Logo

Az abortusz törvényi szabályozása és megítélése napjainkban

Polgári Szemle, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 410–417., DOI: 10.24307/psz.2018.0831

Grebelyné Kiss Evelin, MSc, biofizikus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Összefoglalás

Az abortusz napjaink egyik igen vitatott bioetikai problémája. A magzat emberi mivoltát sokan megkérdőjelezik, mások viszont egyenesen gyilkosságnak tartják az abortuszt, pedig már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz. A törvényi szabályozás lehetőséget ad a nők kezébe, de vajon beszélhetünk-e az abortuszról az erkölcsi dilemma említése nélkül?

Kulcsszavak: abortusz, magzat, jog, erkölcs

Statutory Regulation and Different Views of Abortion in Today’s World

Summary

Abortion is one of the most controversial bioethical problem today. Many people are questioning the human nature of the fetus, while others see abortion as a murder, but the definition of life also causes serious difficulties. Legislative regulation gives women a possibility, but can we talk about abortion without mentioning the moral dilemma?

Keywords: abortion, fetus, law, morality


Történelmi áttekintés

Az ókori görög és római kultúrában elfogadták az abortuszt, azonban orvosok a hippokratészi eskü miatt nem végezhették, így ez a bábák feladata volt. Több száz módszert ismertek, a mechanikai eszközökön túl különböző főzetek és kenőcsök receptjei maradtak fenn, melyeket maga Hippokratész írt, és egyes receptjeiben szereplő növényekről a mai napig bizonyított, hogy abortív és fogamzásgátló hatású. „Miután a terhes asszony két napot böjtölt, dagasszál kovásztalan kenyeret közönséges magrugó levével, és ezt helyezze fel. Patkánymagból mintegy kétmaréknyit oldjál fel mézes vízben, majd add inni. [...] Tengeri skorpióepét csavarj gyapjúba, és szárítsd meg árnyékos helyen, majd helyezze fel. Közönséges magrugó magvát és égetett kagylóhéjat oldjál fel nyúlszőrt tartalmazó borban, majd gyapjúba téve helyezze fel.”1 Az ókori görög jogban a nőnek nem volt közjogi státusza, így az önrendelkezés jogilag értelmezhetetlen volt számukra. A házasság célja elsősorban az utódnemzés volt, mely szintén összeférhetetlen az abortusz jogszerűségével. Lükurgosz és Szolón törvényei hasonló gondolkodáson alapultak: a nőknek sportolni kellett, hogy a magzat egészséges, edzett testben fejlődjék, és a nők bírják a várandóssággal járó nehézségeket, illetve a szülést (Jobbágyi, 1993b:11). Spártában tiltották az abortuszt a katonai erő utánpótlása miatt, viszont a megszületett, de alkalmatlannak ítélt csecsemőket megölték. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az ókori Rómában végeztek abortuszt, bronztűk, horgok és gyűrűs kések álltak az orvosok rendelkezésére. Mivel azonban a római jog a fogantatástól számítja a magzat státuszjogát, védelem illette meg. Az abortuszt emberölésként kezelte a római jog, és szankcionálta (Jobbágyi, 1993b:13). Hammurápi törvényei szerint a magzatot vagyontárgyként kezelték: amennyiben nemes vetette el, pénzbírságot kellett fizetnie. Ha szolgáló vagy rabszolganő vetélt el, akkor csak a munkáskezektől való elesést jelentette az uralkodó számára. „Ha egy awélum (szabad nemes) awélum lányát megütötte, és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért” (Harmatta, 1964:153). Mózes második könyvéből kiderül, hogy a zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint életért élettel kell fizetni. „Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szül, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen... De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj” (2Móz 21,22–23).

