, ha az építőipari mikrovállalkozás árbevétele 1 mil¬lió euróval növekszik.

A felzárkózó államok esetében is pozitívan hat a megtakarítás növekedése a mikrovállal-kozások árbevételének növekedésére. A megta¬karítás 1 eurós növekedése 0,2 eurót generál a mikrovállalkozások árbevételében.

A felzárkózó, de eladósodott klaszterek ese¬tében, a megtakarítás 1 €-s növekedése, 0,245 eurós árbevétel növekedést vált ki az építőipari mikrovállalkozásoknál.

A krízisben lévő országok esetében, a megta¬karítás 0,01 euróval (0,235 euró) kisebb hatást fejt ki a mikrovállalkozások árbevételére, mint a felzárkózó, de eladósodott klaszterek eseté¬ben. A krízisben lévő klasztercsoport esetében elmondható, hogy az 1000 főre eső GDP-t nclküliscgi ráta és az infláció tekinteteben. A 2,946 euróval emeli meg, ha az építőipari munkanélküliségi rátát 2,768 százalékponttal, mikrovállalkozások 1 főre eső árbevétele 1 az inflációt pedig 2,768 százalékponttal millió euróval növekszik. Szintén szignifikáns csökkenti, ha az építőipari mikrovállalkozások kapcsolat került megállapításra a munka- 1 főre eső árbevétele 1 millió euróval növekszik.

A lemaradó államok esetében egy érdekes eredmény született, miszerint az építőipari mikrovállalkozások árbevételének növekedése az inflációs ráta (39,851) növekedéséért felelős.

Következtetések

Az empirikus kutatásban két fő kérdést helyeztem a középpontba: a megtakarítás milyen hatást vált ki az építőipari mikrovállalkozások árbevételében, valamint az építőipari mikrovállalatok árbevételének 1 egységnyi növekedése milyen indirekt hatással van az adott klasztercsoportok makrogazdasági mutatóira.

A 1. ábrán látható, hogy a megtakarításnak mekkora árbevétel generáló ereje van a 6 klasztercsoportban. A „mintaország” kivételével, az összes klasztercsoportban az eredmények szignifikáns kapcsolatot mutattak. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a megtakarítás pozitív árbevétel növelő hatása a luxemburgi mikrovállalkozásokon kívül minden más európai kisvállalkozásnál kimutatható. A kutatás rámutat, hogy a 2004 után csatlakozott tagországok esetében a megtakarítás növekedése 245%-kal nagyobb hatást fejt ki az építőipari mikrovállalkozások árbevételének növekedésében, mint a jóléti államok esetében.

Az építőipari mikrovállalkozások hatása a GDP-re nem minden esetben nyert igazolást. Az eredmények alapján a 6 klasztercsoportból 3 esetében volt kimutatható szignifikáns kapcsolat. Azaz, az építőipari mikrovállalkozások árbevételének növekedése nem minden klaszterben generálja a GDP növekedést. A 2-es ábra alapján Luxemburgnak az 1 főre eső GDP-jére van a legerőteljesebb hatása az építőipari mikrovállalkozások árbevételének növekedése. Ebben az esetben, ha az építőipari mikrovállalkozás árbevétele 1 millió euróval növekedett, akkor 7,131 euróval növeli az 1000 főre eső GDP-t. A felzárkózó (közép-európai országok többsége) és a krízisben (kelet-európai országok) lévő országok esetében is közel 3,8 euróval és 2,9 euróval növeli az 1000 főre eső GDP értékét.

Az 3-as ábrán mutatom be az építőipari mikrovállalkozások és a munkanélküliség esetében kapott eredményeket. A felzárkózó, de eladósodott klaszteren kívül, az összes további csoportnál szignifikáns kapcsolatot kaptunk. Az eredmények tekintetében kijelenthető, hogy az építőipari mikrovállalkozások árbevételének 1 millió euróval történő növekedése negatív hatással van a mintaországra, valamint a jóléti államokra. Ezek esetében a munkanélküliség 0,539 ponttal és 2,328 ponttal növekedett. A felzárkózó országok, a krízisben lévő országok és a lemaradók esetében is csökkenti a munkanélküliséget, ha az építőipari mikrovállalkozások 1 lakosra jutó árbevétele 1 millió euróval növekszik.

A tanulmány első részében a szegmenshez tartozó szakirodalmat tekintettem át, amely során az építőipari KKV-k és az építőipar klaszterek lehetséges stratégiájának fejlesztésére kaptunk megoldásokat. Az eredményeket összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy az építőipari kisvállalkozások árbevételének hatása az elmaradott európai tagországok makrogazdasági mutatóira jelentősebbnek tekinthetők. Tekintve, hogy a téma specifikussága miatt szinte alig van elérhető forrás a témában, így az eredmények elméleti szinten értelmezhetőek, mivel összehasonlításukra jelen kutatásban nem volt lehetőségem.