Fenntartható szolgáltatások – A vendéglátás és a társadalmi fenntarthatóság

Polgári Szemle, 16. évf. 1–3. szám, 2020, 205–228., DOI: 10.24307/psz.2020.0713

Dr. habil Elekes Andrea, tudományos főmunkatárs, Budapesti Gazdasági Egyetem KVIK (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), dr. Fenyvesi Éva, főiskolai tanár, tudományos dékánhelyettes, tanszékvezető, Budapesti Gazdasági Egyetem KVIK (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), dr. Pintér Tibor, főiskolai docens, Budapesti Gazdasági Egyetem KVIK (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Összefoglalás

A tanulmány egy szélesebb fenntarthatósági kutatási projekt keretében készült. A fenntarthatóság három (környezeti, társadalmi, gazdasági) dimenziója közül ezúttal a társadalmi fenntarthatóságra koncentráltunk. A vendéglátás és általában a szolgáltatások területén ezzel kapcsolatban két általános jelenség emelhető ki: a szürke-/ feketefoglalkoztatás, valamint a borravaló témaköre. Két olyan kérdéskör, ahol az egyenlőtlenség, mint például a nemek közötti egyenlőtlenség (akár a foglalkoztatási esélyeket/feltételeket, akár a jövedelmi eltéréseket tekintjük) a legkézzelfoghatóbb.

Journal of Economic Literature (JEL) kódok: L83, C71
Kulcsszavak: vendéglátás, fogolydilemma, rejtett gazdaság

Sustainable Services or Catering and Social Sustainability

Summary

This study was compiled in the framework of a research project on comprehensive sustainability. The social aspect was picked as a focus of the three dimensions (environmental, social and economic) of sustainability. In catering, and in general in services, two phenomena may be highlighted in this respect: illicit employment and tipping. We have the most tangible evidence of inequality (in the chances and conditions of employment and incomes) in these two areas.

Journal of Economic Literature (JEL) kódok: L83, C71
Keywords: catering, prisoner’s dilemma, shadow economy


A fenntarthatóságnak1 ezt a talán kevéssé vizsgált területét kifejezetten közgazdaságtani szemlélettel közelítjük meg. A kutatás során alkalmazott módszereink három csoportja különíthető el:

  • fókuszcsoportos interjúk, kvázi etnográfiai kutatás révén motivációk, attitűdök feltárásával a kutatási téma relevanciájának ellenőrzése, a kutatandó terület pontosítása;
  • nemzetközi szakirodalom feltárása, elemzése, a kutatási irány pontosítása;
  • interpretatív módszert alkalmazva olyan közgazdaságtani elméletek beazonosítása, amelyek jelentős magyarázóerővel bírnak a vizsgált jelenségeket illetően, és segítséget nyújthatnak a problémák csökkentése, visszaszorítása terén.

Kutatási kérdéseink a következők:

  • Vajon mivel magyarázható a szürke-/feketegazdaság tartós fennmaradása ezen a területen?
  • Mit jelent ez a társadalmi fenntarthatóság szempontjából? Hogyan eredményeznek a piaci szereplők közötti kapcsolatok diszkriminációt, jövedelmi egyenlőtlenséget?
  • Kezelhető-e ez a fenntarthatósági probléma, és ha igen, hogyan?

A fenti kérdések alakították ki tanulmányunk szerkezetét is. A módszertani és irodalmi áttekintést követően a játékelméletből ismert fogolydilemma-modell segítségével tekintjük át a piaci szereplők közötti kapcsolatokat. Mind az interjúk, mind a játékelméleti megközelítés megerősíti, hogy a piacok nem működnek tökéletesen, ezért a piaci kudarcok területén haladunk tovább. Bemutatjuk, hogyan vezethetnek a piaci tökéletlenségek piacszegmentáláson alapuló bérdiszkriminációhoz, azon keresztül pedig jövedelmi egyenlőtlenségekhez. Végül a közjószágok témaköréből ismert potyautas-jelenség segítségével keressük a választ arra, vajon hogyan erősíthető a kooperációs hajlam, hogyan csökkenthető (esetleg küszöbölhető ki) a potyautas- (a szabályok kijátszására törekvő) magatartás, milyen lehetőségeink vannak a rendszer társadalmi fenntarthatóságának javítása terén.

Módszertan és irodalmi áttekintés2

Kutatásaink középpontjában a feketefoglalkoztatás, illetve a borravaló3 témaköre állt. Azt vizsgáltuk, léteznek-e olyan közgazdasági elméletek, amelyek magyarázatot és/ vagy megoldást jelentenek e problémák kezelésére. Elemzéseinket egy adott területre, a vendéglátásra koncentrálva végeztük el, de következtetéseink sokkal szélesebb körűen érvényesek, például kapcsolhatóak a társadalmi felelősségvállalást kutató elemzésekhez (Lentner et al., 2017; Szegedi et al., 2020).

A kutatás első szakaszában kvázi etnográfiai kutatás készült. Az etnográfiai kutatás lényege, hogy a kutató valós környezetben tanulmányozza a kutatás alanyait. Az etnográfiai kutatók gyakran vállalkoznak arra, hogy a kutatás alanyai között töltenek el egy bizonyos időszakot, hogy mind őket, mind a vizsgált jelenséget alaposabban megismerhessék. A kvázi jelzőt azért használjuk, mert a (mély)interjús, fókuszcsoportos adat- és információgyűjtés a BGE KVIK szakmai gyakorlatot töltő és/vagy tanulás mellett munkát vállaló (étteremben, szállodában) hallgatói körében valósult meg.4 Esetükben ezért a jobb megértést az intézményi háttér, valamint a kutató (oktató) és a hallgatók közötti hosszabb időszakra visszanyúló kapcsolat segítette. Az alkalmazott módszer különösen hasznosnak bizonyult a munkavállalói attitűdök és motivációk feltárása terén. A kutatás második szakaszában alapvetően a borravaló és a szürke-/feketefoglalkoztatás nemzetközi (Q kategóriás) szakirodalmának feltárására került sor tartalomelemzés segítségével.

Az irodalmi áttekintés alapján megállapítható, hogy a témakör multidiszciplinárisnak tekinthető, hiszen közgazdasági, szociológiai, jogi és pszichológiai megközelítések egyaránt találhatóak, ráadásul gyakori, hogy e megközelítések egy-egy tanulmány keretében is keverednek. Az irodalmi áttekintés alapján sajátos kettősség figyelhető meg: a témakörben megjelent irodalom többsége címében, illetve a cikket megjelentető folyóirat jellege szerint a közgazdaságtan tudományterülethez tartozik (1. és 2. ábra).

A borravaló témakörében megjelent minősített (Q) publikációk tudományterületi megoszlása

Az alkalmazott elemzési módszerek alapján azonban kiderül, hogy a témakört a pszichológiai, szociológiai, illetve viselkedés-gazdaságtani megközelítések dominálják (3. ábra).

A szürke-/feketefoglalkoztatás témakörében megjelent minősített publikációk tudományterületi megoszlása
A borravaló témakörében megjelent minősített (Q) publikációk módszertani megközelítése

Fontosnak tartottuk megvizsgálni azt is, hogy a vizsgált témakör mely országokban tarthat érdeklődésre számot. Mivel a szerzőkről csak korlátozottan áll rendelkezésre információ, megpróbáltunk a folyóiratokból, pontosabban azok „nemzetiségéből” kiindulni. Első megközelítésben azt az eredményt kaptuk, hogy a témakör elsősorban angolszász területen áll az érdeklődés középpontjában (4. és 5. ábra).

A minősített folyóiratokban megjelent cikkek kiadó országa szerinti megoszlása
Publikációk száma országok szerint, szürke-/feketefoglalkoztatás

Az alaposabb elemzés során azonban kiderült, hogy a Q-s publikációk kiadása területén mutatkozó erőteljes piaci koncentráció miatt ezek az adatok meglehetősen félrevezetőek. Az mind a szerzők, mind a megjelenés helye szerint nyilvánvaló, hogy sem Ázsiában, sem Afrikában nem igazán foglalkoznak ezzel a témakörrel. Az angolszász dominancia valószínűleg helytálló, de az országokra történő lebontás (különösen Európában) már nehézségekbe ütközik.

Az irodalmi áttekintés alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy akkor tudunk hozzátenni a meglévő ismeretekhez, ha a közgazdaságtani (mikro- és makroökonómiai) megközelítést alkalmazva nem egyes piaci szereplőkre fókuszálunk, hanem a közöttük levő kapcsolatokat vizsgáljuk.

A kutatás harmadik szakaszában ezért interpretatív módszereket alkalmaztunk. Döntésünket az indokolja, hogy addig, amíg a pozitivista módszerek alapvető célja egy-egy elmélet empirikus adatokkal történő alátámasztása, esetünkben a kiindulópontot két széleskörűen ismert jelenség (feketefoglalkoztatás, borravaló) adta, amelynek közgazdaságtani elméleti háttere kevéssé feldolgozott. Az összegyűjtött adatok, információk alapján próbáltuk meg feltárni, vannak-e olyan közgazdaságtani elméletek, amelyek magyarázatot adnak e jelenségekre, esetleg megoldási javaslatokkal szolgálnak a visszaszorításukra vonatkozóan.