Gratianus itáliai jogász világosan fogalmaz az abortuszt illetően: „Az anyaméhben megfogamzott magzatot, aki abortusszal elpusztítja, embergyilkos.” Ettől kezdve az egyházban két, egymásnak ellentmondó irány alakult ki. Az egyik Aquinói Szent Tamás elképzelését követi, mely szerint az abortusz a test és lélek egyesülése előtt „csak” bűnnek számít, nem pedig gyilkosságnak. Valószínűleg erre az elméletre alapoz számos ország jelenlegi szabályozása, mivel egy bizonyos időpontig engedélyezik a terhesség megszakítását. A másik irány abból a kérdésből indult ki, hogy mi a teendő, ha az anya élete veszélyeztetett. Ebben az esetben az anya életének megmentése elsőbbséget élvez a magzattal szemben (Jobbágyi, 1993b:16). A 13. századtól a kereszténység a magzatot akkor tartotta értelmes lénynek, ha már megmozdult (ettől kezdve nevezte „átlelkesültnek”). Ez a felfogás évszázadokig kitartott, és csak 1869-ben távolították el a kánonjogból az átlelkesült és át nem lelkesült magzat fogalmát. Ekkortól minden abortusz gyilkosságnak számít a katolikus egyház szerint (Turai, 2012).

A magyar szabályozás

Az abortusz tilalma a 20. századra teljesedett ki az állam politikai és katonai megerősödése okán, így Rákosi idején Magyarországon is. A terhességmegszakítást akár öt év börtönnel is büntethették, ezért az illegális abortuszok száma rettentően megemelkedett. 1956-tól a Ratkó-törvény feloldásával ismét nőni kezdett az abortuszok száma, majd az 1970-es években kezdett csökkenni, amikor a hormonális fogamzásgátlók kezdtek elterjedni.2 A rendszerváltozás után az abortusz kérdéseit alkotmányossági szempontból is vizsgálták, az Alkotmánybíróság kétszer is foglalkozott a témával. Elsőként a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban járta körül az abortusz akkori szabályait: a magzat jogalanyisága nem egyértelmű, azaz a magzatot nem illetik meg ugyanazok a jogok, mint egy már megszületett személyt. A magzat élethez való joga nem korlátlan, befolyásolhatja az anya egészséghez és önrendelkezéshez való joga. A 48/1998. (XI. 23.) határozatban döntött az Alkotmány-bíróság, kifejezett rendelkezés nincs a törvényben a jogalanyiságra vonatkozóan, tehát a magzat nem jogalany.3

A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.4 E szerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet. Az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja. Legálisan az abortusz csak a jogszabályban meghatározott időkorláton belül végezhető el, mely a főszabály szerint maximum a terhesség 12. hetét jelenti az alábbi esetekben:

  • Amennyiben az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja. Ebben az esetben két, szakmailag illetékes szakorvos megegyező véleménye szükséges.
  • A magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved. Szintén két szakorvos egybehangzó véleményére van szükség a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, valamint az illetékes országos intézet által kijelölt kórházak szülészeti-nőgyógyászati osztályának orvosai közül.
  • A terhesség bűncselekmény következménye. Ebben az esetben a terhes nőnek részt kell vennie egy tanácsadáson, melyen a Családvédelmi Szolgálat munkatársának kell bemutatnia a nyomozó hatóság által kiadott, a bűncselekmény megtörténtéről vagy annak alapos gyanújáról szóló igazolást.
  • Az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. A jogszabályi meghatározás szerint súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz. Írásban kell kérelmezni a súlyos válsághelyzet kinyilvánításával, mely mindössze egy aláírás. A Családvédelmi Szolgálatnál két alkalommal kötelező tanácsadáson kell részt venni, a két tanácsadás között legalább három nap várakozási időnek kell eltelnie.

A 18. hétig elvégezhető a terhesség megszakítása, ha a kérelmező korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen (pl. kiskorú). Abban az esetben is eddig az időpontig lehet abortuszt végezni, ha a nő önhibáján kívül, egészségi oknál fogva vagy orvosi tévedés miatt nem észlelte a terhességét, és abban az esetben is, ha a nő az egészségügyi intézmény vagy más hatóság mulasztása miatt lépte túl a 12 hetes időkorlátot. A terhesség a 20. hétig, az eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig megszakítható, ha a magzat genetikai vagy teratológiai rendellenességének valószínűsége eléri az 50%-ot. Bármikor elvégezhető az abortusz, ha az anya élete van veszélyben, vagy a magzat olyan rendellenessége derül ki, mely a születés utáni élettel összeegyeztethetetlen.5

A terhesség engedély nélküli megszakítása bűncselekménynek minősül, melyet a Büntető törvénykönyv 163. §-a a következők szerint büntetni rendel:

Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást

  • üzletszerűen,
  • a nő beleegyezése nélkül,
  • súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el.

