2020. szeptember - 16. évfolyam, 4-6. szám

  • Kategória: Archívum »
  • 2006. október - 2. évfolyam, 10. szám

A globális versenyképesség új indexe

DR. SEBESTYÉN TIBOR kandidátus, gazdasági matematikus, az Eutrend Kutató vezetője (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

A gazdasági versenyképesség fontosságát bizonyítja az Európai Unió által 2000 márciusában meghirdetett lisszaboni program, amelynek fő célkitűzése az volt, hogy az Unió 2010-re váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává. Mellékfeltételek között szerepel továbbá az is, hogy eközben az Unió több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi összetartással érje el a fenntartható gazdasági növekedést. Hazánkban az Európai Bizottság által jóváhagyott és a közösségi keretből támogatott Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) konstrukciót hozták létre a versenyképesség javításának elősegítésére.

Néhány publikációnk ([1]–[5]) a nagy nemzetközi minősítő intézmények publikált adatai alapján már elemezte a magyar versenyképesség alakulását széles körű nemzetközi összehasonlításban. A nemzetközi felméréseknek az a fő előnye, hogy függetlenek az elfogult hazai szereplők és finanszírozók értékeléseinek a kettős (vagy többes) mércéitől. Nagy előny ez a (gazdaságpolitikai) hazudozást a legfelsőbb állami szintre vivő és finanszírozó mai magyar valóságban.

Jelentős új fejleményt hozott e témakörben a World Economic Forum (WEF) a Global Competitiveness Report 2006–2007 című (GCR06 rövidítésű) 2006 szeptemberében publikált kiadványa [6], amely egyrészt új módszerrel készült, másrészt magyar versenyképesség lényeges változását (a világranglistán 6 hellyel való visszaesését) mutatta.

Az új módszertant talán azért is célszerű bemutatni, mert 2006 nyarán megjelent a Dice Report [7], amely szerint a német CESifo két kutatója kétségbe vonta a gazdasági növekedés, valamint a különféle és gazdasági szabadság/versenyképesség indexei közötti közismert kapcsolatot. A WEF által deklaráltan és a tartalma jellegzetességei szerint is a GCI a hosszú és középtávon várható növekedés kilátásait tükrözi. E felfogásban a GCI nem annyira az elért eredmény, hanem inkább a várható jövőbeli fejlődés indikátora. Ezért a GCI esetében talán nem is nagyon célszerű annak a vizsgálata, hogy a GCI és a GDP azonos évekre összehasonlított idősorai milyen mértékben korrelálnak egymással.

A saját elemzéseink szerint ([1]–[5]) elég szoros kapcsolat van az elmúlt 1-2 évben publikált és ugyanarra az évre vonatkoztatott gazdasági szabadsági/versenyképességi indexek és a vásárlóerőben mért 1 főre jutó GDP értéke között, ami a gazdasági jóléttel eléggé arányos mutatószám. Sőt – egyes definíciók szerint – a vásárlóerőben mért 1 főre jutó GDP a gazdasági jólét számszerű jellemzője, mivel egyelőre nincs jobb mutatószám (amelyet sok országra vonatkozóan azonos elvek szerint számítanának és publikálnának). Figyeljünk fel azonban arra is, hogy e szoros kapcsolat nem a GDP növekedésére, hanem a színvonalára vonatkozik. A nagyobb GDP-színvonalat azonban a múltban valamilyen ütemben el kellett érni. Mindez arra utal, hogy valamilyen közvetett kapcsolatnak kellene lennie, amelynek a felderítését valószínűleg a vizsgált adatsorok időbeli eltolásával lehetne kikísérletezni.

Egyébként a saját elemzéseinkben ([1]–[5]) is tárgyalt probléma az, hogy a gazdasági szabadság/versenyképesség vajon a kiváltó oka vagy inkább az eredménye a gazdasági növekedésnek/fejlettségnek.

A gazdasági szabadság/versenyképesség liberális hívei szerint annál nagyobb a jólét egy országban, minél nagyobb ott a gazdasági szabadság/versenyképesség. Gazdaságtörténetileg ezt Friedman alapozta meg, aki kimutatta, hogy a gazdasági szabadságot is tartalmazó polgári szabadság 1 egységgel való javulása az egy főre jutó GNP 49%-os növekedésével jár együtt.