Kutatásaink eredményeként több olyan közgazdasági elméletet is beazonosítottunk, amelyek vizsgált területre történő kiterjesztése jelentős magyarázóerővel bír. A piaci szereplők közötti kapcsolatok vizsgálatára a játékelméletből ismert fogolydilemma segítségével került sor. A kutatás további irányát az itt kapott eredmények határozták meg. Mivel mind az empirikus adatok, mind az elméleti levezetés arra utal, hogy a piacok messze nem működnek tökéletesen ezeken a területeken, a magyarázó elméleteket a piaci kudarcok területén kerestük. Így jutottunk el a monopszonikus piacok és bérdiszkrimináció elméletéhez, valamint a potyautas-jelenséghez.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a felhasznált elméleteket, modelleket nem a matematikai összefüggések bemutatására szántuk, sokkal inkább az érintett gazdasági szereplők viselkedésének feltárására, egyetértve a Sedláček által leírtakkal: „…a közgazdaságtani gondolkodás sokkal gazdagabb, és nem csupán alkalmazott matek; és mindezt meg kell értenünk, ha az emberi viselkedésről akarunk beszélni összességében” (Sedláček, 2012:378). Ezzel természetesen nem a matematikai elemzések szükségességét akarjuk megcáfolni, csupán azt kívánjuk kiemelni, hogy ebben a tanulmányban nem erre helyeztük a hangsúlyt.

A vendéglátás és a fogolydilemma

A vendéglátásban közreműködő gazdasági szereplők (elsősorban a versenytársak) viselkedésének elemzésekor nem idegen a játékelmélet használata. A szakirodalmi források áttekintése alapján arra jutottunk, hogy Zvi Schwartz (1997) volt az, aki a legkorábban összekapcsolta a vendéglátást és a játékelméletet. Tanulmánya szerint a játékelméletet olyan területek elemzésébe érdemes bevonni, mint a termékdifferenciálás, az árfolyam-politikák, a jó hírnév, a szolgáltatás minősége, az egyesülések és felvásárlások, valamint a franchise. Azóta csaknem 25 év telt el, a játékelmélet alkalmazása mégsem vált elterjedtté a vendéglátóiparral kapcsolatos kutatásokban.

Erre utal, hogy Schwartz tanulmánya után 8 évvel Jones (2004) egyik publikációjában azt írja, hogy még kiaknázatlan terület a vendéglátóipar vizsgálata a játékelméleten keresztül. Néhány eset azonban így is akad, például Minamikawa és Akakabe (2006) játékelméleti modellt használ a vendéglátóiparban folyó verseny marketingszempontból való elemzéséhez, illetve Yamamoto (2017) a vendéglátók mint szolgáltatók viselkedésének stratégiai vizsgálatához.

Ismereteink szerint azonban a játékelméletet még nem használták fel a vendéglátóipar és a rejtett gazdaság, különös tekintettel a borravaló és a szürke-/feketefoglalkoztatás összefüggéseinek vizsgálatára.

Daubner és Vági (1993:309) szerint a játékelmélet legismertebb és legszélesebb körben felhasznált modellje a fogolydilemma, illetve annak különböző mutációi. Hasonlóan vélekedik Mérő László is: „A fogolydilemma a játékelmélet gumicsontja. Matematikusok, pszichológusok, politológusok, filozófusok, közgazdászok ezrei vizsgálták… mégis ma éppoly rejtélyes és elképesztő, mint 1950-ben” (Mérő, 1996:46).

A játékelmélet olyan matematikai modell, amely alkalmas arra, hogy a racionálisan gondolkodó döntéshozók együttműködési és konfliktushelyzetek során mutatott viselkedését tanulmányozzuk (Myerson, 1991). Lehetőséget teremt arra, hogy a valóságban létező bonyolult kapcsolatokat leegyszerűsítve vizsgálja, miközben megismerhetjük a jelenségek mögötti erőket.

A játékelmélet alapjait 1944-ben Neumann és Morgenstern (1947) rakta le a Theory of Games and Economic Behavior (Játékelmélet és gazdasági viselkedés) című könyvük megírásával. A mű kirobbanó sikert aratott. Így a legtöbben ehhez kapcsolják az elmélet alapjainak letételét, annak ellenére, hogy munkásságukat megelőzték Émile Borel 1920-as évekbeli publikációi a stratégiai játékokról, melyek azonban angol fordításban csak 1953-ban jelentek meg (Borel, 1953a; 1953b). A játékelmélet azóta a közgazdaságtani képzés szerves része lett, a játékelméletet mint módszertant pedig széleskörűen, szinte minden tudományterületen alkalmazzák.

A játékelméleti megközelítések közül mi a fogolydilemma-modellt használjuk fel a vendéglátás és a rejtett gazdaság kapcsolatának vizsgálatára. A fogolydilemma ugyanis minden olyan helyzetben alkalmazható, amikor az egyének és a vállalatok egymástól függő, versenyképes környezetben működnek (Schwartz, 1997). Az általunk vizsgált vendéglátóiparban az állam, a vállalkozás, a munkavállaló és a fogyasztó döntéseinek végeredménye a köztük levő interakció során dől el. Választásunk további indoka, hogy az áttekintett szakirodalmak alapján az általunk vizsgált területen még nem került sor a fogolydilemma-modell felhasználására. Célunk a piaci szereplők közötti viszonyok feltárása, illetve – a modellből adódóan – annak vizsgálata, hogy létezik-e, illetve kialakulhat-e az említett gazdasági szereplők között a fogolydilemma-helyzet.

Elemzéseink során – a játékelmélet alapelveinek megfelelően – a gazdasági szereplők racionális viselkedését feltételeztük. A racionalitás alatt azt értjük, hogy az adott gazdasági szereplő a saját érdekeit helyezi előtérbe döntései és cselekedetei során.

Mindezt azért teszi, hogy a lehetséges alternatívák közül azt válassza, amely számára a legnagyobb haszonnal jár.

Hat különböző érdekű gazdasági szereplőt azonosítottunk be a vendéglátásban, amelyek a következők: az állam, a munkáltató, a munkavállaló, a versenytársak, a beszállítók és a fogyasztó. Ezek közül a vállalkozások kapcsolatát a beszállítókkal és a versenytársakkal nem vizsgáltuk.5 Döntésünket az indokolja, hogy kutatásunk során a vendéglátás és a rejtett gazdaság kapcsolatára (különös tekintettel a borravalóra és a feketefoglalkoztatásra) fókuszálunk, ahol elsősorban a vállalkozások állammal, munkavállalóval, illetve fogyasztóval való viszonyának az elemzése indokolt.

A vizsgált gazdasági szereplők viselkedésének fogolydilemma-módszerrel történő elemzése során első lépésként azt határoztuk meg, mi számít kooperatív, illetve nem kooperatív magatartásnak. Erre vonatkozó megállapításaink kiindulási alapját a már korábban említett fókuszcsoportos beszélgetések szolgáltatták. A vizsgált szereplők közötti kapcsolat leírásában a kooperatív viselkedés alatt azt értjük, hogy adott szituációban mindkét gazdasági szereplő nyer (mindkét szereplő számára nő a hasznosság/ bevétel). Ezek a helyzetek jellemzően a maximális összhaszon (a két szereplő együttes hasznának maximuma) irányába hatnak. A nem kooperatív viselkedés esetén az egyik szereplő nyer, a másik veszít, azaz ebben az esetben a hangsúly az egyéni haszon maximalizálásán van. A kiválasztott piaci szereplők viselkedését páronként elemeztük, és ahol lehetett, mátrixba foglaltuk a kooperatív és nem kooperatív helyzeteket (6. ábra).

A vendéglátóipar érintettjei közötti kapcsolat vizsgálata a fogolydilemma-modell felhasználásával

Állam és munkáltató

A vizsgált szereplők viselkedésének leírása kooperatív és nem kooperatív magatartás során:

  • Állam (Á) kooperál: az állami szabályozás lehetőséget ad a „kiskapukra” (például Magyarországon, a vendéglátásban, amennyiben a borravalót a felszolgáló kapja, maga dönti el, hogy bevallja-e, vagy sem, azaz befizeti-e a nyugdíjjárulékot, vagy sem, a vendéglátásban a borravaló szja-mentes), amely a munkáltató által kifizetett bér nagyságát is befolyásolja.
  • Munkáltató (M) kooperál: betartja a szabályokat, annak szigorúságától függetlenül, még akkor is, ha ezáltal az egyéni haszna kisebb lesz.
  • Á nem kooperál: szigorú szabályozás.6
  • M nem kooperál: megpróbálja kijátszani a szabályokat (pl. feketefoglalkoztatás, a borravaló beszedése a felszolgálóktól, vissza nem osztása, majd be nem vallása mint pluszjövedelem)7 .