A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz. Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.6

Magyarországon nincs szükség arra, hogy a várandós megindokolja, miért kívánja elvetetni a magzatot, azonban a két kötelező tanácsadáson részt kell vennie a Családvédelmi Szolgálatnál, mely legtöbbször a területileg illetékes védőnőt jelenti. A két beszélgetés között minimum három napnak el kell telnie, az első beszélgetés célja a magzat megtartására irányul (Csarmasz et al., 2016:590–591). A Patent Egyesület 2014-ben végzett kutatása alapján az első beszélgetésre 40 756 nő ment el, a második alkalmon 37 862 nő jelent meg, abortuszt viszont 36 118 esetben végeztek. Az ok viszont nem egyértelmű: valóban a védőnők sikere ez a 10%? Mivel ezeket a beszélgetéseket sok nő komoly lelki teherként, egyesek megaláztatásként élték meg, az sem kizárt, hogy aki megtehette, inkább külföldre ment elvégeztetni a beavatkozást, így ők a magyarországi számadatokból kiesnek.7

Az „abortuszturizmusnak” azonban más oka is van, ez pedig az itthon még nem elérhető tablettás megoldás (Valkai, 2012). A tablettát már az 5. és 7. hét között lehet használni, és távozik a petezsák, és mivel nincs műtét, a méhűri fertőzések veszélye és az altatással járó komplikációk csökkennek, illetve nő egy későbbi problémamentes szülés esélye. Hátránya azonban, hogy az erős vérzés hetekig elhúzódhat, illetve ha a méh nem ürül ki teljesen, ugyanúgy szükség lehet vákuumszívásra vagy kaparásra. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet 2012 májusában regisztrálta a mifepristone és misoprostol hatóanyag-tartalmú gyógyszerkészítményt, azonban törölték a törzskönyvet, vagyis nem lehet kereskedelmi forgalomban értékesíteni, itthon nem lehet beszerezni.8 A misoprostol hatóanyag-tartalmú készítményből jelenleg kettő van forgalomban Magyarországon, itthoni indikációjuk kizárólag a vajúdás megindítására vonatkozik, tehát alkalmazásuk a 36. hét előtt kontraindikált.9 Nem kizárt, hogy ennek ellenére bizonyos esetekben abortusztablettaként is használják, azonban ilyen alkalmazása a hatályban lévő jogszabályok fényében illegális.

Magyarországon az ezredfordulót követő évtizedben a terhességmegszakítások csökkenő tendenciát mutatnak. 2000 és 2011 között több mint egyharmadával, 59,2 ezerről 38,4 ezerre esett a művi vetélések száma, az évenkénti változás dinamikája nem volt egyenletes, de a csökkenés mindenképp figyelemre méltó (KSH, 2012). Az abortuszok száma 2010 és 2015 között 23%-kal, 2016 első negyedévében pedig további 4%-kal csökkent (Surjányi, 2016).

Nemzetközi kitekintés

Az abortusztörvényt a következő három paraméter alapján szokták vizsgálni: hozzáférhetőség, időtartam és az engedélyezéshez szükséges feltételek. Európában a hozzáférhetőség változó, a teljes tiltástól a kérésre hozzáférhetőségig terjed (Farkas, 2012:21). Magyarország még a liberálisabb országok közé tartozik, Lengyelország és Írország szigorúbb, azonban Ausztriában, Finnországban, Norvégiában és Spanyolországban nincs háromnapos kötelező várakozási idő a műtét előtti két kötelező tanácsadás között. Csehországban az abortusz a terhesség 12. hetéig végezhető legálisan, de 1993 óta a társadalombiztosítás csak az egészségügyi okok miatt végrehajtott terhességmegszakítást fedezi. Franciaországban 1975 óta a terhesség megszakítása csak a 10. hétig engedélyezhető, valamint további feltételek a tanácsadáson való részvétel és az egyhetes várakozási idő. A 10. hét után akkor végezhető el az abortusz, ha a magzat súlyos testi fogyatékosságban szenved, vagy a nő egészségét veszélyezteti a terhesség, ehhez két szakorvos véleménye szükséges. Németországban egy 1995-ben alkotott törvény a fogamzás pillanatától védelemben részesíti a magzatot, emiatt ebben az országban is kötelező a terhes nőnek tanácsadáson részt vennie, melynek célja a magzat megtartására irányul. Az egészségügyi biztosítás csak alacsony jövedelem igazolása esetén fedezi az abortuszt.10