A jár együtt vagy a szoros korrelációban van kifejezéseket egyesek hajlamosak egy okokozati összefüggésre szűkíteni abban a formában, hogy a „szabadság növeli a jólétet”. Pedig állítható lenne ennek a fordítottja is, vagyis az, hogy a „jólét növeli a gazdasági szabadságot”. Pontosabban „a gazdasági fejlettség növeli gazdasági szabadságot vagy versenyképességet” kijelentés inkább közelebb lehet a valósághoz – minden egyoldalúsága mellett is. Ez a változat azonban nem terjedt el, mert kisebb a reklámhatása a liberális gazdaságfilozófia alátámasztásában – ami Milton Friedman és a követői számára sokkal fontosabb lehetett, mint egy bonyolultabb, de valóságot jobban megközelítő magyarázat. Véleményem szerint a két mennyiség között sokféle közvetlen kétirányú (vagy többirányú közvetett) kölcsönhatás van, ezért jobb kerülni e nagyon komplex, bonyolult viszonynak az ok-okozati kapcsolatra való szűkítését (bármelyik irányban).

A gazdasági versenyképesség komplexitásának a figyelembevételére a WEF által lényegesen továbbfejlesztett új számítási módszert Xavier Sala-i-Martin a Columbia University (USA) professzora fejlesztette ki abból a célból, hogy az előző (az 1979–2004.) évekre készített Growth Competitiveness Index (GCI) számításait magasabb szintre emelje és sokkal komplexebb alapokra helyezze. Az új index neve: Global Competitiveness Index (de a rövidítése szintén: GCI).

A növekedési versenyképesség régi indexe három (technológiai, közintézményi és makroökonómiai környezeti) csoportba rendezett 35 változó súlyozott átlagán alapult, továbbá a közép- és hosszú távú makroökonómiai növekedés szempontjait globális összehasonlításban vizsgálta. Ennek a középtávú komplementere volt a mikroökonómiai (üzleti, vállalkozási) növekedés versenyképességi index (Business Competitiveness Index – BCI).

A globális versenyképesség új indexe pedig már több mint 90 változót figyel meg és súlyozva átlagol össze. A 90 változó kétharmad része most már 125 országban mintegy 11 ezer vezető személyiség kikérdezésén alapul. A maradék egyharmad rész viszont nyilvános forrású „kemény” statisztikai adat (köztük az IMF, World Bank és az ENSZ adatai is). A felvételben részt vesznek a partner intézetek is. A magyar partner Kopint-Datorg (azon belül pontosabban: dr. Palócz Éva vezérigazgató-helyettes és Nagy Ágnes projektmenedzser).

A minősítés három csoportja, kilenc pillére és egyéb jellemzői

A GCI és az összetevői esetében a helyezés a legjobb 1. és a legrosszabb 125. hely között változhat. A pontszám pedig a legjobb 7 és a legrosszabb 1 közötti értékeket veheti fel. A pillérek pontszámai azonban már átlagok, ezért a gyakorlatban a szélső értékeket nem veszik fel (ténylegesen 2006-ban 6,98 és 1,43 között szóródott). Ezeket előrebocsátva és rövidre tömörítve – a GCI számításai az alábbi három csoportba rendezett mintegy 90 változónak a következő kilenc pillérre épített átlagain alapulnak. (Megjegyezzük, hogy az összeállításban a GDP a vásárlóerőben és USA dollárban mért 1 főre jutó értéket jelenti.)

A csoport: Alapkövetelmények

(magyar pontszám: 4,64; helyezés: 52.) (a termelési tényezők által dominált gazdaságokhoz) Jellemző GDP-tartomány: GDP < 2 eUSD

E csoportba tartozó országok csoportjellemzőinek a súlyozása: 50%A, 40%B és 10%C.

1. pillér: Intézmények (magyar pontszám: 4,18; helyezés: 48.)

2. pillér: Infrastruktúra (magyar pontszám: 4,05; helyezés: 41.)

3. pillér: Makroökonómia (magyar pontszám: 3,94; helyezés: 98.)

4. pillér: Egészségügy és alapoktatás (magyar pontszám: 6,39; helyezés: 66.)

Átmenet az A és a B csoport között:

Jellemző GDP-tartomány: 2 eUSD

B csoport: Hatékonyságnövelők

(magyar pontszám: 4,57; helyezés: 32.) (a hatékonyság által dominált gazdaságokhoz)

Jellemző GDP-tartomány: 3 eUSD

E csoportba tartozó országok csoportjellemzőinek a súlyozása: 40%A, 50%B és 10%C.

5. pillér: Magasabb oktatás és képzés (magyar pontszám: 4,93; helyezés: 30.)

6. pillér: Piaci hatékonyság (magyar pontszám: 4,61; helyezés: 37.)

7. pillér: Technológiai készségek (magyar pontszám: 4,18; helyezés: 36.)

Átmenet a B és a C csoport között: 9 eUSD < GDP <17 eUSD

Az ide tartozó 9 ország között van: Magyarország, Csehország és Észtország is.