A vizsgált szereplők viselkedésének együttes hatása aszerint, hogy kooperatív és/ vagy nem kooperatív magatartást választottak:

  • Á kooperál – M nem kooperál: A gyenge szabályozás mellett a munkáltató igyekszik minden lehetőséget kihasználni egyéni hasznának növelésére. Az állam bevételei emiatt csökkennek, de az erős szabályozás hiánya egyben költségkímélő is számára.
  • M kooperál – Á nem kooperál: Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a vállalkozások befizetnek minden adót és járulékot, a munkavállalókat a szerződésben foglaltak szerint foglalkoztatják, miközben az állam szigorúan szabályozza és felügyeli ezt. A vállalati terhek növekednének, az állam azonban jól járna, mert bevételei jelentősen növekednének.
  • Á – M kooperál: Az államnak megéri, mert bevételeit maximalizálni tudja a munkáltatók teljes körű befizetése által. A munkáltató bár nyugodtan alhat, versenyképessége csökken a költségek növekedése miatt (kivéve, ha minden munkáltató hasonlóan viselkedik; ha akad a vállalatok között dezertőr, nem lesz stabil egyensúlyi helyzet).
  • Á – M nem kooperál: A szigorú szabályozás be nem tartása kockázatos, de ha jelentősen növelhető az egyéni haszon, megérheti néhány vállalkozásnak.

A valós helyzet a legutóbbi kombinációhoz áll a legközelebb. Egy 2000-ben elvégzett, majd 2005-ben megismételt kutatás szerint a magyarországi vállalatok vezetőinek többsége negatívan vélekedik a hatályos adórendszerről. A túl magasnak tartott közterhekhez képest minden más problémát lényegesen kisebb arányban említettek a vállalkozók. A negatív vélemények ellenére a válaszadók 46%-a szerint egy vállalat semmilyen körülmények között sem szegheti meg a gazdasági szabályokat és törvényeket (Belyó, 2008). Bár a Pénzügyminisztérium hivatalos képviselője szerint az adómorál az elmúlt tíz évben jelentősen javult (SZAK-ma.hu, 2019), a fókuszcsoportos beszélgetések alapján (is) nyilvánvaló, hogy számos, vendéglátásban működő vállalat nem szabályszerűen köti a szerződéseket a munkavállalókkal (ha egyáltalán köt szerződést), illetve gyakori a borravaló beszedése a munkavállalótól, mely a vállalkozás be nem vallott jövedelmét növeli. Ennek egy szabályozottabb változata a kártyás/mobilfizetés, amikor a borravaló gyakorlatilag bekerül a NAV rendszerébe is. A szigorú szabályozás megnöveli az adófizetők táborát.

Az előzőekben felsorolt különböző stratégiákat fogolydilemma-mátrixba foglalva a következő táblázatot kapjuk (1. táblázat). A számok az egyes lehetőségek vonzóságát tükrözik (1 = a legrosszabb, 4 = a legjobb eredmény).

Az előzőekben leírtak alapján ennek a „játékhelyzetnek” két egyensúlyi pontja van (hasonlóan a fogolydilemma-helyzethez): amikor mindkét szereplő kooperál, illetve amikor nem kooperatívak. Kooperatív viselkedés (3:3): Társadalmi szinten ekkor lesz a legnagyobb a haszon, bár az állam gyenge szabályozást alkalmaz, a munkáltató azonban betartja a szabályokat (az állam relatíve olcsón jut magas bevételhez, a munkáltató bár minden adót, járulékot befizet, nem fenyegeti a törvényszegés miatti nagymértékű büntetés). Nem kooperatív viselkedés (2:2): Az állam szigorú szabályozást alkalmaz (melynek költsége magas), a munkáltató rendre megpróbálja kijátszani azt. Amennyiben sikerül, növelheti egyéni hasznát, de a szigorú szabályozás miatt jelentősen megnövekszik a rajtakapás, s ezzel együtt egy magas összegű büntetés kifizetésének az esélye.

Az állam és a munkáltató között kialakuló együttműködő, illetve versengő helyzetek kombinációinak leírása

A szereplők racionális viselkedése esetén a stabil egyensúlyi pont a 2:2, azaz nem a (társadalmi) összhaszon, hanem az egyéni hasznok kerülnek előtérbe, ami viszont a szabályok be nem tartása révén mindkét oldalon veszteségeket eredményezhet. Az, hogy a valóságban melyik egyensúlyi helyzet érvényesül, elsősorban az adott társadalomban kialakult „viselkedési szokások” függvénye.

Állam és munkavállaló

Az állam (Á) és a munkavállaló (MV) közötti kapcsolat több tekintetben hasonlít az állam és a munkáltató viszonyára. Az állam igyekszik ellátni a feladatát (szabályozás, adók, járulékok beszedése stb.), míg a munkavállaló szükségleteinek minél teljesebb kielégítésére törekszik, amelyet jelentős mértékben befolyásol a rendelkezésre álló jövedelme. A vizsgált szereplők viselkedése kooperatív, illetve nem kooperatív magatartás során a következők szerint alakul:

  • Á kooperál: ahogy korábban említettük, az állami szabályozás lehetőséget ad a kiskapukra (itthon a vendéglátásban, amennyiben a borravalót a felszolgáló kapja, maga dönti el, hogy bevallja-e, vagy sem, azaz befizeti-e a nyugdíjjárulékot; a vendéglátásban a borravaló szja-mentes).
  • MV: kooperál: betartja a szabályokat, azok szigorúságától függetlenül.
  • Á nem kooperál: szigorú szabályozás. Nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló is felelősségre vonható; az adóhatóság felléphet a foglalkoztatottal szemben a be nem fizetett szja-kötelezettsége kapcsán, így nála is megvalósulhat a költségvetési csalás bűncselekménye.8
  • MV nem kooperál: megpróbálja kijátszani a szabályokat (belemegy a szürke- vagy feketefoglalkoztatásba; nem vallja be a borravalót mint pluszjövedelmet, azaz nem fizet utána nyugdíjjárulékot stb.).9

A vizsgált szereplők viselkedésének együttes hatása aszerint, hogy kooperatív és/ vagy nem kooperatív magatartást választottak:

  • Á kooperál – MV nem kooperál: A gyenge szabályozás mellett a munkáltató igyekszik minden lehetőséget kihasználni egyéni hasznának növelésére. Az állam bevételei emiatt csökkennek, de az erős szabályozás hiánya egyben költségkímélő is számára.
  • MV kooperál – Á nem kooperál: Ez azt jelentené, hogy a munkavállaló minden jövedelmét bevallja az állam számára, miközben az állam szigorúan szabályozza az adott területet.
  • Á – MV kooperál: Az államnak megéri, mert bevételeit maximalizálni tudja a munkavállalók teljes körű befizetése által. A munkavállalónak nem kell tartania a lelepleződéstől, de jövedelme és ezzel együtt szükségletei kielégítésének színvonala rövid távon valószínűleg csökkenne.
  • Á – MV nem kooperál: A szigorú szabályozás be nem tartása kockázatos, de ha jelentősen növelhető az egyéni haszon, megérheti néhány munkavállalónak.

A leírás számos azonosságot mutat az állam és a munkáltató között kialakuló különböző viselkedési kombinációk leírásával. Így az ezt leíró mátrix megegyezik az 1. táblázatban bemutatottakkal.

Munkáltató és munkavállaló

A vizsgált szereplők viselkedésének leírása kooperatív és nem kooperatív magatartás során:

  • M kooperál: Amikor a hozzá beérkező borravalót visszaosztja a munkavállalóinak, vagy olyan bért fizet, amelybe beszámítja a borravalót. A foglalkoztatás teljesen legális.
  • MV kooperál: A munkavállaló elfogadja a vállalat által diktált foglalkoztatási feltételeket.
  • M nem kooperál: a munkáltató nem osztja vissza, vagy kevesebb borravalót oszt vissza; a foglalkoztatás nem vagy nem teljesen legális.
  • MV nem kooperál: Ha a munkavállaló nem kooperál, elutasítja a vállalat által diktált foglalkoztatási feltételeket; eltitkolja a borravalót stb.

A vizsgált szereplők viselkedésének együttes hatása aszerint, hogy kooperatív és/ vagy nem kooperatív magatartást választottak:

  • M kooperál – MV nem kooperál: Abban az esetben, ha a foglalkoztatás teljesen legális, a munkáltatóhoz érkezik be a borravaló, és visszaosztja azt a munkavállalónak. A munkavállaló nem kooperatív viselkedése csak akkor tekinthető racionálisnak, ha a visszaosztás nem a begyűjtés arányában történik, azaz a foglalkoztatott úgy érzi, munkáltatói „begyűjtés” nélkül magasabb jövedelemre tehetne szert. Amennyiben a munkáltató kooperáló viselkedése szabálykövető magatartást, a munkavállaló nem kooperatív viselkedése pedig a szabályok kijátszását jelenti, akkor ebben a helyzetben valószínűleg nem jön létre a munkaviszony.
  • MV kooperál – M nem kooperál: A munkavállaló szempontjából a legrosszabb, legkiszolgáltatottabb, a munkáltató számára a legkedvezőbb szituáció. A munkavállaló elfogadja a feketefoglalkoztatás feltételeit, lemond a borravalóból való részesedésről. Ebben az esetben a vállalkozó jövedelmi helyzete (és ezen keresztül fogyasztása) javul, míg a munkavállalóé romlik. Ekkor nem csupán jövedelemátcsoportosításról van szó (a munkavállalótól a vállalkozóhoz), hanem – a be nem fizetett adók és járulékok révén – a vállalkozó rendelkezésére álló jövedelme jelentősen növekedhet. A munkavállaló csak akkor fogad el ilyen helyzetet, ha kényszerhelyzetben van, ha nincs más alternatívája.10
  • M – MV kooperál: Ebben az esetben minden legális, a társadalmi összhaszon maximális lehet.
  • M – MV nem kooperál: A nem kooperatív viselkedés nemcsak a szabályok, hanem egymás kijátszását is jelenti, valószínűsíthető, hogy nem jön létre a foglalkoztatás, vagy ha már létrejött, megszűnik.