Olaszországban a terhesség első 90 napjában lehetséges annak megszakítása. Hollandiában a jogszabály szerint az abortusz a fogamzás és az életképesség közötti időszakban lehetséges, tehát nincsen konkrétan meghatározott ideje. Az életképesség elérését a 24. hét körüli időre teszik, ugyanakkor a 22. hét után csak ritkán végeznek abortuszt. A beavatkozás elvégzését mindig megelőzi egy ötnapos várakozási idő, ha a terhes nő esetleg meggondolná magát.11

Európa egyik legszigorúbb országa az abortuszt illetően Lengyelország. 1993-ban született meg az a törvény, amely három esetben legitimálja a terhességmegszakítást:12

1. orvosi jóváhagyással a nő egészségének veszélyeztetése vagy a magzat súlyos testi fogyatékossága esetén;

2. ha a terhesség bűncselekmény eredménye (pl. nemi erőszak), amit az ügyésznek meg kell erősítenie;

3. szülői hozzájárulással kiskorú esetében.

A lengyel jog szerint bűncselekménynek minősül, ha valaki a terhesség megszakítására akarja rávenni a nőt, azonban nem bünteti a nőt, ha illegális abortuszt végeztet.

Svédországban a 18. hétig lehet a törvény szerint megszakítani a terhességet, eddig az időpontig bármilyen okból el lehet végezni. A 18. és a 22. hét között orvosi hozzájárulás szükséges, és csak egészségügyi ok miatt kérvényezhető az abortusz elvégzése. Ausztriában a kérelmezett abortusz akkor legális, ha az a nő életét, fizikai vagy lelki egészségét védi, vagy ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fejlődési rendellenességgel születne meg. A megszakításnak az első három hónapban kell megtörténnie. Bulgáriában, Dániában, Portugáliában és Szlovákiában megengedett az abortusz, ha a terhesség első harmadában kérvényezik. Indok lehet a terhes nő gazdasági-társadalmi helyzete, vagy ha a magzat valószínűleg fejlődési rendellenességben szenved, illetve ha a terhesség nemi erőszak eredménye. Romániában az abortusz a terhesség 14. hetéig törvényes. Belgiumban az abortusz kérelemre legális. Észtországban, Görögországban, Lettországban, Litvániában, Szlovéniában szintén engedélyezett. Cipruson, Luxemburgban és Spanyolországban úgy nem kerülhet sor abortuszra, hogy a nő kérelmezi, de elvégezhető a beavatkozás, ha az a nő egészségének megóvása érdekében történik, vagy ha a magzatnak valószínűsíthetően valamilyen rendellenessége van, illetve abban az esetben is, ha a terhesség nemi erőszak következménye, vagy ha a nő hátrányos társadalmi és/vagy gazdasági helyzetben él. Máltán minden esetben illegális a terhesség megszakítása, még akkor is, ha ez a nő életét veszélyezteti.13

A tengerentúlon, például Kanadában 1988-ban eltörölték az abortusztörvényt a nők jogaira hivatkozva, a nem kívánt terhesség megszakítását gyógyszeres kezelésnek minősítették (Új Ember, 2018). Kanadával együtt összesen hét országban engedélyezik az abortuszt a terhesség késői szakaszában: Észak-Korea, Kína, Hollandia, Szingapúr, Vietnám és az Egyesült Államok (Ráti, 2018).

Az angolszász területeken nincs egységes szabályozás. Angliában, Skóciában és Walesben a terhesség a 28. hétig megszakítható, ha az anya életét, testi és lelki egészségét veszélyezteti, illetve ha a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékossággal születne. Írországban viszont az abortusz csak akkor engedélyezhető, ha a terhesség a nő életét veszélyezteti. Az abortusztilalom feloldásáról népszavazást tartottak 2018 májusában, ahol a többség a tilalom eltörlésére szavazott, mely eredmény gyökeresen megváltoztathatja az ír nők életét (Hvg.hu, 2018).

