A tanulmány részletesen leírja azt a Hungarikumot, amely a Kárpát medence szélén, a Székelyföldön, Alsócsernátonban található. Bemutatja a Tájmúzeum történeti gyarapodását az 1973-as alapítástól kezdve. Sorra veszi a múzeum értékesebb gyűjteményeit, amelyek közül nem egy, nemcsak Erdély szerte, hanem a Kárpát medencében is páratlanok. A tanulmány áttekinti ezeket a gyűjteményeket, amelyek közül különösen értékesek az alapkiállításon megtekinthető 16-17. századi, tárgyi néprajzi szempontból páratlan festett bútorok, csempék stb. Részletesen jellemzi a mezőgazdasági gép gyűjteményt, bemutatja a kályhamúzeumot. a temetőt, a székelykapukat, a skanzent alkotó egykori székely házakat. Foglalkozik a múzeum kapcsolati hálózatával, amely – a vendégkönyv és a levelezések tanúsága szerint – az egész világot átfogja. A tanulmány méltatja a Tájmúzeum szerepét a magyar állam szuverenitásában és a kultúrnemzet építésében. Érzékelteti, hogy a múzeum – tárgyi és szellemi néprajzi értékei alapján- kiemelten nemzeti jelentőségű azon intézmények között, amelyek a Kárpát medence határon kívül élő magyarságának körében található azért, mert nemcsak az autonóm székely kultúra tárgyi és szellemi néprajzi megjelenítése, hanem összmagyar szempontból is számottevő értékű.
Bővebben