A leírtak alapján a munkáltató és a munkavállaló fogolydilemma-mátrixa nem értelmezhető.

Munkavállaló/munkáltató és fogyasztó

Sajátos helyzet a munkavállaló (MV) és a fogyasztó (F) közötti kapcsolat. Ez esetben az a különleges szituáció alakul ki, hogy mindkét szereplő a háztartási szektorhoz tartozó gazdasági alany. A helyzet másik különlegessége, hogy a fogyasztó egy vendéglátásban igénybe vett szolgáltatáskor ritkán választja el a felszolgálás minőségét az adott hely iránti elégedettségtől, amelybe beletartozik a környezet, az étel minősége stb. A munkáltató ráadásul csak viszonylag ritkán kerül közvetlen kapcsolatba a fogyasztóval. E sajátosságok miatt a munkavállaló és a munkáltató (M) viselkedését ezúttal együttesen kezeljük. A fogyasztónak nincs rálátása a foglalkoztatás jellegére, ezért ebben a kapcsolatban csak a borravaló kérdésköre vizsgálható.

A vizsgált szereplők viselkedésének leírása kooperatív és nem kooperatív magatartás során:

  • F kooperál: Hajlandó borravalót adni.
  • MV kooperál: Igyekszik minél magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani, ennek fejében a borravalót elfogadja.
  • F nem kooperál: Nem hajlandó borravalót adni.
  • MV nem kooperál: MV adott árak mellett nem törekszik a szolgáltatás színvonalának a javítására. A fogyasztó viszonylatában ez a helyzet nehezen értelmezhető, hisz ebben az esetben a vendégek valószínűleg elkerülnék a szolgáltatóhelyet, vendég nélkül pedig vállalkozás sem létezik.
  • A vizsgált szereplők viselkedésének együttes hatása aszerint, hogy kooperatív és/ vagy nem kooperatív magatartást választottak:

    • F kooperál – MV nem kooperál: Nem felel meg a realitásnak.
    • MV kooperál – F nem kooperál: Ez a helyzet bár elképzelhető, de inkább a kivételek közé tartozik egy olyan országban, ahol a borravaló adása évtizedes (évszázados) hagyománya beivódott az emberekbe. Kiélezett verseny, illetve a szolgáltatás előállítása és igénybevételének területi szétválása (pl. házhoz szállítás) esetén nagyobb a valószínűsége.
    • F – MV kooperál: Mindkét szereplőnek ez az érdeke.
    • F – MV nem kooperál: Ebben a helyzetben vagy nem jön létre a szolgáltatás, vagy kevésbé intenzív versennyel jellemezhető területről van szó, és alternatíva hiányában a fogyasztó a kiszolgálás színvonalától (bizonyos határok között) függetlenül is igénybe veszi a szolgáltatást.

Látható, hogy már a piaci szereplők egyéni viselkedésének a leírásakor ellentmondásba ütközünk. Ennek ellenére elvégeztük a két gazdasági szereplő közötti kapcsolat elemzését, amely azt bizonyította, hogy a fogolydilemma-mátrix használata ebben az esetben nem indokolt. A racionálisan viselkedő fogyasztó szükségleteinek minél teljesebb kielégítésére törekszik, és ezért hajlandó akár borravalót is fizetni. A munkavállaló és egyben a vállalkozás érdeke az, hogy a vendég borravalót adjon, ezért igyekszik minél jobb szolgáltatást nyújtani. Kvasnička (2018) a fogyasztók borravalóadási motivációit kutatva megerősítette, hogy a borravalót elsősorban az éppen igénybe vett szolgáltatás minősége befolyásolja, amely az étteremben eltöltött idő alatt szerzett komplex élményt is magában foglalja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőbeli szolgáltatások minőségére vonatkozó stratégiai megfontolások miatt adnak borravalót, sokkal inkább társadalmi, pszichológiai tényezők állnak a háttérben (Azar, 2007; 2010).

A fogolydilemma-modell alkalmazása a vendéglátóipari piaci szereplők viselkedésének elemzésében különböző eredményeket hozott. A modell néha hasznos, néha félrevezető. Mindig tudnunk kell, hogy a modell nem a valóságot írja le, hanem annak racionális absztrakcióját (Sedláček, 2012). Nekünk is be kell látnunk, hogy a fogolydilemma-helyzet a vendéglátóipar nem mindegyik érintettje közötti kapcsolatra alkalmazható. „…az értékrendek speciális elrendeződése is szükséges ahhoz, hogy egy csapdahelyzet valóban fogolydilemmaként működjön” (Mérő, 1996:55). Tehát összességében elmondható, hogy a fogyasztó és a munkáltató/munkavállaló, illetve a munkáltató és a munkavállaló kapcsolatának leírására a fogolydilemma nem alkalmazható. Az állam és a munkáltató, illetve az állam és a munkavállaló közötti kapcsolatra azonban igen, azaz a feketefoglalkoztatás, valamint a borravaló bevallását/működését illetően felismerhető a fogolydilemma-helyzet. Ezt a kapcsolatot mutatja be a 2. táblázat. Az állam és a magánszektor együttműködésével a rejtett gazdaság jelentősen visszaszorítható lenne, és ezzel növekedne a társadalmi összhaszon. Ehhez azonban az összes szereplő együttműködésére lenne szükség. Ugyanis egészen addig, amíg van olyan szereplő, aki a rejtett gazdaságban vásárol, dolgoztat/dolgozik stb., tisztességtelen előnyre tesz szert a többi piaci szereplővel szemben. A kollektív (társadalmi érdekek) által irányított magatartás egészen más eredményt ad, mint az egyéni döntések alapján vezérelt magatartás. Amíg azonban nincs olyan mechanizmus (hazai és/vagy nemzetközi szabályozás vagy attitűdváltozás), amely az együttműködés irányába viszi a piaci szereplőket, a rejtett gazdaságban való részvétel meghatározó stratégia marad. Az állam, a munkavállaló és a munkáltató kapcsolatának leírásakor eredményként azt kaptuk – melyet a szekunder kutatások mellett fókuszcsoportos felmérésünk is megerősített –, hogy az értékrendek jelenlegi elrendeződése a nem kooperatív magatartás (azaz a feketegazdaság) felé tolja el a gazdasági szereplők közötti viszonyt.

Az állam és a magánszektor között kialakuló együttműködő, illetve versengő helyzetek kombinációinak leírása

Piaci kudarcok

A játékelméleti levezetésből is következik, hogy a piacok nem működnek tökéletesen. Akkor, amikor a verseng-verseng stratégia, azaz a szürke-/feketegazdaság irányába történő elmozdulás a meghatározó stratégia, fennáll a lehetősége annak, hogy a munkáltató munkapiaci ereje megnő, amely monopszonisztikus jelleget adhat a munkapiac egyes területeinek. Ennek jeleit a fókuszcsoportos interjúk is megerősítik.

Monopszonisztikus viszonyok a munkaerőpiacon

Mint az a fókuszcsoportos interjúkból is kiderül, érdekes anomália figyelhető meg az ágazatban. Miközben a piaci szereplők folyamatosan munkaerőhiányra panaszkodnak, a foglalkoztatás erősen monopszonisztikus jelleget mutat. Vajon mi lehet ennek a hátterében? A munkapiaci monopszónia vizsgálata kiterjedt irodalmi háttérrel rendelkezik.11

A klasszikus elméletek szerint a monopszónia forrása a koncentráció. Akkor beszélhetünk monopszóniáról, ha egy foglalkoztató egyedüli vagy domináns piaci szereplő a munkapiacon. Alkuereje lényegesen meghaladja a potenciális foglalkoztatottakét, ár-, pontosabban bérmeghatározó szereppel bír az iparág munkaerőpiacán. A vendéglátás piacáról ez egyáltalán nem mondható el, tehát a klasszikus elméletek nem adnak magyarázatot az anomáliákra.

Az újabb irodalmak ugyanakkor rámutatnak, hogy egyes vállalatok akkor is ármeghatározó szerephez juthatnak a munkapiacon, ha ott egyébként sok versenyző vállalat van jelen. A potenciális okok között a munkakereséssel kapcsolatos súrlódásokat, mobilitási költségeket, illetve a differenciálást emelik ki. E tényezők csökkentik a munkakínálat rugalmasságát, ezért az adott vállalat számára pozitív meredekségű, és nem horizontális lesz a munka kínálati görbéje.12

A ciklikusság is befolyásoló tényező. Kevésbé érvényesül a monopszónia fellendülés idején, amikor az ágazaton kívüli lehetőségek is nyitottabbak a munkavállalók számára. Válság idején – amikor kevesebb új munkahely jön létre, illetve meglévők szűnnek meg – azonban csökkenhet a munkakínálat rugalmassága. Válság idején a munkahely biztonsága előnyt élvezhet a bérekkel szemben. A vállalati szintű munkaerő-kínálat rugalmassága tehát prociklikus jelleget mutathat (Depew–Sørensen, 2013).