Az Egyesült Államok összes tagállamában 1967-ig védelemben részesítették a magzat életét, egyetlen kivétellel: ha az anya életét veszélyezteti (Grmela, 1992:681). A Legfelsőbb Bíróság döntésével irányt mutatott a tagállamoknak, a terhességet három 12 hetes trimeszterre osztotta. Az első trimeszterben az államok nem szabályozhatják az abortuszt azon túl, hogy a beavatkozást engedéllyel rendelkező orvosnak kell végeznie biztonságos egészségügyi intézményben. A második trimeszter alatt az állam úgy szabályozhatja a terhesség megszakítását, amely előírás észszerűen kapcsolódik a nő egészségéhez. A harmadik trimeszterben az állam érdeke, hogy óvja a magzatot mint potenciális életet, és ez megelőzi az anya magánélethez való jogát. Ennek oka, hogy a magzat a terhesség 23. hetéig nem tekinthető életképesnek, emiatt nem tulajdoníthatnak neki anyától független jogokat. Tehát az állam csak a harmadik trimeszterben tilthatja meg az abortusz elvégzését, kivéve, ha az a nő egészségének megóvása céljából történik.14 A Legfelsőbb Bíróság az emberi méltóság alapjának a méhen kívüli önálló életre való képességet jelölte meg, viszont az orvostudomány fejlődésével ez a határvonal egyre korábbra tehető (Jobbágyi, 1993a:104).

Erkölcsi dilemma

Az abortusz kapcsán felmerülő erkölcsi dilemmát nem lehet figyelmen kívül hagyni, függetlenül a törvényben megfogalmazott lehetőségektől. Az orvosok nem kötelezhetőek a terhességmegszakítás elvégzésére vallás- és lelkiismereti szabadság alapon, kivéve akkor, ha a terhes nő életveszélyben van. Ezzel együtt minden olyan egészségügyi intézményben, ahol van szülész-nőgyógyászat, biztosítani kell legalább egy szakorvost, aki a beavatkozást elvégzi.15

A konzervatív csoport megítélése szerint a már megtermékenyített petesejt „potenciálisan egy erkölcsi személy, egy gondolkodó ember” (Kovács, 2006:307). Tehát mint potenciális létezőt veszik alapul, akiben benne rejlik az emberré válás lehetősége, ezzel kifejezve, hogy az emberi élet morális státusza a megtermékenyítés pillanatától számítható. Eszerint ugyanazok a jogok illetik meg a magzatot, mint egy már megszületett személyt. A liberális nézőpont ezzel szembemegy, az anya önrendelkezési jogát részesíti előnyben. A mérsékelt álláspont képviselői valahol e két nézőpont között helyezkednek el: a magzat élethez való joga16 és a nő önrendelkezési joga egyaránt fontos. Emiatt az abortuszt a magzat egy bizonyos fejlettségi szintjének eléréséig elfogadja (Gradvohl, 2015).

A katolikus egyház egyértelműen állást foglal az abortusz ellen: „súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget” (MNO, 2016). 2016-ban Ferenc pápa azonban minden római katolikus papra kiterjesztette a terhességmegszakításon átesett nők feloldozásának jogát, amely korábban csak a püspökök és a különleges gyóntatópapok kiváltsága volt (HVG, 2016). Magyarországon először az 1990-es években került sor közvéleménykutatásra az abortusszal kapcsolatban. A kutatásból kiderült, hogy az emberek többsége az életet a fogantatás pillanatától számítja. A terhességmegszakítások nagy része a szociális helyzetre való hivatkozás indokával történt, de ezt a megkérdezettek nem fogadták el megfelelő magyarázatként. Más okokkal, mint például az orvosi, genetikai vagy életkori indokokkal elfogadóbbnak bizonyultak (Jobbágyi, 1992:292–293).

Az abortusz megítélése megosztja a társadalmat és az orvosokat egyaránt, ugyan senki nem örül neki, szükséges rosszként sokan elfogadják. A kérdést tárgyalva nem egyszerű állást foglalni, és ez nem is célom. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha a törvényi szabályozás megengedi az abortusz elvégzését, azt a lehető legkevésbé megterhelővé kellene tenni – fizikailag és lelkileg egyaránt.

