Történelmi látványtár

Prof. dr. Lentner Csaba egyetemi tanár, tanszékvezető, Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Összefoglalás

Képekben élünk – ezzel a két szóval indítja a magyar cigány történelem egy sajátos megközelítését elemző kötetét Bencsik Gábor. A kötet, amely a szerző PhD-disszertációjának szerkesztett, könyvvé formált változata, az ábrázolást állítja a középpontba, azt tekinti elsődleges történeti forrásnak, és a képelemzés eszközeivel igyekszik új ismeretekre szert tenni a magyarországi cigányokról.

Historical Repository

Summary

“We live in pictures” – this is the initial sentence of a book by Gábor Bencsik giving an analysis of a unique approach to Hungarian Gypsy history. Based on the author’s PhD thesis, the book focuses on portrayal as a primary historical source, and endeavours to obtain additional knowledge about Gypsies in Hungary through the analysis of pictures.


A megközelítés nem teljesen új, de réginek sem mondható, még kevésbé elterjedtnek. A történettudomány ma is elsősorban a szó, az írott szöveg erejére támaszkodik, az írásbeliség előtti idők történetét meghagyván a régészet felségterületének. Bencsik szerint azonban „a kép az elmúlt egy-két évtizedben megkezdte kitörését ebből a hátrányos helyzetből, az emberi gondolkodásban és gondolatközlésben visszaköveteli magának azt a helyet, amelyet évezredeken át elfoglalt. Jó húsz éve egyre több szó esik a képi fordulatról, az »iconic turn«-ről, teljes joggal. Nem csak arról van szó, hogy az utóbbi évtizedekben a kép, élve az új technológiák kínálta lehetőségekkel, valósággal elárasztotta a civilizációt, meghódította a tömegek mindennapjait. A képi fordulat fogalma inkább ennek a jelenségnek az új megítélését, fontosságának felismerését írja le. A fordulat egyik eleme, hogy a kép immár a tudomány kapuit döngeti, egyre nagyobb mértékben a tudomány tárgyává és eszközévé válik.”

A kötet egyik értéke, hogy ennek a – társadalomtudományokat is átható – képi fordulatnak a történetét meglehetős alapossággal, egy disszertációtól joggal elvárható hivatkozási apparátussal tekinti át. Aki tehát a maga területén szeretne megismerkedni az iconic turn alapjaival, a kötet segítségével legalábbis elkezdheti a könyvtári munkát. Aki pedig mihamar a tárgyra szeretne térni, átlapozhatja a nem túl terjedelmes elméleti fejezetet.

A második rész A cigányok képe, a harmadik pedig A képek cigánya címet viseli. A szerző meg is indokolja a kettős fogalmazást: a cigányok képe eszerint az a vizuális formában is kifejeződő elképzelés, amelyet a mindenkori többségi társadalom alkotott a cigányokról, a képek cigánya pedig ennek a konkrét megjelenítése. A cigányok képe a 17. századtól kezdve (innen datálhatók a legkorábbi magyarországi cigányábrázolások) a kor általános szemléletével, a Zeitgeisttel együtt változik: kezdetben a mese és valóság összefonódásának lehetünk tanúi, majd, a felvilágosodásnak mintegy visszfényeként a leíró korszak következett, ezt a romantika kora követte, melyet a 19. század második felére a kedélyes, anekdotázó korszak váltott fel. Ezután az elfordulás és leszakadás kora következett, egyúttal magával hozva a néprajztudósi figyelem szemléletét is.

A kötet legizgalmasabb része A képek cigánya című fejezet, amelyet a szerző a képi közhelyek, idegen kifejezéssel vizuális toposzok rendszerének kidolgozásával és elemzésével tesz újszerűvé. Miközben Bencsik támaszkodik az írott források eredményeire is, meggyőzően érvel amellett, hogy a cigányokról alkotott ideáink jól megragadható, ám az időben változó képi közhelyek köré szerveződnek.