Bérdiszkrimináció a vendéglátásban – piacszegmentálás nemek szerint

Amennyiben a vállalat két vagy több jól elkülöníthető piacra tudja bontani a tényező kínálatát, nagyobb profitra tehet szert. A jól elkülönülő piacokon a vállalat eltérő béreket fizet (7. ábra).

Nicholson (1998) példájában a piacszegmentálásra nemek alapján kerül sor. A munkaerő-kínálat női és férfi munkaerőre bontható. Az MRPL vízszintes vonala azt tükrözi, hogy a férfiak és a nők termelékenysége azonos, illetve hogy a munkaerő határtermék-bevétele az alkalmazott munkaerő mennyiségétől függetlenül állandó a vállalat számára. Adott kínálati görbék mellett a vállalat addig növeli a munkaerő mennyiségét, amíg annak határköltsége (MEL ) meg nem egyezik a határtermék-bevételével (MRPL ). A vállalat tehát Lw nő és Lm férfi munkaerőt alkalmaz. A vonatkozó bérek ww és wm. Mivel a nők kínálati görbéje meredekebb (kevésbé rugalmas a munkakínálatuk), ugyanakkora termelékenység mellett is alacsonyabb lesz a bérük. A monopszónia munkaerőpiaci szegmentációja tehát a monopóliumok termékpiaci szegmentációjához hasonlóan működik.

Amikor a vállalat által fizetett bér nem teljes mértékben tükrözi a munkavállaló termelékenységét (mert az kevésbé érzékeny, vagy lassabban reagál a bérek szintjére), monopszonisztikus diszkriminációról beszélünk. A monopszonisztikus diszkrimináció modelljét Robinson (1933) dolgozta ki egy olyan munkapiac bemutatására, amelyen két azonos munkatermelékenységű csoport eltérő bérezésben részesül, mert nem egyezik meg munkakínálatuk rugalmassága (bérszintekkel kapcsolatos érzékenysége). A Robinson által bemutatott piacon a nők alacsonyabb bért kaptak, mint a férfiak, mert elhelyezkedési alternatíváik korlátozottabbak voltak. Ez hosszabb távon az átlagbérek csökkenését eredményezheti. Boraas és Rodgers (2003) empirikusan bizonyította, hogy ott, ahol bőségesen áll rendelkezésre a női munkaerő, csökkennek a férfiaknak fizetett bérek, mert a férfiaknak olyan munkaerővel kell versenyezniük, amelyek bérszínvonallal kapcsolatos érzékenysége kisebb.

Bérdiszkrimináció munkaerőpiaci monopszónia esetén

Az ilyen és hasonló esetekben a vállalat monopszonisztikus ereje a munkavállalók viselkedésére, és nem a vállalatok közötti piaci versenyre vezethető vissza. A kompetitív vállalatok nagy száma tehát nem zárja ki a vállalat monopszonisztikus munkaerőpiaci viselkedését. Sőt, minél nagyobb a termékpiaci verseny a vállalatok között, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a vállalatok kihasználják a munkavállalók eltérő kínálati rugalmasságán, az alternatívák hiányán alapuló differenciálásban rejlő lehetőségeket.

Bérdiszkrimináció a vendéglátásban – piacszegmentálás a foglalkoztatás jogi státusza szerint

Hotchkiss és Quispe-Agnoli (2009) illegális munkavállalókra vonatkozóan vizsgálta meg a munkaerőpiaci monopszónia esetét. Empirikus elemzésükkel azt kívánták bizonyítani, hogy az illegális munkavállalók jellemzően kevésbé érzékenyek a bérek szintjére, mint a legális (bejelentett) munkavállalók, lehetőséget teremtve a monopszonisztikus diszkriminációra. Mivel az illegális munkavállalók munkakínálata kevésbé rugalmas, monopszonisztikus diszkriminációt alkalmazva a vállalatok a határtermék-bevételnél (MRP) alacsonyabb bért tudnak fizetni. Ily módon a vállalat egyfajta járadékra tesz szert. Amíg e járadék kompenzálja az új munkaerő belépésével járó magasabb határköltséget (illetve a lebukással járó büntetés költségét), a vállalatok számára vonzó marad az illegális foglalkoztatás.

Felmerülhet a szigorú foglalkoztatási szabályok bevezetésének lehetősége. Ennek hatása azonban kettős. Egyrészt megemelik a foglalkoztatás költségét, másrészt visszatartó erejük van az illegális foglalkoztatást illetően (Hotchkiss–Quispe-Agnoli, 2009).

Az illegális munkavállalókon alapuló monopszonisztikus diszkrimináció a klasszikus mintát követi: monopszonisztikus erő birtokába kerülhet a vállalat a munkaerőpiacon, ha be tud azonosítani olyan munkapiaci jellemzőt, amely alapján elvégezhető a szegmentáció, csoportokra bontható a munkakínálat. Ilyen jellemző lehet pl. a külföldről érkező illegális munkavállaló, a Robinson eredeti modelljében szereplő nemek szerinti megkülönböztetés, az életkor (idősek, diákok) vagy a tapasztalatok hiánya. Valamennyi tényező hátterében hasonló magyarázat található: a munkahely, a megélhetés elvesztése miatti aggodalom, az alternatív munkalehetőségek korlátozottsága miatti kiszolgáltatottság. A kiszolgáltatott munkaerő kisebb valószínűséggel fog panaszkodni a bérek alacsonyabb szintjére, a kedvezőtlen munkakörülményekre. (A fenti megállapításokat támasztják alá a koronavírus-járvány alatti foglalkoztatási információk is. Az egyértelműen látszik, hogy az idősebbek és a nők körében nagyobb mértékben nőtt a munkanélküliség.13 )

A szolgáltató ágazatokban a monopszonisztikus diszkrimináció irányába hathat az a tény is, hogy a termelési folyamatok egyre nagyobb fokú automatizálása következtében, egyre több alacsonyan képzett munkaerő számára szűkülnek be a munkapiaci lehetőségek. Sokan közülük a szolgáltató szektorban találnak munkát. E kiszolgáltatott munkavállalói rétegek megjelenése megteremti a monopszonisztikus diszkrimináció lehetőségét a kereskedelem, a vendéglátás területén (házhoz szállítás, éttermi és szállodai alkalmazottak stb.).

Bár az automatizálás következtében, illetve azzal párhuzamosan új munkahelyek is születnek, a munkapiacra áramló, korlátozott alternatívákkal, ezért rugalmatlanabb munkakínálati görbével rendelkező illegális munkavállalók növelik a versenyt a legálisan foglalkoztatottak számára. A nagyobb verseny a rezervációs bérek14 csökkenését (ennek következményeként pedig a foglalkoztatás bővülését), az alacsonyabb bérszint-érzékenység pedig az illegális foglalkoztatás irányába történő elmozdulást eredményezhet. A korábban már említett diszkriminációból adódó járadék miatt a vállalatok nagyobb profitra tehetnek szert az illegális foglalkoztatás révén. A munkapiaci hatás ismét kettős. Az illegális foglalkoztatásnak munkahelyteremtő hatása van, hiszen csökkenő bérköltségek mellett növelhető a foglalkoztatás. A fokozódó verseny ugyanakkor kedvezőtlen lehet a legális munkavállalókra, munkahelytalálási esélyeik csökkennek. Azt, hogy melyik hatás lesz domináns az adott piacon, a két csoport között a rezervációs bérek szintjében mutatkozó különbség fogja eldönteni. Minél nagyobb relatív költségmegtakarítást tudnak elérni a vállalatok az illegális munkavállalók alkalmazásával, annál nagyobb a munkahelyteremtő hatás. Amennyiben a legális és illegális foglalkoztatottak bérszintje közötti különbség elég nagy, az illegális foglalkoztatással jelentősen csökkenhet a vállalatok bérköltsége. A munkahelyteremtő hatás így jóval nagyobb lehet, mint a verseny korlátozó hatása, ezért az a paradox helyzet állhat elő, hogy az illegális foglalkoztatás a legálisan munkát vállalók foglalkoztatási esélyeit (és bérszintjét) is növeli.

Albert (2017) empirikus vizsgálata arra az eredményre jutott, hogy a szigorúbb szabályok kedvezőtlenül hatnak a munkahelyteremtő hatásra, a munkahelytalálási ráta és a bérek a munkavállalók mindkét csoportjára vonatkozóan csökkennek. Minél nagyobb a potenciális elbocsátásból adódó veszteség, annál erőteljesebbek a negatív hatások. A szigorúbb szabályok ráadásul a legálisan foglalkoztatottakra hatnak kedvezőtlenebbül. Miközben a legálisan foglalkoztatottak bére csökken, a vállalatok „kockázati prémiumot” fizetnek az illegális munkavállalóknak, hogy a szigorúbb szabályok ellenére is elvállalják a munkát. A legálisan foglalkoztatottak bére tehát csökken, míg az illegálisan foglalkoztatottak bére emelkedik. Ismét olyan eredményt kaptunk tehát, amely a szürke-/feketegazdaság hosszabb távú fennmaradása irányába mutat.

A potyautas-jelenség

A potyautas-jelenség olyan átfogó társadalomtudományi, döntéselméleti problémakör, amely az általunk vizsgált, vendéglátóipari esetben is jellemző helyzet. A tanulmányban bemutatott szituáció mikroszinten a vendéglátóipari egységben a fizetendő számla rá eső részét megfizetni nem szándékozó egyén magatartását helyezi középpontba, makroszinten pedig az adott szektor fejlesztését célzó állami transzferrel összekapcsoltan elemezzük. Olson (1997) rámutat, hogy nemzetgazdasági szinten minden egyén érdekelt a potyautas-magatartásban, hiszen ebben az esetben egyéni hasznosságnövekedéssel lehet számolni a társadalom többi egyénének kárára. Amennyiben a szabályokra, illetve azok betartására (kvázi) közjószágként tekintünk, a szabályokat megszegők potyautasként kezelhetők. Ebben az összefüggésrendszerben többféle módon is megközelíthető a potyautas-jelenség. Tanulmányunk szempontjából mindenképpen fontos feltenni azt a tudományos kérdést, hogy csak közjavak, vagy adott esetben vegyes javak esetében is előtérbe kerülhet e jelenség? Másrészt a különböző gazdasági szektorok és nemzetgazdasági ágazatok szempontjából is vizsgálni lehet a jelenséget. Mindemellett felvethetjük az úgynevezett elsőrendű vagy másodrendű potyautas-jelenség problémáját is, az adott problémákat játékelméleti módszerrel, valamint verbális kifejtésen alapuló szituációs módszerrel is vázolni lehet. A meghatározott problémákra adott válaszok is hasonlóképpen több oldalról definiálhatók.

A potyautas-problematika matematikai, kvantitatív módszertani megoldásait számításba vevő tanulmányok zöme az úgynevezett másodrendű potyautas-probléma megoldására tesz kísérletet. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben már több szereplő és több döntési kör is rendelkezésre áll a szereplők számára. Kovács (2008) rámutat arra, hogy a végtelenül ismételt helyzetekben sok belső egyensúlyi, kvázi optimális helyzet is kialakulhat. Ezzel összefüggésben a „népi tétel” (folk theorem), valamint az úgynevezett „trigger” (indító, kiváltó) stratégiák játszhatják a vezető szerepet a helyzet feloldásában, amelynek a végén kialakulhat egy kooperatív stratégia a részes felek között (Kovács, 2008:152).

A potyautas-jelenség feloldásának másik kvantitatív vizsgálati területe a további kvantitatív mutatók segítségével a különböző típusú tiltások, büntetések alkalmazásának lehetősége. A reciprocitás, valamint a diszpozicionális potyautasság kezelése relatíve sikeresen megoldható a tiltó mechanizmusok bevezetésével (Weber et al., 2018). A másodrendű potyautas-probléma prioritásos kezelése szintén hatékony megoldás lehet, méghozzá az úgynevezett medencebüntetés-módszer (pull punishment) alkalmazásának segítségével (Ozono et al., 2017). Ennek segítségével az elsődleges potyautasság is kiküszöbölhető. Érdekes kitekintésnek nevezhetjük az úgynevezett Justine-hatás (ez egy pozitív korrelációs kapcsolatot jelent a közös terhekhez való hozzájárulás és a büntetés elszenvedése között) vizsgálatát, ebben az esetben a szélsőségesen altruista hozzáállású egyének csoportdöntés-dinamikára gyakorolt hatását tudjuk modellezni a potyautasság szemszögéből (Kubena et al., 2014).

A vendéglátás témakörénél maradva, a következőképpen fogalmazható meg a probléma: vajon hogyan erősíthető a kooperációs hajlam, hogyan csökkenthető (esetleg küszöbölhető ki) a potyautas-jelenség?

A játékelméleti és munkapiaci levezetésekből már láthattuk, hogy a beavatkozás fő színtere az állam és a vállalat/vállalkozó kapcsolata lehet. Láttuk, hogy az adórendszeren keresztüli beavatkozások, ellenőrzések, büntetések, valamint a minimálbér szabályozása önmagában nem fejt ki kellő hatást. Vajon van-e más lehetőség a kooperációs hajlam erősítésére?

Az állam és a vállalatok kapcsolatában előtérbe kerülhet az ösztönzőkön alapuló rendszer (3. táblázat). Ebben az esetben az adott kormányzat vagy önkormányzat szerepének vizsgálata lehet kiemelkedő, méghozzá a megfelelő (szolidaritási ösztönzőkön alapuló) szabályrendszer megalkotása szempontjából. A különböző állami, önkormányzati támogatásban részesülő vendéglátóegységek kooperációs hajlamuk függvényében más-más részarányban kaphatnak transzfereket. A transzfereket illetően mindenképpen kívánatosnak tarthatjuk annak a tudatosítását a vendéglátóipari szereplők között, hogy a transzferek az adott kormányzati juttatások össztársadalmi célok előmozdítását hivatottak szolgálni, természetesen az egyéni szereplők hasznainak növelésén keresztül. E megközelítésben kiemelt jelentőséggel bírnak az intézményi közgazdaságtanból ismert bizalmi tényezők.

A potyautas-jelenség lehetséges problematikája az állam és vállalat/vállalkozó kapcsolatában

Fentiek alapján elsősorban a transzferekben, közösségi támogatásokban részesülő vállalatoknál kellene elérni azt, hogy a támogatások multiplikatív hatásainak érvényesülését ne gátolják, hanem erősítsék azzal, hogy áthárítják a fogyasztókra/munkavállalókra a támogatás következtében csökkenő költségszintjükből adódó hasznot (vagy annak legalább egy részét). Alternatíva lehet az is, hogy olyan további fejlesztési beruházásokat hajtanak végre, amelyek hosszabb távon jelentkező többletjövedelméből szintén részesedhetnek az érintett piaci szereplők.

A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a korábbi elemzésektől eltérően, a potyautas-jelenség esetén egy új kapcsolat (fogyasztó–fogyasztó) is vizsgálható (4. táblázat). A potyautas-jelenséget a vendéglátóipari szektorban vizsgálva adódik a lehetőség, hogy egy asztaltársaság különböző tagjainak magatartását tegyük vizsgálatunk középpontjába. Ezt a vizsgálatot két egyéni szereplő, vagy az egyéni szereplők két nagy csoportja között tudjuk elképzelni. Ebben az esetben két domináns stratégia áll a szereplők előtt.

A potyautas-jelenség lehetséges problematikája a fogyasztó és fogyasztó kapcsolatban

Dönthetnek úgy, hogy arányosan (egyéni fogyasztás, létszám) osztják fel a borravaló összegét, de dönthetnek úgy is, hogy mindenki saját belátása szerint tesz be a közösbe. A potyázás valószínűsége ekkor a legnagyobb. Rövid távon, anyagias, haszonmaximalizáló nézőpontból a potyautas-magatartás kifizetődő lehet. Abban az esetben, ha minden részes fél vagy mindkét fél a potyautasság mellett dönt (potyázik), akkor vagy nem voltak elégedettek a szolgáltatással, vagy nem tervezik, hogy visszatérnek az adott vendéglátóegységbe. E magatartás azért jó eséllyel a társadalmi normáktól való eltérést jelent. Abban az esetben, amennyiben mindketten megfelelő összeget helyeznek el a közös befizetésben, olyan „társadalmi” (a társadalmi kifejezést azért tettük idézőjelbe, mert itt elsődlegesen az étterem, illetve az asztaltársaság szolgál társadalmi közegként) megbecsültségben részesülhetnek, amely hosszabb távon növelheti intézményi értelemben vett megbecsültségüket. Ebben az esetben esszenciális a társadalom különböző tagjai között a normaképződés kényszere, valamint a nem megfelelő magatartás szankcionálása, esetleges deklarált megvetése. Ilyen módon egy organikus normaképződés színtere lehet akár egy vendéglátóipari egység is. (Épp e normák kutatására irányult a borravaló adásával kapcsolatos eddigi – elsősorban viselkedés-gazdaságtani szempontokat érvényesítő – kutatások zöme, így ezzel a kérdéssel nem kívánunk részletesebben foglalkozni.)

Záró gondolatok

A fókuszcsoportos interjúk rávilágítottak arra, hogy nagyon is élő problémáról van szó. Mind a feketefoglalkoztatás, mind a borravaló komoly diszkrimináció forrása lehet. A hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján egyértelművé vált, hogy e területek multidiszciplinárisnak tekinthetők, hiszen a legkülönbözőbb tudományterületek vizsgálják. A megközelítések zöme azonban vagy a jogszabályok, vagy a munkavállalók/ fogyasztók viselkedése szempontjából közelíti a témakört. A vendéglátóiparra koncentráló közgazdaságtani megközelítés nem vagy csak korlátozottan áll rendelkezésre.

A piaci szereplők közötti kapcsolatok fogolydilemma-modell segítségével történő elemzésének eredményeként azt kaptuk, hogy az értékrendek jelenlegi elrendeződése a verseng-verseng magatartás (azaz a szürke-/feketegazdaság) felé tolja el a gazdasági szereplők közötti viszonyt, megerősítve a szekunder kutatások mellett a fókuszcsoportos felmérésünk eredményét is.