C csoport: Innovációs tényezők (magyar pontszám: 4,08; helyezés: 39.) (az innovációs által dominált gazdaságokhoz)

Jellemző GDP tartomány: 17 eUSD

E csoportba tartozó országok csoportjellemzőinek a súlyozása: 30%A, 40%B és 30%C.

8. pillér: Üzleti fejlettség (magyar pontszám: 4,34; helyezés: 49.)

9. pillér: Innovációk (magyar pontszám: 3,82; helyezés: 31.)

E vázlatos áttekintés is mutatja, hogy a WEF felmérése valóban nagyon komplex, a részletes sajátosságokat is figyelembe vevő. Az index legfőbb haszna nem az egy számba átlagolt GCI-érték vagy a helyezési sorszám meghatározása. Az új módszert kifejlesztő Xavier Sala-i- Martin szerint pillérekre is megadott számok révén a CGI képet tud adni arról, hogy egy adott országban hol vannak a gazdaság szűk keresztmetszetei. Ez viszont megjelöli a globális gazdasági versenyképesség javítását célzó reform prioritásait (az üzleti világnak a felmérésben közreműködő nemzetközi közösségének a véleménye szerint).

Ezek alapján a reform hatékonyságának a növelése céljából elsősorban, illetve legjobban azokat a gazdasági, intézményi és egyéb területeket célszerű fejleszteni, amelyek a legkisebb pontszámokat kapták. Az 1. táblázat összefoglalja a World Economic Forum által a 2006–2007. évekre publikált globális versenyképesség magyar pilléreinek és pillércsoportjainak a rangsorát abból a célból, hogy a WEF szerint célszerű fejlesztési prioritási sorrendre támpontot adjunk. Ha jobb globális helyezési sorszámot szeretnénk elérni, akkor – a táblázat szerint – a nemzetközi mezőnyben legjobban lemaradó makroökonómiai, valamint az egészségügyi és alapoktatási pilléreket kellene elsősorban erősíteni.

Ha viszont a szűk keresztmetszeteket igyekszünk mielőbb felbővíteni a fejlesztés és a reform hatékonyságának a növelése céljából, akkor az innovációs, illetve szintén a makroökonómia, valamint az infrastruktúra pilléreit kellene legjobban és leghamarabb megjavítani. A két szempont közötti eltérések is mutatják, hogy itt valóban nagyon komplex jelenségről van szó (már csak azért is, mert a különféle csoportba tartozó tényezőket más-más súllyal átlagolják össze – amint azt a fenti áttekintés is mutatja).

Megjegyezzük, hogy a mindkét sorrendben hátul levő makroökonómiai pillér összetevő változói között „lágy” adat nincs, azt a következő „kemény” statisztikai adatok képezik:

3.01. Államháztartási egyenleg

3.02. Nemzeti megtakarítási ráta

3.03. Inflációs ráta

3.04. Kamatláb

3.05. Államadósság

3.06. Reál-effektív valutaárfolyam

Részleteiben tehát e szűk növekedési keresztmetszetek javításával lehetne igen hatékonyan előrehaladni.

1. táblázat

1. táblázat

Igen nagy meglepetés, hogy a pontszám szerinti sorrendben a leghátul az innovációs pillér van annak ellenére, hogy a helyezések szerinti sorrendben az igen előkelő második helyet foglalja el (amint azt a táblázat is mutatja). Ez azon alapulhat, hogy ebben a tekintetben a bennünket megközelítő többi ország innovációs mutatószáma még a miénknél is rosszabb. E sereghajtó pillér összetevőit is részletezzük még (amelyek között csak egy „kemény” adat található). Az ide tartozó alapváltozók a következők:

9.01. A tudományos kutatóintézetek minősége

9.02. A vállalatok költése kutatásra és fejlesztésre

9.03. Az egyetemek és a gazdaság kutatási együttműködése

9.04. Állami procedúrák a fejlett technológiájú termékek tekintetében

9.05. A kutatók és a mérnökök elérhető állománya

9.06. A találmányok hasznosítása („kemény” adat)

9.07. A szellemi tulajdon védelme

9.08. Innovációs kapacitás

A WEF Magyarországról külön sajtóközleményt adott ki [9], de ebben csak szórványosan említett meg magyar sajátosságokat. Mindenesetre, ha elfogadjuk Xavier Sala-i-Martin (fentebb említett) álláspontját, akkor a WEF felmérési eredménye szerint az innovációs pillér a legszűkebbnek ítélhető magyar növekedési keresztmetszet és a felsorolt összetevőinek a javításával lehetne leghatékonyabban reformot megvalósítani.

Ehhez pedig az volna szükséges, hogy az igen erős központi kontraszelekciós politika enyhüljön. Margareta Drzeniek, a WEF közgazdásza által az egyik magyar gazdasági napilap cikkében [10] megemlített véleménye szerint ugyanis a kormányzatnak részrehajlás nélkül kell kezelnie az üzleti szereplőket. Ez a súlyos mondat utal az immár a legfelsőbb állami szintre emelt kontraszelekcióra, ami tulajdonképpen a politikai korrupció egyik vetülete. Drzeniek megjegyzése egyébként annak a 71 magyarországi vállalati vezetőnek a véleményén alapul, akiket a GCI felmérése kapcsán megkérdeztek. A cikk szerint a szerződések odaítélésénél és más kormányzati döntéseknél megfigyelhető, hogy már tavaly is panaszkodtak a menedzserek, ám az idén még többen jelölték meg ezt a problémák között. E favoritizmus egyébként szintén a legfelsőbb állami szintre került kontraszelekciós korrupció udvarias fedőneveként fogható fel.

Az átfogó indexszámok fő fogyasztói – és átértelmezői

A nemzetközi felmérésekből származó átfogó indexszámok fő fogyasztója a sajtó és a gazdaságpolitikai propaganda. Hazánkban (de talán szerte a világon is) az ilyen indexek megjelenését napi hírként közli a média. Majd nyilatkoznak, illetve átmagyarázva „értelmezik” az illetékes miniszterek és más notabilitások.

Az állami vezetők elfogult „értelmezéseinek” az ingatagságát és a változó mércéjét jellemezte a Fidesz kezdeményezésére 2005. július 5-én a magyar gazdaság helyzetéről rendezett politikai országgyűlési vitanap. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a parlamenti vitanapon Varga Mihálynak próbált válaszolni abban a kérdésben, hogy Gyurcsány Ferenc 2004. november 10-én az MTV-ben elhangzott kijelentése szerint „Magyarország Európa egyik legversenyképtelenebb országa”. Mintegy 8 hónappal későbbi (2005. június 30-án a Parlamentben tett) kijelentése szerint viszont Magyarország kirobbanóan sikeres. Kóka válaszában két irányból közelítette meg e „fogas kérdést”, illetve a nyilvánvalóan kimagyarázhatatlan ellentmondást.

Kóka egyrészt utalt arra, hogy a termelékenységnövekedést meghaladó béremelkedés természetesen versenyképesség-rontó hatású. A reálbéreknek előző évben történt 1%-os csökkenése azonban a versenyképtelenségből ledolgozott valamennyit. Másrészt utalt arra is, hogy az IMD svájci nemzetközi gazdaságkutató intézet 2005 tavaszán globális versenyképességi rangsora alapján 5 hellyel előbbre (42. helyről a 37. helyre) sorolta Magyarországot a 2004. évihez képest. Kóka szerint mindezt még több adat is alátámasztja, de ezek önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy Gyurcsány kirobbanóan sikeres jelzője megállja a helyét.

A választási kampányban azután még tovább léptek és a dübörög a magyar gazdaság, illetve a magyar puma szlogeneket is használták.

A globális helyezésünk hosszú távú alakulása

A WEF 1996-tól GCI-adatokat, egyre jobban fejlesztve a számítás módszerét és egyre jobban bővítve a vizsgált országok körét. A közbenső fejlesztések és a vizsgált országok körét bővítő felmérések következtében különféle évekre vonatkozó GCI-adatok, összehasonlítások némi pontatlanságokhoz vezethetnek. Egy hosszabb távú áttekintés azonban mégis elég jó áttekintést ad a magyar gazdasági versenyképesség alakulásának az irányáról és trendjéről.

A trend felvázolásához az indexszámok helyett a rangsorra vonatkozó idősorokat célszerű felhasználni. A rangsor bemutatása azért jobb, mint a pontszámé, mert a módszertani változások egyidejűleg hatottak a felmérésben szereplő minden országra.

A bővítő felmérések következtében azonban természetesen országok sorolódtak be Magyarország elé is. Többféle variációban (például a foghíjak interpolációs, extrapolációs vagy arányosító becslés révén való feltöltésével) kíséreltük meg kiszűrni az emiatt bekövetkező torzító hatásokat. E próbálkozások a trendvonal közelmúltbeli szakaszát nem vagy alig változtatták. Az időszak elejei szakaszra azonban nagyon hatottak, de csak olyan tekintetben, hogy lejjebb (néha jóval lejjebb) vitték az időszak elején látható völgyet, és még meredekebb növekedést mutattak az 1999–2000. évekre. Mindezek után úgy döntöttünk, hogy a hazánk számára legoptimistább változatban, vagyis a változatlan helyezési sorrendek mellett mutatjuk be trendvonalat.

A Magyarország nemzetközi helyezési trendjét az 1. ábra szemlélteti – külön kiemelve az új konstrukciójú GCI időszakát jelentő 2005–2006. évi értékeket, amelyek részletesebb felméréseken alapuló pontosabb adatoknak tekinthetők.

A két módszer határán, vagyis világrangsorban 2004. évre vonatkozó helyezésünk pontosságán lehetne ugyan elmélkedni, de az alig különbözik az előző évi besorolásoktól (vagyis a 2001–2004. évekre vonatkozó négy mérés kis eltérése egymás megbízhatóságát erősíti). A 2004 utáni erős csökkenés viszont olyan nagy, hogy azt semmiképpen sem (?) lehetne pozitív fordulatként beállítani és, például, a dübörög a magyar gazdaság, illetve a magyar puma nagyot ugrik vagy hasonló állításokkal kommentálni.

Az ábra mutatja, hogy 1999–2000. években igen nagyot javult (a 42. helyről a 24. helyre ugrott) a magyar gazdasági növekedési versenyképesség nemzetközi helyezése. A helyezésünk a 2000–2002. években is a 2000. évi csúcsérték közelében maradt. Azután azonban gyorsuló trendet mutatva romlott – jelezve, hogy a hosszú és középtávon várható növekedés tartalékai egyre jobban kimerültek. A liberális elveket büszkén hirdető kormányzat a liberális világnézet szempontjából is oly fontos gazdasági versenyképességi helyezésünket visszazüllesztette a konzervatív értékek mentén tevékenykedő kormány működését megelőző időszak szintjére.

1. ábra: Magyarország helyezési sorszáma a World Economic Forum GCI indexe szerint (1996–2004-re a növekedési, 2005–2006-ra pedig a globális versenyképességre)

1. ábra: Magyarország helyezési sorszáma a World Economic Forum GCI indexe szerint (1996–2004-re a növekedési, 2005–2006-ra pedig a globális versenyképességre)

Hivatkozási jegyzék

[1] Sebestyén Tibor – Életminőség és boldogság. Polgári Szemle, 2005. jún. 40–53. old.

[2] Sebestyén T.: A magyar gazdaság versenyképessége globális összehasonlításban. Polgári Szemle, 2005. szept. 52–67. old.

[3] Sebestyén T.: A magyar gazdasági szabadság változási trendje. Polgári Szemle, 2006. szept. 52–67. old.

[4] Sebestyén T.: A magyar gazdasági szabadság változási trendje. Polgári Szemle, 2006. szept. 52–67. old. [5] Faggyas Sándor (szerk.): Mikor volt jobb a gazdasági versenyképesség Magyarországon: az előző vagy a jelenlegi kormányciklusban. In: Magyarország változás előtt 2006. Válogatás Sebestyén Tibor elemzéseiből. Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány. Bp. 2006.

[6] AUGUSTO LOPEZ-CLAROS (World Economic Forum): Executive Summary of the GLOBAL COMPETITIVENESS REPORT 2006–2007. www.weforum.org/pdf/Global_Competitiveness_Reports/Reports/gcr_2006/gcr2006_summary.pdf

[7] Wolfgang Ochel–Oliver Röhn: Dice Report. CESifo, www.cesifo.de. Magyarul ismerteti: Gaál Csaba: Mit jeleznek a versenyképességi számok? Világgazdaság, 2006. aug. 17. vg.hu/tablazat.php?tablazat=1498.

[8] Xavier Sala-i-Martin (a GCI új változatának a kifejlesztője) által adott interjú: Read an interview with Xavier Sala-i-Martin, Professor, Economics Department, Columbia University. www.weforum.org/en/fp/gcr2006-07interviews/index.htm#xavier.

[9] WEF press release: Hungary comes in at a disappointing 41st rank in the world economic forum’s 2006 global competitiveness ranking. Geneva, Switzerland 27 September 2006. www.weforum.org/pdf/pressreleases/hungary.pdf

[10] Takács Gábor: Zuhanó versenyképesség. Egy év alatt hat hellyel került hátrébb hazánk a világgazdasági fórum listáján. Világgazdaság, 2006. 09. 27. www.vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=142782&fr=fo

Koronavírusjárvány-válság és gazdasági kezelése

Regionális és nemzetközi gazdasági trendek

Történelem, társadalom és politika

Műhelytanulmányok

Fiatal kutatók és PhD-hallgatók írásai