Jegyzetek

Felhasznált irodalom

Bányai Dávid – Verzár Zsófia (2017): Gondolatok az eutanázia hazai szabályozásáról és gyakorlatáról. Belügyi Szemle, 65. évf., 9. sz., 63–71.
Bódi Stefánia (2008a): A halálbüntetés nemzetközi története és megítélése – érvek és ellenérvek. Hadtudomány, 18. évf., 3–4. sz., 127–139.
Bódi Stefánia (2008b): A halálbüntetés hazai szabályozásának története, különös tekintettel a katonai bűncselekményekre. Hadtudományi Szemle, 1. évf., 2. sz., 47–53.
Csarmasz Eszter – Tóth Kata Otília – Tóth Rebeka Bernadett (2016): A várandósság megszakítása [abortusz]. Élet és Tudomány, 71. évf., 19. sz., 590–591.
Farkas Zita (2012): Az abortusz szigorítása, mint nemzeti „emancipáció”. Társadalmi Nemek Tudománya, 2. évf., 2. sz., 113–131.
Gradvohl Edina (2015): Az abortusz megítélése az antik világban. Kaleidoscope, 6. évf., 11. sz., 1–11.
Grmela Zoltán (1992): Az abortuszkérdés szabályozása az Egyesült Államokban. Magyar Jog, 39. évf., 11. sz., 681–689.
Harmatta János (1964): Ókori keleti történeti chrestomathia. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.
HVG (2016): Meggyónható az abortusz. Megbocsátó egyház. HVG, 38. évf., 48. sz.
HVG.hu (2018): Írország – újabb zöld jelzés az abortusznépszavazásnak. HVG.hu, http://hvg.hu/vilag/20180309_Irorszag__ujabb_zold_jelzes_az_abortusznepszavazasnak (Letöltés: 2018. március 12.).
Jobbágyi Gábor (1992): A méhmagzat életjogának társadalmi összefüggései. Magyar Jog, 39. évf., 5. sz., 289–294.
Jobbágyi Gábor (1993a): A méhmagzat életjoga és az abortuszkérdés az USA és Anglia jogalkotásában és bírói gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny, 48. évf., 3. sz., 100–109.
Jobbágyi Gábor (1993b): A méhmagzat jogi helyzete és védelme. A terhességmegszakítás ellen az ókori és középkori jogokban. Magyar Jog, 40. évf., 1. sz., 9–17.
Kovács József (2006): A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. Medicina Kiadó, Budapest.
KSH (2012): Terhességmegszakítások demográfiai jellemzői. Statisztikai Tükör, 6. évf., 110. sz. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/terhessegmegsz11.pdf (2018.03.12.)
MNO (2016): A pápa kiterjesztette az abortusz megbocsátásának jogát. Magyar Nemzet online, november 21., https://mno.hu/kulfold/ferenc-papa-kiterjesztette-az-abortusz-meg-bocsatasanak-jogat-1372518 (Letöltés: 2018. március 12.).
Ráti József (2018): Donald Trump támogatja az abortuszellenes felvonulókat. Index, január 20., https://index.hu/kulfold/2018/01/20/donald_trump_abortusz_usa/ (Letöltés: 2018. március 11.).
Surjányi Dávid (2016): Végre lassabban fogy a ma-gyar! Hetek, 20. évf., 48. sz., http://www.hetek.hu/bel-fold/201612/vegre_lassabban_fogy_a_magyar
Turai Julianna (2012): Az abortusz történelmi gyökerei. Hetek, 16. évf., 41. sz., http://www.hetek.hu/ hit_es_ertekek/201210/az_abortusz_tortenelmi_gyokerei
Új Ember (2018): Abortusztörvény készül Kanadában. Új Ember, február 11., https://ujember.hu/abortusztorveny-keszul-kanadaban (Letöltés: 2018. március 11.).
Valkai Nikoletta (2012): Bécsbe mennek abortuszra a magyar nők. Index, október 26., https://in-dex.hu/belfold/2012/10/26/abortuszturiz-mus/ (Letöltés: 2018. március 11.).
© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány