A Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára I–III.

Polgári Szemle, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 342–345., DOI: 10.24307/psz.2018.0825

Iván Dániel, tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar, Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézet; doktoranduszhallgató, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), Koi Gyula tudományos munkatárs, Magyar Tudományos Akadémia, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Jogtudományi Intézet; tudományos főmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar, Lőrincz Lajos Közigazgatási Jogi Intézet (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Összefoglalás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépését követően jelent meg Kónya István szerkesztésében a Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára I–III. című, 2000 oldalas kommentár. A kommentár gyakorlati jellegét erősíti a III. kötet, mely teljes egészében a bírói gyakorlatot mutatja be. A recenzió célja a monumentális kommentár szerkezetének, szerzőinek ismertetése, továbbá erényeinek hangsúlyozása.

Kulcsszavak: büntetőjog, joggyakorlat, kommentár, recenzió

Commentary on Hungarian Criminal Code for Practitioners Vol. I–III.

Summary

After the entry into force of Act C of 2012 on the Criminal Code, the Commentary on the Hungarian Criminal Code for Practitioners, vol. I–III were published on 2000 pages, edited by István Kónya. Presenting judicial practice, Volume III adds a practical guide to the commentary. The review describes the structure, introduces the authors, and evaluates the commentary.

Keywords: criminal law, commentary, judicial practice, review


A közel 2000 oldalas, elsősorban a gyakorlat számára készült, magyar büntetőjogi tárgyú kommentár nem ismeretlen a joggyakorlattal foglalatoskodók és a jogkereső közönség számára. A kötet szerzői1 alapvetően a Kúria bírái közül kerültek ki. A kötet szerkesztő-lektora Kónya István, a Kúria elnökhelyettese. A szerzők többsége aktív vagy nyugalmazott kúriai tanácselnök, illetve egyikük beosztott kúriai bíró, aki a Büntető Kollégium elvi munkáját előkészítő csoport állandó tagja. Szükséges megjegyezni, hogy a korábbi 1978. évi IV. törvénnyel hatályba léptetett Btk. vonatkozásában ez a kommentár egészen egy 1995-ben megjelent elődkiadványig nyúlik vissza (Berkes et al., 1995:883).

2013. július 1-jén lépett hatályba Magyarország negyedik, teljes büntető törvénykönyve, a 2012. évi C. törvénnyel. A szerzők a büntető törvénykönyv következő részeit dolgozták fel:

Akácz József írta a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények (XXXV. fejezet), a vagyon elleni bűncselekmények (XXXVI. fejezet), illetve a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények (XXXVII. fejezet) részeket (Kónya, 2013, II. 1354–1454.).

Belegi József a szerzője az egészséget veszélyeztető bűncselekmények (XVII. fejezet), a környezet és természet elleni bűncselekmények (XXIII. fejezet), a közbiztonság elleni bűncselekmények (XXX fejezet), nemzetközi kötelezettségen alapuló közbiztonsági célú gazdasági előírások elleni bűncselekmények (XXXI fejezet), a köznyugalom elleni bűncselekmények (XXXII. fejezet) című egységeknek (Kónya, 2013, I. 613–647., II. 989–1019., 1192–1277.).

Katona Sándor munkája az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés (X. fejezet), valamint a közlekedési bűncselekmények (XXII. fejezet) elnevezésű témakörök (Kónya, 2013, I. 323–335., 900–984.).

Kónya István alkotta meg az alapvető rendelkezések (I. fejezet), a magyar büntető joghatóság (II. fejezet), a büntetőjogi felelősség (III. fejezet), a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok (IV. fejezet), a büntethetőséget megszüntető okok (V. fejezet), a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai (VI. fejezet), az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények (XV. fejezet), az egészségügyi beavatkozás és kutatás elleni bűncselekmények (XVI. fejezet), az emberi szabadság elleni bűncselekmények (XVIII. fejezet), az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények (XXI. fejezet), illetőleg a testületi döntéseket magában foglaló kötetet (III. kötet) (Kónya, 2013, I. 1–163., 467–612., 648–678., 822–899., III. 1–662.). A vállalkozás III. kötete foglalja magában a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) büntetőjogi és büntető eljárásjogi tárgyú testületi állásfoglalásait, jogegységi határozatait és büntető kollégiumi véleményeit.

Márki Zoltán írta az emberiesség elleni bűncselekmények (XIII. fejezet), a háborús bűncselekmények (XIV. fejezet), a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (XIX. fejezet), a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények (XX. fejezet), az állam elleni bűncselekmények (XXIV. fejezet), a minősített adat és a nemzeti adatvagyon elleni bűncselekmények (XXV. fejezet) fejezeteket (Kónya, 2013, I. 399–466., 679–821., II. 1020–1059.).

Mészár Róza kommentálta a büntetések (VII. fejezet), az intézkedések (VIII. fejezet), a büntetés kiszabása (IX. fejezet), a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések (XI. fejezet), az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (XXVI. fejezet), a korrupciós bűncselekmények (XXVII. fejezet), a hivatali bűncselekmények (XXVIII. fejezet), a hivatalos személy elleni bűncselekmények (XXIX. fejezet), a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények (XXXIV. fejezet), a záró rész (értelmező rendelkezések; egyes bűncselekmények értékhatára és szabálysértési alakzata; hatálybalépés; hatályon kívül helyező rendelkezések; az Európai Unió jogának való megfelelés) részeket (Kónya, 2013, I. 164–322., 336–369., II. 1060–1191., 1314–1353., 1900–1972.).

Molnár Gábor elemezte a pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények (XXXVIII. fejezet), a költségvetést károsító bűncselekmények (XXXIX. fejezet), a pénzmosás (XL. fejezet), a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények (XLI. fejezet), a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények (XLII. fejezet), a tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekmények (XLIII. fejezet) elnevezésű topikákat (Kónya, 2013, II. 1455–1780.).

Soós László vizsgálta a katonákra vonatkozó rendelkezések (XII. fejezet), a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények (XLIV. fejezet), a katonai bűncselekmények (XLV. fejezet) témaköröket (Kónya, 2013, I. 370–398., II. 1781–1899.).

A Btk.-kommentár sajátossága a három osztatúság. Ez a hármas tagolás a jogtudomány egy klasszikus hagyományát jeleníti meg, amely egyébiránt még arra a hármas felosztásra megy vissza, amely az életvilágot három formára osztotta fel, nevezetesen: személyekre (personae), dolgokra (res), továbbá keresetekre (actiones). Ez az elgondolás még Gaius Institutiones című, nagyjából a Kr. u. II. század táján keletkezett tankönyvében jelent meg először, majd I. Iustinianus császár hivatalos tankönyvként és egyúttal törvénykönyvként, Institutiones seu Elementa címmel hagyományozta tovább e felosztást (Földi–Hamza, 1996:5, 5–8. szélszám). Ez a hármas felosztásra való törekvés Werbőczy István Hármaskönyvében is tovább élt (Werbőczy, 1517:130). A Hármaskönyv, amely 1504 és 1514 között készült Alsópetényben, nyomtatásban először 1517-ben jelent meg Bécsben. Az első rész tartalmazza a nemesi szokásjogot, a második részben az eljárásjogról olvashatunk, míg a harmadik rész a vármegyei szokásjogot, valamint a polgárokra és a jobbágyokra vonatkozó szokásjogot foglalja magában. Ez a jogtudósi mű a jogi gondolkodást 1848-ig kizárólagosan meghatározta, ezt követően is egyes részei, főleg az öröklési jogi kérdésekben, a történeti alkotmány részeként a továbbiakban is hatályukban fenntartattak. A középkor szükségleteinek megfelelően tartalmazott korabeli büntetőjogot is.2 Nyilván ebbe a formai elméleti hagyományba illeszkedik bele ez a háromkötetes magyar büntetőjogi kommentár is. Innen vizsgálva a dolgot, megállapíthatjuk, hogy a büntetőjogi törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény kommentálása során, az első kötet teljes egészében magában foglalja a kódex általános részét. (Kónya, 2013, I. 1–398.)

A különös rész XIII–XXII. fejezetei is az I. kötetben kaptak helyet. (Kónya, 2013, I. 399–988.)

A II. kötet a XXIII–XLV. fejezeteket, továbbá a záró részt tartalmazza. (Kónya, 2013, II. 989–1972.)

Az I. és a II. kötet sajátossága, hogy a Btk. egészének természetes egységét jelezve folytatólagos lapszámozással készült. Ezzel szemben a III. kötet tartalmazza a Kúria, illetve a jogelőd Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi és büntető eljárásjogi tárgyú testületi állásfoglalásait, jogegységi határozatait és büntető kollégiumi véleményeit. Ez a testületi véleménygyűjtemény ugyan elkülönül magától a kommentártól és a kommentár műfajtól, de a testületi döntések szövegszerű közreadása azt szolgálja, hogy az ilyen tárgyú és ilyen irányú hatályos döntvényjog egyetlen kézikönyvben legyen hozzáférhető.

A formai jegyek vonatkozásában szükséges kiemelni, hogy a kiadó technikai téren is a gyakorlat követelményeit tartotta szem előtt, mikor is a köteteket kapcsos (gyűrűskönyvre emlékeztető) kivitelezésben, cserélhető lapokkal adta közre. Ez a formátum az esetleges jogszabályokból eredő módosulásokat tartalmazó pótlapokkal történő kicserélés szempontjából igen kedvező, különösen azok számára, akik az esetleges elektronikus törvénymagyarázatokat kevésbé részesítik előnyben. Nagyban segíti a lapok állagának megóvását a hajlítható, erős műanyag alapú fedél és hátlap. A védőborító elülső része tartalmazza az elegáns kivitelű fedlapot, amely a kiadó megszokott sárga és piros színvilágát jeleníti meg. A gyakorlatiasságot tovább fokozza az a tény, hogy az elülső fedlap belső részét egyharmad részig elfoglaló, a fedlappal egyező színezetű tartózseb került kialakításra, melyben az esetleges jegyzetek, megjegyzések vagy pedig a hatályon kívül helyezett részeket tartalmazó lapok is tárolhatóak.

Összességében megállapítható, hogy a háromkötetes kommentár rendkívül alkalmas arra, hogy elsősorban a joggyakorlattal foglalkozók számára megvilágítsa az egyes bűncselekményekre és ezek elméleti hátterére vonatkozó tartalmiságot, főképpen azért, mert a szerzők hosszú gyakorlattal rendelkező kúriai ítélőbírák. A kötetek használhatóságát részletes és gyakorlatias tartalomjegyzék, továbbá rendkívül hasznos rövidítésjegyzék fokozza.

Kónya István (szerk.) (2013): Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára I– III. Harmadik kiadás, HVG-Orac, Budapest.

Jegyzetek

  • 1. A szerzők a következők: Akácz József, Belegi József, Katona Sándor, Kónya István, Márki Zoltán, Mészár Róza, Molnár Gábor, Soós László. A szerkesztő-lektor Kónya István volt.
  • 2. A modern magyar büntetőjog tudományának kialakulására lásd Nagy, 2015.

Felhasznált irodalom

Berkes György – Julis Mihály – Kiss Zsigmond – Kónya István – Rabóczki Ede (1995): Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. HVG-Orac, Budapest.
Kónya István (szerk.) (2013): Magyar büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára I–III. Harmadik kiadás, HVG-Orac, Budapest.
Földi András – Hamza Gábor(1996): A római jog története és institúciói. Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével írta --.--. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Nagy Ferenc (2015): A büntetőjog tudománya. In: Jakab András – Menyhárd Attila (szerk.): A jog tudománya. Tudománytörténeti és tudományelméleti írások, gyakorlati tanácsokkal. HVG-Orac, Budapest, 261–333.
Werbőczy István (1517): Tripartitum opus iuris consuetudinary (!) inclyti regni Hungariae: Stephanum de Werbewcz personalis presentie (!) regie (!) maiestatis locum tenentem: accuratissime editum. Johannes Singrenius, Viennae Austriae, Octavo die Maii.