Akkor, amikor a verseng-verseng stratégia, azaz a szürke-/feketegazdaság irányába történő elmozdulás a meghatározó, fennáll a lehetősége annak, hogy a munkáltató munkapiaci ereje megnő, amely monopszonisztikus jelleget adhat a munkapiac egyes területeinek. Monopszonisztikus erő birtokába kerülhet a vállalat a munkaerőpiacon, ha be tud azonosítani olyan munkapiaci jellemzőt, amely alapján elvégezhető a piaci szegmentáció, csoportokra bontható a munkakínálat. Ilyen jellemző lehet pl. a be nem jelentett alkalmazott, a külföldről érkező illegális munkavállaló, a nemek szerinti megkülönböztetés, az életkor (idősek, diákok) vagy a tapasztalatok hiánya. A munkapiaci hatás kettős. Az illegális foglalkoztatásnak munkahelyteremtő hatása van, hiszen csökkenő bérköltségek mellett növelhető a foglalkoztatás. A fokozódó verseny ugyanakkor épp a legális munkavállalókra lehet kedvezőtlen hatással. A szürke-/feketegazdaság hosszabb távú fennmaradása irányába mutat az a tény, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a szigorúbb szabályok kedvezőtlenül hatnak a munkahelyteremtő hatásra, a munkahelytalálási ráta és a bérek pedig a munkavállalók mindkét csoportjára vonatkozóan csökkennek.

Felmerül tehát a kérdés, hogy mi lehet a megoldás, hogyan csökkenthető a diszkrimináció, a jövedelmi egyenlőtlenség, ha a szigorúbb szabályok nem érik el a társadalmilag kívánatos hatást. Erre a kérdésre a közjószágok témaköréből ismert potyautas-magatartás segítségével adunk egy lehetséges választ. A társadalmi fenntarthatóság növelése, a diszkriminatív rendszerek, jelenségek visszaszorítása érdekében érdemes lehet különféle ösztönző rendszerekre támaszkodni. Az állami transzferekben, közösségi támogatásokban részesülő vállalatoknál kellene elérni azt, hogy a támogatások multiplikatív hatásaiban rejlő lehetőségeket kihasználva, a keletkező többletjövedelmet (vagy annak egy részét) a társadalmi fenntarthatóságot segítő, a diszkriminációt és jövedelmi egyenlőtlenséget csökkentő megoldásokra fordítsák.

Zárásként megemlíthető, hogy kutatásunk témakörének (a fenntarthatóság és a szürke-/feketegazdaság) aktualitása szinte folyamatosnak tekinthető az idők során. A kutatás lezárásának idején az egész világon jelentkező világjárvány és annak gazdasági-társadalmi következményei azonban még inkább kiemelték e témakörök vizsgálatának szükségességét. A foglalkoztatási lehetőségek beszűkülésével kiszolgáltatott munkavállalók tömege lepi el a fellendülést tapasztaló területeket (kereskedelem bizonyos területei, házhoz szállítás stb.), további lehetőségeket teremtve nemcsak a bérdiszkriminációra, hanem a szürke-/feketefoglalkoztatás, illetve a borravalóval kapcsolatos problémák növekedésére is. Hangsúlyozni szükséges továbbá, hogy vizsgálatainkat a vendéglátásra fókuszálva végeztük el, eredményeink, megállapításaink azonban sokkal szélesebb körűen (a szolgáltatások számos területét lefedően) értelmezhetőek.

Jegyzetek

  • 1. A fenntarthatóság fogalma és célkitűzései szempontjából az ENSZ dokumentumait tartjuk irányadónak: https://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/. E cikk keretein belül nem kívánjuk a fenntarthatóság különböző megközelítéseit ismertetni, kizárólag a társadalmi fenntarthatóság bevezetőben megnevezett problémáira koncentrálunk.
  • 2. Az irodalmi áttekintés ebben a részben a módszertani megalapozást szolgálja. A ténylegesen alkalmazott elméletek irodalmi hátterét, illetve azok főbb megállapításait az egyes elméleteknél említjük meg.
  • 3. Tanulmányunkban borravaló alatt azt a szolgáltató által megállapított díjon felüli, külön összeget értjük, amelyet az ügyfél személyes elhatározásból fizet az elvégzett munkával, szolgáltatással való elégedettsége miatt. Feketefoglalkoztatás pedig az, „amikor a dolgozó nincs bejelentve a hatóságokhoz, és semmilyen bérhez kapcsolódó adót és járulékot nem fizet sem ő, sem munkáltatója”. Szürkefoglalkoztatásról akkor beszélünk, „amikor a bejelentett dolgozó a bér egy részét legálisan kapja […] ezután fizetik az adót és a járulékokat, másik részét pedig zsebbe, ami után nem fizetnek semmit” (Elek et al., 2009:5). E két utóbbi kategória szétválasztását kutatási célkitűzésünk megválaszolása nem indokolja, ezért publikációnkban csak a feketefoglalkoztatás kifejezést használjuk.
  • 4. A felmérés 2018-ban készült. A részt vevő hallgatók a BGE KVIK-en tanultak, és önkéntesen jelentkeztek a fókuszcsoportos megbeszélésre. A felkérés az volt, hogy olyan hallgatók jelentkezzenek, akiknek a vendéglátás területén van munkatapasztalata. A hallgatók nappali tagozatos hallgatók voltak, akik a tanulás mellett vagy a nyári szünetben helyezkedtek el a különböző vendéglátóipari egységeknél. Életkoruk: 19–22 év. Hét fókuszcsoportos beszélgetés zajlott, csoportonként 5–7 résztvevővel. Egy-egy beszélgetés időtartama 90–120 perc volt. A fókuszcsoportos beszélgetés lebonyolítói: Vágány Judit és Fenyvesi Éva.
  • 5. A kínálati oldalon kialakuló kapcsolatok elemzése széles körű szakirodalommal rendelkezik. E területen nem ismeretlen a fogolydilemma alkalmazása sem. A teljesség igénye nélkül, csak néhány irodalmat megemlítve lásd pl. az ellátási lánc optimalizálásával kapcsolatban: Milef–Nehéz, 2006; Dobos–Pintér, 2010; Cachon–Netessine, 2014; Taleizadeh et al., 2017; Liu et al., 2018; Juhász et al., 2019, vagy a dömpingár és a kartellek vizsgálatára lásd Nichols–Zeckhauser, 1977; Leslie, 2006; Arenoea et al., 2015; Bos–Marini, 2018.
  • 6. Lásd szürke-/feketefoglalkoztatás elleni fellépés Magyarországon 2019-től: ellenőrzések számának, bírságok nagyságának emelkedése, teljeskörűség. Bővebben lásd Parlament.hu, 2019.
  • 7. Bővebben lásd Szigeti-Szabó, 2018.
  • 8. Erről a témakörről bővebben lásd Szigeti-Szabó, 2018.
  • 9. Erről a témakörről bővebben lásd Szigeti-Szabó, 2018.
  • 10. Érdekes megemlíteni egy korábbi kutatás eredményét, miszerint a lakosság nagyobb mértékben tartja elfogadhatatlannak a vállalkozók ügyeskedéseit, mint az alkalmazottakét, véleményük szerint a be nem jelentett munkavégzés meglehetősen elterjedt Magyarországon (bővebben lásd Belyó, 2008).
  • 11. Összefoglalásként lásd pl. Ashenfelter et al., 2010.
  • 12. Bővebben lásd pl. Boal–Ransom, 1997.
  • 13. Bővebben lásd https://www.ksh.hu/gyorstajekoztatok#/hu/document/mun2003
  • 14. A rezervációs bérek működése és lehetséges meghatározása széles körű irodalmi háttérrel rendelkezik. A teljesség igénye nélkül itt csak néhányat emelünk ki. Elméleti háttér: Hall–Lieberman, 2008, alkalmazások, a rezervációs bér szintjét meghatározó tényezők: Krueger–Mueller, 2016; Brown–Taylor, 2013.