A toposzok rendszerében Bencsik sorra veszi a vándorlás képeit (szekér/kerék, ló, sátor/putri, üst), a hagyományos mesterségeket (kovács, zenész, faműves/kanalas, aranymosó, kupec, vályogvető, kereskedő, jós), a szokásokat és öltözeteket (földön ülés, fejfedő hiánya, mezítlábasság, pipázó nő, meztelen gyerek, erotika, rongyos ruha, cigányos viseletek, tolvajlás). Közel kétszáz grafikus ábrázolás összevetésével statisztikai elemzést végez, és annak segítségével kimutatja a többségi társadalom szemléletének, valamint magának a cigány társadalomnak a változásait. Ezen elemzés egyik érdekes eredménye, hogy a szerző abból a korból igazolja az oláh cigány népcsoport elterjedését, amely korban a kortársak még nem tudták megkülönböztetni a cigány népcsoportokat, így a jelenségnek írásos nyoma sem maradt.

Ennél nagyobb horderejű eredmény annak bemutatása, hogy mikor és hogyan következett be a cigányság leszakadása, marginalizálódása. Bencsik a képi elemzés segítségével bemutatja, hogy a többségi társadalom attitűdje miként fordult elfogadóból elutasítóvá, és milyen társadalmi változások állnak ennek a hátterében. Ezen a ponton a kötet a mai problémák kezelésére megoldást keresők számára is munícióval szolgál. Ami fontos: nem minősít, hanem megállapít, leír, indokol. Minden bizonnyal ez az a megközelítés, amely ma is eredményre vezethet, ha a cigányokkal kapcsolatos problémákra keresünk megoldást.

A negyedik, a kötet mintegy kétharmadát kitevő fejezet az elméleti részben felsorakoztatott eszköztár segítségével közel kétszáz konkrét cigányábrázolást elemez. A magyarországi cigányábrázolások a 19. század második feléig meglehetősen szórványosak, ezért a szerző a következtetésekkel is óvatosan bánik. A képes folyóiratok (például a Vasárnapi Újság) megjelenésével azonban ugrásszerűen megnő az ábrázolások száma. Ezeknek, és velük párhuzamosan a korabeli fényképeknek az elemzésével már megbízható következtetések is levonhatók arról, hogyan is nézett ki például egy vándorcigány kompánia vagy a fafaragó beás cigányok telepe. Ha valaha létrejön egy cigánymúzeum – ami több mint indokolt volna –, ez a kötet kitűnő kiindulópontul szolgálhat a megfelelő tárgyi anyag összegyűjtéséhez és bemutatásához.

A kötet végén cigányokat ábrázoló, 20. század eleji grafikus képeslapok sorakoznak, szemléletesen illusztrálva azt a folyamatot, ahogy a városi polgárság számára a cigányság jól ismert társból sztereotípiává merevedett alakká vált. Az olvasóban azonban hiányérzet marad: tudni szeretné a folytatást. Érthető, ha a szerző csak annyit akart markolni, amennyit meg is tudott fogni, mégis indokolt lett volna – legalább röviden – átlépni az önként vállalt, 1914-es korszakhatárt, és jelezni, hogy az addig felvázolt folyamatok milyen irányban haladtak tovább.

Amint az összegzésben a szerző megfogalmazta, a kötettel a célja a következő volt: a hiteles láttatás, a tárgyak és eszközök hiteles meghatározása, a kép alkotóinak és közönségének attitűdje a kép tárgyával kapcsolatban, végül adatok a cigányság történetéhez. A kötet megfelel ezeknek a kívánalmaknak, helyenként tovább is lép azoknál. És ha szívesen is vettük volna, hogy Bencsik az eredményeit nemzetközi összefüggésekbe helyezze, valamint – amint említettük – ha kitekintést ad legalább a 20. század első felének folyamataira is, egészében bátran úttörő munkának tekinthetjük a Magyar cigány képes könyvet. Amelynek értékét megsokszorozná, ha más népek cigány képeskönyve is elkészülne. Minthogy Bencsik könyve angolul is megjelent (Hungarian Gypsy Picture Book), van rá esély, hogy más országok kutatóit ilyen munka elkészítésére inspirálja.

(Bencsik Gábor: Magyar cigány képes könyv. A magyarországi cigányság történeti ikonológiája 1686–1914. Magyar Mercurius, Budapest, 2013, 312 oldal.)