Jogtudomány, történelem

  • Hamza Gábor

Áttekintés az állam és az egyház(ak) kapcsolatáról

Áttekintés az állam és az egyház(ak) kapcsolatáról

A tanulmány szerzője a politikai hatalom (az állam) és az egyház(ak) kapcsolatát elemzi a Római Birodalom korától kezdve. Hangsúlyozza a milánói ediktum jelentőségét a római császároknak a keresztény valláshoz való viszonyát illetően. Kiemeli, hogy a kereszténységnek, mint a Keletrómai (Bizánci) Birodalom „hivatalos” vallásának elismerése évszázadokon át tartó fejlődés eredménye volt. Elemzi továbbá az imperium (a klasszikus görög nyelvben basileia) és a sacerdotium (a klasszikus görög nyelvben hierosyne) kapcsolatát, rámutatva e kapcsolat modern kori jelentőségére. A szerző különbséget tesz, az olasz nyelvben ismert terminológia alapján, a „religione di Stato” („állami vallás”) és a „religione dello Stato” („államvallás”) között.

Bővebben

  • Fekete Dávid

Szerzetesrendek szerepe a 21. században a társadalmi elvárások alapján

Szerzetesrendek szerepe a 21. században a társadalmi elvárások alapján

Napjainkban a szerzetesközösségek egyre mélyebben épülnek be a helyi gazdaságfejlesztésbe, a helyi ellátórendszerek működtetésébe szerte az országban. A szerzetesrendek nagy része az 1990-es rendszerváltást követően újjáalakult, és újradefiniálták feladataikat is. A kutatás tárgyaként egy vidéki magyar nagyvárosban működő szerzetesközösséget választottunk ki. A kutatás a magyarországi szerzetesrendeket körülvevő támogató környezetre, továbbá egyes társadalmi csoportoknak a szerzetesrendek jövőjével, az általuk végzett tevékenységekkel, kihívásaikkal kapcsolatos véleményének feltárására és elemzésére irányult. Az összegyűjtött kormányhatározatok alapján elmondható, hogy a szerzetesrendek gazdasági lehetőségeit tekintve ma a kormány részéről rendkívül kedvező támogatói közeg alakult ki, hiszen számtalan fejlesztéshez nyújtottak jelentős kormányzati támogatást az elmúlt közel egy évtizedben. A kérdőíves felmérés során a szerzetesrend által működtetett középiskolába járó diákok szüleit, az ott tanító pedagógusokat, továbbá a közösségi szinten aktív híveket kérdeztük. A válaszok alapján kijelenthető, hogy a szülők, a pedagógusok és a hívek is hasonlóan látják a szerzetesi közösség és a város fejlődési pályáját, továbbá szükségesnek érzik, hogy a szerzetesrendek alkalmazkodjanak a 21. századi kihívásokhoz. A válaszadók támogatják, hogy a szerzetesek ne kizárólag egyházi feladatokat lássanak el. A szülők és a hívek elsősorban a szociális területen végzett tevékenységet támogatják, míg a pedagógusok legnagyobb mértékben a gazdasági tevékenységekkel értenek egyet. A jövő kihívásai szempontjából a válaszadók egyhangúlag a szerzetesi utánpótlás nehézségeit hangsúlyozták.

Bővebben

  • Szalay-Bobrovniczky Vince

Ausztria és a Waldheim-ügy

Ausztria és a Waldheim-ügy

Ausztria az 1986-os államfőválasztásra készült, amikor kiderült: a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) jelöltje, Kurt Waldheim a második világháború idején a német Wehrmacht tisztjeként szolgált, és mint ilyen, akár háborús bűnöket is elkövethetett. Az ügyből óriási botrány lett, de az ÖVP a háborús generáció szavazataira is játszva nem vonta vissza Waldheim jelölését, aki az eddigi legjobb államfői eredménnyel könnyen foglalta el tisztségét 1986 nyarán. Az elnök elleni támadások ezt követően csak erősödtek, az USA tiltólistára tette, Izrael és az amerikai zsidó szervezetek, továbbá általában a nyugati világ folyamatos nyomás alatt tartották, megpróbálván elérni a lemondását. A Waldheim-ügyből fokozatosan „osztrák kérdés” lett. Waldheim azonban kiszolgálta az államfői periódusa hat évét, de 1992-ben nem kívánta újrajelöltetni magát, mivel igen bölcsen nem akarta a hazáját egy újabb támadássorozatnak kitenni. Waldheimmel szemben soha semmilyen bizonyíték nem került elő, nem lehetett igazolni, hogy bármikor részese lett volna háborús bűncselekményeknek. Ugyanakkor Waldheim az élete egy periódusában gyilkos gépezetben szolgált, és bár felelőssége nem mutatható ki, ő maga számos félreérthető nyilatkozatával hozzájárult a válság súlyosbodásához. A vita, sőt, inkább nevezzük politikai válságnak, ami rárúgta az ajtót Ausztriára, jótékony hatással volt az osztrák politika és társadalom történelemfelfogására. Míg a nyolcvanas évekig Ausztria az áldozatszerepben tündöklött, addig a Waldheim-ügy folyományaként általánosan elfogadottá vált a részfelelősségi tézis. Ennek értelmében Ausztria mint állam nem felelős a nácik bűneiért, mivel azok az Osztrák Köztársaságot az anschluss révén 1938 márciusában felszámolták, azonban egyes osztrákok, sőt, osztrákok ezrei igenis aktívan részt vettek a nácik milliók halálát okozó rezsimjében. Ez az öntisztulási folyamat később abban is testet öltött, hogy az osztrák állam komoly részt kezdett vállalni, és ma is vállal a holokauszt áldozatainak kárpótlásában.

Bővebben

  • Jakab Nóra – Prugberger Tamás – Tóth Hilda

A magyar munka- és a közszolgálati jogi szabályozás alakulása a rendszerváltás után

A magyar munka- és a közszolgálati jogi szabályozás alakulása a rendszerváltás után

A tanulmány a rendszerváltást követő munka- és közszolgálati jog kodifikációjával foglalkozik. Külön részletezi az 1992. évi törvényekkel kialakított szabályrendszert, a kollektív munkajogi szabályozást, az individuális munkajogi rendelkezéseket, továbbá a közszolgálat szabályozását. A tanulmány második részében a 2012. évi Munka törvénykönyve főbb rendelkezéseit és a változásokat vizsgáljuk meg, különös tekintettel a jogalanyiságra, a munkaviszony megszüntetésére és a kártérítési felelősségre vonatkozó szabályokat. Végezetül kitérünk a felsőoktatás részbeni alapítvánnyá történő átalakítására és a kulturális intézményeknél a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakulására.

Bővebben

  • Varga Csaba

Kultúrdiplomáciai program és kudarca az Antallkormány idején

Kultúrdiplomáciai program és kudarca az Antallkormány idején

A rendszerszerűen felépített magyar kultúrdiplomácia hiánya megbosszulta magát már a trianoni eredményhez vezető úton. Utókorunk úgyszólván semmit sem tanult ebből. A törvényszerűen bekövetkező pusztító eredményeket új otthonaként megélve, történetesen amerikai emigrációnk igyekezett az itthonnak a közömbösségét valamelyest pótolni, majd a kommunizmus bukása utáni új kezdés ígézetével fellépő új kormányzatokat végre cselekvésre bátorítani. Az alábbi sorok egy történés krónikáját adják: egy sikeres indítás öndugába dőltét, ami a Miniszterelnöki Tanácsadó Testületben végzett munkámnak persze csak töredékét képezte. Egyszersmind mutatva, hogy e kormányzatban (is) mely sokoldalú előkészítettséggel zajlottak ügyek, olyanok is, amelyek – mint a bemutatott is, történetesen banális okok folytán – kudarcra ítéltettek. Külön szomorúság, hogy e téren az azóta eltelt évtizedekben gyakorlatilag semmi előrehaladás nem történt.

Bővebben