Felhasznált irodalom

Albert, Christoph (2017): The Labor Market Impact of Undocumented Immigrants: Job Creation vs. Job Competition. CESifo Working Paper Series, No. 6575, https://ssrn.com/abstract=3023213
Arenoea, Bjorn – van der Rest, Jean-Pierre – Kattuman, Paul (2015): Game Theoretic Pricing Models in Hotel Revenue Management: An Equilibrium Choice-Based Conjoint Analysis Approach. Tourism Management, Vol. 51, 96–102, https://doi.org/10.1016/j.tourman.2015.04.007
Azar, Ofer H. (2007): Do People Tip Strategically, to Improve Future Service? Theory and Evidence. Canadian Journal of Economics, Vol. 40, No. 2, 515–527, https://doi.org/10.1111/j.1365-2966.2007.00419.x
Azar, Ofer H. (2010): Do People Tip because of Psychological or Strategic Motivations? An Empirical Analysis of Restaurant Tipping. Applied Economics, Vol. 42, No. 23, 3039–3044, http://dx.doi.org/10.1080/00036840801964831
Belyó Pál (2008): A rejtett gazdaság természetrajza. Saldo, Budapest.
Boal, William M. – Ransom, Michael R. (1997): Monopsony in the Labor Market. Journal of Economic Literature, Vol. 35, No. 1, 86–112, http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.452.1778&rep=rep1&type=pdf
Boraas, Stephanie – Rodgers, William M. (2003): How Does Gender Play a Role in the Earnings Gap? An Update. Monthly Labor Review, Vol. 126, No. 3, 9–15, https://www.bls.gov/opub/mlr/2003/03/art2full.pdf
Borel, Émile (1953a): The Theory of Play and Integral Equations with Skew Symmetric Kernels. Econometrica, Vol. 21, No. 1, 97–100, https://doi.org/0012-9682(195301)21:1<97:TTOPAI>2.0.CO;2-#
Borel, Émile (1953b): On Systems of Linear Forms of Skew Symmetric Determinant and the General Theory of Play. Econometrica, Vol. 21, No. 1, 116–117, https://doi.org/0012-9682(195301)21:16:OSOLFO2.0.CO;2-P
Bos, Iwan – Marini, Marco A. (2018): Cartel Stability under Quality Differentiation. Economics Letters, Vol. 174, No. 1, 70–73, https://doi.org/10.1016/j.econlet.2018.10.024
Brown, Sarah – Taylor, Karl (2013): Reservation Wages, Expected Wages and Unemployment. Economics Letters, Vol. 119, No. 3, 276–279, https://doi.org/10.1016/j.econlet.2013.02.035
Cachon, Gérard – Netessine, Serguei (2014): Game Theory in Supply Chain Analysis. INFORMS TutORials in Operations Research, https://doi.org/10.1287/educ.1063.0023
Daubner, Katalin – Vági, Márton (1993): Változó összegű játékok – a fogolydilemma. In: Kopányi Mihály (szerk.): Mikroökonómia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Depew, Briggs – Sørensen, Todd A. (2013): The Elasticity of Labor Supply to the Firm over the Business Cycle. Labour Economics, Vol. 24, No. 1, https://doi.org/10.1016/j.labeco.2013.08.005
Dobos, Imre – Pintér, Miklós (2010): Cooperation in Supply Chains: A Cooperative Game Theoretic Analysis. 133. sz. Műhelytanulmány, Budapesti Corvinus Egyetem, https://core.ac.uk/download/pdf/147610528.pdf
Elek Péter – Scharle Ágota – Szabó Bálint – Szabó Péter András (2009): A feketefoglalkoztatás mértéke Magyarországon. In: Semjén András – Tóth István János (szerk.): Rejtett gazdaság. Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás – kormányzati lépések és a gazdasági szereplők válaszai. KTI Könyvek 11., MTA KTI, Budapest, 84–102.
Hall, Robert E. – Lieberman, Marc (2008): Microeconomics. Principles and Applications. Thomson South-Western, Taunton.
Hirsch, Boris – Jahn, Elke – Schnabel, Claus (2013): The Cyclical Behaviour of Employers’ Monopsony Power and Workers’ Wages. Discussion Paper No. 7776, Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit Institute for the Study of Labor, http://hdl.handle.net/10419/90165
Hotchkiss, Julie L. – Quispe-Agnoli, Myriam (2009): Employer Monopsony Power in the Labor Market for Undocumented workers. Working Paper, No. 2009-14d, Federal Reserve Bank of Atlanta, https://www.econstor.eu/bitstream/10419/70649/1/599536837.pdf
Jones, Peter (2004): Finding the Hospitality Industry? Or Finding Hospitality Schools of Thought? Journal of Hospitality, Leisure, Sport and Tourism Education, Vol. 3, No. 1, 33–45, https://doi.org/10.3794/johlste.31.55
Juhász Péter – Száz János – Misik Sándor (2019): Ellátási láncok versenyképessége és finanszírozása – gondolatok az optimumról. Közgazdasági Szemle, 66. évf., 1. sz., 53–71, https://doi.org/10.18414/ksz.2019.1.53
Kovács Benedek (2008): A másodrendű potyautas probléma és megoldásai. Szociológiai Szemle, 18. évf., 2. sz., 146–166.
Krueger, Alan B. – Mueller, Andreas (2016): A Contribution to the Empirics of Reservation Wages. American Economic Journal, Vol. 8, No. 1, 142–179, https://doi.org/10.1257/pol.20140211
Kubena, Ales A. et al. (2014): Justine Effect: Punishment of the Unduly Self-Sacrificing Cooperative Individuals. PLoS ONE, Vol. 9, No. 3, https://doi.org/10.1371/journal.pone.0092336
Kvasnička, Michal (2018): What Motivates Restaurant Customers to Tip: Evidence from the Czech Republic. Acta Universitatis Agriculturae et Silviculturae Mendelianae Brunensis, Vol. 66, No. 1, 273–282, https://doi.org/10.11118/actaun201866010273
Lentner Csaba – Szegedi Krisztina – Tatay Tibor (2017): Társadalmi felelősség a központi bankok működésében. Hitelintézeti Szemle, 16. évf., 2. sz., 64–85.
Leslie, Christopher R. (2006): Antitrust Amnesty, Game Theory, and Cartel Stability. The Journal of Corporation Law, Vol. 31, No. 2, 453–488.
Liu, T. Y. – Deng, Y. – Chan, F. (2018): Evidential Supplier Selection Based on DEMATEL and Game Theory. International Journal of Fuzzy Systems, Vol. 20, No. 4, 1321–1333.
Mérő László (1996): Mindenki másképp egyforma. Tericum Kiadó Kft., Budapest.
Mileff Péter – Nehéz Károly (2006): Beszállítói láncok elemzése analitikus, játékelméleti és korlátozás programozás módszerével. XI. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/15064/11_FMTU2006_65.MileffPeterNehezKarolyME.pdf?sequence=1&isAllowed=y (Letöltés: 2020. március 8.).
Minamikawa, K. – Akakabe, H. (2006): Hakushoku-bunri no keizai bunseki [Economic analysis on the separation of accommodation and meal at hotels]. Journal of Tourism Research, No. 47, 43–56.
Myerson, Roger B. (1991): Game Theory. Analysis of Conflict. Harvard University Press, Cambridge.
Neumann, John von – Morgenstein, Oskar (1947): Theory of Games and Economic Behavior. Princeton University Press, Princeton.
Nichols, Albert L. – Zeckhauser, Richard J. (1977): Stockpiling Strategies and Cartel Prices. The Bell Journal of Economics, Vol. 8, No. 1, 66–96, https://doi.org/10.2307/3003487
Nicholson, Walter (1998): Microeconomic Theory. Harcourt Brace College Publishers, Fort Worth.
Olson, Mancur (1997): A kollektív cselekvés logikája. Osiris Kiadó, Budapest.
Ozono, Hiroki – Kamijo, Yoshio – Shimizu, Kazumi (2017): Punishing Second-Order Free Riders Before First-Order Free Riders: The Effect of Pool Punishment Priority on Cooperation. Scientific Reports, Vol. 7, No. 1, https://doi.org/10.1038/s41598-017-13918-8
Parlament.hu (2019): T/8013. számú törvényjavaslat a családvédelmi akciótervvel összefüggő egyes törvények módosításáról. https://www.parlament.hu/irom41/08013/08013.pdf (Letöltés: 2020. január 10.).
Robinson, Joan (2003): The Economics of Imperfect Competition. Macmillan, London.
Schwartz, Zvi (1997): Game Theory: Mathematical Models Provide Insights into Hospitality Industry Phenomena. Journal of Hospitality & Tourism Research, Vol. 21, No. 1, 48–70, https://doi.org/10.1177/109634809702100106
Sedláček, Tomas (2012): A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadó, Budapest.
SZAK-ma.hu (2019): Javítjuk az adómorált és növeljük az adótudatosságot! Interjú Izer Norberttel. SZAKma.hu, http://szak-ma.hu/ado/javitjuk-az-adomoralt-es-noveljuk-az-adotudatossagot-interju-izer-norberttel-102196 (Letöltés: 2020. március 2.).
Szegedi, Krisztina – Khan, Yahia – Lentner, Csaba (2020): Corporate Social Responsibility and Financial Performance: Evidence from Pakistani Listed Banks. Sustainability, Vol. 12, No. 10, https://doi.org/10.3390/su12104080
Szigeti-Szabó Andrea (2018): A feketézés hátulütői, avagy a feketemunka főbb hátrányai. http://jogado.hu/a-feketezes-hatulutoi-avagy-a-feketemunka-fobb-hatranyai/
Taleizadeh, Ata. A. – Moshtagh, Mohammad – Moon, Ilkyeong (2017): Optimal Decisions of Price, Quality, Effort Level and Return Policy in a Three-Level Closed-Loop Supply Chain Based on Different Game Theory Approaches. European Journal of Industrial Engineering, Vol. 11, No. 4, 486–525, https://doi.org/10.1504/ejie.2017.086186
Weber, Till. O. – Weisel, Ori – Gaechter, Simon (2018): Dispositional Free Riders Do Not Free Ride on Punishment. Nature Communications, Vol. 9, No. 1, 1–10, https://doi.org/10.1038/s41467-018-04775-8.
Yamamoto, Masahide (2017): Considering People’s Hospitality Toward Others in Urban and Rural Areas: An Application of Game Theory. Journal of Global Tourism Research, Vol. 2, No. 1, 39–44, https://doi.org/10.37020/jgtr.2.1_39